Még egy napod van, hogy összefuss az utcán a Titanic sztárjával
Vári Zsófia tulajdonképpen beköltözött a Várfok utcai Fest;tisztít galériába, az elmúlt másfél hetet itt töltötte, hogy a helyszínen fejezze be egyik képét. A legtöbben egyedül, otthon, elzárkózva a világtól festenek, de ez mégiscsak valamilyen fajta exhibicionizmus, ezért nem is zavarta, hogy miközben dolgozott, az emberek ki–be járkálhattak, bárki megnézhette mit csinál.
Mikor a megnyitó napján, kora délután benéztem hozzá, még nagyban dolgozott a képen, ami ekkor már a falon volt, a lábainál ecsetek és festékek hevertek mindenütt. Nehezen lehetett elképzelni, hogy itt pár órával később ünnepélyes megnyitó lesz, rengeteg vendéggel.
Zsófia berendezkedett a galériában, és még a kiállítás előtti napokban is dolgozott egyik képén...
... az alkotáshoz tökéletes közeget teremtett, mintha csak egy festőstúdióban lenne
Néhány óra múlva, este hét után, mikor megérkeztünk, már egy kisebb tömeg volt az aprócska galéria előtt, és bent is annyian voltak, ahányan csak befértek – látszott, hogy mindenki a gyönyörű képek hatása alatt van. Nyoma sem volt már a pár órával korábban még nagyban folyó munkának, a földön heverő eszközöknek, a műhely hangulatnak. Zsófia nagyon tehetséges festőművész, a képei tele vannak élettel, színekkel, mozgással. A színek keltette melegséget az élő zene tette még kifejezőbbé.
A megnyitóra a kis hely ellenére is rengetegen jöttek el
Én már tudtam, amit a meghívottak közül csak kevesen: egy világhíres vendéget is várnak az estére. Fél nyolc után pár perccel meg is érkezik Billy Zane, amerikai színész, mellette az est főszereplője, Vári Zsófia.
Persze rögtön mindenki felkapja a fejét a Titanic fő gonoszára, Jack és Kate szerelmének megkeserítőjére. Szeretnének beszélgetni vele, van, aki aláírást, vagy közös fotót kér. Ő persze úgy viselkedik, mint egy mezei művészetrajongó, aki csak azért jött, mert kíváncsi egy kedves barátja új képeire. El is mereng az élénk színek tengerében, felvételeket készít a képekről és a tömegről, majd a rövid időre eltűnt Zsófia újra előkerül és megkezdődik a megnyitó.
Kiderül, hogy Zsófia legtöbb képére saját barátai arcát festi fel, ezek a barátok, illetve mesterek, példaképek szólalnak fel egymás után, dicsérve a lány elragadó munkáit. Billy arcán látszik, hogy bajban van a magyar nyelvvel, de hál'istennek néha angolra váltanak a beszélők.
Billy is mond pár kedves szót, de én többre vagyok kíváncsi, ezért mikor lecsendesedik a hangulat, odamegyek beszélgetni hozzá.
Billy Zane, háttérben Vári Zsófia, festőművész
- Messziről jöttél el ezért a kiállításért Zsófi kedvéért. Mikor ismerted meg, hogy lettetek barátok?
- Tavaly találkoztam Zsófival, amikor egy barátjával dolgoztunk együtt. Én is festő vagyok, és egy filmhez szerették volna használni a képeimet, de ahelyett, hogy áthoztuk volna néhány képemet Londonból, megkérdezték, hogy tudnék-e 4-5 nap alatt kreálni egy újat. Mondtam nekik, hogy oké, persze, szükségem van egy stúdióra és egy festőre, aki tudja, hol szerezhetek be anyagokat és kisegít.
Így találkoztam Zsófival, aki hihetetlen volt, nagyon segítőkész. Ő egy fenomenális, egyedi, érzelmes lány. Mikor itt voltam Magyarországon, akkor voltak a menekültek a vonatállomáson, mi pedig pelenkát, ételt és mindenféle dolgot szereztünk nekik közösen, amire szükségük lehetett. Ezután meg voltam hívva, hogy tartsak egy kiállítást a Brody Studiosban. Nagyon hálás vagyok, hogy itt alkothattam, és örülök, hogy a jó ügyért is tudtam tenni, de mindez nem sikerült volna Zsófi nélkül.
- Azt mondhatod, hogy barátok vagytok?
- Abszolút, sőt legalább 5 olyan ember van a szobában most, akikkel barátok vagyunk, köszönhetően neki. Örülök, hogy a köreikbe tartozhatok.
- Hányszor voltál eddig itt, és most meddig maradsz?
- Ez a harmadik alkalom, hogy itt vagyok, a második volt a leghosszabb, akkor egy hónapot voltam. Ez a mostani alkalom rövid, 21-én megyek vissza Londonba.
- Mikor jöttél rá, hogy festeni akarsz, és hogy éppenséggel elég jó is vagy benne?
- Oh, váó, ez kedves, utánanéztél a munkáimnak?
- Persze, illetve kiállításaidról is láttam felvételeket.
- (Nevet) Ez nagyon kedves tőled, nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen! :) Persze mindig szerettem festeni gyerekként, de
igazán komolyan 1997-ben kezdtem foglalkozni vele, mikor a Titanicot forgattuk.
Volt 7 hónapom Mexikóban, rengeteg szabadidővel, szóval átalakítottam a garázsomat egy stúdióvá. Nem azért festettem, hogy mutogassam, csak magamnak. Amikor először elkezdtem megmutatni őket, már 2010 volt, az első kiállításom Los Angeles-ben volt, ahogy említettem volt itt is Budapesten, a legközelebbi pedig Monacóban lesz.
- Mi inspirál, mikor festesz?
- Amikor én festek, annak nincs koncepciója, inkább fizikai dolog. Mármint persze érzelmi is, de úgy értem, örömből festek, hagyom, hogy a testem és a kezem mozogjon és tegye a dolgát. A festéssel járó mozgás az a test kiterjesztése.
Nagyon fontos még a zene, Bossa Nova nagy kedvencem, őket szeretem hallgatni, mikor festek. Improvizálok, ahogy a filmekben is, mikor játszom. Kellően szabadnak kell lenned, hogy hagyd, hogy a környezet hatással legyen rád, irányítson. A jelenben vagyok, és spontán minden, amit csinálok.
- Akkor ezek szerint sok közös pontot találsz a színészet és festészet között.
- Igen, valóban. Mindkettőnél a legfontosabbak az improvizáció, az elkötelezettség. Mikor először festeni akartam, úgy közelítettem meg, mint egy színész: elmélkedtem hogyan fest egy tökéletes festő. A válasz az volt, hogy meggyőződéssel. Nem volt szakmai tudásom, de a törekvés az meg volt bennem, és abból legalább jó sok (nevet).
- És mit szeretsz jobban: színészkedni vagy festeni?
- (nevet) Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Én élvezem a színészkedést, nagyon is. Nagyon régóta csinálom, és szeretem a kombinációját a régi tapasztalatoknak és az állandó újra felfedezésnek. Mindig új perspektívákat kell találni. Nehezen tudom elmagyarázni.
úgyhogy hajtok, hogy mindig újra kitaláljam magam. Mikor filmet csinálsz, művészetet csinálsz, több száz emberrel.
A festészet viszont egy egyedül végezhető dolog. Ennek így van egy jó egyensúlya. Épp emiatt imádok festeni mikor forgatok. Amint nem forog a kamera, felveszem az ecsetet és nekiállok festeni, mikor újra forog, játszom tovább. Mindezt azért, hogy ne hagyjam elveszni a kreativitást, muszáj folyamatosan áramlania. Ugyanezért szeretek egyszerre több képen dolgozni, nem egyetlen egyen, hogy ne fessem azt túl.
Vári Zsófia festőművész Budapesten, Párizsban és Milánóban tanult. Párizsban leginkább portrét festett, ahogy mondja, "a portrék az engem körülvevőkről születtek, naplószerű lejegyzései az együtt töltött pillanatoknak, én nem versben fogalmazom meg az érzéseim, hanem színekben és vonalakban".
- Billy-vel akkor találkoztam, mikor a Guilt című sorozatot forgatták itt nálunk. Mivel Ő itt van Európában, mi folyamatosan beszélünk, igazán jó barátok lettünk, aminek én nagyon örülök. Figuratív festészettel mondjuk ő nem foglalkozik, de engem például már lerajzolt, többször is. Szerintem nagyon tehetséges, ő egy igazi polihisztor, és nagyon okos, közvetlen ember.
Vári Zsófia és Billy Zane
- Nem szeretem azokat a művészeket, akik úgy viselkednek, mintha nem emberi lények lennének. Én lehetek boltos, takarítónő, bármi és mellette festhetek is, ez csak egy képesség.
Vári Zsófia képessége elég sokat ér, képei akár milliókba is kerülhetnek
- Én érzek egyfajta boldogságot, amikor készen van a kép, amikor meghúzom az utolsó vonalat. Élvezem azt hogy eksztatikus hangulatba kerülök, ha a festményemen van egyfajta egyensúly. Nem tudom miért, nekem ez így jó. Mindenki mást talál meg, én ezt találtam.
Ha tetszett a cikk nyomj egy like-ot!
