hirdetés
 
 
Szabó Simon: Nem álmodoztam soha arról, hogy mondjuk Rómeó vagy Hamlet leszek
Zavarja-e, hogy mindig ugyanazt a figurát kell eljátszania? Milyen volt a közös munka Dobó Katával? Interjú.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. február 15.


hirdetés

Szabó Simon vállaltan autodidakta színész és rendező, mégis sorra kapja a lehetőségeket. Voltak fenntartásai a Kölcsönlakás előtt, de Dobó Kata hamar eloszlatta minden kételyét. Az új film apropóján beszélgettünk.

- Árad belőled valami hihetetlen lazaság, ami úgy tűnik, az egész életedet áthatja. Például sokak álma, hogy színészek legyenek, keményen tanulnak, hajtanak, hogy elérjék, és még így sem biztos, hogy sikerül. Rólad viszont azt olvastam, hogy egyáltalán nem akartál színész lenni, szinte csak úgy mellékesen megtörtént...

- Tulajdonképpen igen. Bár hozzá kell tenni, hogy gyakorlatilag kora tinédzser korom óta foglalkoztam színészettel. De tény és való, hogy nem színi stúdiókon keresztül, nem a tanulás felől közelítettem meg a pályát, hanem inkább csak az érdekelt, milyen jópofa dolog ez, milyen jó lenne szerepelni. Az akkori barátaim jártak válogatásokra, és nem akartam én sem kimaradni. Onnantól kezdve pedig mindig megtalált valamit. Persze jártam én is válogatásokra, és volt, ami nem sikerült, de ez sosem okozott traumát. Úgy voltam vele, hogyha jön, akkor jön, ha nem, akkor nem. Ennyiből tényleg laza volt.

- A pályád során nem volt ebből konfliktusod, nem néztek ki a kollégák?

- Biztos, hogy sokan kívülállóként néznek rám, hiszen a színészet és a rendezés is autodidakta módon jött az életembe. Nem tudom, hogy ez nagyképűség vagy sem, de azért értem el sikereket mindkét területen. Nyilván nem mindenkinek tetszik, hogy valaki évekig tanul, azután nem sikerül, más meg bejön az utcáról és sorba kapja a lehetőségeket.

De soha nem mondta senki a szemembe, hogy nem vagyok színész vagy rendező, és nem is éreztették velem.

- Gondolom, a sikerek mögött azért rengeteg munka van.

- Persze, ez nem úgy megy, hogy kiállok a színpadra, mert éppen úgy tarja kedvem. Ott szöveget kell tanulni, ott próbálni kell, és ugyanez igaz a filmekre is.

- Az első igazán emlékezetes alakításod talán a Moszkva térben Rojál volt. Utána sorra kaptad a hasonló szerepeket. Nem bosszantott, hogy bár sikeres vagy, bekerültél egy skatulyába?

- Megmondom őszintén, én nagyon szeretem ezt a figurát. Örülök, ha jön egy ilyen, és tudok benne lubickolni.

Nem álmodoztam soha arról, hogy mondjuk Rómeó leszek, vagy Hamlet.

Bár szívesen vállalnám, ha arról van szó, de a lényeg, hogy nem voltak szerepálmaim. Persze talán könnyebb is egy ilyen karakterszerepet megformálni, de az is az igazsághoz tartozik, hogy ez a karakter nem rohangál minden utcában. Van rá kereslet, és örülök neki.

- Dobó Katának úgy tűnik koncepciója volt, hogy a színészeket ne a megszokott szerepkörökben mutassa. Ganxsta Zoleeból például egy kedves csapos lett, és te is kiléphettél a nagyszájú vagány szerepkörből.

- Mindazok ellenére, amiket az imént mondtam, Kata filmjében pont az volt a vonzó, hogy ezúttal egy piperkőc lakberendezőt kellett megszemélyesíteni, más vizekre evezhettem, és jól is éreztem magam benne.

- Valahol azt nyilatkoztad korábban, hogy amikor megtudtad, Dobó Kata fogja rendezni a Kölcsönlakást, voltak fenntartásaid. Mit érzel most, a bemutató után?

- Olyan fenntartásaim voltak, hogy egy olyan rendezőnő, aki még soha nem rendezett filmet, mit tud majd mondani, hozzátenni a dolgokhoz. De hála Istennek már a válogatáson kiderült, hogy Kata pontosan tudta, mit szeretne. Úgyhogy ezeket a fenntartásaimat már akkor eloszlatta.

- Dobó Katával ellentétben te rutinos, sőt díjnyertes rendezőnek számítasz. Sosem éreztél késztetést, hogy beleszólj?

- Globális szinten nem szeretek ilyenkor beleszólni, mert az egy bizonyos idő után zavaró is lehet. De a saját dolgaimba és apróságokba természetesen beleszóltam.

Közösen alakítottuk a történéseket, és Kata ebben abszolút partner volt.

Úgy érzem, megtartottam azt a távolságot, hogy ne érezze úgy, mintha nagyon bele akarnék szólni. Kata szerencsére olyan rendező, aki a színészek gondolatait is figyelembe veszi.

- Neked tetszik a végeredmény?

- Szerintem egy nagyon jó vígjáték készült. Ami a legfontosabb, hogy szórakoztató. Mindig azt mondom, hogy aki látta a darabot, az azért nézze meg, aki viszont nem látta, az azért jöjjön el, és utána megnézheti a színházban is. Annak ellenére, hogy ugyanarról a történetről beszélünk, nagyon eltérő lett a két változat. Elsősorban azoknak ajánlom, akik egy könnyed, szórakoztató mozira szeretnének beülni, akik kissé elfelejtenék a hétköznapi gondokat.

- Élet a Kölcsönlakás után?

- Most elég sűrű az életem. Éppen készülök egy reklámfilm rendezésre. De ami ennél sokkal fontosabb és nagyobb kihívás az a Red Bull Pilvaker, amit én rendezek. Tavaly kimaradt, idén lesz újra, ezúttal a Papp László Sportarénában, ami hatalmas ugrás számunkra. 12500 ember fogja megnézni egy előadás alkalmával.

Nyáron forgattunk egy kisjátékfilmet, amelyet most kezdünk fesztiváloztatni. Ennek Ember a tűzből a címe, szintén én rendeztem. Illetve ha most letesszük a telefont, akkor van még egy órám, és indulok egy új nagyjátékfilm első olvasópróbájára. Az egyik főszerepet fogom játszani benne. Egyelőre az a munkacíme, hogy Pesti balhé, és Lóth Balázs rendezi.


KÖVESS MINKET:




Kölcsönlakás: Dobó Kata első filmjéből épp Dobó Kata hiányzik - mint rendező
Az év legszexibb vígjátékának hirdették. Ebből csak a “legsz...” és a “...bb” az igaz. Kritika.
Hargitay Judit. Fotók: InterCom - szmo.hu
2019. február 13.


hirdetés

Dobó Kata első rendezéséről nem akartam rosszat írni. Épp azért, mert annyi előítélet lengte körül az egészet. Annyit bántották azért, hogy egy sokak szerint színésznőként is erősen véleményes tehetségű sztárnak a Magyar Nemzeti Filmalap csak úgy odatolt 350 milliót egy egész estés vígjátékra, míg más, jóval komolyabb rezümével, sikeres kis- és nagyjátékfilmekkel bizonyított rendezők nem kaptak semmit. Egy korábbi kritikámban már említettem: “élménynéző” vagyok, csak az érdekel, hogy a vászonról átjön-e a varázslat, és a popcorn-csámcsogós sötétségben kézen fog-e a történet, ami aztán a vége feliratig nem is enged el. Ha ez megvan, nekem az a film jó, bárki rendezte is.

A Kölcsönlakásra is úgy ültem be, hogy ha kapok egy rekeszizom-rezegtető, valóságból kiragadó, kellemesen könnyesre nevetgélős másfél órát, akkor én bizony ünnepelni fogom a magyar filmgyártás újabb gyöngyszemecskéjét, akkor is, ha nyilvánvalóan nem fog bekerülni se Cannes, se az Oscar shortlistjére. Csak hogy nem ezt kaptam, nagyon nem.

A várakozó mosoly a tizedik perc körül az arcomra fagyott, a huszadik percnél meg kellett böknöm a mellettem ülő újságíró kollégát, aki szó szerint elaludt, majd a film kétharmadánál ki is slisszant, hogy ő eddig bírta, és kész. Bevallom, kedvem lett volna követni.

Pedig annyira adott volt minden. Egy magyar viszonylatban kifejezetten méltányos költségvetés (ezt fentebb már említettem), egy javarészt kiváló színészgárda, egy fél évszázada a világ számos színpadán óriási sikerrel játszott színdarabból kiinduló alapsztori (amelynek egyik szerzője A miniszter félrelép-et is jegyző Ray Cooney), és Búss Gábor Olivér személyében egy ügyes forgatókönyvíró, aki a kicsit poros alaptörténetet dicséretesen felturbózta, a mai viszonyokra adaptálta.

Igazi “tévedések vígjátéka” ez, ahol két házaspár, egy lakberendező, egy vérmes jógaoktató, egy luxusprosti meg egy vaskalapos mesekönyv-írónő kavarják a kavarni valót, mindezt egy félig felújított lakásban. Mindenki mást hisz, mint ami, mással lép félre, mint aki, másnak hiszi a másikat, mint aki. Jó szövegek, térdcsapkodósan vicces félreértések, sírvaröhögős helyzetkomikum. Tökéletes sikerrecept.

Csak épp egyvalami hiányzott. Egy jó rendező. Vagyis maga Dobó Kata.

Szabó Simon

Ha konyhai hasonlattal szeretnék élni, a Kölcsönlakás kiváló példa arra, hogy a legfinomabb alapanyagokból, húsokból, zöldségekből, fűszerekből is egy rossz szakács csak egy közepesen felejthető kaját képes összehozni, míg egy zseniális séf mindebből egy olyan szupercsodát kreál, hogy az összes ízlelőbimbónk égnek áll. Nos, a Kölcsönlakás az előbbi.

Lehet, hogy sok nézőnek a tényleg humoros helyzetek és a jó párbeszédek elviszik a hátukon a filmet, besorolják az “egyszer nézhető” kategóriába, ám a modern magyar vígjáték dicsőségfalára biztos nem fog felkerülni, főleg olyan rendezői bravúrok után, mint a Valami Amerika 1-2., a Csak szex és más semmi, vagy a Megdönteni Hajnal Tímeát. Ez utóbbi filmekben épp az a jó, hogy a könnyedség és gördülékenység mögött egy biztos kezű, vérprofi rendező áll.

A Kölcsönlakás viszont olyan, mintha a rendezője ott se lett volna, csak úgy “leforgott valahogy”. Technikailag össze lett rakva – a film technikai rendezője egy nagyon tapasztalt filmes szakember, Gulyás Buda –, csak épp a lényeg hiányzik belőle: az élet, a lendület, a pezsgés, a fűszer.

Néha ugyan felnevetünk, de nyikorog az egész, és a magam részéről egy pillanatig sem tudtam elfelejteni, hogy ez tulajdonképpen egy adaptált színdarab – mindezt úgy, hogy a színdarabot nem is láttam.

Klem Viktor és Martinovics Dorina
Oroszlán Szonja és Balla Eszter

Mivel szeretnék valami pozitívat is kiemelni a filmből, megemlítenék egy-két színészi alakítást. Klem Viktor és Martinovics Dorina kettőse kiváló volt, mindkét színésznek “levegője van”, egy-egy pillantásba képesek belesűríteni egy teljes párkapcsolati drámát. Balla Eszter is meggyőzően komédiázott, és nekem kellemes meglepetés volt Kiss Ramóna, akitől – bevallom – nem vártam sokat, mégis könnyed eleganciával, hitelesen hozta a figurát, és nem mellesleg női szemmel nézve is nagyon dögösen nézett ki. Oroszlán Szonja nem igazán találta meg magát a karakterében, Szabó Simon sem, pedig egy kamara-komédiában nagyon fontos, hogy minden színészi alakítás kiváló legyen, hiszen kevés a mozgástér, a szereplők közötti dinamika határoz meg mindent.

De hát ez legyen a legkisebb bajunk. A Kölcsönlakást sajnos a világ legjobb színészei sem tudták volna megmenteni, ahogy a slágergyanús vége-főcímdal sem (az egyébként nagyon jó). Nem tudom, Dobó Kata miért ezzel a filmmel indította rendezői karrierjét – ha egyáltalán lesz ilyen –, de egyvalamit biztosan nem tartott szem előtt. A könnyű műfaj az egyik legnehezebb műfaj, a legnagyobbak közül is csak kevesen csinálják jól. Rutin kell hozzá, jól átgondolt koncepció, kitűnő arányérzék, nagyon biztos, soha meg nem remegő kéz. És persze – tehetség.

Forgalmazó: InterCom

Bemutató: 2019. Február 14.


KÖVESS MINKET:



Koppintással vádolják A Dal egyik továbbjutóját - akár a versenyből is kizárhatják
Plágiumbotrány miatt egyelőre még nem tudni, hogy ki az a nyolc ember, akinek esélye van bejutni az Eurovíziós Dalfesztiválra.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 17.


hirdetés

Hamarosan végre kiderül, mi lesz Magyarország kedvenc dala 2019-ben, és ki képviseli hazánkat az idei Eurovíziós Dalfesztiválon. A Dal döntős mezőnye azonban még nem biztos, hogy teljes, ugyanis az egyik csapat vagy előadó plágiumbotrányba keveredett - azaz lehet, hogy koppintották a műsorban előadott zenét.

Ha beigazolódik a gyanú, akkor az – egyelőre meg nem nevezett – érintettet kizárják, helyére pedig az elődöntőkből a döntő mezőnyébe be nem jutott, de a zsűri és a nézők által összesítve a legtöbb pontot kapott versenyző lép.

Egyelőre az alábbi indulók várják, hogy képviselhessék Magyarországot a 64. Eurovíziós Dalfesztiválon, amit május 18-án, Izraelben rendeznek meg:

Petruska, Acoustic Planet, Vavra Bence, The Middletonz, Pápai Joci, Szekér Gergő, Nagy Bogi és a Fatal Error.


KÖVESS MINKET:




Óriási a felháborodás az Oscar-gála körül: a reklámszünetben adnának át néhány díjat
Így akarják rövidíteni a műsoridőt. Az operatőrök levélben tiltakoztak a döntés ellen.
MTI, Címkép: Pixabay - szmo.hu
2019. február 13.


hirdetés

Levélben tiltakozott az Amerikai Operatőrök Társaságának elnöke, Kees Van Oostrum, miután az amerikai filmakadémia bejelentette, hogy négy kategória, köztük az operatőri győztesének a reklámszünetben adják át a díjat az Oscar-gálán, hogy ezzel rövidítsék a műsoridőt.

Kees Van Oostrum az ACS 380 tagjának szóló levelében "rendkívül szerencsétlen" dolognak nevezte, hogy a filmakadémia erre a lépésre kényszerült, hozzátéve, hogy ebbe "nem nyugodhatnak bele tiltakozás nélkül".

Az ACS elnöke hangsúlyozta, hogy nézetük szerint a filmkészítés kollektív műfaj, amelyben a rendező, az operatőr, a vágó és a többi szakember felelőssége gyakran fedi egymást. A filmakadémia döntése nyomán viszont úgy tűnik, mintha ez a közös, kreatív munka szétválna és az operatőrök munkája minimalizálódna.

A The Hollywood Reporternek adott nyilatkozatában azonban azt is megjegyezte, hogy szerinte John Bailey-nek, a filmakadémia elnökének nem volt más választása.

0Bailey - aki operatőrként maga is az ACS tagja - hétfőn jelentette be, hogy a háromórás Oscar-show rövidítése, a műsor csökkenő nézettségének javítása érdekében ezentúl éves rotációban mindig más Oscar-kategóriák díjait adják át a reklámszünetben és a köszönőbeszédeket csak a műsorban később, megszerkesztve közvetítik.

Bailey ugyanakkor kiemelte, hogy a filmakadémia továbbra is mind a 24 díjkategória jelöltjeinek érdemeit egyformán tiszteletben tartja.

A február 24-i Oscar-ceremónián az operatőri díj mellett a vágó-, a kisjátékfilm-, valamint a maszk és haj-kategóriában járó díjat is a reklámszünetben vehetik át a győztesek.

A The Hollywood Reporter forrásai szerint a 9000 tagú amerikai filmakadémia operatőri ágazata önként vállalta, hogy idén a reklámszünetben adják át a díját.

Alfonso Cuarón, a több kategóriában, köztük az operatőriben is Oscar-jelölt Roma alkotója hétfőn Twitter-üzenetben reagált a filmakadémia bejelentésére.

"A film történetében mesterművek születettek hang, szín, történet, színészek és zene nélkül. Azonban egyetlen film sem jött létre operatőri munka és vágás nélkül"

- írta.

Guillermo del Toro, A víz érintése című Oscar-díjas film rendezője twitteres hozzászólásában szintén azt húzta alá, hogy a filmek fényképezése és vágása a filmkészítés esszenciájához tartozik, "nem a színházi hagyományból vagy az irodalmi hagyományból származnak: mindkettő maga a film".


KÖVESS MINKET:




Boros Misi: Nem mi vagyunk a főszereplők, mi csak közvetítjük a zenét
13 évesen felvették Lang-Lang mesterkurzusára, most Bogányi Gergelynél tanul, a hétvégén pedig olyan zongoristák között lép fel, mint Balog József vagy Dráfi Kálmán. Bár nagyon fiatalon nagyon sokat elért, Boros Misi mégsem fél attól, hogy elfogy a motivációja.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. február 13.


hirdetés

Mivel valaha én is zongorázni tanultam, külön öröm számomra, amikor ennek a hangszernek a mestereit kérdezhetem. Akkor is, ha a mester adott esettben a fiam lehetne. Ebből is látszik, hogy a kor csak egy adat, semmi jelentősége. Legnagyobb örömömre Misi beleegyezett, hogy tegeződjünk.

- Amikor apukádat felhívtam telefonon, hogy egyeztessek az interjúról, azt kérte, délután legyen, mert délelőtt iskolában vagy. Azt olvastam, hogy napi 5-6 órát gyakorolsz a zongorán, és akkor még nem beszéltünk a fellépésekről és a velük járó utazgatásról. Hogy tudsz időt szakítani a tanulásra?

- Magántanuló vagyok a Pécsi Művészeti Gimnáziumban. Ezért felmentést kaptam az összes óráról, kivéve a zenei tantárgyakat, amelyek körülbelül heti 10 órát tesznek ki. Ez mindenképp megkönnyíti a helyzetemet, de ettől függetlenül sokat bejárok az iskolába, mert érettségiznem kell, és az osztálytársaimmal, iskolatársaimmal is szeretek találkozni. A dolgozatokat megírom évközben, így kapok osztályzatokat, tehát nem kell év végi vizsgát tennem az egyes tárgyakból.

- Hogy alakítod a tanulmányaidat? Arra készülsz, hogy érettségi után csak a zenére koncentrálsz, vagy azért úgy tanulsz, hogy ha arról van szó, más irányba is mehess?

- Természetesen szeretném megismerni, hogy mi van még a világban a zenén túl. Nagyon fontos, hogy mindenben tájékozottak legyünk, és ebben sokat segít az iskola. De a továbbtanulási cél egyértelműen a zene.

- Már a Virtuózok előtt is versenyeztél, koncerteztél. Gondolom, a műsor után ez meghatványozódott.

- Igen. Számomra hatalmas öröm, hogy ilyen sok helyen nyílt alkalmam föllépni. Nagyon köszönöm a sok támogatást, elsősorban Peller Mariannak, a Virtuózok megálmodójának, aki mindenben támogat.

- Fel voltál készülve mindarra, ami Virtuózok után várt rád?

- Igen. Az az igazság, hogy még most is, ha visszatekintek erre az időszakra, nagyon feldob mindaz, ami akkor és ott történet. Nagyon jó élmény volt a műsort követő évben a sok külföldi és belföldi fellépés.

Egészen különleges érzés itthon játszani. Sok energiát ad, hogy személyesen is találkozhatok a közönséggel.

- Ezek szerint Te élvezed ezt. Vannak olyan művészek is, akik szeretik megtartani a nézők és a színpad közötti két lépés távolságot.

- Ez is egy nézet, de én nem ezt képviselem. Szerintem teljesen természetes, hogy találkozunk a közönséggel, hiszen nem mi vagyunk a főszereplők, mi csak közvetítjük a zenét. Az a mi fontos szerepünk, hogy eljátsszuk azt a sok csodás darabot, amit az elmúlt évszázadokban leírtak. Boldog vagyok, hogy utána találkozhatom a közönséggel, mert nagyon sok impulzus ér, rengeteg emberrel megismerkedhetem.

Véleményem szerint nem csak, hogy lehet találkozni a közönséggel a koncert után a művésznek, hanem kell is.

Nem is csak találkozni, hanem beszélgetni elsősorban.

- Nagyon fiatalon csöppentél a sűrűjébe. Itthon játszol a Zeneakadémián, a Müpában, bejártad a fél világot, rendszeresen találkozol sztárokkal. Nem félsz attól, hogy ha így haladsz, túl hamar elfogy a motivációd?

- (nevet) Dehogy. Mindig van motiváció. Elsősorban az, hogy a zeneirodalom végtelen. Mindig vannak új darabok, mindig hatalmas anyag áll előttem. Bármennyit is dolgozom és gyakorlok, még mindig csak töredékét tudom a rendelkezésre álló daraboknak.

- Számodra mi a fontosabb a zongorázásban? Amennyire lehet, hűségesen visszaadni a művet a szerző szándékai szerint, vagy a darabokon keresztül önmagadat kifejezni?

- Ez egy nagyon-nagyon jó kérdés.

Az esetek többségében nem tudhatjuk száz százalékban, mit akart a szerző.

Bartókról vagy Rachmaninovról vannak felvételek persze, de a régieknél nincs ilyen segítség. A kotta nagyon kevés, de biztos alap, a notáció a zenének csak töredékét képes átadni. A többit nekünk kell hozzátenni. A leírt elemek, a hangjegyek és a zeneutasítások megkérdőjelezhetetlenek, nekünk viszont bele kell vinnünk a saját énünket, és azt, ami nincs leírva, de amit ott látunk a zene mögött.

- Az imént már emlegettem, hogy találkoztál sztárokkal. Például részt vehettél Lang Lang mesterkurzusán.

- Ez még 2013-ban történt, amikor 10 éves voltam. Körülbelül 300-an küldtek videót Lang Lang alapítványának, én is beküldtem több művet. A 300-ból 50- jelentkezőt kiválasztott egy zsűri, és a maradékból maga Lang Lang választotta ki azt a 12-őt, köztük engem is, akik elutazhattak erre a mesterkurzusra Münchenbe, Németországba. A mesterkurzus egy hetes program volt, de maga a művészúr csak egy délután tudott eljönni, úgyhogy személyenként körülbelül 20 percet foglakozott mindenkivel a Müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskola nagytermében összegyűlt közönség előtt. Azért a nyilvános mesterkurzus előtt és után volt alkalmunk beszélgetni vele.

- A Virtuózokból tartod a kapcsolatot valakivel? Akár a versenytársakkal, akár a zsűri tagjaival?

- Természetesen. Tartjuk a kapcsolatot, találkozunk, vannak közös fellépéseink a zsűri tagjaival is, ilye volt például az újévi koncert. A Virtuózok alatt ismerkedtem meg személyesen Bogányi Gergely művész úrral, akivel azóta is nagyon szoros emberi és a szakmai kapcsolatban vagyok.

- Gondolom, sokat tanulsz tőle.

- Rengeteget. De természetesen változatlanul tanulok Megyimóreczné Schmidt Ildikónál is, akivel már jóval a Virtuózok előtt elkezdtük a közös munkát.

- Szombaton a Te koncerted nyitja meg a zongora mini maratont a budapesti Festetics Palotában. Nem akármilyen társaságba kerültél, hiszen rajtad kívül Király Csaba, Balog József és Dráfi Kálmán lép fel ezen a rendezvénysorozaton. Mit hallhatunk tőled?

- Az „MVM koncertek – A zongora” sorozatba tartozik ez a koncert. Szombat délelőtt 11-kor fogok játszani. Mozart A-moll szonátáját, Schubert 664-es A-dúr szonátáját adom elő az első részben, a másodikban pedig Liszt etűdöket fogok játszani, illetve 6 Paganini etűdöt. Óriási megtiszteltetés, hogy ilyen nagy nevek mellett vehetek részt ezen a rendezvényen.

- Tekintsünk kicsit messzebb: milyen fontos fellépésekre készülsz idén?

- Több mindent tervezünk, de konkrétumokról még nem szeretnék beszélni. Aminek nagyon örülök az az, hogy most rengeteg időm van gyakorolni, új darabokat tanulni, a zenének élhetek.

- Egy zongoristának van „szerep álma”? Olyan darab, amit feltétlenül eljátszanál?

- Ha zenéről beszélünk, nagyon sok a cél és az álom, mert egész egyszerűen olyan sok jó zene létezik, és annyi újdonság, hogy az valami elképesztő. Mostanában sok Liszt-darabot játszottam. Minél több Liszt-művet szeretnék megtanulni, amiként minél több Chopin etűdöt is. A januári szólókoncert-sorozatomon játszottam még Bach szvitteket illetve Schubert B-dúr szonátáját is.

Ugyanezt szeretném folytatni, minél több művet megtanulni a nagy mesterektől.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x