Budapesti tavasz, Egy pikoló világos, Nem ér a nevem, Külvárosi legenda és még számos nagysikerű film köthető az 1919. június 3-án született Kossuth-díjas rendező, Máriássy Félix nevéhez.

Csomós Éva írása

Márkusfalván született, nemesi családban, a filmszakmába húszévesen került. Még tanoncként vett részt a Valahol Európában létrehozásában s a Talpalatnyi föld vágásában. Önállóan 1949-től, harmincéves korától dolgozott.

Saját hangját a Rokonokkal (1954) kezdte megtalálni, amihez az épp dúló Móricz-kultusz segítségére volt.

 

„A Rokonokban bizonyos aktualitást éreztem. Egy olyan emberről szól, aki bizonygatja magának, hogy hisz valamiben. Népmegváltó gondolatai vannak, de aztán bekerül az apparátusba, az egész bürokratikus világba, és ott alulmarad. Akkoriban ez nagyon érdekes téma volt” – mondta egy későbbi nyilatkozatban. „Itt kezdett saját véleményünk lenni a dolgokról”.

[caption id="attachment_15723" align="alignnone" width="466" caption="Budapesti tavasz"][/caption]

1955-ben forgatta a Karinthy Ferenc regénye ihlette Budapesti tavaszt és Az Egy pikoló világost, mi a Rákosi-korszak ifjúságának közérzetét, érzelmi kultúráját vizsgálja előírások és tézisek nélkül. Ez volt az első film a „szocialista táborban”, mely lényeglátó realizmussal és őszinte tárgyilagossággal mutatja be a fiatalok párkapcsolatát. Kedves, derűs, hangulatos életképek tanúskodnak a neorealizmus közvetlen érintéséről, pedig az eredeti elképzelést megtorpedózták és a befejező részt megszelídíttették. A film egy évvel később elnyerte a Karlovy Vary-i fesztivál nagydíját.

[caption id="attachment_15724" align="alignnone" width="466" caption="Egy pikoló világos"][/caption]

Az 1957-ben készült Külvárosi legenda történetét azonban - a hatalom nyomására - a harmincas évekbe kellett átültetnie feleségével, a több művének forgatókönyvét is jegyző Máriássy Judittal. Az akkori hatalom ugyanis életuntságot, beletörődést, pesszimizmust olvasott ki belőle, pedig több értő kritikus is felismerte, hogy a filmben szereplő munkásélet krónikásai számtalan apró mozzanatból gazdagon „építették fel azt a letűnt mocsárvilágot", melyben a fiatal villamoskalauz és a meggyötört asszony költői szerelme kivirágzott.

[caption id="attachment_15725" align="alignnone" width="466" caption="Külvárosi legenda"][/caption]

A sort csak erősítette az 1958-ban készített Csempészek, ami a kiszolgáltatottság szívszorongató tragédiája. Ezt az alkotást jelentősen csak külföldön értékelték, pedig szerkezete, eszmeisége, korrajza igazán eredeti volt. Nem véletlenül volt ez a film Máriássy pályájának egyik csúcsa.

 

A hazai színészek színe-java kapott szerepet tőle, egyesek többször is (Ruttkai Éva, Zenthe Ferenc, Krencsey Mariann, Tordy Géza, Makláry Zoltán, Törőcsik Mari, Sinkovits Imre), de nem volt rá jellemző, hogy állandó „holdudvar”-ral dolgozzon.

Pálya zárótételei a Fügefalevél (1966), a súlyos morális kérdéseket feszegető Kötelék (1967), s az Imposztorok (1969). Máriássy a televízióban is többször dolgozott (A pékinas lámpása (1961), Ezer és (1964), Mókus (1965) Kubikusok (1965) Kocs 1936-1970 (1970) Áradat (1971) Csak egy kutya (1972),  Angyal a karddal (1972) Hazai történetek (1972), Próbafelvétel (1974), a Merzuch és a szamár, valamint a Nem az én ügyem című rövidfilmjeit 1964-ben készítette és dokumentációs esszéinek száma is szaporodott néhány tétellel (Bábolna, 1964 (1964), Ha hívnak… (1967).

1948-tól tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a szakma mellett erkölcsi felelősségre és önérzetre is nevelt a rá jellemző nagy tapintattal egy új rendezőnemzedéket, többek között Szabó Istvánt, Huszárik Zoltánt, Elek Juditot, Kardos Ferencet, Kézdi-Kovács Zsoltot, Gábor Pált, Rózsa Jánost. Elnöke volt a Filmfőiskolák Nemzetközi Szervezetének, titkára a Magyar Film és Televízió Művészeti Szövetségnek. 1956-ban Kossuth-díjat, 1969-ben érdemes művész címet kapott.

A sokszor különc, hallgatag, gátlásosnak tűnő, de fél tucat nyelvet ismerő, romantikus alkatú rendezőt ismerősei „Báró”-nak nevezték, noha valójában a család másik ága viselte a címet. Folyton kérdéseket tett fel, sohasem nyilatkoztatott ki művészi igazságokat. Miért ezt vagy azt, miért így vagy úgy. Hirdette, hogy a rendezőnek minden miértre tudnia kell válaszolnia. És ha nem, utolsó kötelessége, hogy ő tegye fel a világnak: miért? miért? miért?

[caption id="attachment_15722" align="alignnone" width="466" caption="Vagyóczky Tibor, Langmár Béla, Illés György és Máriássy Félix 1962-ben"][/caption]

Örökké elégedetlen, kissé zárkózott, önmagával szemben is kritikus, visszafogottan érzelmes ember volt. Noha korán meghalt, hagyatéka mégsem tekinthető torzónak, mert nem pusztán az ötvenes évek stílusteremtő rendezője, hanem az értékrendjéhez következetesen ragaszkodó, a korszakváltásokban megújulni is képes, tudatosan életműben gondolkodó művész volt. Maradandó helyet foglal el a hazai filmtörténetben. Máriássy Félix ötvenhat éves korában, 1975. január 26-án halt meg Szőnyben.

Díjak

Kossuth-díj (1956)

Érdemes művész (1969)

SZOT-díj (1971)

 

Játékfilmek

1949 – Szabóné

1950 – Kis Katalin házassága

1951 – Teljes gőzzel

1954 – Rokonok (Móricz Zsigmond regénye)

1955 – Budapesti tavasz (Karinthy Ferenc regénye)

1955 – Egy pikoló világos

1957 – Külvárosi legenda

1958 – Csempészek

1958 – Álmatlan évek

1959 – Fapados szerelem

1960 – Hosszú az út hazáig

1960 – Próbaút

1962 – Pirosbetűs hétköznapok (magyar-csehszlovák)

1964 – Karambol

1966 – Fügefalevél

1967 – Kötelék

1968 – Imposztorok

Televíziós filmjei

1970 – Angyal a karddal

1971 – Áradat

 

Dokumentumfilmek

Arccal a vasút felé

A magyar proletárdiktatúra, (1919)

A rendezőről Fóton Fekete Tamás szobrot készített, ami 1983 óta a Keleti Márton út 16. szám alatt látható.

Tetszett? Nézd meg a többi új cikkünket is! :)

Rendőr leszek címmel posztolt egy verset a közösségi oldalára Lackfi János költő, író, műfordító, arra viszont aligha számított, mekkora lavinát fog elindítani ezzel.

A költemény, ami nem más, mint József Attila Kertész leszek című művének átdolgozása, így szól:

Az egyik legfinomabb hozzászólás például így szól: "Ez nem. Ilyen szöveget azért mégse, ez nem meghökkentő, hanem meglepően érzéketlen."

"Nem tudom leírni a véleményemet, mert letiltana a Facebook. Így csak annyit írok, hogy csalódásom határtalan. Hogy lehet ilyen ocsmány akármit írni? Ez az izé (mert versnek nem nevezném) nagyon beteg és rosszindulatú elmére utal" – írta egy másik hozzászóló.

Valaki pedig így fogalmazott: "Karanténban naponta jöttek a rendőrök ellenőrizni. Nem az érdekelte őket, hogy hol a párom, (adott esetben mosdóban, másik szobában, stb...) hanem, hogy jól vagyok-e, szükségem van-e valamire, tudnak-e segíteni valamit! Hálás vagyok nekik a törődésért."

A kommentek többsége a fentieknél sokkal durvább hangot üt meg.

Lackfi később külön bejegyzésben is reagált a versét ért kritikákra. Mint írja:

"Hát, itt aztán szép nagy vihar támadt, s az jó, felforgat, kizökkent, megérint. Megvallom, továbbra is hiszek benne, nem lehetetlen küldetés a mindennapos emberi bosszúvágy és keménykedés hangját elválasztani attól az alanyi hangtól, amelyen arról számolok be mondjuk, hogy tegnap egy fakanalat faragtam. Volt azért, akinek sikerült. Egyszerű dolog: olvasok valamit, s utána felteszem a kérdést: vajon ezt az illető egy az egyben gondolja, vagy másnak a hangját szólaltatja meg?

A mellékelt vers a CSAVARD FEL A SZÖVEGET-kötetem átiratai közt szerepel, négy éve jelent meg. És akkor sem a pillanatnyi bírságról vagy a rendőrökről szólt, nekem személyesen elég kevés és zömmel jó tapasztalatom van a rendőrséggel kapcsolatban. De ennek persze semmi jelentősége, alig hiszem, hogy József Attila saját, személyes kertész-képében gondolkodott volna, vagy éppen több ezer kertésszel töltetett ki tesztet, mielőtt versét megírta volna.

Az külön érdekesség, hogy a kommentelők azt mondják, a rendőrök nem durvák. Utána pedig azt, hogy ezek után a rendőrök engem ki fognak nyírni. Hm. Szerintem meg nem, mert tényleg nem ilyenek.

Viszont örül a szívem, hogy a vers hatott, felkavart sokakat. Ez a dolga. Azt pedig sosem értettem, miért jár valaki tajtékozni olyan ember oldalára, akit gyűlöl. Nekem még arra is kevés az időm, hogy végignézzem, -olvassam, amit szeretnék... Persze az ideje felhasználásáról mindenki maga dönt."

Nem sokkal később egy levelet is közzétett, amit egy rendvédelmi dolgozótól kapott.

A levél szerzője azt írta: nem gondolja, hogy Lackfi bármilyen ellenérzéssel lenne a rendőrök felé és tudja, hogy a vers célja sem a gyűlöletkeltés volt. Ugyanakkor, bár egyébként kedveli a munkásságát, ez a vers neki sem nyerte el a tetszését. Szerinte az időzítés is rátett egy lapáttal arra, hogy ilyen sok negatív vélemény érkezett.

– fogalmaz a levéliró, aki szerint a karácsonyi rendőrkéselős eset miatt sem volt most szerencsés ezt a verset közzétenni.

Mint írja, jelenleg az egész rendőrállomány teljesen el van keseredve a megbecsültség hiánya és kevés fizetés miatt. Ahhoz, hogy megélhessenek, sokan kénytelenek másodállást is vállalni, és a covid-helyzet miatt is hatványozódik rajtuk a nyomás.

"Sokan lebetegedtek, ezért a pihenőnapon, szabadságon lévőknek kellett bemenniük dolgozni. Mióta nincs határőrség, határrendészeti feladatokat is ellátnak, útlevelet pecsételnek, amire gyorstalpaló tanfolyammal készítik fel őket. Rengeteg a felesleges papírmunkájuk. Az egész rendszer megújítására lenne szükség... Úgy gondoltam, ha esetleg ezeket az állapotokat nem ismerte volna, jobb, ha tudja" – zárja sorait a rendvédelmi dolgozó.

Lackfi megkeresésünkre az alábbiakat tette még hozzá a vers által gerjesztett hullámokhoz:

Orosz harci robotok bukkannak fel a VII. kerületben, a Murányi utca és a Marek József utca sarkán felépített óriási díszlet kapuiban, majd vadul tüzelni kezdenek harckocsikból kiözönlő amerikai harci robotokra. Végül az egész épületet megsemmisíti egy dróntámadás.

A forgatás helyszíne és az utca közepére díszlet:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Vincze Miklós (@grofjardanhazy) által megosztott bejegyzés

Hasonló, grandiózus jelenetet eddig nem sűrűn láttunk Budapest utcáin, és bár a magyar főváros az Outside the Wire-ben nem Budapestként szerepel, a film telis-tele van ikonikus magyar helyszínekkel. Az Istvántelki Főműhely például az ellenállás menekültközpontjaként jelenik meg, a Kelenföldi Hőerőműben amerikai támaszpont működik, amihez a K-Hídon keresztül vezet az út, az ellenség pedig a Magyar Szentföld-templomban rendezkedett be.

A filmet ugyanis nem kis várakozás előzte meg, lévén, hogy a mozik még mindig zárva vannak. Ennek megfelelően a Halálos harcmezőről a New York Times-tól a CNN-en át a Variety című filmes magazinig jelentek meg kritikák, a magyar nézettségi toplistában pedig a film máris az élen áll.

A történet szerint Kelet-Európában 2036-ban háború dúl, és az oroszok megpróbálják kiterjeszteni a befolyásukat Ukrajnára. Az amerikaiak békefenntartóként vannak jelen, és folyamatosan összetűzésbe keverednek az oroszok által támogatott egyik hadúrral.

A film egyik főszereplője Damson Idris, aki drónpilótaként megtagadja felettesei közvetlen utasítását, hogy ne tegyen semmit, és egy dróntámadással próbál egy bajba jutott amerikai egységen segíteni. Miközben megmenti őket, meg is öl két amerikai katonát. Emiatt büntetésből terepre küldik, ahol találkozik a másik főszereplővel, a Marvel-filmek Sólyomjaként már jól ismert világsztárral, Anthony Mackie-vel. Róla hamar kiderül, hogy nem ember, hanem egy szigorúan titkos fejlesztésű kiborg. Amikor ugyanis leveszi pólóját, a mellkasa átlátszó robottestté változik. A két főhős ezután együtt indul küldetésre. Céljuk megakadályozni, hogy a rosszfiúk atomfegyverhez jussanak.

mennyire érezhetik át egy sok ezer kilométerrel messzebb felállított konténerben ülve, milyen borzalmakat és szenvedést okoznak a helyi civileknek az általuk vezérelt dróncsapások. Vagy azt, mi történik, ha egy mesterséges intelligenciával működő kiborg morális okokból egyszer csak megkérdőjelezi a kapott parancsokat és fellázad. De láthatjuk azt is, hogyan egészíthetik ki a Gumps-nak hívott harci robotok az embereket egy összecsapásban, és hogyan bánnak velük a katonák, amikor azt hiszik, nem látják őket a tisztek.

Ez a sok téma ugyanakkor szét is feszíti a futurisztikus akciófilm kereteit, ami emiatt sem a dróntámadások, sem a robotlázadás tematikájában nem tud sok újdonságot mondani.

VIDEÓ: a hivatalos előzetes

A Netflix valószínűleg úgy volt vele, hogy szélesvásznon amúgy sem mutatják be a filmet, a tévék képernyőjére pedig ennyi CGI is elég.

Maga a látványvilág sem túl eredeti. Az Anthony Mackie által alakított android kivételével az amúgy jól kinéző robotkatonák nem nagyon térnek el a már ma is létező robot-prototípusoktól, és a drónok is olyanok, amilyeneket már ma is bevetésekre küldenek, pedig a technológia 15 év alatt ennél minden bizonnyal nagyobbat fejlődik majd. Mindezt talán azért találták így ki a film készítői, hogy minél hitelesebbnek hassanak, akkor viszont nem teljesen érthető, hogy az egyik jelenetben a kémdrón miért látótávolságban úszik be a megfigyelt kocsi fölé.

Az sem derül ki, hogy az android hogyan lehet ennyivel fejlettebb kinézetre, tudásban és érzelmi intelligenciában is a többi robotkatonánál, és ha az amerikai hadseregnek van egy ilyen csodafegyvere, miért nem használják ki jobban a képességeit.

Nekünk magyaroknak pedig a forgatási helyszínek és a statisztaként feltűnő magyar színészek miatt mindenképp tartogat annyi extra-élményt, ami miatt érdemes megnézni.

Egyre többen követelik az interneten, hogy vágják ki Donald Trump rövid jelenetét a Reszkessetek, betörők! második részéből. A film főszereplője, Macaulay Culkin a Twitteren jelezte: egyetért a Change.org-on indított petícióval, írja a CNN.

Az eredeti javaslat szerint a rajongók azt kérték a Disneytől, hogy cseréljék a filmben Trumpot Joe Bidenre, de olyan felvetés is akad, hogy a ma már 40 éves Culkinnal lehetne helyettesíteni digitális trükk segítségével Trumpot, amikor egy hotel lobbyjában véletlenül összefut Kevinnel. Macaulay Culkin az ötletre csak annyit reagált, hogy "Sold", vagyis magyarul "megvettem".

Sold.

— Macaulay Culkin (@IncredibleCulk) January 13, 2021

Az 1992-ben bemutatott vígjátékban Kevin a New York-i Plaza Hotelben találkozik Donald Trumppal, akitől azt kérdezi, hol találhat egy telefont. A hotel akkoriban Trump tulajdonában volt, aki csak úgy adott engedélyt a forgatásra, ha ő is szerepelhet a hatalmas sikerrel bemutatott első rész folytatásában. Mivel a tesztvetítéseken a közönségnek tetszett a néhány másodperces jelent, ezért végül benne hagyták a mozikba kerülő verzióban.

Az egyik legnépszerűbb családi film rajongói azért követelik Donald Trump eltávolítását a filmből, mert véleményük szerint a még hivatalban lévő amerikai elnök személyével egy nemkívánatos rasszista bélyeg került a filmre.

2019-ben egyszer már egy kanadai tévétársaság kivágta Trump cameóját a filmből. Akkor arra hivatkoztak, hogy a reklámidők miatt akartak rövidíteni a vígjátékon, a dolognak semmilyen politikai üzenete nem volt.

James Earl Jones, a színész, akinek a hangja biztosan, az arca viszont már kevesebb eséllyel ugrik be, ma tölti be a kilencedik X-et.

1931. január 17-én született az a hang, akit senkinek sem kell bemutatni, és valószínűleg kényszeresen vigyázzba is vágjuk tőle magunkat. Pedig James Earl Jones sem ilyen tekintélyt parancsoló orgánummal sírt fel először, sőt – gyerekkorában dadogással küzdött, amit azzal orvosolt, hogy egyáltalán nem beszélt, csak a közeli ismerőseivel. Ő maga verseket írt, majd az egyik angoltanára arra biztatta, szavalja el neki az egyik különösen jól sikerült darabot.

Bár már egy halom díja van, és mindenki által elismert színész, egy interjúban bevallotta, hogy a mai napig nem küzdötte le teljesen a dadogását, és minden mondatát alaposan át kell gondolnia, mielőtt kimondja. Mindez azonban nem gátolta meg abban, hogy nyerjen három Emmyt, két Tonyt, egy Grammyt és egy tiszteletbeli Oscart – hogy sikeres karriert építsen.

Bár ma már mindenki Vaderként ismeri, és valóban a Star Wars hozta meg számára a sikert, előtte sem tétlenkedett: színházi karrierjét az ötvenes évek elején kezdte, 1957-ben debütált a Broadwayen, elsősorban Shakespeare-darabok voltak a specialitásai – akkoriban az egyik legfoglalkoztatottabb Shakespeare-színész volt. Filmes debütálására Stanley Kubrick Dr. Strangelove-jában került sor 1964-ben, közben pedig meg is kezdte a díjfelhalmozást: első Tony-díját 1969-ben nyerte a The Great White Hope-ért. A sors fintora, hogy bár elismert színpadi színész volt, a mindent megváltoztató Star Warsba azért került be, mert nem sokan ismerték.

Vader nagyúrnak jóformán minden porcikáját más játszotta: a testét a tavaly novemberben elhunyt David Prowse brit testépítő, a hangját Jones, az arcát pedig Sebastian Shaw. Nem ez volt azonban az eredeti koncepció. Prowse-ra azért esett Lucas választása, mert egy 198 centis testépítő volt, a fekete maskara alatt pedig ez volt a legfontosabb adottság: tekintélyt parancsoló legyen.

A színész elismerte, hogy valóban nem illett a hangja a karakterhez, ám felajánlotta Lucasnak, hogy utószinkronban felmondja máshogy a szöveget. Mindez azonban nem történt meg. A rendező inkább más hang után nézett: a színész-rendező legendát, Orson Wellest akarta megnyerni. Időközben belátta azonban, hogy Welles hangja nagyon ismert, ami nem tenne jót a karakternek, így inkább egy teljesen ismeretlen, ám tekintélyes orgánumot keresett. Így esett a választása az akkor még viszonylag ismeretlen amerikai színészre, James Earl Jonesra.

Ebből aztán sértődés lett, Prowse ugyanis csak a film megtekintésekor döbbent rá, hogy nem épp az ő hangján szólal meg a karakter. A színész még évtizedekkel később is dühös volt a döntés miatt, amelyre megvan a saját magyarázata: szerinte azért választották Jonest, hogy legyen színesbőrű stábtag is, fordított rasszizmusnak nevezve Lucas döntését. Ennek némiképp ellentmond az a tény, hogy Jones egyszer sem tűnik fel a filmben, a nevét az első két film stáblistájában ki se írták, tehát nemhogy azt sem tudták a nézők, hogy van egy fekete színész, hanem azt sem, hogy hogyan hívják.

Lucas döntését nehéz megkérdőjelezni, főleg, ha meghallgatjuk, milyen volt Prowse hangjával Vader:

Prowse-nak később sem volt szerencséje: a harmadik epizód nagyjelenetében, amikor Vader haldoklása közben leveszi a maszkját, akkor sem ő látható: Lucas ekkor egy tapasztalt színészt akart a fontos jelenetben látni, így esett a választása Sebastian Shawra. Prowse erről sem tudott, de mondjuk mentségére szóljon Lucasnak, hogy jóformán senki más sem: a hatalmas titkolózás miatt még maga Shaw sem tudta, miért hívták a forgatásra, csupán a jelenet helyszínén mondták el neki. Ebből a jelenetből Jonest is kihagyták, Shaw az eredeti hangján szólal meg.

Ma már szinte hihetetlen belegondolni, de az Egy úr remény előtt senki sem hitte igazán, hogy a Star Wars be fog robbanni, köztük Lucas és Jones sem. Mivel akkor még nem állt milliós büdzsé Lucas rendelkezésére, ő is úgy próbált spórolni, ahogy tudott: felajánlotta Jonesnak, hogy fizetés helyett részesedést kap a filmből. Jones azonban akkoriban a nélkülöző színészek életét tengette, és inkább fizetést kért – 7000 dollárt kapott egy napi munkáért, ami az inflációnak köszönhetően ma kb. 27 ezer dollárnak, azaz kb. 8 millió forintnak felelt meg. Mindez aprópénznek tűnhet ma már ahhoz képest, amennyi pénzt a Star Wars hozott, Jones azonban több interjúban is elmondta:

Olyan nagyon azért nem kell sajnálni Jonest sem, a Star Wars, ha végtelen pénzt nem is, de világhírt hozott neki – jobban mondva a hangjának. Stabilan felkerült ugyanis a „tekintélyt parancsoló orgánumok”-listájára, nem meglepő, hogy őt kérték fel az Az oroszlánkirályba Mufasa szinkronizálására is – csupán összehasonlításként, milyen presztizzsel bír ez a szerep: a magyar változatban Sinkovits Imre adta Simba apjának hangját. Jones egyébként 25 évvel később, a 2019-es remake-ben is Mufasát szinkronizálta.

Amerika az az ország, ahol megtörténhet, hogy Darth Vader mondja be a híreket – évtizedeken át így is volt, Jones ugyanis a CNN csatorna hangja volt, naponta többször hangzott el a szájából a „this is CNN”- jelmondat.

Jonest mély barátság fűzi Arnold Schwarzeneggerhez: a kapcsolatot pedig nem másnak köszönhetik, mint a Conan, a barbár című filmnek, amelyben mindketten játszottak – bár Jones majdnem lecsúszott róla. A színész ugyanis a Broadwayen játszott akkoriban, és úgy volt, hogy az időbeosztása miatt nem vállalhatja, végül mégis ő látható Doomként. Amennyire ősellensége a filmben Doomnak Conan, annyira jóban lettek Schwarzeneggerrel: Jones a színészkedésben segített a Terminátornak, Schwarzenegger pedig edzéstippeket adott színésztársának.

Kilencven év ide vagy oda, Jones a mai napig aktív, fáradhatatlanul dolgozik, szinkronizál, szaval, játszik. 2009-ben például Barack Obamának szavalt Shakespeare-t a Fehér házban, 3 éve ismét a CNN-nel dolgozott együtt, legutóbb pedig az Amerikába jöttem 2-ben játszotta el ismét Jaffe Joffer királyt.