KULT
A Rovatból

Matthew Perry és a rettenet, Vilmos herceg életrajza, Jocó bácsi a tanárságról – Karácsonyi könyvajánló

A könyvesboltok polcain idén is szuper újdonságok várják a könyvet ajándékozni kívánókat.


Ígérjük, nem jövünk az elkoptatott sablonnal, miszerint a könyv a legszebb ajándék. Akkor már inkább közelítsünk onnan, kapni mennyire jó könyvet, kézbe venni, télen olvasni? Tökmindegy, olvasni jó dolog. Én könyvet kérek karácsonyra, és az olvasó? Segítünk válogatni ezzel az összeállítással:

Rafa Nadal – A tenisz királya

Nem csak rajongóknak. Ezt a szép kiállítású könyvet mindenkinek ajánlhatjuk, akit érdekel egy izgalmas sportoló pályája, és hogy általában, hogyan lesz az állhatatosság egy sportolói siker kulcsa. Huszonegyszeres Grand Slam-győztes, tizenháromszoros Roland Garros-bajnok - Rafa Nadal minden idők egyik legjobb és legszimpatikusabb teniszezője. Ez az életrajzi kötet azt a lélegzetelállító utat mutatja be, amelyet bejárt, míg félénk mallorcai kisfiúból a teniszpályák királya lett. A könyv tíz meghatározó mérkőzés összefoglalóján túl azt is az olvasók elé tárja, mik és kik tették Rafát azzá az emberré, akinek ma ismerjük.

Scolar Kiadó

Károlyi Csaba: Egy teljes év - Beszélgetések Nádas Péterrel

Nádas Péter idén 80 éves. A szerzőnek jutott az a szerencse, hogy beszélgethetett vele  a pandémia idején, több mint egy éven át Zoomon. Kettejük dialógusai olvashatók ebben az interjúkötetben, amelyben nem csupán a több évtizedes írói pálya legjelentősebb műveiről kérdezi a kritikus a szerzőt, de szó esik elveszett otthonokról, elődökről és kortársakról, mások mellett Mészöly Miklósról és Esterházy Péterről. Miközben a beszélgetések nem kerülnek meg olyan nagy témákat sem, mint a szerelem, a spiritualitás vagy a hit, kirajzolódik egy író sokrétű, árnyalatokban gazdag, következetes gondolkodásmódja, és az olvasónak az az illúziója is támadhat, hogy sikerül bepillantania a szerző műhelyébe.

„Bizonyos dolgokat belátunk, más dolgokat nem látunk be. Egyszerűen beleszületünk a kész világba, csőlátásunk is van, egy csomó dolgot nem tudunk, és úgy is halunk meg, hogy nem fogjuk megtudni, mit kellett volna tudnunk” - Nádas Péter

Libri Kiadó

Balatoni József: Tanár vagyok! És?

Magyarország legismertebb és leglelkesebb, valamint leglelkesítőbb fiatal tanára, Jocó bácsi már gyerekként tanár akart lenni. Őszinte vallomása ez a könyv, ami remek ajándék lehet azoknak, akiket érdekel egy rendhagyó, ambiciózus pályakép, és a pedagógus gondolatai az életről, árral szemben úszásról, kudarcokról. „Az az általános vélekedés a sikeres, tehetséges vagy éppen gazdag emberekkel szemben, hogy nekik csak megszületni volt nehéz, az élet a tenyerén hordozza őket, minden az ölükbe hullik, nekik minden könnyen megy… Mert ugye amíg nem járunk a másik cipőjében, nem éljük az életét, addig nem is tudjuk, hogy neki milyen lehet, nem tudjuk, milyen nehézségekkel, vívódásokkal kell szembenéznie annak, akinek látszólag csodálatos élete van.” Balatoni egy kis faluból származó dadogós fiúként bebizonyította, hogy igenis értékes és sikeres tud lenni egy tanár. Tanulságait beépítette pedagógiai módszereibe is, legyen szó veszteségekről, így vagy úgy megdolgozott traumákról, közösségi életről, szerelemről, beilleszkedési nehézségekről, függőségről.

Jaffa Kiadó

Bartholomaeus Platina reneszánsz receptjei (Bartholomaeus Platina) 

Platina reneszánsz műve volt az első nyomtatott szakácskönyv, aminek magyar megjelenése alsó hangon is nagy szám. A gyönyörű, keménytáblás borítójú munka nemcsak fantasztikus gasztronómiai szakmunka, de kitűnő olvasmány is, olykor irodalomba forduló szöveg. Minden receptjével azt üzeni olvasójának: „Jogotok van az e világi örömökhöz!” A szerző 1465 nyarán állította össze a kötetet,  557 évet kellett várnunk, hogy mi is a kezünkbe vehessük.

Helikon Kiadó

A királynő – Őfelsége, II. Erzsébet brit uralkodó életrajza

A királynő idei halála szomorú apropója, hogy ezt a könyvet miért lapozgathatjuk szívesen. II. Erszébet a brit monarchia szimbolikus alakjaként köszönt el idén, ez a könyv pedig A brit történelem leghosszabb ideig trónon lévő uralkodójáról szóló életrajzban Matthew Dennison aprólékosan végigköveti II. Erzsébet életét egy olyan korban, amelyet korábban példátlan léptékű társadalmi változások jellemeztek. Háborúk, családi tragédiák, Chrucrchilltől Liz Trussig 15 miniszterelnök szolgált alatta – a királynő élete mögött ott húzódik a huszadik-huszonegyedik századi európai történelem.

Scolar Kiadó

Matthew Perry: Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet

A Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet nyers, kíméletlen önvallomás, aminek a megírásához komoly bátorság kellett. Mint kiderül, Matthew Perry nagyon bátor. Őszintén ír a függőségéről, betegségeiről és a keserves magányáról. Matthew az élete során valahogy mindig képes volt arra, hogy mások számára

szórakoztató módon dolgozza fel a fájdalmát, de ennek, mint mondja, ára van. Végigvezet minket a saját poklán, nem lesz könnyű végigolvasni.

Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Alaina Urquhart: A Mészáros és az Ökörszem

Vajon milyen krimi születik annak az embernek a tollából, aki maga is orvosszakértő, és minden részletét ismeri a boncolásnak, rendőrségi nyomozásnak? Eddigi olvasói szerint pengeéles, sodró lendületű. Alaina Urquhart eredetileg boncmester, ezen kívül a Morbid: A True Crime Podcast szerzője. Nem kevés szakmai tapasztalatával bebizonyítja, hogy létezik hitelesen izgalmas krimi, mely jóval túlmutat a helyszínelős filmsorozatok felszínességén.  Alaina Urquhart úgy ír klasszikusan, hogy közben teljesen megújítja a műfajt: a nézőpontok váltogatása, a rövid fejezetek  és információk késszúrás-szerű adagolása a végletekig fokozzák a feszültséget, ráadásul egy olyan csavar is kerül a sztoriba, amitől minimum hátast dobhatunk. A szerző büntetőjogból, pszichológiából és biológiából szerzett diplomát. Keveset bíz a képzeletre a könyvében.

21. Század Kiadó

M. Diane Vogt: Rejtélyes bűnügyek

30 rejtélyes bűntény vár megoldásra, a kulcs pedig nálunk van, igaz nyomozós feladványokat kíván el a kiadvány a játékos kedvű olvasónak. Éles szemre, logikus gondolkodásra és remek kombinációs készségre lesz szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük az árulkodó jeleket, levonjuk a következtetéseket és eljussunk a megfejtésig. A megfelelő oldalak felvágásával ellenőrizhetjük, jól oldottuk-e meg az ügyet.

HVG Könyvek

Picasso: Versek

Kevesen tudják, hogy Picasso nemcsak az ecsettel bánt mesterien, de nagyszerű költő is volt. Ötvenöt éves korában kezdett lejegyezni  több száz verset: 1935 és 1959 között több mint négyszázat, melyek mellett A  festőként rá jellemző művészi szabadság a verseiben ismegjelenik nyelvi és vizuális szempontból, lendületes írásképe és gyakran rendezetlennek tűnő kéziratai csodálatos rajzokká válnak.Francia nyelven írt verseinek első antológiája a legjelentősebb és legszebb szövegeit tartalmazza, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk a művész gazdag és fantáziadús univerzumának lényegéhez.

Jaffa Kiadó

Pierrick Geais: Vilmos herceg

Idén karácsonykor talán még szívesebben elmerül kíváncsi énünk a királyi család drámai életében, tekintve arról, az utóbbi két év eseményei milyen viharos fordulatokat hoztak, és éppen Vilmos herceg az, akire talán kevesebb figyelem fetül mint többi családtagjára. A kötetből többek között betekintést kapunk a herceg személyiségének kevésbé ismert vetületeibe, megtudhatjuk, miért töltötte hajlékltalanként az éjszakát és hogyan mondta el neki anno Károly, hogy elhunyt az édesanyja, Diana.

Athenaeum Kiadó 

Kicsikből NAGYOK – Anne Frank 

A Kicsikből Nagyok-sorozat az egyik legszebben kivitelezett, a kisgyermek korosztályt megcélzó, egyszerre szép, szórakoztató és edukáló céllal készült könyvszéria. A gyönyörűen illusztrált, gyerekek számára érthetően és átélhetően elmesélt történetek eddigi hősei többek között Teréz anya és Jane Goodall voltak, most érkezik Anne Frank és Charles Darwin is, mások mellett.

HVG Könyvek

Dobray Sarolta: Beűzetés a paradicsomba

„Dobray Sarolta szociografikus pontosságú történetei a mai Magyarország legkiszolgáltatottabb embereiről mesélnek, tudósítanak halálosan pontosan, mély empátiával és szeretettel. Nem a kívülálló író hajol itt le, hogy történetekké stilizálja a szenvedést: a felelősségteljes írástudó figyel és rögzít. A nyugtalan írástudó hagy nyomot a korról, amelyben élünk. Pillanatfelvételeket készít, mindig a megfelelő szögből, a megfelelő képkivágással. Pontosan tudja, hogy nem létezik mi és ők, hogy az ők is mi vagyunk, hogy nincs kétféle Magyarország, nincs biztonság és béke ott, ahol emberek magukra hagyatva tengődnek” – írja Tóth Krisztina a könyvről, amit szeretettel ajánlunk karácsonyra mindenkinek, aki humánus oldalát szívesen nyitogatja, nemcsak az ünnepek alatt.

Scolar Kiadó

Christina Lauren: A lelkitárs-egyenlet

A chicklit, azaz a szórakoztató, de igényes női irodalom következő darabja élfestett, csillogó kiadásban jelenik meg, és a párkapcsolati fikciós olvasmányok szerelmeseinek nyújthat remek bekuckózós téli olvasmányélményt. A hét éves gyermekét egyedül nevelő anyára is rátalálhat a szerelem, állítja a könyv, amit a Christina Lauren néven publikáló szerzőpáros jegyez, akik a külföldi kritikusok szerint fergeteges romkomot tettek le az asztalra, igényes humorral. Párkereső tudományos kísérlet, kísértetiesen egyező DNS-ek, közben látványos ellenszenv a férfi és a nő között - ebből tényleg kisülhet egy  vicces és fordulatos sztori. Ezek a főhősök nem egydimenziós nők, a szerzők hősnői jól megírtak, hitelesek és egyenrangú társra vágynak, aki úgy szereti őket, ahogy vannak, ráadásul választ adnak az örök kérdésre is: mire gondol a nő? A New York Times-bestsellereik sorában következő darab a végzet és a tudomány határhelyzeteit is vizsgálja.

21. Század Kiadó

 

Mindent tudni akarok a Földről!

Ismét egy gyerekkönyv, ami csúcsszuper ajándék nemcsak a jövő természettudósai számára, hanem azoknak az iskolásoknak is, akik színes, izgalmas forrásból egészítenék ki tudásukat, vagy éppen annyira kiváncsiak a világra, hogy mindig fér be újabb információ.

HVG Könyvek

Élj merészen! (Mit tanít nekünk Firda Kahlo)

Mit tanulhatunk Frida Kahlótól az életről, a szerelemről és a boldogságról? A kivételes művészt, Frida Kahlót, aki mára a merészség és a kreativitás jelképévé vált, nemcsak a művészete, hanem a szellemisége miatt is csodálat övezi. Mindenben megelőzte a korát, és művei révén generációk lettek rajongójává az egész világon, miközben festmélnyei mellett legnagyobb műalkotása a saját élete volt. A könyv bemutatja a feminista ikonná vált festő jellegzetes stílusát, politikai nézeteit, merészségét, amellyel a szerelmet ésa művészetet is megélte, de nem titkolja azt sem, hogy Frida sokat szenvedett élete során, és sokszor törték össze a szívét. Megismerjük izgalmas személyiségét, a nőt, aki szenvedélyesen szeretett és ambiciózusan élt, és nem elégedett azzal, hogy a férje árnyékában létezzen. Minden fejezet tartogat egy-egy kevéssé ismert történetet, meghitt epizódot Frida életéből, és bemutatja, hogyan küzdötte le az elé tornyosuló akadályokat úgy, hogy vállalta az ideáljait.Az Élj merészen! arra biztatja a nőket, hogy Fridáról példát véve mindig tartsanak ki, alkossanak bátran, és álljanak ki az igazuk mellett. A szerző sokáig vezette a The Oprah Magazine digitális szerkesztőségét.

Jaffa Kiadó

Koniorczyk Borbála és Merker Dávid:Hosszúlépés a körúton túl

Igazi ideális karácsonyi ajándék, nemcsak Budapest szerelmeseinek ez az élményszerű album. A tematikus városi séták műfajteremtőiként a szerzőpáros töviről-hegyire ismeri Budapestet. Mára védjegyükké vált, sodró stílusukban vezetnek minket végig a főváros újabb négy, ismertnek hitt városrészén. Megismerhetjük Újpest titkait: az ott szervezett első budapesti “Sziget-fesztivált” és a Vígszínháznál is nagyobb színház történetét. Megismerhetjük Józsefváros titkait: a csengetős mozikat, és hogy milyen állatsereglettel közlekedett Jókai Mór és Laborfalvi Róza. Megismerhetjük 1944 karácsonyának titkait: miként tudta Bajor Gizi csodába illő módon kimenekíteni keresztfiát a nyilasházból, és tényleg dobtak-e le angolszász pilóták olyan babákat, melyekben robbanóanyag volt? Megismerhetjük Csepel titkait: miért számított presztízsértékűnek csepeli munkásnak lenni, és milyen szecessziós csodát rejt a Csepeli Munkásotthon.

21. Század Kiadó


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Fishing On Orfű - zseniális koncertek, átható energiák, „mocskos Fidesz”
Ábeli magasságokba emelkedett a kormánypárt szidalmazása a fesztiválon, a legváratlanabb helyzetekben kezdte skandálni a tömeg, ami sokszor a fellépőket is zavarba hozta. De a Fishing persze idén sem a politikáról szólt, hanem a zenéről és a közösségről.


12-13 éve járunk "fishingezni", de ez az a fesztivál, amit nem lehet megunni. Sőt, igazából csak várni lehet, hogy mikor jön már a következő. Már amikor Orfű felé kanyarog a kocsi vagy a busz a Mecsek mesebeli útjain, akkor érzi az ember: itthon van. Aztán feltűnik a tó szikrázó vize, a nádas, a stégek, a hatalmas pezsgés, ami csak erre a pár napra jellemző ezen az egyébként nyugodt és békés üdülőövezetben. De ebben a négy napban mindenhol vidám, közvetlen, laza, jófej emberek vesznek bennünket körül.

Nem tudom, hogy a hely teszi, vagy a zenei koncepció, vagy valami más, csak az biztos, hogy a Fishing jóval több, mint egy fesztivál. Egy közösség, állandó visszatérőkkel, és folytonos megújulással, amibe ugyanolyan természetességgel csatlakoznak be a 60 évesek, mint a 16-17 éves fiatalok.

Zeneileg is ez korosztályokon átívelő kapocs a Fishing legjellemzőbb tulajdonsága.

Évről-évre olyan előadókat és zenekarokat szerettet meg az újabb és újabb fiatal generációkkal, akiket különben talán nem is ismernének, vagy akikért addig csak a szüleik rajongtak. Miközben ez fordítva is igaz: a szülők találkozhatnak azokkal a fiatal tehetségekkel, akikről eddig még nem is hallottak. Ahhoz, hogy ez működjön, persze kell egy minőségi szint, és kell a közönség nyitottsága.

Tehetséges fiatalokban idén sem volt hiány. Már a délután hatos sávban teltházat produkált például a nagysátorban a Hűvös, de ugyanígy, a hatalmas kánikula ellenére ötkor berobbantotta a bulit az Aurevoir. A fő előadók, az Esti Kornél, a 30Y, a Belga és a Quimby egytől egyig hibátlan bulit vezényeltek le, de például a Carson Coma és a Csaknekedkislány is emlékezetes perceket okozott. Utóbbiak a fesztivál nagyszínpados záróelőadóiként először állhattak ott, és kicsit meg is illetődtek ettől, de bizonyították, hogy fiatal zenekarok is képesek betölteni ezt a hatalmas teret, új dinamikákat hozva.

Az idei év újdonságát még egy visszatérő rigmus jelentette: a legváratlanabb időpontokban és helyeken kezdte el skandálni a közönség, hogy "mocskos Fidesz".

„Ilyen lehet egy Ismerős Arcok koncerten” - reagált egy kicsit zavarban a Carson Coma frontembere, Fekete Giorgio, pedig amúgy tőlük igazán nem állnak távol a politikai utalások a dalszövegeikben. De még Lovasi egyszemélyes produkciója alatt is felhangzott a rigmus, aki megköszönte, hogy „tartalmasan töltötte ki a közönség a pillanatnyi intermezzot”.

Nem tudni, hogy ez csak divat, vagy az ide is begyűrűző elégedetlenség, mindenesetre a Pride betiltása kapcsán maguk a fellépők sem titkolták a véleményüket, a Quimby dobosa például látványosan egy kirúzsozott Orbánt ábrázoló szivárványszínű polóban nyomta végig a koncertet.

De a fesztivál persze idén sem a politikáról szólt, sokkal inkább az önfeledt örömről, bulizásról, nagy beszélgetésekről, amihez a szervezők mindent biztosítottak, amire csak szükség lehetett. A helyszín évről-évre fejlődik, mióta a Fishing keménymagja megvette, már teljesen felszerelt például a játszótér, és egyre több a fantasztikus kilátást biztosító kilátópont, ahol egy fröccsel leülve órákat is eltölthet az ember. Még kulturáltabbak lettek a vizesblokkok is,

ahogy a CSNK frontembere megjegyezte, ez az a fesztivál, ahol a mosdóban is mindig van szappan.

És akkor a gasztronómiáról nem is beszéltünk. Bár a pécsi Bohémia hamburgerei továbbra is fájóan hiányoznak, és a 15 ezer Ft-os fine dining menü nem tűnt nagy sikernek (igaz, nem kóstoltuk), de a sima étel- és italkínálatban is bárki megtalálhatta a kedvére valót. A decinként 600 Ft-ért mért villányi rosé pedig még mindig kiváló ár-érték arányt nyújt, ami fröccsként, 1 literes palackba töltve az egyik legnagyszerűbb fesztivál-találmány.

Ráadásul odakint is fantasztikus gasztronómiai csodákra bukkanhat az ember. Akkor is, ha nem az egyébként egészen különleges és szuper vezetett sör- vagy bortúrák egyikére fizet be, ahol zenészek társaságában kóstolgathatjuk a finomságokat. De ott a tó túlpartján az AN-2, ahol kacsamájas lecsóval várták a betévedőket, vagy a Malom, ahol elképesztően finom pisztáciás csigáért állt a sor.

A négy nap után a legtöbb fesztivállal ellentétben innen úgy megy haza a legtöbb ember, hogy minden fáradtsága ellenére úgy érzi, feltöltődött energiával. Valahogy majd csak kibírjuk 2026-ig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Ez egy nagyon kemény időszak nekünk” – a megszűnő Bánkitó Fesztivál alapító-igazgatójával beszélgettünk
A Bánkitó Fesztivál egy kis közösség számára indult, de mára Magyarország legnagyobb kisfesztiválja lett. Idén egy fillér állami támogatást sem kaptak, és Schönberger Ádám szerint a mostani gazdasági válságban nem láttak kiutat, ezért döntöttek úgy, ez lesz az utolsó.


Nemrég bejelentették, hogy 2025-ben utoljára rendezik meg a Bánkitó Fesztivált. Az eseményt 16 évvel ezelőtt civilek hozták létre azzal a céllal, hogy megalkossanak egy családias, emberközpontú fesztivált egy olyan közegnek, ahol minden szubkultúra tagja jól érezheti magát. 


A szervezők nemrég közölték, hogy idén utoljára tarják meg az eseményt. Közleményükben többek között arról írtak, hogy Civil szervezetként már nem fenntartható az a fesztiválforma, melyet eredetileg létrehoztak, illetve, hogy egy másik politikai és gazdasági környezetben talán máshogy alakult volna. Emellett arra is kitértek, hogy olyan kompromisszumokat kellett volna hozniuk, amit már nem szerettek volna. Hogy ez pontosan mit jelent, arról Schönberger Ádám alapító-igazgatóval beszélgettünk.

– Hogyan indult a Bánkitó Fesztivál, mi volt a koncepciótok?


– A fesztivált 16 évvel ezelőtt hoztuk létre, amikor még nem voltak kis fesztiválok. Korábban 3-4 éven keresztül szerveztünk már programokat a Művészetek Völgyében, igazából ott született meg az ötlet, hogy nagyon izgalmas lenne, ha csinálnánk egy saját fesztivált.

A koncepció az volt, hogy egy kisebb, családias, emberközpontú eseményt hozzunk létre, ami nem feltétlenül arról szól, hogy milyen nagy zenekarok lépnek fel.

Tehát alapvetően egy közösségi eseményt szerettünk volna megalkotni annak a csapatnak, akikkel egyébként év közben is találkoztunk. Merthogy nekünk volt egy esti bázisunk a Sirály nevű hely a Király utcában. Ez volt az első ilyen foglalt ház úgymond - ami amúgy elég sokáig, hat éven keresztül működött - és ennek köszönhetően nagyon sok civil közösségi szubkulturális kapcsolatunk volt. A másik fontos dolog, hogy a fesztivált a zsidó ifjúsági kulturális szervezet, a Marom Klub Egyesület által szerveztük meg. Az az időszak, amikor elindult a Bánkitó, azért is volt érdekes a magyar zsidóság történetében, mert az akkori 18-20-22 évesek közül sokan akkor szembesültek vele először, hogy ők kicsodák, hova tartoznak, akkor kezdték el keresni, hogy számukra mit jelent a zsidóság. Ebben is szerettünk volna segítséget nyújtani ezzel az eseménnyel a közösségnek, viszont fontos kihangsúlyozni, hogy a Bániktó soha nem egy vallási rendezvény volt. Már csak azért sem, mert a Sirályban működött egy színház is, ráadásul ez volt az alternatív zene központja, mindemellett a Marom Egyesülettel nemcsak a zsidó, hanem más kisebbségi kultúrákkal is foglalkoztunk. Nagyon szoros kapcsolatban álltunk például az LMBTQ közösséggel, egy idő után kiegészültünk a nagyon komoly szubkulturális erővel rendelkező biciklisekkel. A Bánkitóval pedig megpróbáltuk mindezt egyesíteni. 


– Milyen volt az első fesztivál?


– Pont a napokban néztem vissza az első sajtóanyagunkat, és azt kell mondjam, hogy tulajdonképpen nem nagyon változtunk az elmúlt 16 évben.

A mai árakhoz viszonyítva durva, de 1500 forint volt a napijegy, volt összesen három színpad volt - ha lehet annak nevezni - két igazi, meg egy chillesebb, és egy táborhely. Ennyi, így indultunk, nagyjából 500 fővel, körülbelül minden szubkultúrából 30 ember.

Aztán ez a koncepció nagyon sikeres lett.

– Mikor indult be úgy igazán, mi volt a csúcspont szerinted?


– Azt gondolom, hogy a Covid előtti év, 2019 volt a csúcs. Akkor már ilyen 12-13 ezer ember jött el a fesztiválra, és nagyon jó kis esemény volt az.


– Mi a legjobb élményed az elmúlt 16 évből a fesztiválokat tekintve?


– Abszolút ez a 2019-es Bánkitó. Az egy olyan szintű csúcspont volt, hogy nagyon nehéz lenne überelni, talán nem is lehet. Akkor sikerült minden olyan építményt összeállítani, amit mi elképzeltünk. Nagyon jól sikerültek a művészeti projektek, a színházi projektek is, konkrétan létrehoztunk egy előadást az akkor alakuló, ma már csak nyomokban fellelhető Narratíva Független Társulatnak.

Sikerült összerakni egy nagyon komoly és jó zenei kínálatot olyan zenekarokkal, akik először jöttek Magyarországra külföldről, tehát itthon nálunk ismerték meg őket és azóta is visszajárnak klubokba, fesztiválokra. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a szakmától is, sokan eljöttek, azt gondolom, hogy ez a fesztivál 2019-ben érkezett meg igazából.

2020-ra egy ennél nagyobb volumenű eseménnyel készültünk, azt gondolom, hogy az lehetett volna egy ilyen végső nagy dobás, de ugye ekkor jött a Covid, ami hát elképesztő nagy sokk volt nyilván emberileg is, meg a szakmának is... teljesen megváltoztatta a világot. De visszatérve az eredeti kérdésre: sok mindent szerettem még és sok kedvenc pillanaton van a Bánkitóról, egyet még megemlítenék. A fesztiválnak mindig volt egy központi témája, ez 2017-ben a korrupció volt. Az is elképesztő jó volt, erre húztuk fel az egész kampányt, készültek álhírek, álvideók arról, hogy egy NER közeli befektető megvette a fesztivált...óriási volt. És sokan el is hitték egyébként.


– A közösségetek rendszeresen foglalkozik különböző társadalmi ügyekkel. Csak, hogy párat említsek: az LMBTQ+ csoportok kihívásai, a családrendszert érintő változások, a nők jogai, a tanárok helyzete. Többnyire a kormánnyal szemben kritikus álláspontot fogalmaztok meg, ez látszik az előbb említett központi témák kiválasztása kapcsán is. Milyen reakciók érkeztek erre a kormány oldaláról?

– Ez nagyon érdekes, mert elég kettős tapasztalásunk van. Korábban a Sirály volt a székhelyünk, ami aztán bezárt, így a következő bázisunk az Auróra lett. Na most az Aurórát például többször is bezárták, volt, hogy rendőröket küldtek ki, tehát azért itt voltak elég komoly dolgok. Éppen ezért arra is fel voltunk készülve mindig, hogy majd a fesztiválnak is keresztbe tesznek, emiatt sokkal jobban figyeltünk mindenre, hogy biztosan semmi gond ne legyen. De a fesztivált valamiért soha nem piszkálták.

Alapvetően egészen az idei évig nem láttam azt, hogy a politika bele akart volna szólni, vagy korlátozni akarta volna ezt a közeget, egyszerűen eddig még nem jutottak el erre a szintre.

Azt természetesen mi is látjuk, hogy fokozatosan elkezdődött a szabadság különböző formáinak korlátozása, de szerintem a kormánynak eddig fontosabb volt a látszat, hogy azt mutassuk, hogy ebben az országban igenis szabadon lehet élvezni az életet. Most viszont már azért mi is érezzük, hogy ebben is elkezdődött egyfajta változás.


– Ennek is van köze ahhoz, hogy az idei lesz az utolsó fesztivál? Abban a közleményben, amiben ezt bejelentettétek, úgy fogalmaztatok, hogy súlyos kompromisszumokat kellett volna kötnötök és ezt már nem akartátok vállalni.


– Azt nem mondom, hogy a politika miatt kell “bezárnunk az ajtót”. Azt már korábban említettem, hogy a Covid után volt egy hatalmas visszaesés, ami pénzügyi nehézségeket okozott. Ennek alapvetően ugye nincs semmi köze a politikához. Viszont

a politika ott csatlakozik be problémaforrásként, hogy idén például már nem kaptunk támogatást.

A Nemzeti Kulturális Alap minden évben hirdet pályázatot, és így lehet támogatásokhoz jutni. Eleve egy meghívásos pályázatról volt szó, nagyon jól megalapozott fesztiváloknak, és idén először - úgy, hogy egyébként semmi változás nem történt a korábbi eseményeinkhez képest - nem ítélték meg nekünk a pályázott összeget. Ugyanakkor nagyon furcsa, hogy vannak olyan fesztiválok, amelyek mondjuk tavaly alakultak, és ők megkapták a támogatást. Nyilván azt azért érdemes megjegyezni, hogy a Covid óta van egy gazdasági válság Magyarországon, ez mindenhol látszik. A kormány részéről pedig várható volt, hogy a kulturális támogatási rendszerbe is belenyúlnak. Azt látjuk, hogy azért azokat, akik az ő köreikhez tartoznak, próbálják a lehető legjobban támogatni és így kevesebb jut mindenki másnak, aki nem része ennek. Tehát a mostani gazdasági helyzet miatt nem is kell feltétlenül ellenségesnek lenni, vagy nem kell, hogy szúrd valaki szemét ahhoz, hogy kimaradj a támogatásokból. Hasonló irány mutatkozik a szponzorációk tekintetében is. Anyagi szempontból elég nehéz helyzetbe kerültünk, és amikor azt írjuk, hogy nem akarunk kompromisszumokat kötni, akkor arra gondolunk, hogy nem tudjuk már megvalósítani az elképzeléseinket, így nem szeretnénk egy olyan fesztivált megrendezni, ami szerintünk nem méltó a Bánkitóhoz.


– Miért nem emeltétek meg az árakat? Vagy az sem lett volna már megoldás?


– Ha ebbe a helyzetbe kerül egy fesztivál, akkor két út van: megemeled a jegyárakat, vagy valahogy ráveszed az embereket, hogy minél többen jöjjenek. A kettő együtt abszolút nem működik, nekünk viszont mindkettőre szükségünk lett volna.

Egy olyan helyzetben, ahol pénzügyi válság van, és az emberek kétszer is meggondolják, mire költsenek, esélytelen kivitelezni egy ilyen kísérletet.

Ráadásul amikor elkezdtük, akkor is arra törekedtünk, hogy nem lehúzni szeretnénk az embereket, hanem elérhető árakat szeretnénk biztosítani, így azt gondoljuk, hogy van egy lélektani határ, ami fölé nem lehet menni. Egyébként egy érdekesség, hogy a Covid előtt még a legdrágább jegyből adtuk el a legtöbbet. Ezeket ugye azok vették, akik közel a fesztivál időpontjához döntötték el, hogy mégis jönnek. 2019-ben az emberek megengedhették azt a luxust, hogy akár a drágább jegyet is kifizetik, így mi is számolhattunk azzal, hogy az utolsó pillanatokban még felpörög a jegyeladás. Most ez abszolút megfordult, és inkább az olcsóbb jegyeket veszik, amiket már akár hónapokkal a fesztivál időpontja előtt lehet megvásárolni.


– Mivel készültök az utolsó fesztiválra, lesz emiatt valami különlegesség? 


– Sajnos nem tudom azt mondani, hogy az utolsó akkora lesz, mint a legnagyobb 2019-es fesztiválunk, de közben meg mindent, amit csak lehetett belepakoltunk.

A legjobb zenekarok lépnek majd fel, akiknek egyébként nagyon hálásak vagyunk, mert ők már tudták, hogy ez lesz az utolsó Bánkitó, így abszolút partnerek voltak. Nekik köszönhetően egy kompromisszummentes Line Up-ot tudtunk létrehozni.

Velünk lesz például a Carson Coma, akik tulajdonképpen majdhogynem nálunk alakultak, hiszen korábban mind önkéntesek voltak a fesztiválon, és ott találkoztak az első menedzserükkel. De a színházi programok is nagyon gazdagok lesznek, és visszahoztuk így a végére az elektronikus zenét is, amit egy picit elhanyagoltunk az utóbbi években. És nagyon szeretnénk, ha minél többen eljönnének azok közül, akik korábban jártak nálunk, esetleg anno együtt szerveztük, önkéntesek vagy partnerek voltak.


– Mik a terveitek a jövőre nézve? Folytatjátok ezt valahogy későbbiekben esetleg?


– Most rendezni kell a sorainkat, venni egy nagy levegőt, és helyretenni mind pénzben, mind lelkileg mindent. Azért ez egy nagyon kemény időszak nekünk. Nem látunk most előre, nem látunk perspektívákat. De itt egy csomó ember, egy egész civil szervezet a háttérben, aminek továbbra is lesznek különböző programjai az Aurórában.

Amikor kitaláltuk a Bánkitó Fesztivált, erre a közegre építettünk, így el tudom képzelni, hogy majd ebből a közegből újra kinövi magát valami.

Nyilván sokat számít, hogy mennyire változik a gazdasági és a politikai helyzet, mert szembeszélben az ember nem tud belevágni egy új dologba.



Link másolása
KÖVESS MINKET: