KULT
A Rovatból

Meddig mennél el a pénzért, és meddig tudsz ember maradni? – Squid Game: Nyerd meg az életed 2. évad kritika

A Nyerd meg az életed ott folytatódik, ahol az előző évad abbamaradt. Kérdés, hogy mit kaptunk 3 év várakozásért cserébe? Mars vissza a gyilkos játékba!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. december 30.



Én már a 2021-es első évadtól sem voltam elájulva. Nem volt rossz, kellően véres és sokkoló, ám néha a szatíra átcsapott kellemetlen humorba. A társadalomkritikát és az üzenetet pedig úgy a néző orra alá tolták, hogy egy gyerek is megértse. Az érdekesség, hogy pont a fiatalabb közösséget sikerült megfogniuk.

Ügyes marketinggel a közösségi médiában (TikTokon) nagyot ment a sorozat zenéje, könnyen elkapták azt a korosztályt, akik még nem látták a Battle Royalt, vagy az Éhezők viadalát.

A sorozat első szezonjának hangulata vitathatatlanul erős volt. Elnyomta az apró zavaró részleteket, így sokan igencsak pozitívan értékelték Szong Gi-hun történetét. Bár én már akkor panaszkodtam a befejezésre.

Nem azt mondom, hogy a második évad rossz lenne, de valami megváltozott. Akadnak jó pillanatai, de a hangnemet nagyon furán sikerült belőni. Egyik pillanatban kőkemény dráma, máskor meg röhejes vígjáték. Mire gondolok? Mondok egy példát: egyik pillanatban életre-halálra szóló oroszrulett-meccset játszik két szereplő.

A tragikus események után két perccel pedig valaki kiborul, mint egy rossz Szomszédok-epizódban Vágási Feri egy Windows-hiba miatt.

Akkora a kognitív disszonancia, hogy a néző nem tudja komolyan venni az eseményeket. Nem ezt a viselkedésmódot várnánk el a szereplőktől egy élet-halál szituációban. Értem, hogy az ázsiai alkotók miatt erős a keleti behatás, de az animékben is jobban kezelik ezeket az átmeneteket és a feszültség oldását a humorral. Ez itt inkább fájdalmas, mint vicces.

A túljátszott, kellemetlen pillanatok miatt azonban a kemény dráma-thriller teljesen lemegy egy brazil szappanopera színvonalára. Lehet, hogy sokkal több pénzből gazdálkodtak – ez látszik is –, de hiába a nagyszabású akciójelenetek, ha sokszor röhejes, amit kapunk. Persze túl lehet lépni ezeken a részeken, legyinteni, hogy ilyen ez a zsáner, de akkor is fura. Az első évadban, mintha ezt jobban kezelték volna. Lássuk mi a történetünk!

Itt teljes elkeseredettség uralkodik: Szong Gi-hun (Lee Jung-jae) megnyerte ugyan a maga játékát, de nem tud örülni a pénznek, amit barátai élete árán nyert.

Teljesen megtört, mind fizikailag, mind lelkileg. A másik nagy túlélőnk, Hwang Jun-ho (Wi Ha-joon), akit az előző szezon végén lelőttek, de természetesen túlélte. Jun-ho nem tud nyugodni, meg akarja találni a szigetet, ahol bátyja irányítja a gyilkos játékokat (egyébként ő lőtte le). Miközben Gi-hun komplikált terveket sző, hogy elkapja a játékok urát, addig Jun-ho a sziget után kutat. A kezdés erős, a Vonat Busanból ismerős Gong Yoo rövid, de igazán maradandó szerepben köszön vissza, mint a játékok kíméletlen sorozóügynöke. Többször azt éreztem, hogy ez a koreai Fűrész-sorozat, kevésbé túlbonyolított csapdákkal.

Lee Jung-jae továbbra is nagyon jó színész. Az első évad erős hatással volt Gi-hun karakterére, a színész lefogyott, a karaktere megtört, düh, szomorúság és bűntudat állandóan kiül az arcára. Önmagát okolja, hogy megnyerte a játékokat, és nem nyugszik, amíg nem szolgáltat igazságot. A gonosz szerepében Lee Byung-hun még, aki még komolyan vehető.

Ügyesen hozza a manipulatív vérszomjas játékmester szerepét, aki meg akarja mutatni Gi-hunnak az emberi természet igazi oldalát.

De rajtuk kívül tényleg mindenki irritálóan túljátssza a szerepét, és olyan, mintha egy animéből szabadult volna. Erre más szó nincs. Amikor kikerekedett szemmel rácsodálkozunk minden új információra… csak azon lepődtem meg, hogy nem kezdett el némelyik karakter orrából ömleni a vér, amikor zavarba esett, vagy nem jelent meg egy nagy izzadságcsepp a halántékán, amikor csalódott volt.

Nem tudom, ez a színházias játék mennyiben köszönhető Hwang Dong-hyuk író-rendezőnek, de valószínűnek tartom, hogy kreatív döntés. Ettől a stílustól nem komolyan vehető az egész. Ha ez volt a cél, akkor sikerült.

A forgatókönyv is tele van logikai hibákkal. Nem csak buta karakterekről van szó, vagy olyanokról, akikről az első pillanattól egyértelműen kitalálható, hogy gonoszok, hanem tényleges logikai hibákról.

Egy pisztolylövést valaki meghall a szakadó esőben, zárt kocsiból egy utcával az épület mellől, de amikor gépfegyverrel lövöldöznek ugyanabban az épületben, az senkit nem zavar.

A másik nagy problémám, hogy a Squid Game is beleesik a folytatások tipikus hibájába:

a második évad nagyobb, drágább, de ugyanaz, mint az első.

A kezdeteknél ugyan úgy a kinti világban vagyunk, majd a második rész végére érünk el a játékokig. Itt is van egy beépített ember, ám itt már az első perctől kezdve tudjuk a kilétét. Kicsit a hitchcocki feszültség-fokozásra alapoz, hogy a néző tud valamit, amit a szereplők nem. Ugyanúgy, ahogy az első eresztésben, itt is felbukkan egy vallási őrült. Egy bolond „Erőbenő”, aki csak a fizikai erőszakban hisz. A főszereplőnek egy közeli ismerőse is részt vesz a játékban. Van egy idős játékos, akire vigyázni kell. Ezt mind-mind már láttuk 2021-ben. Minden karakter egy különleges tulajdonsággal rendelkezik, ami miatt meg tudjuk őket különböztetni egymástól, legyen az külső jegy – lila haj, piercing, bubifrizura, állapotos anyuka –, vagy belső tulajdonság, de ennyi.

A főszereplőkön kívül ennyit kapunk másokból, egy jellegzetességet, amit csak ők tudnak.

Amikor pedig elhullanak ezek a játékosok, semmit nem érzünk. A következő jelenetben már nem is emlékezünk rájuk.

Gi-hun megpróbáltatásai mellett, Jun-honak csak annyi jut, hogy keresi a szigetet egy elit kommandós osztaggal a háta mögött, miközben szerintem minden néző rájön az első sanda nézés után, hogy miért nem találják meg azt a bizonyos szigetet. Van egy egész érdekes „C szál”, már az első résztől kezdve követünk egy lányt, akiről azt hisszük, hogy játékos lesz, de egy sokkal érdekesebb csavar történik vele, amit nem akarok lelőni. Annyit viszont elárulok, ahogy a második évad nem ér el sehova, ez a szál is befejezetlen marad, és semmit nem kezdenek vele. Pedig ez legalább érdekes és új volt.

Elértünk a legnagyobb problémámhoz: a második évad nincs befejezve.

Minden történetszál cliffhangerrel ér véget. Értem, hogy nem akartak mindent lezárni, pénzre és nézettségre hivatkozva, de hogy ennyire pofátlanul vágják el a végét, az már-már felháborító. Legalább valakinek adjanak egy lezárást. Tudom, hogy várhatóan jövőre jön a harmadik évad, de akkor is erős ez a befejezés. Én vártam, hogy hol az utolsó epizód. Lemaradtam valamiről?

Sajnos a második évad nem tudta a folytatni az alapvetően szórakoztató első történetét. Semmi több egy dél-koreai szappanoperánál egy kis Fűrész-fűszerezéssel. A társadalomkritika az orrunk alá van dörgölve, de remek marketinggel még ezt is eladhatják, ha szerencséjük van. Próbálnak az elvárásokkal szembe menni egy-egy ügyes döntéssel, de sajnos így is minden kiszámítható. Amikor a játékok újrakezdődnek, gyakorlatilag az első évadot is berakhatjuk. Erősen túlzásokkal operál, az említett kognitív disszonancia a csúcson pörög: kedves zene, vidám atmoszféra, majd halál mindenütt.

Ugyan azokat a témákat hozzák fel, mint az első évad: meddig mennél el pénzért, meddig maradsz ember? Sokaknak nincs más lehetőségük, és bármit megtesznek, hogy újrakezdjék az életüket.

A megtört főszereplő toposzát ügyesen használják, ám egy-egy rossz jelenet egy iskola utáni drámaklub szintjére degradálja. A két főszereplő játékának minősége erősen eltér a körülöttük lévő karikatúráktól. A fordulatok kitalálhatóak, a záróepizód pedig próbál epikus lenni, de csak kiábrándító és felháborító lesz. Megnézem majd a harmadik évadot is, de csak remélni tudom, hogy ennél jobb lesz. A Squid Game: Nyerd meg az életed második szezonja elérhető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Lehet, hogy egy vagyon hever a polcodon: 16 millió forintot is fizetnek egyetlen Dűne-könyvért
A popkulturális könyvsorozatok másodlagos piaca felrobbant, a gyűjtők Frank Herbert és Isaac Asimov első kiadásaira vadásznak. A filmes adaptációk miatt a kereslet az egekbe szökött.


Valami egészen fura történik a magyar könyvpiac egy szűk, de annál szenvedélyesebb szegletében: a sci-fi és fantasy rajongók mostanra már nemcsak rajonganak, hanem licitálnak is – méghozzá nem ritkán félmilliós összegekkel. A másodlagos piacon ugyanis elszabadultak az árak, különösen a kultikus státuszba emelkedett sorozatok esetében. Dűne, Alapítvány, Gyűrűk Ura, Witcher, Neil Gaiman

ha bármelyikből megvan egy első kiadás, netán sorozatban, magyarul, jó állapotban, akkor egy kisebb vagyonon ülsz.

És ha netán nemcsak ülsz rajta, hanem el is adod, akkor szinte biztosan többet keresel vele, mint az eredeti szöveg fordítója vagy szerkesztője valaha kapott érte.

Világszinten sem más a helyzet, az elmúlt hónapok aukciós eredményei sorra döntik a sci-fi és fantasy könyvek árrekordjait, miközben a díszkiadások a másodlagos piacon többszázezres, sőt millió forintos összegekért cserélnek gazdát.

A ritkakönyv-piac szerint a zsáner végleg kitört a perifériáról és elfoglalta a gyűjtői világ közepét.

A piac átrendeződését a legnevesebb aukciósházak is megerősítik. „Az aukció eredményei egy jelentőségteljes elmozdulást tükröznek… A science fiction és a fantasy már nem mellékes kategóriák. A ritka könyvekről szóló párbeszéd középpontjában állnak” – nyilatkozta Francis Wahlgren, a Heritage Auctions ritkakönyv-részlegének igazgatója a ház decemberi árverése után.

Frank Herbert 1965-ös Dűnéjének első kiadása, eredeti, 5,95 dolláros árat feltüntető borítóval december közepén 13 125 dollárért, azaz körülbelül 4,3 millió forintért kelt el.

Egy másik, kiemelkedő állapotú példányért novemberben már 24 000 dollárt (közel 8 millió forintot) fizettek,

egy szerző által dedikált kötet pedig novemberben 48 000 dolláros, vagyis nagyjából 15,9 millió forintos leütést ért el.

Isaac Asimov legendás Alapítvány-trilógiájának első, a Gnome Press által kiadott három kötetéért novemberben 14 400 dollárt (4,7 millió forintot) adtak, míg

az Én, a Robot egy 1950-es, dedikált első kiadása 20 000 dollárért (6,6 millió forintért) talált új gazdára.

„Nagyszerű napunk volt tegnap; óriási eredményeket értünk el a modern irodalom, az amerikanisztika és az eredeti műalkotások terén. Izgatottan várjuk, mit hoz a jövő!” – mondta Chad Reingold, a Potter & Potter aukciósház ritkakönyv-igazgatója az Antiques & Auction News-nak.

De más a helyzet a magyar könyvpiacon sem. A gyűjtői láz persze nem új jelenség, de az elmúlt 2-3 évben a trend egészen vad szinteket ért el. Míg korábban egy-egy ritkább könyvért 8-10 ezer forintot is szívesen kifizettek a fanatikusok, mostanra ez az összeg a tízszeresére nőtt – sőt, bizonyos esetekben ennek a sokszorosára.

A Dűne eredeti, 1993-as, Szukits-féle kiadásáért simán elkérnek 150-200 ezer forintot, ha pedig az egész hatkötetes sorozat egyben van, szépen megőrizve, akkor 500 ezer forint fölé is mehet az ár.

Nem vicc: ugyanennyiért már el lehet hozni egy karbantartott, használt Suzuki Swiftet is.

Az Asimov-féle Alapítvány sorozat sem marad el sokkal. A régi Kozmosz Fantasztikus Könyvek kiadások – különösen azok, amelyeknek borítója mára afféle retró dizájnikonná vált – szintén aranyáron kelnek el.

És nem csak az állapot vagy a ritkaság számít: van, aki pusztán azért hajlandó többet fizetni, mert az adott példányban „nem törött meg a gerinc”.

A modern, limitált példányszámú díszkiadások másodlagos piaca önálló ökoszisztémává nőtt. A brit Folio Society 500 sorszámozott példányban kiadott, eredetileg 495 fontba kerülő Dűne-kötete ma a gyűjtői piactereken jellemzően 1400–1900 dollár (460–630 ezer forint) közötti áron cserél gazdát, de az Alapítvány-trilógia hasonlóan igényes kiadásaiért is rendszeresen elkérnek 200-300 dollárt. A keresletet a gyűjtői közösségekben tapintható „kimaradástól való félelem” (FOMO) is fűti. „A FOMO manapság az egekben van” – írta egy gyűjtő egy online fórumban, miután a Dűne-sorozat egyik újabb, dedikált díszkiadása perceken belül elfogyott.

A legfontosabb hajtóerő a folyamatos popkulturális láthatóság. A Dűne: Második rész tavaly tavaszi, elsöprő mozisikere – amely Észak-Amerikában 81,5 millió dolláros hétvégével nyitott – új rajongók tömegeit vezette el a könyvekhez, ezzel párhuzamosan pedig a gyűjtői étvágyat is feltüzelte.

Asimov esetében is ez a helyzet: az Apple TV+ Alapítvány-sorozatának tavaly szeptemberben berendelt negyedik évada garantálja, hogy a márka a következő években is a köztudatban marad, ami stabilan magasan tartja a könyvritkaságok iránti érdeklődést.

Egy Dűne első kiadás értékét az dönti el, hogy a Chilton kiadó 1965-ös nyomata-e, a borítón John Schoenherr eredeti grafikája látható-e, és a hátsó fülön a négy soros kiadói impresszum szerepel-e. A dedikáció, különösen, ha személyes üzenetet is tartalmaz, akár meg is duplázhatja egy kötet árát, ahogy azt a 48 000 dolláros példa is mutatja. Sorozatoknál, mint az Alapítvány-trilógia, a komplett, egységes állapotú, eredeti borítókkal rendelkező szett képviseli a csúcsot. A gyűjtők számára a hitelesített aukciósházak és a lezárt eladásokat listázó online piacterek jelentik a legbiztosabb támpontot, ahol a kínálati árak helyett a tényleges tranzakciók mutatják a piac valós mozgását.

A jelenség első ránézésre abszurd. Ezek nem középkori kódexek, hanem tömegtermékek voltak.

Csakhogy közben eltelt harminc–negyven év, a példányok elkoptak, eltűntek, költözések során kidobódtak, padlásokon rágta meg őket az egér. Az újranyomások pedig vagy elmaradtak, vagy teljesen más formában történtek meg: új fordítás, új borító, új tördelés, ami a gyűjtők szemében nem ugyanaz.

Számos klasszikus sorozatból sosem jelent meg teljes, egységes, új kiadás magyarul. A Dűnéből például van filmes borítós verzió, van díszkiadás, de egy rajongónak egyik sem pótolja az eredetit. Az Asimov-életmű is kaotikusan újrahasznosított:

egyszer az Európa, másszor a Delta Vision próbálkozik, több-kevesebb sikerrel. Így aztán marad az antikvárium, a Vatera, a Marketplace.

A streaming szolgáltatók egymás után hozzák le a nagy nevű adaptációkat. A Dűne második filmje, a Vaják Netflix-sorozat, a Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi – ezek mind új generációkat húztak be a zsánerbe. Az újoncok meg persze szeretnék „papíron is birtokolni” a világot, amit a képernyőn megkedveltek. És ha már birtokolni, akkor lehetőleg azt, amit a hardcore fanok is elismernek.

A könyv ma már státuszszimbólum
 is. A gyűjtői példány mostanra nemcsak érzelmi, hanem presztízsértéket is képvisel.

Vannak, akik vitrinben tartják, mások posztolnak vele. Az algoritmusnak pedig mindegy, hogy cipő vagy könyv – ha sokat szerepel a feedben, nő az ára.

Ez a könyvpiac legkevésbé szabályozott szegmense. Antikváriumok, privát eladók, Facebook-csoportok, online aukciós oldalak – teljes ökoszisztéma épült ki, afféle digitális börze, ahol a megbízhatóságot és az értéket nem ISBN szám, hanem közösségi reputáció dönti el.

A kereslet ráadásul egyre csak nő. Egyes eladók már befektetési célból vásárolnak fel ritkább köteteket, hogy aztán pár hónap múlva tízszeres áron visszadobják a piacra. Az sem ritka, hogy valaki „komplett Dűne-gyűjteményért” keres eladó lakást vagy épp iPhone-t.

És hogy mit csinálnak mindeközben a magyar könyvkiadók? Leginkább azt, amit az elmúlt 20 évben: széttárt karokkal figyelik, ahogy a másodlagos piac nyer.

Ahelyett, hogy újranyomnák azokat a könyveket, amelyekre kézzel fogható, fizetőképes kereslet van, inkább frissítik a borítót, vagy újrafordíttatják, sokszor teljesen szükségtelenül.

Pedig egy jó minőségű, egységes sorozatkiadás – normális tipográfiával, újratördelt szöveggel, igényes borítóval – nemcsak a gyűjtőket csalogatná vissza, de új olvasókat is be tudna vonzani. Ehelyett marad a posztmodern valóság: Dűne 1993-ból, 250 ezerért, vagy semmi.

Aki mostanában vág bele a sci-fi/fantasy gyűjtésbe, az vagy nagyon gazdag, vagy nagyon elszánt. De egy dolog biztos: egy használt könyv már rég nemcsak olvasásra való tárgy. Ez itt már nem könyvpiac. Ez relikviavadászat. És a relikviák ára – nos, az épp úgy emelkedik, mint a lakások ára. Csak gyorsabban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Váratlan fordulat: több tag is kilép a Neotonból
A rajongók még a Finálé-koncert hatása alatt voltak, amikor Lukács Andrea bejelentése hideg zuhanyként érte őket. A zenekar fiatalításra hivatkozik, de ennél többet nem árultak el.


Alig két héttel az MVM Dome-ban tartott, hatalmas sikerű Finálé elnevezésű koncert után váratlan bejelentés rázta meg a Neoton Família Sztárjai rajongótáborát. A zenekar egyik tagja, Lukács Andrea a Facebookon közölte, hogy ő és Lukács László nem folytatják a közös munkát a formációval – írta a Borsonline. A bejelentés szerint a zenekar a jövőben fiatalításra és kreatív megújulásra törekszik, amelyben ők már nem vesznek részt.

„Ezzel a Neoton korszakot részünkről lezártnak tekintjük”

– fogalmazott Andrea a közösségi oldalán.

A hír azért is érte sokként a közönséget, mert a január 10-i, MVM Dome-beli eseményt a szervezők és a zenekar is az eddigi legnagyobb Neoton-produkciónak harangozták be. A közel háromórás, karrierösszegző koncerten az összes nagy sláger elhangzott, a látványos fény- és hangtechnika, valamint az estére készített videók pedig lenyűgözték a közönséget. Az este különlegessége volt, hogy a koncert mellé egy pop-up tárlat is társult, ahol a rajongók eredeti dalszövegeket és hangszereket láthattak, Pásztor László pedig húsz év után ismét színpadra lépett a csapattal.

A Neoton Família Sztárjai a Finálé-koncerten Csepregi Éva, Végvári Ádám, Baracs János ‘Öcsi’, Lukács Andrea, Lukács László és Heatlie Dávid felállásában lépett színpadra. A döntés hátteréről és a zenekar további terveiről egyelőre nem árultak el részleteket, így az is nyitott kérdés, hogy a jövőben kikkel egészül ki a formáció, és a „fiatalítás” pontosan mit jelent a gyakorlatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A költő, aki meghódította Hollywoodot: Röhrig Géza a Saul fia után Timothée Chalamet oldalán játszik az Oscar-esélyes filmben
Josh Safdie Marty Supreme című sportdrámájában a magyar színész Kletzki Bélát, egy fiktív bajnokot játszik. Alakításának kulcsjelenete egy valós holokauszttörténeten alapul, amely a film morális súlypontját adja.


Tíz évvel azután, hogy egy addig szinte ismeretlen magyar költő beleégett a világ mozinézőinek emlékezetébe, Röhrig Géza ismét egy Oscar-esélyes produkcióban tér vissza, ezúttal Hollywood legfelsőbb ligájában.

A csütörtökön bejelentett Oscar-jelölésekkel immár hivatalos: Josh Safdie Marty Supreme című filmje, amelyben Röhrig is kulcsszerepet játszik, kilenc kategóriában versenyez a díjért, a főszereplő Timothée Chalamet pedig a friss Golden Globe-győzelme után a legjobb férfi főszereplőnek járó szoborra is esélyes.

A film alig két hét múlva, február 5-én a magyar mozikba is megérkezik.

 

View this post on Instagram

 

A post shared by A24 (@a24)

Az 1950-es évek Amerikájában játszódó, az asztalitenisz versenyszerű és alvilági bugyraiba kalauzoló sportdráma Josh Safdie első önálló rendezése, miután a Csiszolatlan gyémántot még testvérével, Bennyvel közösen jegyezte.

A produkció mögött az a független filmes műhely, az A24 áll,

amely az elmúlt években a legizgalmasabb és leginkább díjazott filmeket szállította Hollywoodnak. A film világpremierjét tavaly októberben, a New York-i Filmfesztiválon tartották egy meglepetésszerű, titkos vetítés keretében, az amerikai mozikba pedig a díjszezonra időzítve, karácsonykor került.

Röhrig Géza a filmben Kletzki Bélát, egy fiktív, holokauszttúlélő magyar pingpong bajnokot alakít, akinek karakterét a valós lengyel klasszis, Alojzy Ehrlich élettörténetének egy-egy epizódja ihlette.

Bár a film fókusza Chalamet feltörekvő, mániákus karakterén van, Kletzki figurája adja a történet morális és történelmi mélységét.

Az egyik jelenetben Kletzki egy auschwitzi emlékét idézi fel, amely valós eseményen alapul. „Többet tanultam a holokausztról abból a kis történetből, mint néhány olyan filmből, ami csak a holokausztról szól” – nyilatkozta a filmről Josh Safdie a The Guardiannek.

A Saul fiával világhírűvé vált Röhrig Géza ezzel ismét egy olyan szerepben tűnik fel, amely a 20. századi történelem legmélyebb traumáival szembesíti a nézőt.

A film sztárparádéja lenyűgöző: Chalamet mellett feltűnik Gwyneth Paltrow, Odessa A’zion és Fran Drescher is.

A főszereplő elkötelezettségét mutatja, hogy már 2018 óta, évekig titokban készült a szerepre,

forgatási helyszínein – Londonban, Budapesten és Jordániában is – folyamatosan pingpongasztal állt a rendelkezésére.

 

View this post on Instagram

 

A post shared by A24 (@a24)

„Lélekben ez az a szerep, amihez a legközelebb állok. Ez voltam, mielőtt karrierem lett volna” – mondta Chalamet a People magazinnak. A produkció 60-70 millió dolláros (kb. 19,8-23,1 milliárd forintos) költségvetésből készült, és eddig közel 100 millió dolláros (kb. 32,9 milliárd forintos) globális bevételt termelt.

A magyar nézők február 5-től láthatják az alkotást, de a Mazsihisz szervezésében már január 29-én tartanak egy premier előtti vetítést a budapesti Westendben. Röhrig Géza a film decemberi, New York-i díszbemutatóján is feltűnt a vörös szőnyegen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Az első pillanatban egymásba szerettünk” – Nagy-Kálózy Eszter 60 évesen árulta el, hogyan kezdődött minden Rudolf Péterrel
A színészházaspár 1990 óta alkot egy párt, kapcsolatuk a szakmai életükre is nagy hatással van. Közös előadásuk, az *És Rómeó és Júlia* több mint két évtizede van műsoron országszerte.


Január 25-én, vasárnap a magyar színház- és filmművészet egyik legmeghatározóbb alakja, Nagy-Kálózy Eszter betöltötte a 60. életévét. Az évforduló nem a nosztalgiáról szól: a színművész egy friss, tavaly decemberi premierrel, a Vígszínház Házi Színpadán futó Könnyűvel indul című darabbal ünnepli a jelent.

A Gyöngyösön született művész útja a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után, 1988-tól a szakma legfontosabb műhelyein keresztül vezetett. A Madách Színház és a kaposvári Csiky Gergely Színház után Budapest meghatározó társulataiban – a Radnóti, a Művész, majd a Thália Színházban és az Új Színházban – formálta a drámairodalom nagy női szerepeit. Később a Nemzeti Színház, majd a Centrál Színház tagja volt, 2021 óta pedig a Vígszínház társulatát erősíti. Szakmai elismerései között szerepel a Jászai Mari-díj (1992), a Kiváló művész cím (2014) és a Kossuth-díj (2017).

„Abból a színházból, amelyik nem előrefelé megy, nem keres új utakat, múzeum lesz”

– fogalmazta meg a Mandinernek adott interjúban. Ez a hitvallás vezeti, amikor fiatal alkotókkal dolgozik vagy formabontó előadásokban vállal szerepet.

A 2001-es Hamvadó cigarettavég című film főszerepe után Karády Katalin alakja és dalai végigkísérték a pályáját, amely 2024 januárjában egy önálló estben, a Ne kérdezd, ki voltam? című produkcióban csúcsosodott ki. „Bár Karády lemezei évtizedekig nem jelenhettek meg, a nevét, ahogyan a dalait is, vitték tovább a következő nemzedékek. Amikor a hetvenes években újra kiadták a lemezeket, az apukám, aki nagyon szerette őt, az egyiket megkapta karácsonyra.

Együtt hallgattuk, és a mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor, hiába voltam tízéves kamasz, engem is elbűvölt; a hangja, a kék szeme, a szépsége, a nőiessége. Dúdolgattam a dalait, a tükörben nézegettem magam, hátha hasonlítok hozzá.”

– emlékezett vissza.

A tavaly decemberben bemutatott Könnyűvel indul című darabban egy nagymamát alakít, aki unokáját hordja ki a lánya helyett. Pass Andrea darabja a születés és az anyaság kérdéseit feszegeti, az RTL Fókusz című műsorában pedig a színésznő elárulta, a téma személyesen is érinti, mert annak idején neki is „nehezen jött a baba”.

Férjével és alkotótársával, Rudolf Péterrel 1990 óta alkotnak egy párt.

„Nem munka közben találkoztunk - egy közös ismerősünk mutatott be bennünket egymásnak. Az első pillanatban egymásba szerettünk. Én biztosan”

– mondta megismerkedésükről. A közös munkáról pedig így vallott: „…engem inspirál a Péterrel való munka.” Kétszemélyes előadásuk, az És Rómeó és Júlia több mint két évtizede van műsoron.

Filmes munkái között szerepel az Eszter hagyatéka, a nemzetközi sikert aratott 1945 és a Vándorszínészek. A színpadon túli világban is szerepet vállal, a Bókay Gyermekklinikáért Közhasznú Alapítvány jószolgálati nagykövete. A kis betegekről így fogalmaz: „Gyönyörű, megható és magától értetődő, hogy onnantól fogva minden miattuk és értük történik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk