KULT

Mark Wahlberg épp kicsinálja a karrierjét – Az Énidő pofátlan poénokkal próbálkozik

Jaj nekünk, ha azon kéne kacagnunk, hogy egy elütött teknősnek az orrán keresztül próbálnak mesterséges légzést adni… Kritika.

Link másolása

John Hamburg író-rendező neve eddig sem jelentett garanciát a színvonalas komédiára, eddigi karrierjében a legjobb esetben is egyszer nézhető filmjei voltak, a Széf fiúk (1998), a Derült égből Polly (2004), a Spancserek (2009) és a Miért pont ő? (2016) legalábbis nem a szórakoztatás magasiskolái voltak. Forgatókönyvíróként legalább az Apádra ütök (2000) és a Zoolander, a trendkívüli (2001) sikeréhez hozzá tudott tenni, ám Hamburg sajnos nem az Énidővel kerül majd az elismert vígjátékdirektorok klubjába.

Lássuk a sztorit! Adott két jó barát, a fékezhetetlen, bulizós, pörgős, extrém kihívásokat kereső Huck (Mark Wahlberg) és a nála jóval visszafogottabb, két lábbal a földön járó, és szerencsétlenségeket folyton bevonzó Sonny (Kevin Hart). Igazából nem is értjük, miért ilyen jó haver két ennyire ellentétes személyiségű ember, de ezen túl kell lépnünk! A negyvenes éveikbe lépve Sonny immár kétgyermekes apuka, és modern házasságban él a nejével, Mayával (Regina Hall).

Ez azt jelenti, hogy a családban az elismert építész Maya a kenyérkereső, Sonny pedig háztartást vezet, gyerekeket nevel, és ő a srácok iskolájában a szülői munkaközösség elnöke.

Az asszony azonban, miután rádöbben, hogy alig van kapcsolata a csemetéivel, úgy dönt, elviszi őket egy hétre a szüleihez, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, Sonnynak pedig „kimenőt” ad, hadd foglalkozzon egy hétig csak saját magával, kijár neki a pihi. Sonny persze nem képtelen normálisan elütni az időt, s bár először nagyon nem akaródzik neki, végül elfogadja a továbbra is a féktelen bulizásairól nevezetes Huck szülinapi meghívását. A kissé elvaduló sivatagi buli és az azt követő fura események azonban pokollá teszik Sonny énidejét…

Az Énidő forgatókönyve kicsit olyan, mintha az alkotók a forgatáson imprózták volna az egészet.

Huck külön bejáratú, Ozorára hajazó, sivatagi szülinapi fesztiválja még ad egyfajta hangulatot, és valamennyire működő poénokkal is szolgál (na azért nem sokkal), például a pumatámadás kellően abszurd, később azonban hőseink véletlenszerűen vergődnek ide-oda, és csinálnak ezt-azt (az egyik pillanatban bosszút állnak a Mayára nyomuló gazdag ügyfélen, a másikban az általuk elütött teknőst mentik, a harmadikban hirtelen bulit szerveznek az énekes Seallel Sonny házába), átmenet azonban e szcénák között nuku. Nagyjából egy-két nap alatt lezavarják mindezt, a néző pedig csak értetlenül kapkodja a fejét közben.

Következetességet tehát ne keressünk az Énidőben, inkább amolyan káoszba fulladó bulifilm ez, amiben a szereplők egyik hülyeséget művelik a másik után, amelyek levét természetesen a folyton szájmenéses Kevin Hart issza meg, mindig az ő hátán csattan az ostor. Ez pedig gyorsan fárasztóvá válik, mivel sajnos a poénok sem olyan ütősek, hogy feledtessék velünk a cselekmény kuszaságát.

A hányós, teknőskakis, teknőstaknyos viccelődés legalábbis nem épp a kifinomult humor csimborasszója, inkább az alantasabb ösztönökre, undorra, kárörvendésre épít a film, az erre fogékony közönséget keresi.

Ez azonban kevés ahhoz, hogy ne felejtsük el egy vállrándítással az egész „élményt” 24 órán belül, magasról tojva több száz ember hónapokig tartó (a filmet látva pedig nagyjából hiábavaló) munkájára.

Na de hogy némi pozitívumot is csepegtessünk a sorok közé, azért azt nem szabad elvitatni Mark Wahlbergtől és Kevin Harttól, hogy láthatóan remekül érezték magukat a forgatáson, a lelkesedésük pedig tisztán érezhető az alakításukon. Két megállni, sőt lassítani is képtelen Duracell nyuszi rohangál fel-alá a képernyőn, így bármennyire is övön aluli, megbotránkoztató vagy szimplán gusztustalan, amit művelnek a kb. 100 perces játékidő alatt, unalomba biztosan nem fulladunk e két energiabombának hála.

Az író-rendező egyébként próbált némi sekélyes mondanivalót, drámát is beslisszantani az otromba humorbonbonok közé a nemi szerepeken, a barátságon, a felnőtté váláson és a felelősségen elmélkedő szereplők által, ám ezek többsége gyorsan lepattan a képernyőről a soron következő profán poénok mindent felemésztő teljhatalmáról.

A fentiek tükrében tehát elmondható, hogy túl sok jóra nem számíthatunk az Énidőtől, maximum azok, akik szeretik az ilyesfajta humort, számukra könnyed agylazítást nyújthat egy nehéz munkanap után.

Idén karácsonyra mindenesetre a jobb sorsra érdemes, nem mellesleg Oscar-jelölt Wahlbergnek (Boogie Nights, Sivatagi cápák, A tégla, The Fighter – A harcos, Ted, A túlélő, Mélytengeri pokol, A hazafiak napja) és Hartnak is (Életrevalók, Jumanji – Vár a dzsungel, Apaság) rátermettebb, az érdekeiket ügyesebben képviselő menedzsereket kívánunk!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
Videó: Ilyen rossz állapotban van Ozzy Osbourne, ezért marad el a turnéja
A többek közt Parkinson-kórban is szenvedő énekes alig tud már járni, és képtelen színpadra állni többé. Online még talán hallhatjuk énekelni, de a budapesti koncert is elmarad májusban.

Link másolása

Ozzy Osbourne megtörten bejelentette, hogy sajnos fizikailag képtelen teljesíteni a már meghirdetett Európa-turnéját. Instagram oldalán posztolta: "Ez a valaha volt legnehezebb dolog, amit közölnöm kell veletek, drága rajongóim..."

A négy évvel ezelőtt történt quad-balesete és gerinc-sérülése miatt számos műtéten átesett teste már nem bírja a terhelést, nem tud utazni, fellépni pedig pláne nem lenne ereje.

A Black Sabbath frontembere 2020-ban hozta nyilvánosságra, hogy Parkinson-kórban szenved. Négy éve diagnosztizálták nála a betegséget, amikor egy szerencsétlen otthoni elesés miatt ugyancsak kórházba került. A rocklegenda akkor az amerikai televíziókban azt nyilatkozta: Minden végtagja fáj, remeg, zsibbad. Érthető tehát, hogy képtelen színpadon állva énekelni.

"Szintén hálás vagyok amiatt, ahogy mindannyian türelmesen ragaszkodtatok a megvett jegyekhez, de jó lelkiismerettel mostanra rájöttem, hogy fizikailag nem vagyok képes megcsinálni a közelgő európai és brit turnémat – írta Osbourne.

A videót a rocksztárról a Daily Mail hozta nyilvánosságra:

A Santa Monica-i sajtótájékoztató után láthatóan rossz állapotban, bottal bicegve kapták lencsevégre Ozzyt, aki igazi rocksztárhoz méltóan mégy egy peace-jelet mutatott a helyszínen várakozó rajongóinak.

"Sohasem gondoltam volna, hogy a turnéknak így lesz vége. A csapatom most azon dolgozik, hogyan léphetnék fel anélkül, hogy városról városra, országról országra utaznék"

- írta Ozzy.

A tavalyról idén májusra halasztott budapesti Aréna-koncert is része lett volna a Judas Priest-tel közös turnéjának, így ez is elmarad.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„A nagyok közé tartozunk” – mondta az első transznemű színész, aki szerepet kapott a Marvelnél
Zoe Terakes a 2023 második felében érkező Vasszívben fog játszani, de azt még nem hozták nyilvánosságra, hogy melyik karaktert.

Link másolása

Tavaly jelentették be, hogy Zoe Terakes csatlakozott a Marvel egyik új sorozatához, a Vasszívhez. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy ki alakít, a Marvel a szokása szerint az utolsó pillanatig titokban tartja a részleteket, csak annyit közöltek, hogy kulcsfontosságú lesz a szerepe.

Terakas az első transznemű színész, aki szerepet kapott a Marvel Moziverzum egyik produkciójában.

A 22 éves Terakes most a Collidernek beszélt arról, mit jelent számára ez a lehetőség.

„Én mint transznemű ember nem láttam magamhoz hasonlókat sehol, amikor felnőttem. Nem tudtam, hogy létezem. Főleg nem egy szuperhősös filmben vagy sorozatban. Úgyhogy most nagyon hálásnak érzem magam, meghat, hogy a kis transzgyerekek és tinédzserek most láthatnak valakit, el lesz ismerve a létezésük. Azt is láthatják, hogy akár szuperképességeik is lehetnek, hogy ennek a világnak is a részei, nem csak traumákat feldolgozó történetekbe, ahol annyi a szerepük, hogy meghaljanak. A nagyok közé tartozunk. Szóval igen, ez sokat jelent nekem”

- fejtette ki, ezzel talán arra utalva, hogy az ő karakterének is lesznek különleges képességei.

A Vasszív várhatóan 2023 második felében fog debütálni a Disney+-on. A főszereplője a Dominique Thorne által alakított Riri Williams lesz. A karakter tavaly a Fekete párduc 2. részében tűnt fel először.

Az elmúlt években a Marvel tudatosan törekedett a diverzitásra.

Az Örökkévalókban feltűnt az első süket (Lauren Ridloff mint Makkari) és az első nyíltan meleg (Brian Tyree Henry mint Phaisztosz) szuperhős. A Shang-Chi és a tíz gyűrű legendájában először kapott főszerepet egy ázsiai származású színész (Simu Liu) egy szuperhősfilmben, a Doktor Strange az őrület multiverzumában című filmben pedig egy az első latin származású, különleges képességű karakter (Xochitl Gomez mint America Chavez) tűnt fel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Szünetre vonul az X-Faktor, jön a The Voice az RTL-re!
Lesz még X-Faktor, csak nem 2023-ban. A The Voice-nak nagyon különleges szabályai vannak, a zsűri például háttal ül a versenyzőknek.

Link másolása

72 országot már meghódított, hamarosan pedig az RTL képernyőjére érkezik a The Voice - hangzott el az RTL Fókusz című műsorában. A világ egyik legsikeresebb tehetségkutató műsora az idén szünetre vonuló X-Faktort váltja.

Kolosi Péter, a csatorna programigazgatója mindenkit megnyugtatott: lesz még X-Faktor, csak nem 2023-ban.

A The Voice-nak nagyon különleges szabályai vannak: a zsűritagok háttal ülnek, nem látják, hogy ki énekel, ezért első körben a hangjukkal kell meggyőzniük a zsűrit a versenyzőknek. Itt tehát a hang a legnagyobb fegyver.

2015-ben egyébként Király Viktor vett részt a The Voice adásában, szép sikert is aratott.

Egy kommentelő ezt írta:

"Azt ugye vágod hogy egy világsztár kb 10mp-n belül megynomta azt a gombot, és állva tapsolt neked?! Ez nagyon nagy megtiszteltetés!"

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Dave Bautista a legjobb benne, és ezzel el is mondtunk mindent a filmről – Kopogás a kunyhóban
Sajnálatos módon még thrillernek is kevés ez az M. Night Shyamalan-film, de a színészek kárpótolnak a pocsék moziélményért. Kritika.
B. M.; képek forrása: imDb.com és YouTube - szmo.hu
2023. február 03.


Link másolása

Sajnos mindenkit el kell keserítenem, csak egy középszerű film lett a végredmény. M. Night Shyamalan rendező régóta keresi önmagát, de a Jelek óta nem igazán volt jó filmje. A Széttörvét James McAvoy és Anya Taylor-Joy vitte a hátán, A látogatás és az Idő pedig annyira röhejesen rosszra sikeredett, hogy túlléptek önmagukon és átestek a már szórakoztató kategóriába.

Igazából a Kopogás a kunyhóban is majdnem annyira jó lett, mint a Széttörve,

köszönhetően a színészeknek, de a forgatókönyv gyengeségei miatt majdnem olyan szórakoztató, mint az Idő, de egyik lécet sem sikerült végül megugrania, így maradt a középszerűség.

A történet röviden: egy homoszexuális pár, Eric és Andrew (Jonathan Groff és Ben Aldridge) nyolcéves kislányukkal egy elszigetelt kis erdei kabinban nyaralnak, de kikapcsolódásukat megszakítja négy idegen, akik megkötözik őket és

azt követelik tőlük, hogy önként áldozzanak fel maguk közül valakit. Erre szerintük azért van szükség, mert csak így kerülhető el az apokalipszis.

A négy idegen nem ölheti meg a család egy tagját sem, de a feszültség és a tét egyre nagyobb és az idő fogytán van. Eléggé in medias res kezdődik, ahogy rögtön megjelennek a „rosszak”, de shyamalanosan tele van pakolva a film unalmas flashbackekkel, amikre nem tudom, hogy tényleg szükség volt-e, mert nagyon megtörik a lendületet és a feszültséget. A nagy kérdések: vajon tényleg igazat mondanak az idegenek? Valóban közel van a világvége?

A kopogás a kunyhóban egy számomra ismeretlen Paul Tremblay-könyvadaptáció, M. Night ebből írt forgatókönyvet, de a film története annyira mély, mintha egy kocsmai beszélgetésből írták volna. Ott szoktak ilyen abszurd dolgokkal viccelni egymással, hogy "Te mit csinálnál inkább: egy évig milliárdosként élnél, de közben tudod, hogy meghalsz az év végén, vagy száz évig szegénységben?", és társai. Valószínűleg a könyvben ennél mélyebb témákról is szó volt, de azokat nem sikerült adaptálni. Sok mindent érint Shyamalan forgatókönyve,

csak semmiben sem mélyül el igazán, nem ad hozzá semmi pluszt ezekhez a gondolatokhoz.

Például szóba került a rasszizmus, szexizmus, homofóbia, de nem fejti ki rendesen egyiket sem, mindent csak érintőlegesen. Bár mondhatnám, hogy cserébe a megvalósítás különleges és egyedi, de nagyon nem az. A képi világ és a set design annyira erős, mint egy hármasra értékelt egyetemi vizsgafilm. Mivel egyetlen helyszínen, az erdőben forgatták egy kunyhóban mikro büdzséből, így esélyes az anyagi siker, a stúdió nem kockáztatott nagyot vele. Nem tudni mekkora lehetett a költségvetés, de a nagyja biztosan a színészekre mehetett el.

Dave Bautista kiváló befektetésnek bizonyult, hihetetlenül jó a szerepében, széles vállán cipeli az egész filmet. Az ő karaktere érdekes, játéka komplex és végre nem csak egy vicces hústorony. A probléma, hogy még sem lehet neki drukkolni, mert hiába kiemelkedő a karaktere, a motivációja és a karaktere miatt egyértelműen ő az antagonista. A másik három idegent Abby Quinn, Rupert Grint és Nikki Amuka-Bird alakítja, ők is kiválóan hozzák a szerepeiket.

Mindenkinek van valami Shyamalanos szeszélye, ami definiálja a karakterét.

De sajnos semmi mélység nincs bennük, mégis tisztességesen eljátsszák őket. Az igazi gond az, hogy a másik oldalnak se nagyon lehet drukkolni, Ben Aldridge és Jonathan Groff kettőse szerethető, a homoszexuális pár, de papírvékonyak a karaktereik. Csupán annyit tudunk meg róluk, hogy nagyon szeretik egymást és a

kislányukat. A kilencéves Kristen Cui nagyon ügyes a kis Wen szerepében, ő talán az egyetlen szerethető szereplő, ami nem véletlen, hiszen ő szimbolizálja az ártatlanságot és az emberiség jövőjét.

Ami mellett viszont nem tudok elmenni, hogy vizuálisan mennyire rossz élmény nézni a filmet. Szinte már rondának is lehetne nevezni a kamerakezelést. Értem, hogy koncepció lehetett, de nagyon zavaróak a folyamatos szuperközelik, gyakorlatilag a színészek arcában van a kamera. Ez egy Dave Bautistánál ez különösen vicces, mert szegénynek amúgy sincs kis feje, de amikor premier plánban az egész vásznat betölti, még groteszkebb lesz a látvány.

A fókusz gyakran el van csúszva, gondolom művészi döntésből, de nézőként kifejezetten zavaró.

Zack Snyder használta hasonlóan a kamerát a Holtak serege forgatásán, én már ott se szerettem ezt a technikát. Szerencsére viszont a színészek kárpótolnak a pocsék moziélményért. Sajnálatos módon még thrillernek is kevés ez a film, mert alig van benne feszültség.

A főszereplőket nem lehet bántani, a brutális, erőszakosabb jelenetek a kamera látóterén kívül történnek, a CGI sokszor zavaróan gyenge, eléggé „tescogazdaságos” világvégét látunk. Nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy kisköltségvetésűnek hat az egész.

Nem moziba való lenne, a streaming szolgáltatók műsorán találkozunk hasonló művekkel.

Az igazság az, hogy talán csak Dave Bautista játéka miatt érdemes megnézni a Kopogás a kunyhóban-t, vagy ha esetleg felcsigáz valakit M. Night Shyamalan neve, hogy ebből az abszurd felvetésből mit fog kihozni. Minden úgy történik, ahogy azt a néző várja, semmi meglepetés, semmi adrenalin. Ugyan van a filmnek egyfajta bája, de nem biztos, hogy megér egy mozijegyet.

Link másolása
KÖVESS MINKET: