KULT
A Rovatból

Jon Favreau megmentette a Star Warst – megnéztük a Mandalorian második évadát

A sorozat megadta a rajongóknak, amit az új trilógiából hiányoltak, a befejező résztől újra gyereknek érezhettük magunkat.


Figyelem, a cikk spoilereket tartalmaz!

Coming out: Star Wars rajongó vagyok. Igaz, nem fanatikus, rajongásom tárgya elsősorban a régi trilógiára terjed ki, illetve a 80-as években kiadott Kenner Star Wars figurák gyűjtésére. A millió könyvet, képregényt és a rajzfilmsorozatokat kihagytam.

Az előzmény trilógiát szívesen felejteném, viszont azok közé tartozom, akiknek bejöttek a folytatások.

Igen, Az utolsó jedik is.

De azt is megértem, hogy sokaknak miért okoztak csalódást.

Kicsit azt vártuk, hogy a Star Wars ugyanott folytatódik, ahol 1984-ben abbamaradt. Kedvenc hőseink, Luke, Han, Leia, Chewie és a többiek, ha megöregedve is, de továbbra is harcolnak a sötétség aktuális erői ellen. Újraélhetjük rajtuk keresztül a gyerekkorunkat, előcsalják a régi emlékeket, érzéseket.

Ennek az elvárásnak talán egyedül a Zsivány egyes tudott megfelelni, annak ellenére, hogy abban szerepelt a legkevesebb ismerős karakter.

És ennek az elvárásnak felelt meg a The Mandalorian is.

Jon Favreau nagy „leporoló mester”. Ő lehelt új életet a Marvel univerzumba, ő készítette el A dzsungel könyve és Az oroszlánkirály élethű, 3d-s változatát, és most ő támasztotta fel a halódó Star Wars franchise-t is.

A Mandalorian egyik titka kétségtelenül a botegyszerű történet.

Adott a hős, aki kap egy küldetést, amiért végig kell verekednie magát a fél világon. Ez az egyszerű, utaztatós dramaturgia lehetőséget adott, hogy minél többet belepakoljon abból, amit a Star Wars rajongók igazán szeretnek: űrhajókat, űrlényeket, fegyvereket, birodalmiakat, és változatos világokat.

George Lucas talán maga sem tudta, mekkora találmány megtölteni a filmjeit mindenféle menő űrlényekkel. Bár a sorozatban nem nagyon jelentek meg a régi trilógiából ismert karakterek, ismerős arcok (fajok) annál inkább: például amikor az első epizódban trandoshani fejvadászok támadtak Mandóra, mindenkinek eszébe jutott Bossk, a trandoshani fejvadász, aki ott áll A birodalom visszavágban Boba Fett társaságában, amikor Vader eligazítást tart nekik.Ismerősnek tűnik a Nick Nolte hangján megszólaló Kuii, az ugnauth és a buckalakók is. Sorolhatnánk.

Tulajdonképpen ismeretlen ismerős maga Mando is, akiben óhatatlanul Boba Fettet látjuk. Gondoljunk bele, Boba Fett a hihetetlenül menő páncéljának köszönhetően úgy lett a Star Wars egyik legismertebb, legikonikusabb figurája, hogy alig szerepelt, jó ha 1-2 mondatot mondott, és rendkívül nevetséges körülmények között halt meg -

legalább is ezt hittük, de erről majd később...

Zseniális húzás volt a „kölyök” figurája, akit az egész világ azonnal megszeretett, és elnevezett Baby Yodának, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem lehetett Yoda, hisz a Mandalorian már a jedi mester halála után játszódik. A második évadban aztán megtudtuk, hogy a Grogu névre hallgat.

Favreau következő remek húzása a régi és az új ötvözése. Behozott olyan karaktereket, akik a rajzfilmsorozatokban illetve az Expanded Universe (tágabb univerzum) regényeiben, képregényeiben bukkantak fel eredetileg. Ilyen többek között Cara Dune, Ashoka vagy Bo Katan.

A második évad minden pozitívum ellenére meglehetősen hullámzó lett. Ez jól mérhető a rajongói reakciókon. Sok volt az unalmas, töltelék rész. Az abszolút mélypontot egyértelműen az a két epizód jelentette, amelyben Mandónak egy béka hölgyet és porontyait kellett elkísérnie valami messzi bolygóra, hogy találkozhasson a férjével.

Maga a békalény olyan volt, mintha egy Tini Nindzsa rajfilmből lépett volna ki – a 2012-es TMNT sorozatban konkrétan voltak is hasonló mutánsok. Tudom, mert én fordítottam.

Ráadásul Mando azért vállalja az utas fuvarozását, mert azt ígérik neki, hogy a férje segítni tud neki abban, hogy megtalálja a többi mandalórit. Ehhez képest az óriási „füles” amit a békaférj nyújtani tud annyiból áll, hogy megmutatja Mandónak, merre van a kocsma, ahol kérdezősködhet.

Lám, a Star Wars filmeket végigkísérő következetlenségek a Mandaloriant sem kerülték el, de lehet, hogy ez már kötelező tartozéka ennek az univerzumnak.

A 4. epizódtól szerencsére kezdett feljönni a történet. „Az ostrom” (The siege) érdekessége, hogy nem csak újra láthattuk az első évadból (és a Rocky filmekből) jól ismert Carl Weatherst, hanem ő is rendezte a részt. Maga az epizód amolyan töltelék, a fő történetszálat sokban nem lendítette előre, de legalább volt benne csihipuhi, birodalmi rohamosztagosok, speeder bike-ok és tie vadászok, ami mindig megmelengeti a Star Wars rajongó szívét.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: