Megtáncoltatta a magyarokat Joss Stone
Elöljáróban gyorsan szögezzük le, Joss Stone-nak akkora hangja van, hogy megállítja a gyorsvonatot is. És hogy ez mennyire nem túlzás, a koncert közben több vonat - ha nem is gyors... - is megállt a közeli állomáson, és az egyiknek a kürtjét is sikerült túlénekelnie, ami azért nem kis teljesítmény...
A Budapest Park az egyik állomása volt tegnap annak a monstre turnénak, amely áprilisban indult, és amely során a brit énekesnő két és fél év alatt több mint 200 országban tervez koncertet adni. Ami, ha a kétórás sztenderd előadásidőt nézzük, akkor legalább 400 óra csoda.
Mert ez az volt. Ez a még mindig csak 27 éves, tehát szemtelenül fiatal és még szemtelenebbül tehetséges hölgy többszörösen csodát művelt ezen a júliusi nyárestén, a megjelent közönség legnagyobb örömére.
Amely közönség esetleg attól tartott, (olvasva a korábbi sztárallűrökről) hogy késni fog – nem késett, hogy lekamuzza a koncertet – nem tette, hogy unalmas lesz – nem volt az. Az elején szép lassan, de biztosan emelkedett a hangulat, hogy a You Had Me már meg is mozdítsa a publikumot.
Joss Stone még azt is elérte, ami a magyar közönségnél sokaknak nem szokott sikerülni: nemcsak megénekeltetett (mint a Fell In Love With A Boynál), hanem meg is táncoltatott mindenkit, a You Had Me-nél még csak a fele mozdult rá a ritmusra, a végére viszont már az is ütemes helyzetváltoztató mozgást végzett, aki nem is gondolta volna, hogy ezen az estén elragadja a zene.
A zenét pedig az együttes szolgáltatta az énekes mögött, és a legkevesebb, amit elmondhatunk róluk, hogy vérprofi társaság. Az alapzenekar bármit el tud játszani, ez nem vitás, a soultól a rockig, tényleg mindent, ráadásul Joss repertoárja meglehetősen széles, úgyhogy minden zenész kiélhette a vonzalmait a különféle stílusok felé. A gitáros simán elférne bármelyik rockzenekarban, a ritmusszekció gyors és pontos, és van két vokalista is, akik egyszerűen tökéletesek, nem tolakodnak előtérbe, de mindig érzékeltetik, hogy szenzációs énekesek.
A két fúvós botrányosan jó, a szaxofon és az ének együtt olyan mutatványt eredményezett a koncert közepén, hogy arra a legfinnyásabb ítészek is csettintettek. Azt már meg sem kell említeni, mert ezen a szinten alap, hogy milyen jó volt a hangosítás végig, mindenkit hallottunk, és mindenkit annyira, amennyire kellett.
A közönség nagy része pedig nem volt finnyás, ellenben roppant hálásan fogadott minden számot, sőt, a formában lévő souldívával többszöri oda-vissza kommunikáció alakult ki, Joss láthatóan élvezte a koncertet, sokat beszélgetett a közönséggel, így aztán időnként meglehetősen kedélyes hangulat alakult ki. Az azért elég vicces, amikor egy borízű hang bekiabál, hogy „I love you, Joss”, vagy amikor hasonló hangon követelik a Give More Power To The People-t.
És persze jött ez is, meg a többi nagy siker, mi több, a végén belekóstolhattunk, milyen az, amikor reggae-t énekel majd a következő lemezén, de persze ez is olyan Joss Stone-os reggae lesz, mint ahogy bármit a maga képére (hangjára) tud formálni ez a lány. Mint például a Teardrops című Womack & Womack-klasszikust, amiből aztán nagyszerű, az eredetinél sokkal izgalmasabb koncertszám kerekedett kis a végére.
Feltehetően most két évig nem fog erre járni, hisz nyomja a világ körüli turnét, és ezért nagyon fog hiányozni, de legkésőbb 2017-ben várjuk vissza. Bár, ha van egy kis szabadideje két turnékoncert közt, beugorhat Budapestre egy bulira. Mi ott leszünk.
