KULT
A Rovatból

Mihályfi Lucáék Hófehérke felfogása nem biztos, hogy tetszene Dúró Dórának – Megnéztük A Nagy Duett első adását

Hét évnyi kihagyás után tért vissza a képernyőre a zenés celebshow. Hajós András kollégákat sérteget, Kasza Tibi viccesen őszinte, és van olyan páros, ahol az elvileg amatőr tag jobban énekel, mint némelyik profi.


Sosem értettem, hogy híres emberek miért tartják jó ötletnek elmenni egy műsorba, ami egyértelműen olyan képességekre épül, amelyekkel ők nem rendelkeznek. Magyarán: miért megy énekes műsorba az, akinek nincs jó hangja, és egészen nyilvánvalóan nem tud énekelni? Jó, tudom, pénzért, na de ennyire? Hajdú Pétert még megértettem, őt hírhedten nem érdekli, mivel kerül be a hírekbe. És ismerjük el, tényleg mindegy. Na de az amúgy tehetséges emberek miért vállalják ezt be?

Kész szerencse, hogy nem rendeznek sebész show-t celebekkel, szerintem egy csomóan azt is bevállalnák.

Bárhogy is van, hét év kihagyás után visszatért a TV2 képernyőjére A Nagy Duett, ami abból a szempontból kiemelkedik a hazai mezőnyből, hogy nem licenc műsor, hanem saját fejlesztés. Az ilyesmi ritka, mint a fehér holló.

Kicsit árnyalja a lelkesedésem, hogy a műsor hét évadának egyetlen fix embere Kasza Tibi. Jó, most csak gonoszkodom, Tibi mégis csak Toldy Máriához és a Kőbányai Zenei Stúdióba járt, ami azért nem rossz alap, és van a háta mögött annyi a popszakmában, hogy zsűrizhessen. Ízlésről pedig ugye nem vitázunk.

Rajta kívül még a műsorvezetők, Liptay Claudia és Tilla jelentenek némi stabilitást. Clau egy kivételével minden évadban szerepelt, hol Majkával, hol Tillával az oldalán. Abban az egy évadban pedig, amikor távol maradt, Tilla vitte egyedül a műsort.

Kasza Tibi mellé idén teljesen új zsűritársak érkeztek Szabó Zsófi, Horváth Tamás és Hajós András személyében.

A műsor celebshow, ahol egy-egy profi énekes vagy énekes színész („mester”) duót alkot egy olyan hírességgel, aki nem feltétlenül a zene terén alkotott kiemelkedőt (és persze akad olyan is, aki sehol).

Szabó Zsófi egyébként először zsűrizik tehetségkutató műsorban. Liptai Claudia gyorsan rámutatott, hogy aki A Nagy Duett zsűrijében ült hölgyként, eddig mindig teherbe esett – ami meglepő információ, és kíváncsian várom, ki mit hallott Balázs Klári eltitkolt gyermekéről. Akibe amúgy Hajós András szépen bele is rúgott, de erről majd később.

A műsor első duója, Nótár Mary és Aurelio Ricky Martin Maria című slágerét énekelte duettesítve. Habár Nótár Mary műfaja meglehetősen távol áll tőlem, annak idején a Sztárban sztárban kiderült, hogy remek énekesnő. VV Aurelióról is kiderült ez az elmúlt években. Az RTL valóságshowjában leginkább a „helikopterezéssel” hívta fel magával a figyelmet (akik lemaradtak volna, legyen elég annyi, hogy a rotor a lába között volt), aztán 2021-ben elítélték emberrablásért. De leülte, megbánta, jó útra tért. Higgyünk neki.

Most mindehhez kiderült az is, hogy nem tud énekelni, de legalább komolyan vette a feladatot, és beletette a munkát.

Engem kicsit nyomasztana, ha a legkeményebb munkával sem érném el azt a szintet, ami legalább elfogadhatónak nevezhető, például ezért hagytam fel a zongorázással.

Az ilyen típusú műsoroknak a legszórakoztatóbb eleme, ahogy a zsűri vért izzadva próbál véleményt mondani azokról a kollégákról, akikkel amúgy bármikor együtt találhatják magukat egy tévéműsorban vagy épp vidéki haknin. A nehézség persze csak akkor áll fent, ha nem akarják vérig sérteni az illetőt, de közben azért szeretnének szakmailag hitelesek maradni.

Legtöbbször elkerülő manőverekkel próbálkoznak. Ha arról beszélnek, hogy az illető mennyi munkát tett bele, milyen komolyan vette, mekkorát lépett előre magához képest, és mellé nagyon sokat vicceskednek, az általában azt jelenti, hogy az illető pocsékul énekel.

Azért Hajós megmondta az őszintét: „Egy férfi ha valamit elkezd, és az elejétől a végéig rossz, akkor is végigcsinálja.”

Erre Kasza Tibi is rácsatlakozott a maga módján, aki szerint,

ha Mary énekelt, olyan volt, „mintha egy film betétdala szólalt volna meg élőben. Amikor Aurelio szólalt meg, akkor meg egy katasztrófafilm.”

Aztán elmondta, hogy a zsűritagok megfogadták: az első adásban szigorúak lesznek, és nem adnak magas pontokat. Ehhez képest csupa 7-est osztottak, ami Aurelio énektudása tükrében, ráadásul adásindító produkciónál, kicsit optimistának tűnik. Egyedül Hajós pontozott keményen, aki a szívével hallgatja a produkciót, de a fülével pontoz. Szerintem is az 5 pont volt a reális.

L.L. Junior és Szorcsik Viki következett. L.L-. Junior pályafutása sem tartozik azok közé, amelyet nagyon szorosan követnék, viszont az Azariah filmben meglepően szerethető volt. Az Aerosmith-tól énekelték a Cry-t, gyerekkorunk nagy slágerét, némileg megbolondítva.

Viki elárulta, már rég vágyott rá, hogy megmutassa, van köze „ehhez”. Én is örültem volna neki. Egyébként kíváncsi lennék, ha valakinek a műsor és a szereplők ismerete nélkül megmutatnánk ezt a felvételt, mit tippelne, ki a mester.

L.L. Junior nem véletlenül rapper inkább. Nem mondom, hogy egyáltalán nem tud énekelni, de az biztos, hogy nem rock éneklésre termett. Viki hangjában jóval több dög volt, de ő sem volt elég jó.

Az egy dolog, hogy bizonytalanok voltak a hangok, betudhatnánk az izgulásnak, de a legnagyobb baj, hogy unalmasan adták elő a dalt. Még az sem segített, hogy időközben Viki ledobta a bőrkabátot.

Tibi szerint amit láttunk az „az amerikai milliomos románca az animátorral”. Horváth Tomi nálam jóval elégedettebb volt, arra tudok gondolni, hogy élőben talán hatásosabb volt a produkció.

Hajóst két meglepetése érte. Az egyik, hogy Vikinek a hangja az már énekhangnak nevezhető. És ez már pozitívum, bár éreztette, hogy azért van még mit dolgozni rajta. Talán ennél is jobban meglepte, hogy Juniornak is van. Összesen ők is 26 pontot kaptak, mint Aurelióék.

Sydney van den Bosch nevével már találkoztam a Dancing With the Starsban, de bevallom, Pető Brúnóra rá kellett keresnem. Annyira nem meglepő, hogy eddig nem tűnt fel a boomer-radaron, amennyire a netről kideríthető, eddig leginkább azzal tűnt ki, hogy Marics Petivel versenyzett az Ázsia expresszben és ugyancsak vele feltűnt a Zsákbamacskában is versenyzőként, majd műsorvezetőként is.

Egyik kedvenc Hungária slágeremet énekelték, a Casino Twistet. Ennek a párosnak érdekessége, hogy bár elvileg Brúnó lenne a mester, de saját bevallása szerint ő csak rappelni tud. Ez magyarázza, miért énekelt olyan gyengén. Azt mondjuk nem, hogy miért nem volt képes időben belépni az énekkel. Az első taktusokban végig kullogott a kíséret után.

Tilla meg is jegyezte, hogy időnként nem lehetett tudni, ki a mester és ki a tanítvány, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy Sydney annyira jó volt. Mondjuk ő legalább time-ban maradt.

A produkció tükrében végképp érthetetlen, miért konferálták fel Brúnót úgy, mint a 21. századi Fenyő Miklós. Egyrészt Fenyő Miklós generációja egyik legjobb énekese. Másrészt a Casino Twistet speciel Novai Gábor énekelte.

A zsűri viszont jól szórakozott, és úgy látszik, manapság ez is elég. Tibor szerint Sydney nagyon tüneményes és szerethető volt, de ez az összes pozitívum. Andrástól elhangzott egy merész mondat: „Biztosan tudom, hogy készül egy alkotmánymódosítás, amely szerint az ember vagy énekes, vagy nem.” Persze egy normális országban, normális időkben nem volna probléma, de a mai Magyarországon a TV2 képernyőjén...

A zsűri által kiosztott 23 pont így is a top 3-ba juttatta őket, igaz, csak is azért, mert ők voltak a harmadik produkció.

Következett a honi médiavilág kedvenc álompárja, akik a Krausz Gábor-Mikes Anna párost ütötték ki a képzeletbeli nyeregből a Dancing With the Stars őszi etapjában. Most fordult a szereposztás, ezúttal Mihályfi Luca lett Hegyes Berci mestere. Ennek megfelelőn egy modern Hófehérke feldolgozással érkeztek, ahol a Disney hercegnő ébreszti fel a koporsóban fekvő herceget, ráadásul a háttérben táncoló szakállas törpék egy része nő volt.

Reméljük, Dúró Dóra azért nem darálja le őket, bár ő talán még mindig nem tért magához a Hunyadi-sorozat leszbi jelenete után.

A Hol van az a lány Halott pénz által felturbózott változatát adták elő. Berci a korábbi amatőrökhöz – és Brúnóhoz – képest jobb volt, Luca viszont magához képest kicsit csalódást okozott. Az X-Faktorban tényleg fantasztikus énekléseket hallhattunk tőle, ez most nem volt az a szint.

Zsófi megfejtette a produkció alapján, hogy Luca és Berci nem véletlenül van együtt, és ő is szeretne egy ilyen herceget. Ehhez azért Lucának is lesz még talán néhány szava, de ez az ő dolguk. Hajós András ezen a ponton jegyezte meg:

„ha az együttlakás segítene az énektudásban, mostanra Klárika is tudna énekelni.”

Kicsit túlzásnak tűnik, Gyuri bácsiék meg most persze csinálják a fesztivált.

Az biztos, hogy Lucáéké volt eddig a legjobb produkció, ennek megfelelően mindenkitől 8 pontot kaptak.

Következett Déri Heni, aki hősiesen próbált jó képet vágni Győzikéhez, ami lássuk be, nem könnyű. Győzi szerencsére most a szerényebb arcát vette elő, elhatározta, hogy bizonyítani fog, elsősorban anyósának.

Némileg meglepett, hogy az RTL-es Fehér Krisztián Gyere kislány, igyunk valamit című dalát ötvözték az Acalari Bombával, ami Bangó Margit és Nádor Dávid slágere.

A legfőbb pozitívum: végre nem lehetett kétséges, hogy ki a párosból a mester. Dér Heni nagyon jó énekesnő. Egyébként Győzi sem volt rosszabb, mint Aurelio vagy Sdyney, és legalább tényleg jó hangulatot csináltak. Hajós szerint a legjobb, hogy Győző önmagát adta. Kicsit gonoszan megjegyezte: „A hangod semmit nem változott az évek alatt.” 26 pontot kaptak a zsűritől.

Geszler Dorottyától nem idegen a színpad, az éneklés annál inkább. Mestere Stohl András számos zenés produkcióban énekel – jó magam nem rég láttam a Mamma miában – és amikor esetleg nem megy úgy az éneklés, akkor is eljátssza.

A Bon-Bon együttes Holnaptól című dalát énekelték, aminek a klipjében hogy-hogy nem Geszler Dorottya szerepelt (az amúgy szintén remek színész, Kaszás Gergő oldalán). Stohl ide vagy oda, énekileg nem volt rendben ez a produkció, aminek Tibi és Tamás is hangot adott. Nem is értékelték túl őket. 23 pontot kaptak.

Visváder Tamás is olyan versenyző, akinek utána kellett néznem. Mint kiderült, vállalkozó, akik olyan műsorokban szerepelt, mint az Árulók (ebből emlékeznem kéne rá, de nem), a Farm VIP és a Nyerő Páros. Azt nem sikerült kiderítenem, pontosan mitől vált képernyős tényezővé.

Gondolom, az utóbbi években tapasztalt sikere egyáltalán nem függ össze azzal, hogy Vajna Tímea sógora.

A produkciónak azért volt két nagy előnye. Egyrészt Tamás Radics Gigit kapta partnernek, aki az egyik legjobb hazai énekesnő, és a Parno Graszt Már nem szédülök című dala talán a legjobb kortárs dal, amit a Petőfi Rádió hajlandó műsorra tűzni.

Egyébként Tamás sem énekel rosszul, a „tanítványok” között abszolút az élmezőnybe tartozik, és még kannázni is megtanult valamennyire. Az is igaz, hogy a szólama azért nem jelentett akkora kihívást énektechnikailag. 30 ponttal másodikok lettek a zsűri listán.

Schmuck Andor furcsa figurája a hazai közéletnek és médiának. Ha valaki megkérdezné, ki ő és mihez ért, nehéz lenne válaszolni. Hacsak nem úgy, ahogy Kiszel Tünde aposztrofálta önmagát: médiaszemélyiség. Akárhogy is nézzük, van benne valami szerethető, és legalább nem arcoskodik, mint oly sok nála jóval kisebb kvalitásokkal rendelkező celeb.

A nagyszerű Sári Évi oldalán elfogadhatóan hozták a Te rongyos életet. Évi remekül énekelt, Andor derekasan küzdött. Bár meg kell jegyezni, az ő robosztusságával és mozgáskultúrájával esélyes sem volt megközelíteni Rátonyi Róbert tánctudását. Igaz, nagy felelősség hárult rá: ha rálép Sári Évi lábára, gipszben viszik el az énekesnőt. Andor a fellépti díját jótékony célra adományozza, nyugdíjas otthonokat támogat vele. 28 ponttal a középmezőnybe kerültek.

Következett Lékai-Kiss Ramóna és Brasch Bence. A mester most is látható énekes produkcióban, a Pesti Színházban a Rémségek kicsiny boltjában tekintheti meg a publikum.

Ramit szokás leírni, mivel szappanoperában robbant be annak idején, és pechére még csinos is. De műsorról műsorra bizonyítja, hogy nem érdemtelenül van ott, ahol. Most énektudását villantotta meg, mert hogy az is van neki. Míg az eddigi – ének szempontból – amatőr szereplőknél mindig hozzá kellett tenni, hogy „ahhoz képest”, Rami némelyik mesternél is jobban énekelt. Ráadásul nagyon jó Bagossy Brothers dalt kaptak.

Érezhetően a zsűrinek és a közönségnek is az egyik kedvenc párosa, a műsor abszolút favoritjai. A zsűritől az est legtöbb pontját kapták, 36-ot.

Ezen a ponton már kezdett kicsit megviselni a maratoni hosszúságú műsoridő, vigasztalt, hogy már nem sok volt hátra.

Ezután Molnár Anikó és Nagy Feró lépett színpadra, utóbbi rögtön a felvezető filmben elsütötte azt a Kossuth-díjashoz méltó poént Anikónak, miszerint „én szívesen hegedülnék veled”.

Nem mondom, hogy AC/DC-t countrysan énekelni szentségtörés, de akkor legalább legyen jó. Feróék Thunderstruck feldolgozása azonban nagyon harmatosra sikerült. Sajnos be kéne látni a honi műsorkésztőknek, hogy Feró nem jó énekes. Feró egy valamennyire énekelni képes jó rockfazon, aki abban a műfajban, amit kitalált magának, jól működik a színpadon. Az, hogy manapság mennyire tekinthető még hitelesnek, azt hagyjuk. De tény, hogy vannak (voltak) olyan dalai és színpadi megnyilvánulásai, amik szerethetőek.

Arra viszont, hogy más előadók nagy slágereit adja elő, pláne feldolgozásban, alkalmatlan. Kivéve, ha a saját stílusára alakítja az adott dalt, mint anno a Pancsoló kislány esetében. 27 pontot kaptak, ami se nem sok, se nem kevés.

Volt vendégfellépő is, a Megasztár győztese, Gudics Máté érkezett egy dalpremierrel. Ezután következett az igazság pillanata. Mint sok hasonló műsorban, elsőként itt is választottak egy adásgyőztest. Mihályfi Lucáék örülhettek, ők már továbbjutottak. Ezután az utolsó 3 párosból egyet megmenthetett a zsűri. Különösebb indokot nem tudok rá, miért Feróékra esett a választásuk, de így történt.

A Stohl-Geszler és L.L. Junior-Szorcsik párosra újra indították a szavazást, és ezt a kört Buciék nyerték. Szorcsik Viki azóta több helyen is kétségeit fejezte ki a végeredményt illetően, de ezen sosem érdemes dühöngeni. Az ilyen műsorokban a tehetség és a teljesítmény meglehetősen hátul szerepel a fontossági sorrendben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„A toi toi vécék tetejéről játszottunk az utcán rekedt közönségnek” – Besh o droM-interjú
A több mint 25 éve aktívan koncertező zenekar két tagja, Barcza Gergő és Pettik Ádám elsősorban a Művészetek Völgyéhez kapcsolódó emlékeiről mesélt nekünk.


A Besh o droM története szorosan összefonódik a Művészetek Völgyével: 1999-es megalakulásuk óta visszatérő fellépők a kapolcsi központú fesztiválon. Az utóbbi időben több alkalommal is szabályos tömegjelenetek alakultak ki a koncertjeiken, mivel sokkal többen voltak kíváncsiak rájuk, mint a helyszín befogadóképessége, ahol játszottak. Idén azonban biztosan nem fenyeget ez a veszély, ugyanis most először a Panoráma Színpadon kaptak helyet. Ebből az alkalomból kérdeztük a zenekar két alapítóját.

– Mi az első emléketek a Művészetek Völgyéről, akár látogatóként, akár fellépőként?

Pettik Ádám: Ando Drom koncert a romok között 30 éve, iszonyat katartikus volt, ott dőlt el véglegesen, hogy világzenével fogok leginkább foglalkozni.

Barcza Gergő: Nekem is ugyanebből az évből van a legelső emlékem, nagyon élveztem a kellemesen kaotikus, teljesen újszerű falusi fesztiválhangulatot. Emlékszem, reggelente lehetetlen volt péksüteményhez jutni, a kisboltokból már hajnalban elfogyott a kifli, zsömle. A piaci résbe azonnal meg is érkezett a házi palacsinta...

– Itthon és világszerte is rengeteg fesztiválon játszottatok az elmúlt 26 évben. Van-e bármi, ami miatt a Völgy kiemelkedik ebből a mezőnyből?

Ádám: A legtöbb helyszínen ezen a fesztiválon játszottunk, és magasan kiemelkedik a tavalyelőtti, toi-toi vécék tetejéről az utcán ragadt közönségnek adott koncertünk.

Kicsit többen ragadtak kint, mint ahányan befértek a Kocsor udvarba, de a technikusok kegyetlen, buligyilkos főnöke nem engedte elhúzni a hátsó függönyt, pedig akkor legalább hátulról láthatta volna a koncertet szegény hoppon maradt közönségünk. Ezért akinek a zenekarban zsinór nélküli mikrofonja volt, az időnként a színpad háta mögé ment és a támfal tetejéről játszott a kint rekedt tömegnek.

A fal alatt az utcán, kissé jobb oldalt volt három mobil wc, aminek a tetejére viszonylag könnyen át lehetett lépni az alacsony kerítésen keresztül, és Légrádi úr óriási sikert aratott, amikor úgy döntött, hogy az egyik szólóját onnan fogja celebrálni. Nem szakadt be.

Gergő: Nagy lendülettel én is fel akartam ugrani az egyikre, de rögtön elképzeltem, ahogy szomorúan kászálódok ki a szörpből, így inkább kihagytam. Légrádi Gábor, fiatalabb és könnyebb kollégánk viszont valóban nem tétovázott, felpattant az egyik tetejére, onnan fújta. Remekül szórakozott mindenki.

– Az olvasztótégely elég jó kifejezés a zenétekre. Mennyi mindent szívtatok magatokba a kezdetekhez képest ebben a bő két és fél évtizedben?

Ádám: Az operetten és k-popon kívül mindent.

Gergő: Az én fejemben folyton megy a zene, csak akkor áll meg egy-egy pillanatra, ha meghallok valami más zenét egy külső hangforrásból. Akkor betárazom azt az agyam megfelelő polcára. Zeneírás közben aztán onnan dől ki a megfelelő zenei anyag, gondolkozni nem is nagyon kell.

– Mindketten nagyobbrészt külföldön éltek. Egy átlagos évben hányszor ingáztok Budapest, Bristol és Jeruzsálem között, és hány koncertfelkérésre kell nemet mondanotok logisztikai okokból?

Ádám: Nem túl sok buli marad el ilyen okból, 15-20 alkalommal biztos megfordulok, és jóformán az egész nyarat itt töltöm.

Gergő: én is igyekszem minél gyakrabban jönni, de a Közel-Keleten nem mindíg úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi.

– Mi a fő tevékenységetek, amikor nem vagytok Magyarországon és nem a zenekarral foglalkoztok?

Ádám: Szervezem a további bulikat, intézem a zenekar és a saját ügyeimet, tagja vagyok a Bujdosó oktettnek és kvartettnek, valamint van egy új kvartettünk Babindák-Juhász-Papesch-Pettik néven. Zajlik az élet.

Gergő: Írom, gyártom a többiek segítségével a Besh o droM zenéjét, nálam állnak össze a három országban felvett zenei anyagok, intézem a zenekar külföldi útjait.

Amikor épp nincs háború, és általában nincs, akkor a legkülönbözőbb helyeken, stadionoktól az utcazene-fesztiválokig minden lehetséges helyszínen fellépek, gyakran szinte éjjel-nappal. Most épp leggyakrabban az óvóhelyen ülök, de a zene ott is megy a fejemben.

– Ádám többször is fellépett már a Duckshell vendégeként, és elmondta, hogy ők a kedvenc fiatal zenekara. Kiket követtek/kedveltek még a jelenlegi hazai színtérről?

Ádám: Sickratmen, cserihanna, Zsiványjazz és még sokan mások.

– Egyike vagytok annak a nem túl sok zenekarnak, akik saját Patreon-oldalt üzemeltetnek, a legutóbbi lemezetek költségeit is közösségi finanszírozással igyekeztetek előteremteni. Mennyire jelentős ez a láb a bevételeitekben?

Ádám: Reméljük, lesz még sokkal jobb is.

Gergő: Első körben összegyűlt egy kicsi, de annál kitartóbb támogatói kör. Hálásak vagyunk nekik, mindenkit bíztatunk, hogy nézzen el hozzánk, legyen a támogatónk egy kávé árával, vagy akár többel.

– Idén első alkalommal játszotok a Völgyben a Panoráma Színpadon. Mekkora szintlépés ez számotokra?

Ádám: Játszottunk már a Völgyben nagyszínpadon többször is, bár akkor nem ott volt még és nem így hívták, csak aztán a Bárka színpadhoz és később a Kocsor Házhoz való hűségünk ezt a dolgot felülírta.

Ez a helyzet tavalyelőtt tarthatatlanná vált és azóta akkora színpadon játszunk, hogy végre odafér az egész közönségünk. Nem hiszem, hogy zavarba jönnénk, ha már a montreali jazz fesztiválon nem jöttünk 25 ezer ember előtt 4 alkalommal.

– Lesz-e a alkalmatok több időt is a fesztiválon tölteni a koncerten túl? Ha igen, mit szeretnétek még mindenképp megnézni?

Ádám: Tervezem, tervezzük, de ameddig nem sikerül megfejteni, hogy melyik napokon tudok maradni, addig nem fájdítom a szívem. Mókus udvarába biztos elnézek, mert ott valahogy mindig valami izgalmas történik.

Gergő: Minden évben körbejárjuk a helyszíneket, idén sem lesz másképp.

Jegyvásárlás a fesztiválra EZEN A LINKEN lehetséges, a részletes programot ITT találod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ezt még Scarlett Johansson sem menthette meg: miért bukik el a Jurassic World: Újjászületés?
A Jurassic World: Újjászületés nem megújulás, hanem egy kaotikus, ötlettelen lehúzás, amelyből hiányzik minden kreativitás. Ez a film nem megidézi az eredeti Jurassic Park varázsát, hanem fájdalmasan emlékeztet arra, milyen mélyre süllyedt a franchise.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. július 02.



A Jurassic World: Újjászületés pontosan az a film, amely után az ember elgondolkodik, vajon miért is ülte végig ezt a több mint kétórás mozgóképes szenvedést.

Ez nem újrafelfedezés, nem tisztelgés az eredeti előtt, hanem az egyik legnagyobb összevisszaság, színtelen-szagtalan lehúzás a franchise történetében.

Érezni a stúdió kézlenyomatát az egész projekten, látni minden jegyzetet, amit a producerek rákényszerítettek a rendezőre: ide kell egy gyerekkarakter, itt muszáj egy Jeep-es rész, ha már itt vagyunk, hol vannak a raptorok? T-Rex is van, Űber Homlok Rex is van, mi kell még?

A történet akár egy közepesen érdektelen videojáték küldetéslistája is lehetne. Egy gyógyszergyártó cég titkos megbízással küldi ki a „teljesen megbízható” reprezentánsát (Rupert Friend), hogy három DNS-mintát szerezzen nekik. Erre egy korszakalkotó gyógyszer miatt van szükség, mellyel megelőzik a szívbetegségeket. A halott dinoszauruszvér már „nem jó” a film saját lehetetlen, körmönfont logikája szerint.

Kapunk egy nagy adag tudományos blablát, magyarázatnak álcázott hülyeséget, ami egy pillanatig sem hihető, hogy miért kell élő dinókból vér.

Az eredeti Jurassic Park történet azért is volt félelmetes, mert meglepően reálisnak tűnt. Nem volt az, csak annak tűnt. Itt semmi ilyet nem érzünk, ez gyakorlatilag videojáték története. Felbérelnek tehát egy zsoldost, Zorát (ténylegen egy órával a vetítés után rá kellett keresnem a neten, mi volt a főszereplő neve, annyira jellegtelen volt – Scarlett Johansson), hogy szervezzen meg egy elit alakulatot, akivel nekivághat a feladatnak. Persze nem lehet egyszerű a küldetés: a legnagyobb szárazföldi, vízi és repülő dinoszaurusz élő példányából kell kinyerni az említett mintát.

A nagy tervhez csatlakozik Dr. Loomis (igen, szerintem is egy Halloween utalás a neve - Jonathan Bailey), aki megalkot egy csodamódszert a vérlecsapolásra.

Mellette Duncan (Mahershala Ali), a vén tengeri róka is elkíséri a csapatot, aki eljuttat mindenkit a tiltott, ki tudja hányadik „új” dinószigetre, ahol persze mindent ellepnek a mutáns szörnydinók.

Mert ezek már nem egyszerű őshüllők, hanem genetikai förmedvények: potrohos-tokanyakú repülőszatyor raptorivadékok, vagy éppen a Bucihomlokú MegaRex, amelyek látványterve ugyan érdekes, akár egy újabb Godzilla-filmből is szabadulhattak volna, de ez nem dícséret, az összkép így is kiábrándító.

A készítők egyszerre akarták folytatni az eredeti Jurassic Park örökségét, és közben minden egyes sikeres klisét felhasználni, amit csak engedett a költségvetés. Ez látszik a mellékküldetésen (mert ilyen is van): egy apuka két lányával, valamint a nagyobb lány együgyű fiújával (nem orvosi diagnózis, csak szimplán rendkívül idegesítően buta) sodródtak bele a történetbe, miután vízi dinoszauruszok támadják meg vitorlásukat.

Az alkotók döntéshelyzet elé állítják a „szupercsapatot”: vagy hagyják meghalni a családot, ezzel tovább növelve nézői ellenszenvet, vagy – és itt jön a „briliáns” dramaturgiai húzás – megmentik a családot a biztos haláltól, hogy legalább legyen valakikért szorítani a film alatt.

Mintha kötelező lenne gyereket írni egy Jurassic-sztoriba, mert az első Jurassic Parkban is volt, tehát a produceri logika szerint itt is kell. Minden filmben volt, itt is kell, ennyi a magyarázat.

A film egyszerűen sértő a közönség intelligenciájára nézve. David Koepp forgatókönyvíró karrierjében voltak zseniális szövegkönyvei, de ezúttal az Indiana Jones és a sors tárcsája szintjén alkotott: ötlettelenül, rutinból, legnagyobb alkotói eszköze a káosz volt.

Újra felhasznált jelenetekkel próbál a nézőre hatni, például a konyhás raptoros rész a Jurassic Parkból CTRL+C, CTRL+V módszerrel került át csak a helyszín és a szörnyek mások picit.

Nincs nosztalgiaértéke, csak üres másolat. Az akciójelenetek sokszor követhetetlenek, a CGI olcsó hatású, mosott textúrák, vértelen leszámolások, nincs valódi tét, nem is értem a 16-os besorolást.

Pedig Gareth Edwards rendező elvileg a hatalmas szörnyek bemutatásának specialistája. A 2014-es Godzilla és a Zsivány egyes után azt hihetnénk, ha valaki, akkor ő majd képes feledhetetlenné tenni a dinoszauruszok látványát. Ehelyett egy alultervezett és rendezetlen látványkavalkádot kapunk, amelyből hiányzik a grandiózusság és a földhözragadtság.

Az olcsóság ott is észrevehető, hogy nincs IMAX-verzió, nem invesztált bele a stúdió. Olyan, mintha a stúdió pénzt akart volna spórolni a konverzión és a felvételi technikán.

Bár azt hozzá kell tenni, hogy Edwards forgatási szokásaihoz nem illik egy batár nagy IMAX kamera. Ő tényleg megmutatta már, hogy képes minimál költségvetésből is maximális képi világot bemutatni, mint például a 2023-as Az alkotóban. Hát itt ez nagyon nem sikerült.

A film legnagyobb hibája mégsem a látvány vagy a rendezés, hanem a karakterek és a történet. Egyszerűen nincs kiért izgulni. A zsoldosok sablonfigurák, a család idegesítő, a Don Juan comic relief srácot pedig a néző már az első veszélyes jelenetnél sorsára hagyta volna.

Vannak feszült jelenetek a filmben, például a gumicsónakos rész, amelyet Michael Crichton eredeti Jurassic Park regényéből emeltek át.

Ez a szcéna képes hozni az igazi klasszikus hangulatot, de ez is csak emlékeztet, hogy milyen minőségű lehetne az egész film, ha van mögötte valódi vízió, és tartják a forgatókönyvi fegyelmet. Érdekesség, hogy amikor nem akciójelenet van, hanem a feszültség dominál, akkor tényleg működik Edwards-mozija – lehet, hogy tényleg kéne már egy 18+-os Jurassic-horror.

A zene szintén csalódás: legalább John Williams klasszikus témái megmentik, amikor felcsendülnek, de az új dallamok teljesen feledhetők. A film egészét áthatja a kapkodás, a kreatív döntések hiánya, a sablonos dramaturgia és a stúdiókapzsiság fojtogató szaga. Ez a Jurassic World-rész nem újjászületés, hanem egy kétségbeesett pénzlehúzási kísérlet. Az eredeti 1993-as Jurassic Park óta egyetlen folytatás sem tudott valódi, méltó utódja lenni Spielberg klasszikusának, és ez a film sem fogja megváltoztatni ezt a tényt.

Az első Jurassic World legalább a klasszikus nosztalgiát visszaadta a nézőnek, de ezen kívül tényleg semmit sem tudok mondani a franchise mellett.

Scarlett Johansson kedves mosolya nem éri meg a mozijegy borsos árát. A Jurassic World: Újjászületés túl hosszú, kaotikus, felesleges alkotás, amelyből hiányzik a lélek. A legnagyobb bűne azonban nem az, hogy rossz – hanem az, hogy unalmas és kiszámítható, igazi elvesztegetett potenciál.


Link másolása
KÖVESS MINKET: