KULT
A Rovatból

Mark Wahlberg és Halle Berry 50-en felül is szétkapják Londont és Isztriát

Két örökfijú sztárunk megmutatja, hogy nemcsak a fiatalok akciózhatnak és romantikázhatnak, azonban nagyon oda kell figyelni A szervezetre, mert másnapra elillan az emlékeinkből.


Mark Wahlberg az utóbbi időben rákapott a streamingre, és bár még a mozikban is fellelhető, egyre szaporodnak a vásznakat elkerülő, nem mellesleg pedig eléggé felejthető tévés szösszenetei is: pl. Spenser az igazság nyomában (2020), Énidő (2022), Családi kiruccanás (2023). Ha pedig megnézzük a mozis projektjeit, többségében máris egy kellemesebb kép rajzolódik ki előttünk: Instant család (2018), Uncharted (2022), Stuart atya (2022), Artúr, a király (2024). (A 2021-es Végtelenről pedig nem beszélünk, pszt!)

Sajnos A szervezet az előbbiek közé sorolható, tekintve, hogy a Netflxire készült, és sajnos olyan is, mint amit általában az ide készült filmektől várhatunk: nem túl emlékezetes.

Pedig Halle Berry sem bólint rá mindenre… Az utóbbi öt évben A szervezet csupán a negyedik filmje (a John Wick 3, a Megsebezve és a Moonfall után), úgy gondolnánk tehát, hogy ha már ritkán forgat, legalább olyasmit választ, amivel nagyot dobhat. (Azt azért meg kell jegyezni vele kapcsolatban, hogy leforgatott még egy filmet The Mothership címmel, ám a végeredményt látva mind ő, mind a stúdió, mind a rendező úgy döntöttek, mindenkinek jobb lesz, ha senki sem látja azt.) Nos, nem A szervezet lesz valószínűleg az a film, amit méltán kiemelhet majd a világ Berry filmográfiájából, de azért szerencsére nincs olyan nagyon nagy baj sem.

A sztori szerint Mike McKenna (Wahlberg) egy New Jersey-i építőmunkás, akinek az élete váratlan fordulatot vesz, amikor középiskolai szerelme, Roxanne Hall (Berry) 20 év után újra belép az életébe. Roxanne, aki most A Szervezet nevű titkos ügynökség egyik titkos ügynöke, beszervezi Mike-ot egy fontos és veszélyes küldetésre. S hogy miért van szükség egy civilre? Nos, A Szervezet nagy bajban van, mivel elszúrtak egy trieszti akciót, ez pedig több ügynök halálához vezetett. Ráadásul elveszítettek egy aktatáskát, amely érzékeny információkat tartalmaz olyan ügynökökről, akik szövetséges nyugati nemzeteket szolgálnak.

Ezért van szükségük egy jó képességű „senkire”, akit nem ismernek a terrorista szervezetek sem. Roxanne ezért Mike-ot elrabolja, Londonba viszi, két hét alatt kiképzi, és beveszi a táskát visszaszerző veszélyes küldetésbe.

Azt pedig már mondanunk sem kell, hogy az akciók során természetesen újjáéled Mike és Roxanne között az egykori romantikus feszültség.

A szervezet tehát egy ízig-vérig laza akció-vígjáték, titkosügynökök, nemzetközi üldözések, lövöldözések, londoni és isztriai terepek, átverések, fordulatok, minden megvan benne, amit ez a zsáner megkövetel.

Sőt, a rendező Julian Farino vezette stáb talán túlságosan is próbált kipipálni mindent, ami a műfaj receptjének hozzávalóit illeti. Épp ezért lett teljesen sablonos.

Pedig Farino korántsem egy ifjú titán, ő egy brit veterán tévés szakember, aki több mint 40 éves karrierje során olyan produkciókban dolgozott már direktorként többek között, mint a Szex és New York, a Róma, a Hármastársak, A hivatal, a Törtetők, a Híradósok vagy a Nagypályások. Talán A szervezet az eddigi legnagyobb szabású egész estés projektje, hiszen Wahlberg és Berry mellett is csupa ismerős arc sorakozik a színészek közt, mint pl. az Oscar-díjas J.K. Simmons, maga Luke Cage, vagyis Mike Colter, az Oscar-jelölt Jackie Earle Haley (Apró titkok, Watchmen – Az őrzők), Adewale Akinnuoye-Agbaje (A Bourne-rejtély, Lost – Eltűntek, G.I. Joe – A Kobra árnyéka, Suicide Squad – Öngyilkos osztag, Az Úr sötét anyagai), a szintén Oscar-jelölt Lorraine Braccót (Nagymenők, Az álomcsapat, Medicine Man, Egy kosaras naplója, Maffiózók) pedig olyan régen láttuk, hogy sokan talán fel sem ismerik majd elsőre.

A szereplőgárdával tehát nincs gond, ráadásul az akciók is pofásak: változatosak, és nem is néznek ki rosszul. Autós hajszákat és háztetőkön ugrálós kergetőzéseket ugyanúgy kapunk, mint fegyverdurrogtatós leszámolásokat. Az meg külön bájt ad az egésznek, hogy ehhez a sztorihoz 100 stúdiófejesből 99 húszas-harmincas sztárokat szerződtetett volna, itt azonban az az egy úgy gondolta, Hollywood ötvenes színészei (a 2022-es forgatás idején Wahlberg 51 volt, Berry pedig 56) sem „öregek még ehhez a sz*rhoz”. S valóban nem azok.

Akkor mégis mi lehet a gond? Nos, az, hogy mindezt egy-két nappal a megtekintés után felidézni már egyáltalán nem könnyű. A szervezet, amíg tart, elszórakoztat a maga módján.

Vannak jó poénok (bár kétségtelenül nem fog megfájdulni a hasunk sok nevetéstől), pörög, a Londonból való kikecmergés után, a horvát és szlovén terepeken pedig végre tényleg erőre kap az akciózás, összességében valahogy mégis hatástalannak bizonyul mindez.

Sebaj, azt mondják, az ilyen filmeket többször is meg lehet nézni, mivel nem kell sok idő ahhoz, hogy ismét új élményekkel gazdagítson. Persze el tudunk képzelni jobb szórakozást is A szervezetnél, de Wahlberg és Berry rajongóit valamennyire megnyugtathatjuk: fájni biztosan nem fog. Sovány vigasz, az igaz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: