KULT
A Rovatból

Martinovics Dorina: Egyenes gerinccel, kihúzott háttal ki tudok állni Dobó Kata mellett

A Kertészeti Egyetemet hagyta ott a Színművészetiért, általában drámai szerepeket játszik, viszont kiáll Dobó Kata és a Kölcsönlakás mellett.

Link másolása

- Nem rég beszélgettem Szabó Simonnal is a Kölcsönlakás apropóján, és feltűnt egy furcsa, véletlen egybeesés. Az, hogy tulajdonképpen egyikük sem akart színész lenni, hanem inkább csak így alakult a dolog. Még az is hasonló, hogy mindketten a barátok hatására kezdtek érdeklődni a színjátszás iránt.

- Tény, hogy nem akartam gyerekkorom óta színész lenni. A barátnőm kacérkodott ezzel a dologgal és együtt átmentünk egy drámatagozatos iskolába. Azután a Kertészeti Egyetemre jelentkeztem, de ott nem éreztem jól magam, és akkor felvételiztem a Színművészeti Főiskolára.

- Azt hiszem, az sokat elmond egy színész népszerűségéről és tehetségéről, ha egészen új életre kel egy régi reklám csak azért, mert a rajongók rájönnek, hogy a kedvencük szerepelt abban is. Meglepett, hogy tulajdonképpen önnek köszönhetően lett híres az a régi Pannon GSM reklám?

- Mókás érzés. Szeretem azt a reklámot, biztos az is szerepet játszott abban, hogy később mégis a színészet felé fordultam.

Ráadásul ott ismertem meg Herendi Gábort, ő rendezte a reklámot, és később is dolgoztam vele.

De egyébként annak idején is nagy port kavart, a zenéjét nagyon sokan szeretik és maga a reklám is több díjat nyert. Úgy 5-6 éve láttam legutóbb, ugyanis kiderült a páromról, hogy annak idején ő is nagyon szerette ezt a reklámot, ezért újra néztük. A reklámbeli partnerem egyébként nagyon jó barátom volt. Most már egészen mással foglalkozik, de a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

- Másképp áll hozzá egy reklám szerephez, mint mondjuk egy nagyjátékfilmhez?

- Alapvetően színházi színész vagyok, ezért óvatosan bánok a reklámokkal, csak olyat vállalok el, amibe azt érzem, hogy színészre van szükség, nem pedig mondjuk egy modellre. Mindig igyekszem ügyelni rá, ha ilyesmiben veszek részt, hogy színvonalas legyen.

De ha igényes reklámról van szó, természetesen ugyanolyan komolysággal állok hozzá, mint bármilyen szerephez.

- A Kölcsönlakás klasszikus, félreértéseken alapuló bohózat. Tipikusan az a műfaj, amelyik a közönség körében sikert szokott aratni, viszont a kritikusokat általában megosztja. Színészi szempontból mennyiben más egy ilyen feladat, mint egy „komolyabb” szerep, mondjuk, mint a Hurok?

- Nekem nyilván kicsit nehezebb volt, mivel sem filmben, sem színházban nem ebben a műfajban játszom.. Az elmúlt több mint egy évtizedben drámákban láthattak. De összességében mégsem mondanám, hogy nehéz volt, mert Kata nagyon jó ízlésű ember, nem kérte tőlünk, hogy játsszunk vígjátékosabban. Nyilván nem véletlenül állította össze a szereposztást úgy, ahogy, ezért eléggé szabadon hagyott minket játszani. Alapvetően tehát nem igényel más játékot, vagy más hozzáállást, mint bármi.

Én amúgy is azokat a vígjátékokat szeretem, amiben komolyan játszanak.

- Mondana példát kedvenc vígjátékra?

- Ó, nem is tudom. Inkább gyerekkoromból vannak emlékezetes vígjátékok. Az Ace Venturát, vagy az Örömapát Steve Martinnal nagyon szerettem. Mostanában amin magam is meglepődtem, az a Szellemirtók volt, a női verzió. Csak a fiam kedvéért néztem meg, és azt gondoltam, vállalhatatlanul rossz lesz, ehhez képest a mai napig idézgetünk belőle poénokat. Rettentő sokat röhögtem rajta. De az is attól jó, hogy ezek a csodálatos nők nagyon komolyan végigjátszották.

- A Kölcsönlakás a megcsalás körül forog. A megcsalás az a téma, amiről úgy gondolom, a felnőttek 80%-nak van valamilyen saját élménye, akár személyesen akár közeli hozzátartozókon keresztül, és tele vagyunk tüskékkel. Lehetséges úgy szerepelni egy ilyen vígjátékban, hogy az emberben ne tépjen fel sebeket?

- Egy-egy szerepnek akár terápiás jellege is lehet. Nem nagyon volt még olyan rossz dolog az életemben, amit ne dolgoztam volna fel valamilyen produkcióban. Úgyhogy szerintem nem baj, ha felszakadnak a sebek, hogy aztán szépen vissza lehessen őket zárni. Még segíthet is, mert az ember elgondolkozik, hogy kezelt egy tíz évvel azelőtti helyzetet, például egy megcsalást, és jobban megismerheti magát.

- Amennyire lehet spoilerezés nélkül, beszélne kicsit a saját karakteréről?

- Egy olyan feleséget játszom, akinek kicsit kihűlt a kapcsolata, már a gyermek sem totyogós, és kicsit elmentek egymás mellett a férjével, nem tudják a lángot életben tartani. Az ő történetük arról szól, hogyan lehet ezt a lángot kicsit felpiszkálni.

- Bármennyire is furán hangzik, de a Kölcsönlakás főszereplője bizonyos szempontból Dobó Kata, a rendező, hiszen ez az első filmrendezése, és a film talán legnagyobb tétje annak eldöntése, mennyire állta meg a helyét ebben a szerepkörben. Ön már sok filmben forgatott, olyan neves rendezőkkel dolgozott, mint Sándor Pál vagy a már említett Herendi Gábor. Mit gondol, felnőtt Kata a feladathoz?

- Szerintem tökéletesen. Elég sok rendezővel dolgoztam már, és nem éreztem azt, hogy Kata bármilyen szempontból hátrányban lenen velük szemben. A rendezéshez nagyon jó ízlés, sok-sok türelem, kitartás kell, és benne ez mind megvan. És rengeteg kíváncsiság. Egyenes gerinccel, kihúzott háttal ki tudok állni Kata mellett. Akkor is, ha egy-két kritikus megcsócsálja kicsit. De ez várható is volt a szakmától.

Azoknak a kritikáknak a szövegét, amik most megjelentek, én már akár hónapokkal ezelőtt meg tudtam volna írni.

Nagyjából lehetett tudni, hogy mit fognak írni, egyáltalán nem lepődtem meg. Kata csinált egy nagyon szerethető vígjátékot. Nem gondolom, hogy rosszabbul sikerült, mint a legtöbb mostani magyar vígjáték. Sőt! Remélem, nem ijeszti el a nézőket a sok kritika, a sok felesleges gondolkodás egy alapvetően könnyednek szánt filmről. Azt gondolom, hogy teljesen értelmetlen dolog logikai buktatókat keresni benne.

- Most min dolgozik?

- Idén már a harmadik bemutatómon dolgozok a színházban. Most épp a Radnóti Színház társulatával készülünk bemutatni március 8-án Branden Jacobs-Jenkins Gloria című darabját a Tesla Loftban, Hajdú Szabolcs rendezésében.

- A Radnóti Színházat mennyire rázták meg a, fogalmazzunk így, közelmúlt kultúrpolitikai változásai?

- Fú, ebbe nem szeretnék bele menni. Egyrészt nem értek hozzá, de elég jól megy a színház, úgyhogy nagyon remélem, hogy nem lesz gond. Másrészt apukám azt tanította nekem gyerekkoromban, hogy politikáról csak otthon, az asztalnál beszéljünk, másutt ne nagyon.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: