"Mi történik, amikor egy rendszer hazudik?" - Stellan Skarsgård a Csernobil című sorozatról
Legtöbben a Good Will Hunting matematikaprofesszoraként ismerjük a svéd filmsztárt, akinek egészen figyelemreméltó a munkássága. Lars von Trier egyik kedvenc színésze most arról vallott, milyen volt sorozatot készíteni a csernobili tragédiáról.
Mi vonzotta ebben a szerepben?
Szerepem szerint Borisz Scserbinát játszom, egy minisztert, akit azzal bíznak meg, hogy tegyen rendet és tisztogasson a baleset után. Először azt gondolták, hogy mindössze egy kisebb tartályrobbanás történt, de aztán Jared (Harris) és én odarepülünk helikopterrel, és felismerjük, hogy valódi katasztrófa volt. Pár évig dolgozunk rajta, miközben a két figura kapcsolata fejlődik, ahogy egyre jobban megismerik egymást. Kivételesen jó a forgatókönyv, de ugyanakkor nagyon szerettem volna Emily Watsonnal, Jareddel (Harris) és Jonah-val (Reck) is együtt dolgozni.
Az Ön által játszott figura valós személy. Nézett róla eredeti felvételeket?
Nem, csak állóképeket láttam. Rengeteg felvétel van Scserbináról – és van, ami oroszul. Alapvetően a forgatókönyv irányvonalát követtem. A figurám egy olyan politikus, aki már egy ideje a reflektorfényben van, és sok mindent túlélt – vagyis a rendszer része. Ám amikor meglátja, hogy hová vezethet ez az egész – sokkot kap, és a történet folyamán is sok mindenre ráébred.

És milyen volt egy valódi reaktornál forgatni?
Ez nem egy működő erőmű volt, már leszerelték – ugyanakkor 30 évbe telik majd, hogy teljesen befejezzék, ami elég jól árulkodik arról, hogy mennyire veszélyes egy ilyen helyen minden. Mondjuk ránk nagyon vigyáztak, ezért soha nem éreztem, hogy veszélyben lennék.
Mennyire emlékezett a csernobili eseményekre?
Nagyon is jól emlékszem. A balesetet ugyanis elsőként egy nukleáris erőműben észlelték Svédországban. Az időjárási körülmények miatt elég nagy dózisban kaptunk belőle egy éven át. Aztán még évekig nem ehettünk rénszarvast, sem pedig Svédország északi részéből származó gombát.
Ön szerint fontos most elmesélni ezt a történetet?
Igen. A sorozat nem kizárólagosan a nukleáris technológiáról szól, hanem arról, hogy mi történik, amikor egy rendszer hazudik – ahogy azt a szovjet szisztéma is tette, amely pénzügyi okokból hazudott. Ugyanakkor beszél a széria a nukleáris energiáról is. Volt egy népszavazás több évvel ezelőtt a nukleáris energiáról Svédországban, én pedig ellene szavaztam. Nem vagyok benne biztos, hogy ma is így tennék-e, mert jelenleg elég ijesztő a helyzet a világban. Tényleg le kell állnunk a fosszilis tüzelőanyagok égetésével, és lehetséges, hogy erre az atomenergia a válasz. Ugyanakkor nagyon nehéz megmondani, mi lenne a helyes döntés. Beszélni kell róla.
Milyen volt Johan Renck rendezővel dolgozni?
Éveken át szerettem volna Johannal dolgozni – évekkel ezelőtt együtt akartuk leforgatni a legelső nagyjátékfilmjét, de aztán mégsem jött össze. Fantasztikusan helytállt – egy elképesztően hosszú forgatás végéig kitartott az energiája és a koncentrációja, miközben egyszer sem veszítette el a türelmét, és minden jelenetből a legtöbbet hozta ki.
És milyen volt Emily Watsonnal dolgozni 20 évvel a Hullámtörés után?
Csodálatos volt ismét találkozni vele, és egy kicsit együtt lógni. A Hullámtörésben kivételesen erős alakítást nyújtott – itt pedig teljesen mást játszik. A karaktere sokkal kontrolláltabb, keményebb és tapasztaltabb, de még mindig megvan benne ez a csodálatos finomság. Fantasztikus belenézni azokba a hatalmas kék szemekbe. Remek színésznő, és csodálatos emberi lény.
Mi volt a legnehezebb része ennek a munkának?
Az expozíció, amiben a tudományos dolgokat kell megértetni. Nem a legjobb, ha az érzelmeket olyasmivel párosítjuk, mint a geránium vagy az urán… vagy bármi ilyesmi. Nehéz dolog ez. Emellett most viseltem életemben először műszemöldököt, ami egy érdekes élmény volt. Kicsit lehet hogy túljátszottam, de hát mit tegyek, már száz méterről látszott, ha valakire összehúztam a szemöldökömet.
A széria elérhető az HBO GO kínálatában, valamint a csatorna műsorán.