Megjelent az első krimi
1841. április 20. Publikálják az első detektívtörténetet. Edgar Allan Poe, az amerikai romantika egyik legnagyobb alakja a detektívregények előfutárának tekinthető. A Gyilkosság a Morgue utcában c. elbeszélése a manapság „krimi"-nek nevezett bűnügyi, illetve nyomozó regényt alapját jelentette.
Eredetileg Murders in the Rue Trianon Bas Morgue volt a címe, de Poe közvetlenül a megjelenése előtt 1841-ben megváltoztatta. Magyarul a Mulattató című újságban olvashatták az érdeklődök, 1875-ben, Mikszáth Kálmán fordításában. Mikszáth Rejtélyes gyilkosságra fordította a mű címét. Pásztor Árpád fordítása 1934-ben jelent meg Morgue utcai kettős gyilkosság címen.
A műben egy rejtelmes kettős gyilkosságot a nyomozó hatóságok, a hivatásos detektívek sehogyan se tudnak tisztázni: a gyilkosnak nyoma sincs. De egy nagyon okos, filozófiával foglalkozó férfi pusztán logika. úton leleplezi, mi és hogyan történt. A detektívregény innét indul. A krimi lényege, a logikával győzedelmeskedő detektív itt kezdődik. Gaboriau, Conan Doyle, Agatha Christie és társaik ezt folytatják. Sherlock Holmes, Hercule Poirot és a többiek a Morgue utcai esetből tanulták azóta is gyakorolt módszerüket.
„Ma, hajnali három órakor, a Quartier St. Roch lakóit álmukból rettenetes ordítozás zaja verte fel. A rémes hangok a Morgue utca egy négyemeletes házának legfelső emeletéről hallatszottak. A házban tudvalevően csak madame L'Espanaye és leánya, Mademoiselle Camilla L'Espanaye lakik. A szomszédok közül nyolcan-tízen két zsandár kíséretében rögtön fel akartak sietni az emeletre, de a kapu el volt reteszelve, és csak miután feszítővassal kinyitották, sikerült némi késedelemmel a házba behatolni. Időközben az ordítozás és sikoltozás megszűnt, de amikor a társaság az első emeletre ért, két vagy több nyers, veszekedő hang hallatszott újra, alighanem a ház legfelső emeltéről. A második emeletre érve ez a zaj is megszűnt, és a felsiető embereket teljes némaság fogadta. A kis csoport szétoszlott, és szobáról szobára sietve keresték, hogy mi történt. Így érkeztek a negyedik emelet egy nagy hátsó szobájához, amelynek ajtaja belülről kulccsal volt bezárva, és ezért fel kellett törni. A szemük elé táruló látvány minden jelenlevőt megdöbbenéssel és rémülettel töltött el."
Az Usher-ház vége (The Fall of the House of Usher)
Első amerikai megjelenése 1839-ben volt, de a végleges formáját 1845-ben írta meg Poe. Magyarra Hang Ferenc fordította először, és az 1862-es Poe Edgár érdekesb novelláiból című kötetében jelent meg, Az Usher ház megsemmisülése címen. Pásztor Árpád fordítása Az Usher-ház megsemmisülése címet viselte, és 1934-ben jelent meg a "Túl életen és halálon " című kötetében. Az Usher-ház vége címmel Babits Mihály fordította le a novellát, és az 1928-ban megjelent "Groteszk és arabeszk"-ben látott napvilágot.
A kút és az inga (The Pit and the Pendulum)
Ez a novella először 1843-ban jelent meg Amerikában, de a végleges formájában, 1845-ben került kiadásra. Három féle magyar fordítása ismert. Az első A mélykút és az inga, Pásztor Árpád fordítása, a második az Ördögcsapda, ördögbalta Szentkuthy Miklós munkája, mely az Álszentek cselekedetei című kötetben került kiadásra 1953-ban. A kút és az inga Babits Mihály fordítása az 1928-ban megjelent Groteszk és arabeszk novelláskötetből.
Pár szó egy múmiával (Some Words With a Mummy)
1845-ben adták ki először angolul. Nálunk Eördögh András fordította le elsőként, A múmia címmel, 1892-ben. A Pár szó egy múmiával című verzió Babits Mihály munkája, utána még Pásztor Árpád fordította le Beszélgetés egy múmiával címmel. Az Eördögh András-féle fordítás Az „Országgyűlési Értesítő” Kő- és könyvnyomdájának kiadása volt.
(Edgar Allan Poe magyar nyelvű fordításainak bibliográfiája - Szakdolgozat; részlet. Írta: Bogyay Katalin)
„Az ennyire tudatosan felépített, koncentrált költemények fordítása jámbor álom lehet, de álom csupán." Ezt a mondatot 1857-ben Charles Baudelaire írta le Edgar Allan Poe verseiről. Az igazság azonban az, hogy négy évvel korábban lefordította Poe leghíresebb versét, a The Raven-t [A holló]. Prózafordításról volt szó, ami azt jelenti, hogy a rímek, a metrum és a ritmus is veszendőbe ment. Baudelaire bizonyos értelemben elnézést kért ezért, amikor azt állította: a prózai forma alkalmazása versszövegre iszonyúan sok hiányosságot eredményez, a “rímekbe szedett majmolás” azonban még ennél is rosszabb volna. Az eredetihez való hűség és a teremtés szabadsága között Baudelaire nem látott másik járható utat. Amit viszont lehetségesnek tartott, az a prózai szövegek átvitele. Ő maga Poe majd’ mindegyik elbeszélését lefordította, s ezeket a fordításokat Franciaországban ma is sokat olvassák.