Matthew McConaughey karrierje izgalmas és ígéretes filmekkel indult Hollywoodban, viszont egy ideig nem csapott semmivel túl nagyot az álomgyár asztalára ahhoz, hogy megkerülhetetlen név legyen a szakmában. Így aztán a kétezres évek elején az A-ligába végül a romantikus filmjeivel sikerült felkapaszkodnia. A 2010-es évekre már rég elkönyvelték a nézők mezei romcom-sztárnak, ám ekkor mégis egy hatalmasat sikerült fordítania az egészen, és mára a világ egyik legjobb színészeként tartják számon Robert De Niro és DiCaprio mellett. Elolvastuk a 21. század Kiadónál megjelent, remek Zöldlámpa című könyvét és elelmélkedtünk róla magáról is egyet.
McConaughey-nek a 2011-es Az igazság árával sikerült először eszébe juttatnia a rendezőknek és a producereknek, hogy ő is egy jó drámai színész, csak éppen nem arra használják. Majd jött a Gyilkos Joe és a Magic Mike, melyekben izzó jelenlétével magára vonta a figyelmet. És aztán megérkezett a nagy hármas csomag.
A Wall Street farkasában egyetlen jelenete van, de lemossa benne DiCapriót és az övé a film egyik legemlékezetesebb jelenete. A Mielőtt meghaltam főszerepéért lefogyott ropivékonyra és olyan erőteljes alakítást nyújtott, hogy az Oscar-szobrot nem lehetett nem neki adni, a Törvény nevébennel pedig az egyik legfelkapottabb sorozatot hívta életre részben önmagában azzal, hogy játszott benne (a második évad el is vérzett nélküle).
McConaughey érdekes, kiismerhetetlen személyiség, akinek az ember szívesen tudná meg a titkait.
Erre ad most lehetőséget a könyve, amit tényleg ő maga írt (amúgy New York Times bestseller). A színész gyerekkora óta vezet naplót, a könyv ezeknek a naplóknak az összegzéséből állt össze. Ha a borítóra pillantunk, csak egy átlagos színészportréra gyanakodhatunk, pedig ez a könyv sokkal több annál, mert egyenesen a színész koponyájába kapunk betekintést a saját maga által lejegyzett gondolatokon és történeteken keresztül. Ez a könyv nagy erőssége.
Matthew McConaughey karrierje izgalmas és ígéretes filmekkel indult Hollywoodban, viszont egy ideig nem csapott semmivel túl nagyot az álomgyár asztalára ahhoz, hogy megkerülhetetlen név legyen a szakmában. Így aztán a kétezres évek elején az A-ligába végül a romantikus filmjeivel sikerült felkapaszkodnia. A 2010-es évekre már rég elkönyvelték a nézők mezei romcom-sztárnak, ám ekkor mégis egy hatalmasat sikerült fordítania az egészen, és mára a világ egyik legjobb színészeként tartják számon Robert De Niro és DiCaprio mellett. Elolvastuk a 21. század Kiadónál megjelent, remek Zöldlámpa című könyvét és elelmélkedtünk róla magáról is egyet.
McConaughey-nek a 2011-es Az igazság árával sikerült először eszébe juttatnia a rendezőknek és a producereknek, hogy ő is egy jó drámai színész, csak éppen nem arra használják. Majd jött a Gyilkos Joe és a Magic Mike, melyekben izzó jelenlétével magára vonta a figyelmet. És aztán megérkezett a nagy hármas csomag.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Hiába ripacskodja végig Jason Momoa, és hiába másolja gyengén a Jumanjit, óriási siker az Egy Minecraft-film - Próbáltunk utánajárni, miért
A világ legsikeresebb videójátékának feldolgozását nagy várakozás előzte meg, kár, hogy a kész film mindent felmutat, amiért a videójáték-adaptációknak ennyire rossz a híre.
Azoknak, akik nincsenek otthon a gamingvilágban, eláruljuk, miért olyan nagy szám a Minecraft, és miért lett máris ilyen nagy siker a belőle készült egész estés játékfilm, amely mindjárt a bemutatásának első hétvégéjén több mint 300 millió dollárt kaszált a világ mozijaiban. E számok tekintetében furcsa is, hogy csak most, 15 évvel az eredeti játék piacra kerülése után készült csak hollywoodi feldolgozás a kockavilágból.
A Mojang Studios fejlesztésében és forgalmazásában 2011-ben jelent meg a Minecraft egy nyílt világú sandbox videójáték (vagyis nincs konkrét kitűzött célja, szabadságot adva a játékosoknak, hogy maguk választhassák meg a játék menetét), amelyet a svéd Markus Persson indított útjára még 2009-ben, vagyis két évvel a kiadása előtt.
A Minecraftban a játékosok egy blokkokból álló világot fedezhetnek fel, felhasználhatják az ott lévő nyersanyagokat, vagyis bányászhatnak, eszközöket készíthetnek, építhetnek épületeket, továbbá harcolhatnak a számítógép által vezérelt ellenségekkel, vagy akár együttműködhetnek más játékosokkal.
A Minecraft a kiadása óta több mint 350 millió példányban kelt el szerte a világon, ezzel pedig bőven a legtöbb eladással büszkélkedő videójáték a történelemben, a jelenlegi második helyezett, a 2013-as kiadású Grand Theft Auto V-ből is „csak” 210 milliót értékesítettek, a bronzérmes Wii Sportsból pedig 82,9 milliót. Vagyis már majdnem 15 éve óriási az őrület a Minecraft körül, a megfilmesítés jogait megszerző Warner Bros. stúdió pedig természetesen elég jó lóra tett vele.
Ahogy a Super Mario Bros. – A filmből is (a minőségétől függetlenül) hatalmas kasszasiker lett 2023-ban a több mint 1,3 milliárd dolláros mozis bevételével, úgy a Minecrafttól is hasonló szépeket vártak. Eredetileg egyébként Shawn Levy (Éjszaka a múzeumban-trilógia, Vasököl, Free Guy, Az Adam-projekt, Deadpool & Rozsomák) lett volna a rendezője, de ő végül a játék fejlesztőivel való nézeteltérései után kilépett a projektből, mivel úgy gondolták, az ő ötlete nem összeegyeztethető a Minecraft szellemiségével (a kész filmet látva azért kíváncsiak lennénk, mivel állt elő Levy). Így került végül Jared Hess a rendezői székbe, aki eddig főként vígjátékokat készített, köztük is a Nevetséges Napóleont (2004), a Nacho Librét (2006), a Visszanyal a plágiumot (2009), az Áss csodát! (2015) vagy a Lángelméket (2015).
Az Egy Minecraft-filmről tisztán érződik, hogy az alkotókat eléggé megihlették a Jumanji- és A LEGO kaland-filmek.
Adott ugyanis egy párhuzamos játékvilág/-dimenzió, ahol a való világból idekerült emberhőseink a kedvükre bányászhatnak blokkokat, amelyekből bármit megépíthetnek, épületeket, fegyvereket vagy egyéb tárgyakat, a lehetőségeiknek csak a kreativitásuk szabhat határt. És természetesen meg kell menteni ezt a világot az invázióra készülő Alvilág-beli gonoszoktól, akik jelen esetben a malacemberek, illetve a vezetőjük, Malgosha. Ebbe az úgynevezett Felvilágba kerül be egy kristálykocka által nyitott dimenziókapu segítségével egy testvérpár, Natalie (Emma Myers) és Henry (Sebastian Hansen), az egykori videójátékbajnoki sikereiből tengődő Garrett (Jason Momoa), valamint az ingatlanos és állatgondozó Dawn (Danielle Brooks), és itt találkoznak a Felvilágban évek óta élő, gyerekként bányászálmokat dédelgető, profi építő Stevel-vel (Jack Black). Erre a kis csapatra vár tehát a feladat, hogy megvédjék a Minecraft világát az alvilági betolakodóktól.
Az Egy Minecraft film legnagyobb problémája, hogy sem nem Jumanji, se nem A LEGO kaland. Pedig adott volt egy több mint fantáziadús világ, amely számtalan vicces és ötletes jelenetre adott lehetőséget, az alkotók azonban megelégedtek az alapokkal, amellett persze, hogy a játék legfőbb és legismertebb elemeit, karaktereit, fajait, fegyvereit és eszközeit belecsempészték a sztoriba. Csak kár, hogy ezeket inkább csupán felsorolják, hogy a rajongók ujjonghassanak (ahogy látni az amerikai mozikból kiszivárgott felvételekből, ujjonganak is), igazán kreatív szerepet azonban nem kapnak a cselekményben.
Jack Black (akivel Jared Hess már együtt dolgozott a Nacho Librében) hozza a szokásos, teljesen őrült és túljátszó formáját, sőt, még énekel is párszor (e kapcsán pedig óriási dicséret illeti szinte állandó szinkronhangját, Kálloy Molnár Pétert, aki csodásan adja vissza Black féktelenségét).
De talán még rajta is túltesz Aquaman, vagyis Jason Momoa, aki egészen elképesztő fordulatszámra kapcsolt, és úgy pörgi végig a filmet, mint egy bekokózott gyalogkakukk.
Az Oscar-jelölt Danielle Brookst (Peacemaker – Békeharcos, 2023-as Bíborszín) eléggé a háttérbe tolták az alkotók, a két ifjú főhős (Myers a Wednesdayből, a Családi csereberéből vagy a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz sorozatból lehet ismerős, Hansen pedig A kegyelem árából vagy a Lisey történetéből) pedig a fiatal közönség bevonására szolgálnak, és abszolút az első, 1995-ös Jumanji-film árva testvéreire (Kirsten Dunst és Bradley Pierce) emlékeztetnek.
A készítők jobban figyeltek a gyerek- és tiniközönség igényeire (kétségtelenül ők a célközönség), így a felnőtt nézők gyakran ásítozhatnak majd a moziba kísérgetés közepette a gyermeteg poénokokon, nekik sajnos nem sok ínyencséggel szolgálnak. Ezt erősítendő, a látványvilág nagyon színes, nagyon csiricsáré, de visszaadja a játék vizualitását, nyilván passzolva a durván pixeles stílust. E tekintetben nem lehet panasz, a CGI, ha nem is csúcsminőségű, teljesen korrekt ahhoz, hogy ne zökkentse ki a nézőket a történetből, amely azonban nem sok meglepetést tartogat.
Emlékezetes jelenetek és működő humor nélkül ugyanis az Egy Minecraft film sajnos továbbgyengíti a mozgóképes videójáték-adaptációk megítélését.
A siker persze önmagáért beszél, s így bizonyosan kapunk majd belőle folytatást is, reméljük, az alkotókat akkor már nagyobb cuppanással csókolja majd homlokon a múzsa.
Azoknak, akik nincsenek otthon a gamingvilágban, eláruljuk, miért olyan nagy szám a Minecraft, és miért lett máris ilyen nagy siker a belőle készült egész estés játékfilm, amely mindjárt a bemutatásának első hétvégéjén több mint 300 millió dollárt kaszált a világ mozijaiban. E számok tekintetében furcsa is, hogy csak most, 15 évvel az eredeti játék piacra kerülése után készült csak hollywoodi feldolgozás a kockavilágból.
A Mojang Studios fejlesztésében és forgalmazásában 2011-ben jelent meg a Minecraft egy nyílt világú sandbox videójáték (vagyis nincs konkrét kitűzött célja, szabadságot adva a játékosoknak, hogy maguk választhassák meg a játék menetét), amelyet a svéd Markus Persson indított útjára még 2009-ben, vagyis két évvel a kiadása előtt.
A Minecraftban a játékosok egy blokkokból álló világot fedezhetnek fel, felhasználhatják az ott lévő nyersanyagokat, vagyis bányászhatnak, eszközöket készíthetnek, építhetnek épületeket, továbbá harcolhatnak a számítógép által vezérelt ellenségekkel, vagy akár együttműködhetnek más játékosokkal.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Trump álmatlansággal küzd, és egy luxushotelben fegyvert szegez Uncle Samre – Leforgatták a Fehér Lótusz paródiáját Trumppal és Putyinnal
A Saturday Night Live legújabb paródiájában Trump, Putyin és Ivanka Trump egy thai luxusszállóban keverednek abszurd helyzetekbe. Scarlett Johansson is feltűnik a rövid szkeccsben!
A Fehér Lótusz című HBO-sorozat hangulatát idézte meg a Saturday Night Live legújabb paródiája, amelyben Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Ivanka Trump is szerepet kapott – írja a 24.hu. A White Potus című szkeccs a politikai élet szereplőit helyezte be a népszerű sorozat világába.
A rövid jelenet középpontjában Donald Trump áll, akit James Austin Johnson alakít. A karakter a Fehér Lótusz egyik visszatérő szereplőjének, a Ratliff család fejének helyére került, akit az eredeti történetben bűnügybe keveredés, gyógyszerfüggőség és az anyagi leépülés jellemez.
A szkeccs egyik jelenetében Trump álmatlansággal küzd, és egy thai luxusszállodában fegyvert szegez Uncle Samre, miközben azt mondja:
„Megteszem. 500 százalékos vámot vetek ki Kínára”.
A helyzetet végül a félmeztelenül megjelenő Putyin próbálja elsimítani.
A paródiában több közismert karakter is feltűnik: Scarlett Johansson alakítja Ivanka Trumpot, aki az anyagi javakhoz való ragaszkodásáról ismert. Jon Hamm Robert F. Kennedy Jr.-ként jelenik meg, míg Melania Trump affektáló stílusban, Trump fiai pedig kissé korlátolt szereplőként szerepelnek.
A Saturday Night Live White Potus című szkeccse egyszerre idézi meg a Fehér Lótusz képi világát és hangulatát, valamint Donald Trump politikai tevékenységének jól ismert elemeit.
A Fehér Lótusz című HBO-sorozat hangulatát idézte meg a Saturday Night Live legújabb paródiája, amelyben Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Ivanka Trump is szerepet kapott – írja a 24.hu. A White Potus című szkeccs a politikai élet szereplőit helyezte be a népszerű sorozat világába.
A rövid jelenet középpontjában Donald Trump áll, akit James Austin Johnson alakít. A karakter a Fehér Lótusz egyik visszatérő szereplőjének, a Ratliff család fejének helyére került, akit az eredeti történetben bűnügybe keveredés, gyógyszerfüggőség és az anyagi leépülés jellemez.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Egy sokkoló nyomozás igaz története - A Long Island-i sorozatgyilkos nyomában
Továbbra is a Netflix készíti el a legjobb dokumentum-sorozatokat. Ha valaki borzongani kíván egy valós bűncselekményen alapuló dokumentumfilmen, vagy sorozaton, tudja melyik streaming szolgáltatót kell felkeresni.
A Netflixen még mindig hódítanak a valós és szörnyűséges eseteket feldolgozó dokumentumfilmek, sorozatok. Cikkünk tárgya az utóbbi kategóriába tartozik, A Long Island-i sorozatgyilkos nyomában magyar címe mindent elmond, ami ahhoz kell, hogy a sorozat felkerüljön a Netflix toplistáira.
A doksisorozat szolidan tartja magát a legjobban nézett tartalmak között, s ez nem véletlen.
Ebben nem csak a minőség, hanem a streaming óriási tapasztalatai is bőséggel hozzájárulnak. A piros N-betűs cégnél pontosan tudják, hogy kell eladni a szexet és a halált díszcsomagolásban.
A Long Island-i sorozatgyilkos nyomában története 2010-ben kezdődik, amikor is négy holttestet találtak a Gilgo-beachnek nevezett partszakaszon. A gyilkosságokban túl sok közös pont volt, minden áldozat nő és szakmájukat tekintve a testükből élő prostituáltak és eszkortlányok voltak, ezért kötötték őket egy elkövetőhöz.
Nem véletlenül hasonlították a Long Island-i eseteket Hasfelmetsző Jack rémtetteihez.
A sorozatgyilkos itt is utcalányokat vett célba, főleg arra alapozva, hogy az ő ügyükben úgyse fog a rendőrség teljes erővel nyomozni. Milyen igaza volt.
A Suffolk megyei rendőrkapitány ugyanis nyakig sáros volt. Hihetetlen, de a szörnyű kapitányt egy szintén sok mindenben bűnös megyei főügyész támogatta, és ezért szinte bármit megtehetett. Több prostitúciós ügye is előkerült a férfinak, egy összetett állami nyomozásra volt szükség, hogy megszabaduljon a korrupt rendőrtől a megye. Ez persze a gyilkosság utáni hajtóvadászatot sem segítette. Sokan még azt is pedzegették, hogy a főkapitány támogatja a gyilkost, ha nem is aktívan, de egyetért a tetteivel.
A háromrészes sorozat első epizódja felvezeti a történteket. Archív felvételekkel bemutatja az áldozatokat, az arctalan szexmunkások rokonain és barátain keresztül ad egy autentikus hátteret a nézőknek. Megismerjük a miérteket, és ez nagyban növeli a szimpátiát az áldozatok felé. Ám a rendőrség szempontjából továbbra is veszélyes szakmát űző megtűrt személyek csak, akiknek az ügyére nem pazarolnak a minimumnál több erőforrást.
A második rész a rettenetesen korrupt rendőri szervre koncentrál, amely a velejéig romlott volt.
Az egész epizód a rendőrség vezetőjének és a főügyésznek a „rémtetteit” taglalja, akiknek az impotens nyomozásuknak köszönhetően a sorozatgyilkos tovább tevékenykedhetett. Majd a harmadik rész szépen zárja a sorozatot egy gyanúsítottat a célkeresztbe helyezve. De itt se megy át ízléstelen vádaskodásba és démonizálásba. Megmutatják, miért történhettek meg ezek a szörnyűségek, hogyan úszta meg eddig a gyilkos. Végül pedig megpróbálnak feloldozást adni az áldozatok hozzátartozóinak és barátainak, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Az egész történet erősen megviseli a nézőt. Az, hogy mennyire nem vették a szexmunkásokat emberszámba (sajnos manapság sem javult jelentősen a helyzetük) elszomorító. Könnyű őket okolni, hogy amúgy is veszélyes szakmát választottak, de legtöbbüknek nem volt más választásuk. A környezetük kényszerítette őket ebbe a helyzetbe, és sokan közülük szerető szülők voltak. A gyilkos szempontjából egyszerű áldozatok ők, a rendőrség számára pedig csak gyilkossági statisztika.
Tetszett, hogy a sorozat kendőzetlenül mutatta be a Suffolk megyei korrupciót és a hozzá nem értő tisztek által okozott károkat.
A legrosszabb az egészben, hogy biztosan tudjuk, nem egyedi eset, amit a Netflix bemutatott nekünk. Számos esetben a rendőrségnek „köszönhető”, hogy az elkövetők tovább tevékenykedhetnek. Elég, ha A Mendendez testvérek dokumentumfilmre gondolunk – nem a Ryan Murphy Netflix-sorozatra.
Meglepően drámaira sikerült A Long Island-i sorozatgyilkos nyomában, kemény történet, hatásosan előadva. Igazán profi Netflix-doksi, jó interjúkkal, tökéletes vágásokkal és megfelelő tényismertetéssel.
A legvégső „feloldozás” kissé mesterkélt és művi, mivel még az ügy nem záródott le, de reméljük az igazság győzedelmeskedni fog, és legalább egy gyilkossal kevesebb járkál az utcákon.
A streamingóriás továbbra is verhetetlen a valós történeteken alapuló bűncselekmények feldolgozásában. Nem biztos, hogy a legpontosabbak a részletek és az információk, de a produkciós minőség és a sokk páratlan kombinációját tudják elérni a borzongani vágyó nézőben. Elepesztő jó arányban szórakoztatóak, sokkolóak és megbotránkoztatóak a tartalmaik.
A Netflixen még mindig hódítanak a valós és szörnyűséges eseteket feldolgozó dokumentumfilmek, sorozatok. Cikkünk tárgya az utóbbi kategóriába tartozik, A Long Island-i sorozatgyilkos nyomában magyar címe mindent elmond, ami ahhoz kell, hogy a sorozat felkerüljön a Netflix toplistáira.
A doksisorozat szolidan tartja magát a legjobban nézett tartalmak között, s ez nem véletlen.
Ebben nem csak a minőség, hanem a streaming óriási tapasztalatai is bőséggel hozzájárulnak. A piros N-betűs cégnél pontosan tudják, hogy kell eladni a szexet és a halált díszcsomagolásban.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Iszonyú mennyiséget kidobtunk a fekete-fehér tévé előtt ülve a gyerekkorunkból” – Dupla klippremier az Újzenekartól
Az együttes több mint egy évtizedig gyakorlatilag nem létezett az online térben, de most elhatározták, hogy változtatnak ezen – ennek szellemében egyből két klipjüket is bemutatjuk.
Az Újzenekar a nyolcvanas, kilencvenes évek dalközpontú, alternatív rockzene hagyományait eleveníti fel, sajátosan egyedi tálalásban. Poetikus tánczenéjükben szó esik minden fontos dologról, ami életünkben adódhat, a II. János Pál pápa téri ingatlanhelyzettől a melotonin jótékony hatásain keresztül a háttérhatalomig, Lucifertől az 5G-ig.
Saját bevallásuk szerint több mint egy évtizeden keresztül tüntetőleg alig adtak valamit is az internetes jelenlétükre, csak a számírásra és a koncertekre koncentráltak. Nemrég azonban szóltak nekik barátaik, hogy akkora a szakadék a virtuális és a valódi Újzenekar között, hogy jó lenne rendet vágniuk ezen a téren, mert elijesztik a potenciális rajongókat.
Ezért elhatározták, hogy néhány élőben már jó ideje játszott dalukhoz klipet is készítenek. Ezek közül kettőt mutatunk be ebben a cikkben, a szövegíró-frontember, Cseh András kommentárjaival.
Starsky és Hutch:
„Egy próba szünetében arról beszélgettünk Jokival, a dobosunkkal, hogy milyen kevésre emlékszünk gyerekkorunk tévésorozataiból, pedig hány száz órát eltöltöttünk előttük. Aztán visszamentünk zenélni, és lett ez a szám Starsky-ékról, aztán egy másik számban megemlékeztünk Derrickről és a Klinikákról is. Sajnos iszonyú mennyiséget kidobtunk a fekete-fehér tévé előtt ülve így a gyerekkorunkból... Amúgy a szám középrésze (jelen esetben az öreg nénis epizód) koncertről koncertre új, mindig azt mondom, ami éppen eszembe jut.
Molnár Botond basszusgitárosunk pedig egyszer csak készített rá egy klipet, közben gondolom körülugrálták a gyerekei, és tovább halogatódott a határidős munkája, ennek a feszültsége érződik is a képsorokban. A filmben szereplő további akciójeleneteket az én gyerekeim csinálták.”
Vérrokonom:
„Én egy olyan moziban élek, miszerint a halálunk után is vagyunk. De mi történik ilyenkor a vérrokonsággal? Ilyesmiről szól ez a dal. András Tamara barátunk nemrég meglepett minket ezzel a klippel, a saját ódon családi super 8 as szalagjaiból vágta össze, és hát nekünk nagyon tetszik.”
Az Újzenekar a nyolcvanas, kilencvenes évek dalközpontú, alternatív rockzene hagyományait eleveníti fel, sajátosan egyedi tálalásban. Poetikus tánczenéjükben szó esik minden fontos dologról, ami életünkben adódhat, a II. János Pál pápa téri ingatlanhelyzettől a melotonin jótékony hatásain keresztül a háttérhatalomig, Lucifertől az 5G-ig.
Saját bevallásuk szerint több mint egy évtizeden keresztül tüntetőleg alig adtak valamit is az internetes jelenlétükre, csak a számírásra és a koncertekre koncentráltak. Nemrég azonban szóltak nekik barátaik, hogy akkora a szakadék a virtuális és a valódi Újzenekar között, hogy jó lenne rendet vágniuk ezen a téren, mert elijesztik a potenciális rajongókat.
Ezért elhatározták, hogy néhány élőben már jó ideje játszott dalukhoz klipet is készítenek. Ezek közül kettőt mutatunk be ebben a cikkben, a szövegíró-frontember, Cseh András kommentárjaival.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
