Meghódítja Amerikát a Run Over Dogs
– Mennyire volt benne, amikor összeállt a zenekar, hogy négy évvel később túl lesztek két európai turnén és épp készültök az első amerikaira?
Szasza: Nagyjából fél év után már gondoltunk rá, az európaira legalábbis mindenképp. Kezdetben nyilván még nagyon távolinak tűnt az egész, de egyértelműen szerepelt a terveink között.
Máté: Az amerikai turnéról először talán másfél éve beszéltük, hogy milyen jó lenne összehozni. Persze nagyon sokat kellett dolgozni érte, de úgy voltunk vele, hogy mindenképp megpróbáljuk, bármennyi munkával is jár.
– Hogy zajlott a szervezés, miért pont ezeket a helyeket választottátok?
Szasza: A klubokkal én egyeztettem, Máté intézte a logisztikát, Maxi a pályázatokat, szóval tulajdonképpen az egész zenekar kivette belőle a részét. Ez egyébként általánosságban is igaz, bárhová megyünk. A szervezés úgy nézett ki a gyakorlatban, hogy kiküldtünk zenéket, egy biográfiát és az idősávot, amikor ott leszünk.
Ami az útvonalat illeti, az is belejátszott, hogy ezekbe a városokba egyébként is régóta el szerettünk volna jutni, így most összekötöttük a kettőt. A legjobban talán a Palm Desert-i koncertet várjuk, hiszen annál a közegnél semmi nem illik jobban a dalaink hangulatához. Mondhatni, az lesz a cseresznye a torta tetején.
Máté: Ehhez még annyit, hogy Kaliforniát nyilván semmiképp nem akartuk kihagyni, viszont New Yorkba sokkal olcsóbb a repülőjegy. Emiatt döntöttünk úgy, hogy ott kezdünk, és utána indulunk tovább a nyugati part irányába egy bérelt lakókocsival.
– Hány fős stábbal mentek ki?
Szasza: Négyünkön kívül jön velünk még egy videós, mivel ezúttal is végig dokumentálni fogjuk a turnét. A tervek szerint minimum hetente rakunk ki összefoglalókat, de lehet, hogy gyakrabban. Ezek valamelyik zenei blog közreműködésével fognak megjelenni. A sofőrünk pedig Máté bátyja lesz, aki eddig is sokszor segített már nekünk. És ha minden jól megy, Kaliforniában a menedzserünk, Robi is csatlakozik majd hozzánk.
A legutóbbi európai turnéról készített road movie:
– Milyen zenekarokkal játszotok együtt és hogy alakult ez ki?
Szasza: Ezzel kapcsolatban van egy érdekes különbség az európai és amerikai turnészervezés között. Európában úgy megy, hogy lefoglalsz egy dátumot, a hely pedig két hónapon belül melléd rak még bizonyos számú zenekart. Amerikában viszont
a klubok nyolcvan százalékában azt válaszolják pozitív visszajelzés esetén, hogy "oké, bejön a zenétek, akkor most két hétig tartjuk nektek ezt a dátumot, addig szervezzetek magatok mellé x másik együttest."
A mi esetünkben is így ment, ami sokkal több meló, viszont cserébe a saját ízlésünkre formálhatjuk az egész estét. Philadelphiában például egy nagyon szuper zenekarral, a Howlish-sal játszunk együtt, a San Francisco-Oakland-Santa Cruz térséget pedig egy másik együttessel járjuk végig, így lényegében nekik is kisebb turné lesz majd,
– Hogy találtatok rájuk?
Szasza: Voltak olyan estéim, amikor megnézegettem, ki a legnépszerűbb 10 zenekar például Oaklandben. Nyilván ezek között akadtak teljesen más stílusúak is, de utána megnéztem azt is, hol szoktak koncertezni, majd azoknak a helyeknek a többi fellépőjét és így tovább. Szóval jó sok Google-keresés kellett hozzá. Amikor összeállt egy használható lista, írtam róla mondjuk háromnak, abból válaszolt egy vagy kettő, így alakult ki lassacskán. Nem volt könnyű, de megérte, mert végül tényleg szuper együtteseket szerveztünk magunk mellé.
– Mit csináltok azokon a napokon, amikor nem játszotok?
Máté: Roncsderbi, rodeó, hamburger, ilyesmi... (nevet) Nyilván nem hagyjuk ki a kötelező nevezetességeket, de leginkább utazni fogunk, hiszen mégiscsak át kell majd szelnünk az egész országot.
Szasza: Egy nagyobb szünet volt az eredeti programunkban, amikor tíz napig nincs koncertünk, de azóta már ezt is töltögettük. Játszunk például Nashville-ben és San Franciscóban is, csak ezek egyelőre nincsenek rajta a plakáton.
– Számoltok ott élő magyarokkal is a koncerteken?
Szasza: Az állomások többségén akad néhány ismerős, de nem ez a jellemző.
Maxi: Illetve felvettük a kapcsolatot a New York-i Magyar Kulturális Intézettel, ha minden jól megy, az ottani promócióban ők is segítenek majd.
– Mit vártok még a turnétól azon kívül, hogy jól sikerüljenek a koncertek?
Szasza: Én mindenképp tervezem, hogy még indulás előtt írok egy csomó helyi menedzsernek és turnészervezőnek, meghívva őket a hozzájuk legközelebb eső koncertre. Már van egy listám városonként 15-20 névvel, remélhetőleg minél többen eljönnek. Ha összejön és szerencsénk lesz, akár abban is segíthetnek majd, hogy visszamehessünk.
Máté: Persze az elsődleges cél maga a turné, hogy koncertezhessünk, de mellette ott van a hosszú távú építkezés is: szeretnénk minél jobb helyeken játszani, ehhez pedig elengedhetetlenek a helyi kapcsolatok.
A Németh Juci vendégszereplésével készült Our Love klipje az első albumról:
– Anyagilag ki tudjátok hozni nyereségesre a turnét?
Szasza: A támogatások majd csak áprilisban dőlnek el, de jó esély van rá, hogy pályázaton is nyerünk plusz forrásokat. Egyébként
A repjegy megvan fejenként 130 ezer forintból oda-vissza, ennyit viszonylag könnyen össze lehet koncertezni. A lakókocsibérlés is sokkal jobban megéri annál, mintha szállodákban laknánk, a benzin pedig szintén nagyon olcsó. Tehát ha még pályázati pénzhez is jutunk, szerintem abszolút megtérülhet a dolog.
Máté: Szerencsére a Cseh Tamás Program keretében elég sok pályázatot kiírtak külföldi turnékra is még decemberben, aminek a megvalósítási időszakába éppen beleesik a miénk.
– Az itthoni ismertségetekkel és eddigi eredményeitekkel mennyire vagytok elégedettek?
Szasza: Épp nemrég beszéltük egymás között, hogy nálunk nem volt semmi robbanásszerű változás az ismertségünkben, inkább évről évre szépen lassan növekedett. Egyre többen vannak a koncertjeinken, legutóbb a lemezbemutatón már majdnem megtöltöttük az A38 hajót. Tavaly a nagyobb fesztiválokon is ott voltunk, ráadásul most bekerültünk a Nagyszínpad versenybe, aminek köszönhetően idén nyáron még több helyre eljutunk majd.
És a tavaszunk is remekül alakul: kezdődött egy Supernemmel közös vidéki turnéval, most jön az amerikai, utána pedig Erdélybe is fogunk menni. Ennél jobbat szerintem nem is kívánhatnánk. Egyébként az egészben rengeteget segít, hogy lett egy menedzserünk, aki sokkal tudatosabban kézben tartja a dolgokat.
Két klipes dal a második lemezről: Roll Down Your Cheeks és Got No God
– Nemrég a Petőfi Rádió Akusztik műsorában is játszottatok, milyen volt áthangszerelni az egyébként eléggé zúzós dalaitokat?
Szasza: Érdekes, bár én a végére már eléggé untam, hogy folyton ezt kell próbálnunk, de szerintem nagyon jól szólt a végeredmény. Igaz, utána azért különösen jól esett újra rálépni a torzítóra. De eleve minden szám akusztikus gitáron íródik meg, úgyhogy emiatt annyira nem volt nehéz dolgunk, lényegében csak vissza kellett nyúlnunk az alapokhoz. Március 6-án adja majd le a rádió, előtte pár nappal már lesz kint róla néhány videó.
Maxi: Az áthangszerelés végett egy perkással és egy zongoristával is kibővült a zenekar, nekik köszönhetően csomó szám teljesen új értelmet kapott. Emiatt is érdemes lesz meghallgatni az adást.
– Ha kapnátok egy ajánlatot külföldről, aminek a része az is, hogy költözzetek ki, mennétek?
Szasza: Megfontolnánk, és szerintem a rákövetkező héten már ott lennénk. (nevet) Jó, nyilván ez ennél bonyolultabb kérdés, de elvi szinten
A londoni Venn Street-en, ami az első lemez egyik dalát is ihlette
– Itthon meg tudtok már élni zenélésből?
Szasza: Mindannyiunknak ez a fő elfoglaltsága, illetve ha van is mellette más, az szintén a zeneiparhoz kötődik. Én Szabó Benedekékkel foglalkozom menedzserként, Maxi dobot tanít, Máté hangtechnikusként dolgozik, de ezek mind rugalmas időbeosztású dolgok. Az elsődleges hangsúly a zenekaron van, mindent erre raktunk fel. És egyelőre úgy tűnik, megérte.
Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel!
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor
