Megjött a mély dekoltázsok filmje
AMERIKAI BOTRÁNY
A hét legjobban várt filmje mindenképpen az Amerikai botrány, amely igazi sztárparádéval és mélyen dekoltált ruhákkal csalogatja a mozikba a nézőt, aki nem is fog csalódni, hacsak nem valami "hiper-szuper, ó, de extrára" számít, annak alapján, hogy David O. Russell filmje idén tíz Oscar-jelölést kapott. A Christian Bale, Bradley Cooper, Jeremy Renner, Amy Adams és Jennifer Lawrence főszereplésével készült alkotás egy mesterien összerakott, szórakoztató film, csupán némileg felszínes és túlnyújtott. Ettől még azonban remek moziélményt nyújt, még ha szerintünk egy kicsit túl is van hájpolva.
A történet: Irving (Christian Bale) zseni. De sajnos, a hazugság mestere, az átverés bajnoka, a történelem egyik legsikeresebb szélhámosa. Annyira, hogy olyasmi sikerült neki, ami sok, nála komolyabbnak és fontosabbnak tűnő embernek sem: beleírta magát az Egyesült Államok történetébe. Ő valamint bűn- és élettársa (Amy Adams) egy ideje kénytelen egy FBI-ügynöknek (Bradley Cooper) is dolgozni, aki ráveszi őket, hogy küzdjék be magukat a maffia felső köreibe.
Ebben az izgalmas, sok új lehetőséget kínáló és nagyon veszélyes világban politikusok, bűnözők és beépített ügynökök találkoznak. És persze: nők. Ha bármelyikük hibázik, minden összeomlik, és a romok az összes résztvevőt magukkal rántják... A nők pedig senkit nem hagynak hidegen: se a csalót, se az FBI-ügynököt, sem pedig a maffiózókat. A nőket pedig nem hagyja hidegen a csaló. Adams és Lawrence kimondottan odáig vannak Irvingért...
ÉN, FRANKENSTEIN
A hét mélyrepülését mindenképpen Aaron Eckhart mutatta be, akit nem igazán értünk, hogy adhatta a nevét, az Én, Frankenstein című szörnyűséghez, ennyire azért nem ürülhetett ki otthon a széf. Így is fogalmazhatnánk röviden: Én, Frankenstein a szörnyű szörnyfilm. A rövid sztori szerint 200 évvel azután, hogy Dr. Frankenstein megteremtette szörnyetegét, Adam (Aaron Eckhart) még mindig itt él közöttünk. Amikor azonban egy háború közepén találja magát, melynek tétje az emberiség sorsa, ráébred, hogy ő maga hordozza a pusztulás kulcsát. A film felejthető, a forgatókönyv zavaros, a színészek pedig láthatóan nem igazán rajonganak ezért a melóért. Szegény Mary Shelley nem biztos, hogy boldog lenne, ha látná, hogy mit csináltak a művéből.
VIDEÓ: Ilyen lesz az "Én, Frankenstein"
MOGYORÓ-MELÓ
Animációs film is érkezett ezen a héten a mozikba, igaz A mogyoró-meló sem éppen a csúcsminőséget képviseli. A mogyoró-meló poénjai itt-ott elcsépeltek, a szöveg sokszor banális a sztori pedig még a gyerekeknek (igaz inkább a nagyobbacska, 8-10 év körülieknek) is volt, hogy unalmasnak, erőltetettnek bizonyult. De, ha nem tudtok az apróságokkal mit kezdeni, a film egyszer nézhető, a főszereplője barátjáért, Haverért, a patkányért (aki egy kicsit a L’ecsó főszereplőjére emlékeztet) biztos, hogy odáig lesznek és többször hangzik majd el a szájukból az "ó, de cuki" felkiáltás. Annak ellenére, hogy a film nem egy nagy eresztés, benne van minden, amire a gyerekeknek szükségük van: szerethető karakterek, humor, és a tanulság sem maradhat ki belőle.
VIDEÓ: Mogyoró-meló előzetes
A leleményes, mindig izgága Grimbusz már megint akcióba lendül, mikor feltűnik a környéken a mogyoróárus. Ám a küldetés balul sül el, az egyetlen élelemforrás, a park szép nagy fája felgyullad. Nincs mit tenni, a mókust száműzik a biztonságot nyújtó lakóhelyéről. De a nagyvárosi fergetegben nem is olyan egyszerű eligazodni, mint ahogy azt a talpraesett mókus gondolja. Grimbusz az első szembejövő akadályok után egy olyan brigádot verbuvál össze, akikkel betörhetnek Maurey rágcsaboltjába, a Kánaán földjére. Cél: minden magvakat szerető parklakónak megszerezni télire az eleséget. Komoly szervező-, és tervező munkát igényel a betörés, aztán a kitörés, de Grimbuszt és csapatát bizony elég kemény dióból faragták. Számukra nincs olyan, hogy lehetetlen meló. Mert aztán indulhat a mandula!
FUTUROLÓGIAI KONGRESSZUS
Sajnos a hét utolsó filmje sem az, amire számítottunk, A futurológiai kongresszus is okozott némi csalódást. A rendező, az izraeli Ari Folman 2008-ban A libanoni keringő című filmjével lett szélesebb filmes körben ismert, most pedig megérkezett a legújabb egész estés, szintén animációt is használó alkotása. Pont a zseniális, 2008-as alkotása miatt vártuk legújabb munkáját, amely azonban most nem igazán sikerült.
A saját magát alakító Robin Wright ajánlatot kap egy nagy stúdiótól, hogy adja el nekik a filmes személyazonosságát: minden mérhető adatát felveszik és lemásolják, hogy megkötések nélkül használhassák az alakját mindenféle hollywoodi filmben - még azokban a reklámkampány-szerű filmekben is, amiket korábban elutasított. Cserébe rengeteg pénzt kap, de ami ennél is fontosabb: a stúdió beleegyezik, hogy a számítógépes karakterét örökké fiatalon hagyják, az összes filmjükben.
A szerződés 20 évig érvényes. A Kongresszus onnantól követi nyomon Robin életét, hogy a szerződése lejárt, és visszatér a jövőbeli fantáziamozi világába.
