Már nézni is párterápia - Jelenetek egy házasságból
Nem volt könnyű házasként nézni ezt a sorozatot, mert aki benne él egy életre kötött kapcsolatban, az pontosan érzékeli az igazi súlyát minden kemény fordulatnak. A két zseniális színész pedig tett róla, hogy minél jobban átéljük a kríziseiket és együtt szenvedjünk velük. Mert egy házasságnál az életben is és filmen is azért drukkol az ember, hogy működjön.
Ebben a sorozatban, ahogy az eredeti Bergman-műben is, épp egy kríziseket sorban átélő párkapcsolat bugyraiba kapunk betekintést, amit sokszor fájdalmas átélni és nézni is. Az eredeti alkotást Bergman filmben is elkészítette - egyik legismertebb filmje - és egy hat részes sorozatban is dupla olyan hosszú játékidővel. Az előzmény története fedezhető fel az új sorozat története mögött, de sok minden egészen máshogyan alakul, az alkotók modernizálták az eredetit.
Az Oscar Isaac és Jessica Chastain által életre hívott szereplők egy kívülről hangulatos házban, a külvárosban élnek, ami tökéletes családi fészeknek tűnik első ránézésre. Aztán mikor egyre mélyebbre látunk a fészek rejtelmeiben, egyre megterhelőbb a történetükben részt venni nézőként.
Már az elején bizonytalannak érezzük Mirát és azon agyalunk, hogy mi lehet a titka, érezni, hogy valami van a szőnyeg alatt. A nő igazából nem érzi magát érzelmileg biztonságban, hiszen amikor megtudjuk, hogy terhes és ő pedig nem tudja, hogy mit szeretne tenni a helyzettel, akkor ez egyértelművé válik. Jonathan filozófus, az első részben valóban távolságtartóbb férfi, szereti a feleségét és a gyerekét, de nehezen engedi igazából közel magához a nőt.
a szereplők pedig nyugtatgatják magukat, hogy jól döntöttek. Nehéz ezeket a képsorokat átélni, hiszen az ellenkezőjének drukkoltunk.
Valódi érzelmi hullámvasúton megyünk végig az 5 részes széria végignézése alatt, és maguk a szereplők is, hiszen az utolsó részre megváltoznak, átalakítja őket a házasságuk szétesése. A végére aztán összeáll egy új kép, de nehéz megélni a karakterekkel együtt azt a nézőnek is, hogy itt két olyan emberről nézünk egy sorozatot, akik egyszerre össze is illenek és egyszerre nem is. Mintha fordulnának a mágnespólusok folyamatosan köztük: valami szétszakíthatatlanul köti össze őket, ugyanakkor taszítja valami más őket egymástól. Ettől nehéz az életük és az egymással való kapcsolatuk is. Viszont hajlandóak fejlődni, ami nagy szó, hiszen hányan ragadnak benne egy olyan élethelyzetben, amiben szörnyen érzik magukat és szenvednek. Ez a két ember legalább küzd valamiféle egyensúlyért.
Érdemes végignézni az öt részt, hiszen önkéntelenül magunkról is elgondokoldhatunk közben. Valahogy rá is kényszerít a történet egy kis önvizsgálatra, mert nem félnek az alkotók mélyre menni és egy két gyomrost adni. Ez egy-egy rész megnézése után rossz hangulattal tölthet el, de összességében értékes és lebilincselő történetről van szó, ami a szereplők miatt kifejezetten minőségi időtöltés. A lezárás bizonyára megosztó, nem biztos, hogy az utolsó rész el tudja mindenki tetszését nyerni, kissé leválik az addig epizódokról, mert másképp meglepő.
