KULT
A Rovatból

Majdnem a tengerbe fulladt Spielberg A cápa forgatásán, de neki köszönhetjük a Vészhelyzetet és a Vissza a jövőbe-trilógiát is

Alig vehette át Steven Spielberg a legjobb rendezőnek és a legjobb filmért járó Golden Globe-díjakat, jó esélye van, hogy ugyanezt megismételheti az Oscarral is. Filmjét összesen hét kategóriában jelölték. Remek alkalom ez arra, hogy áttekintsük a 76 éves mester életművét.

Link másolása

Tizenévesen az volt a nagy álmom, hogy filmrendező leszek. Aztán be kellett látnom, hogy semmi érzékem a fényképezéshez, sokkal inkább a betűvetés való nekem. Viszont faltam a filmeket, és nincs még egy filmrendező, aki akkora hatással lett volna rám akkoriban, mint Steven Spielberg.

Én sem rajongok fenntartás nélkül minden filmje minden kockájáért, de A Fabelman családdal megmutatta, hogy mindent tud a filmkészítésről, képes értékes, drámai filmeket is készíteni, fölösleges pátosz vagy rózsaszín cukormáz nélkül.

Tudom vannak, akik szerint, ami Hollywoodból jön, annak nincs, nem is lehet művészi – vagy bármilyen – értéke. Nem vagyok filmesztéta. Lehet, hogy Spielberg életművét nem lehet Felliniével vagy Fassbinderével összevetni. De szerencsére nekünk, egyszerű nézőknek nem is kell.

Megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy egyszerűen hátradőlünk, és jól érezzük magunkat a moziban.

Steven Allen Spielberg 1946. december 16-án született Cincinattiben. A film iránti érdeklődése hamar megmutatkozott: 12 évesen készítette első házifilmjét egy vonatszerencsétlenségről a játékvonata segítségével. 1958-ban cserkészként a fotózás-érdemérem elnyeréséért forgatott egy 8mm-es kisfilmet The Last Gunfight címmel.

Profi rendezői pályafutása a tévénél kezdődött, többek között a Columbo sorozat egyik epizódja is a nevéhez fűződik. Az első igazi áttörést az 1971-es A párbaj jelentette, amely ugyancsak tévére készült, de a sikerét mutatja, hogy a stúdió megkérte a fiatal rendezőt, forgasson még hozzá néhány jelenetet, hogy immár másfél órára duzzasztva mozikban is be lehessen mutatni.

A film izgalmas pszichothriller, amelyben egy unalmas hétköznapi üzletember, David Mann az országúton leelőz egy furcsán közlekedő kamiont. A kamion sofőrje ettől begőzöl, és nem csupán vissza akarja előzni, hanem szabályosan vadászni kezd rá.

Spielberg első mozifilmje az 1974-es Sugarlandi hajtóvadászat volt. (Ha nem számítjuk a 17 évesen forgatott, és nagyrészt elveszett Tűzfényt, ami 600 dollárból készült, és egyetlenegyszer vetítették moziban. Ennek az ötleteit később bedolgozta a Harmadik típusú találkozásokba.)

Ez a filmje azért is fontos, mert ekkor dolgozott először John Williamsszel. Azóta alig akadt olyan Spielberg alkotás, aminek nem ő komponálta volna a kísérőzenéjét.

Az üldözős roadmovie a mai napig a Spielberg rajongók egyik kedvence. Goldie Hawnt élete talán legdrámaibb szerepében láthatjuk, és ne feledkezzünk el a magyar szálról sem: a film operatőrje az a Zsigmond Vilmos volt, aki később A harmadik típusú találkozásokban is együtt dolgozott Spielberggel.

Bár a film pénzügyileg nem teljesített jól – a mai napig Spielberg legkevesebb bevételt termelő mozija –, a kritika elismerte, a fiatal rendező megcsillogtatta tehetségét:

A Sugarlandi hajtóvadászat az első film, amelyben a kamera egy autó belsejében teljes 360 fokos fordulatot vesz, és az első ülésről átmegy a hátsóra, mindezt úgy, hogy közben zajlik a dialógus.

Az 1975-ös A cápa végre meghozta az igazi kasszasikert a számára. A két évvel később bemutatott Csillagok háborújáig ez volt minden idők legtöbb bevételt hozó filmje.

Pedig nem ment zökkenőmentesen a forgatás, Spielberg kishíján vízbe fulladt, ráadásul 100 nappal túllépték a forgatásra szánt időt, a filmet gyártó Universal Studios már a projekt elkaszálásával fenyegetőzött. De a film magasan túlszárnyalta az elvárásokat, nem csak anyagilag aratott sikert, de a kritika is jól fogadta.

Igaz, az utóbbi időkben többen kritizálták az alkotást a cápák megítélésére tett negatív hatásáért, illetve azért, mert a fontos szereplők mind fehér férfiak: feketék egyáltalán nem szerepelnek a filmben és a nők sem kaptak jelentős feladatokat.

A mai napig nincs még egy horrorfilm, ami ennyire mélyen hatott rám a való életben. Egészen a közelmúltig nem tudtam szorongás nélkül úszni a tengerben, csak az elmúlt években sikerült leküzdenem a „Spielberg-hatást”.

Az 1977-es Harmadik típusú találkozásokban Spielberg A cápa után ismét Richard Dreyfusst kérte fel a főszerepre.

Az ufós sci-fi meghozta Spielberg első Oscar-jelölését is rendezőként, bár még sokat kellett várnia, hogy valóban kezében szoríthassa a szobrocskát.

A film alapműnek számít, különlegessége, hogy a legtöbb hasonló filmmel ellentétben az űrlények nem az emberiség életére törő gonosz szörnyetegek. A rendező sokszorosan átlépte a büdzsét és a forgatási határidőket, de a film végül nemcsak a kritikusok méltatását nyerte el, de a jegypénztárakban is jól muzsikált.

A harmadik típusú találkozások volt Spielberg első közreműködése Michael Kahn vágóval, aki azóta az összes filmjében társalkotója lett a rendezőnek.

A Meztelenek és bolondok, Spielberg első vígjátéka a mai napig vegyes megítélésű. A kritikusok már az elkészültekor is fanyalogva fogadták. Ugyanakkor a speciális effektek terén több forradalmi megoldást alkalmaztak a filmben, még Oscar-díjat is nyertek érte az alkotók.

A film érdekessége még, hogy Bob Gale és Robert Zemeckis írták, akik később olyan sikerfilmeket készítettek Steven Spielberg bábáskodásával, mint például a Vissza a jövőbe trilógia.

Spielberg pályafutásának következő fontos állomása az 1981-es Az elveszett frigyláda fosztogatói. A kalandfilm műfaját megújító mű 1981 legnagyobb kasszasikere lett, összesen öt Oscar-díjat nyert és meghozta Spielberg második rendezői jelölését, habár ezúttal sem ő lett a befutó. Az Indiana Jones franchise-nak idén jön ki az ötödik darabja, amit a csalódást okozó negyedik epizód után meglehetősen vegyes érzelmekkel várnak a rajongók.

Ekkor indult Spielberg produceri karrierje is, az 1982-es Poltergeisttel. Spielberg méltatásakor általában a rendezői filmjeit emeljük ki, pedig producerként is olyan címeket köszönhetünk neki, mint a már említett Vissza a jövőbe trilógia, a Szörnyecskék, a mára kultusz filmmé nemesedett Kincsvadászok vagy például a Men in Black – hogy csak néhányat említsek.

Valószínűleg nem vagyok egyedül a korosztályomban, akinek az 1982-es E.T. – a földönkívüli jelentette az első találkozást a mester filmjeivel. A premierre az 1982-es Cannes-i Filmfesztiválon került sor, ahol zajos sikert aratott. Kathleen Kennedy, akinek ez volt az első producerként jegyzett filmje, így emlékezett vissza:

„Nem lehetett hallani a film végét, mert az emberek állva dobogtak és kiabáltak… Életem egyik legnagyobb élménye volt.”

Az E.T. minden tekintetben óriási siker volt. Látványvilága a mai napig meghatározó, rengeteg filmben, sorozatban próbálták utánozni, ha a 80-as évek Amerikáját kellett megidézni. Legutóbb a Stranger Thingsben láthattuk ezt a miliőt.

A film különböző momentumait előszeretettel idézik fel más alkotók is. A hold előtt repülő bicikli a filmtörténet egyik legikonikusabb mémjévé vált, akárcsak E.T.„Telefon haza” mondata.

1984-ben Spielberg Frank Marshall és Kathleen Kennedy létrehozták saját produkciós vállalatukat, az Amblin Entertainmentet. A cég logójában is a hold előtt bicikliző Eliot és E.T. látható.

Az Indiana Jones és a végzet temploma az eredeti trilógia legvitatottabb darabja (személy szerint a 89’-es Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag a kedvencem). Állítólag maga Spielberg sem kedveli annyira. Az ő életében mégis nagy jelentőségű lett: a forgatáson ismerte meg második feleségét, Kate Capshaw-t.

A 80-as évek végéről még fontos említeni a Bíborszínt, amely gyökeresen más jellegű, mint a korábbi kasszasikert hozó közönségfilmek. A komoly téma ellenére sikeres lett, a kritika is jól fogadta. Mégis, manapság leginkább azért szokták emlegetni, mert ebben a filmben debütált a filmvásznon Whoopy Goldberg és Ophra Winfrey is.

A film 10 Oscar jelölést kapott, de egyet sem kapott meg végül. További érdekesség, hogy a zenét kivételesen nem John Williams, hanem Quincy Jones komponálta.

Az 1987-es A nap birodalma (a még gyermek Christian Bale és John Malkovich főszereplésével) és az 1989-es Örökké nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket annak ellenére, hogy ez utóbbi volt Audrey Hepburn utolsó filmje.

Apró érdekesség: Spielbergnek felajánlották az Esőember rendezését, de végül nem tudta elvállalni az Indiana Jones-sorozat harmadik darabja miatt.

Az 1991-es Hookot nem feltétlenül tartják számon Spielberg legfontosabb alkotásai között, nekem viszont személyes kedvencem, csak moziban négyszer néztem meg. 14 évesen nagyon szíven talált a felnőtté válás problematikáját boncolgató etűd. Utólag fura belegondolni, hogy az ekkor még „csupán” 56 éves Maggie Smith már itt is nagymamát játszott.

1993-ban jött Spielberg egyik legikonikusabb vállalkozása, a Jurassic Park. Sokan kritizálták, amiért meglehetősen leegyszerűsítette Michael Crichton könyvét, de a magam részéről az életre kelt dinók fantasztikus látványáért mindent megbocsátottam neki.

Amit talán kevesen tudnak: a Crichtonnal való együttműködés egyik leágazásaként csak úgy mellékesen Spielberg bábáskodott minden idők talán legismertebb kórházsorozata, a Vészhelyzet létrehozásánál is.

1993-ban a Schindler listája végre meghozta Spielbergnek a régen áhított Oscar-díjat, sőt mindjárt kettőt: legjobb rendező és legjobb film. Az alkotás 12 jelölésből összesen hatot nyert el. A két régi alkotótárs, John Williams és Michael Kahn is örülhetett.

Érdekesség, hogy abban az évben két Spielberg-film is versenyzett a legjobb hang kategóriában az Oscarért, a Jurassic Park és a Schindler listája . Azt a szobrot végül a dinók hozták el.

Spielberg állítólag meg volt róla győződve, hogy a filmbe fektetett 22 millió dollár minden centje elvész, de több mint 320 millió dolláros bevételt hozott.

A Schindler listájának különlegessége, hogy szinte teljes egészében fekete-fehérben forgatták, s ez a mai napig a legtöbb bevételt termelő fekete-fehér film.

Spielberg három év szünetet tartott, ez a leghosszabb idő a karrierjében, amikor nem rendezett filmet. Az 1997-es Az elveszett világ: Jurassic Park és a lázadó rabszolgákról szóló Amistad sem nevezhető bukásnak, mégsem tartják számon őket az életmű legfontosabb alkotásai között.

De nem kellett várni sokáig az újabb kultuszfilmre, hiszen 1998-ban érkezett a Ryan közlegény megmentése. A film a normandiai partraszállásnak állít emléket és a D-Day eseményeinek szinte dokumentumfilm hűségű felidézésével örökre beírta magát a filmtörténetbe.

Spielberg és a Schindler listáját is jegyző operatőr, Janusz Kamiński, számos II világháborús dokumentumfilmet megnézett, Leni Reifesntahl náci propagandafilmjeit, festményeket, fotókat. A legnagyobb inspirációt persze Robert Capa világhírű, Omaha Beach-en készült fotóiból merítette.

Számos veterán, aki részt vett a partraszállásban, azt mondta, sosem látták még ilyen hiteles ábrázolását a híres hadműveletnek, többen végig sem bírták nézni, mert traumatizálta őket az események élethű felidézése.

A háborús eposz meghozta Spielberg második rendezői Oscar-díját.

Az utóbbi 20 évben Spielberg sok műfajban kipróbálta magát. A 2000-es évek elején az A. I. Mesterséges értelemmel és a Különvéleménnyel visszatért a sci-fi világába. Utóbbiban Tom Cruise játszotta a főszerepet, akivel olyan jól sikerült a közös munka, hogy Philip K. Dick története után egy újabb sci-fi klasszikus, H. G. Wells Világok harcának a 2005-ös feldolgozásában is Cruise-é lett a főszerep.

A valós eseményeken alapuló Kapj el, ha tudsz és Terminál című filmekkel Spielberg ismét megmutatta, hogy a vígjátékot műfaja sem áll távol tőle. De a következő igazi nagy dobása a tragikus eseményeket feldolgozó München lett.

Az izraeli olimpikonok meggyilkolásával vádolt palesztin terroristák levadászásának története azért is érdekes számunkra, mivel több jelenetét is Budapesten forgatták.

Bár a film összességében mind a nézők mind a kritikusok körében sikert aratott, akadtak, akik bírálták a történeti pontatlanságok miatt.

Sokak meglepetésére a film az öt Oscar-jelölésből egyet sem váltott szoborra.

A 2008-as Indiana Jones és a kristálykoponya királysága a legtöbb rajongónak csalódást okozott. A 2011-es, komputeranimációval készült Tintin kalandjai üdítő kitérője után ismét történelmi dráma következett. A Lincoln Oscar-díjat hozott a főszerepet alakító Daniel Day-Lewisnak.

A következő években Spielberg rendezett hidegháborús thrillert (A kémek hídja), gyerekfilmet (A barátságos óriás), politikai krimit (A Pentagon titkai), és sci-fit a virtuális valóságról (Ready Player One).

Igazán nagy figyelmet azonban legközelebb 2021-ben sikerült ébresztenie, amikor bemutatták rendezésében a West Side Story új változatát. A musical teljesen új terepet jelentett az idősödő rendező számára.

Első ránézésre merészségnek tűnhet, hiszen az 1961-es változat Natalie Wood főszereplésével sokak számára etalon. Spielberg azonban ismét remekművet alkotott. A kritika és a közönség is elismeréssel fogadta az elkészült filmet.

Sokak szerint Spielberg verziója jobb az első feldolgozásnál, már csak azért is, mert jobban követi az eredeti színdarabot.

Sajnos anyagi értelemben a film mégis bukás lett, ami részben a Covid hatásának tudható be, de az is közrejátszhatott benne, hogy több országban betiltották Iris Menas transznemű színész szerepeltetése miatt.

Érdekesség, hogy Valentinát az a Rita Moreno alakítja, aki a 61’-es változatban Anitát játszotta.

Spielbergnek a film ismét Oscar-jelölést hozott legjobb film és legjobb rendező kategóriában is, és bár egyiket sem vihette haza, mindkét kategóriában ő a legtöbbször jelölt alkotó.

Legújabb opusza, A Fabelman család részben önéletrajzi alkotás, részben Spielberg szerelmi vallomása a film felé.

A film a jegypénztárakban eddig sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, szakmai elismerésben viszont nincs hiány, a Golden Globe-on például öt jelölésből a legjobb drámai film és a legjobb rendező díját is elhozta, és időközben az is kiderült, hogy hét Oscar-jelölést kapott, köztük legjobb film és legjobb rendezés kategóriában, jelezvén, hogy még korai lenne leírni a 76 éves mestert. A két kategóriában immár 12, illetve 7 jelölésnél tart. Nem lepne meg, ha az Amerikai Filmakadémia tagjai idén is úgy találnák, hogy az év legjobb rendezőjét Steven Spielbergnek hívják.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Zack Snyder tovább kínoz minket: itt a Rebel Moon második része, A sebejtő azonban ezer sebből vérzik
Bizony, ez lett a „scargiver” magyar megfelelője: sebejtő. Persze ez a legkisebb gond a filmmel, amely láttán tengernyi fékevesztett ökörség miatt foghatjuk a fejünket, a tavalyi első résznél mégis jobb lett. Mutatjuk, miben.

Link másolása

A kezdetekről, vagyis a Rebel Moon: 1. rész – A tűz gyermekéről netflixes premierje idején, vagyis 2023 decemberében mi is megírtuk, hogy nem az lett író-rendezője, Zack Snyder megváltó filmje. Pedig nagyon ráférne már egy kis üdvösség, hiszen amilyen ütősen indult a karrierje olyan darabokkal, mint a 2004-es Holtak hajnala, a 2006-os 300 vagy a 2009-es Watchmen: Az őrzők, olyan gyorsan ábrándította ki magából addigi rajongóinak többségét a hatalmas katyvasz Álomháborúval (2011), vagy a vérkomolyan vett, és nagy vehemenciával elkészített, ám jókora luftot rugó DC-s szösszeneteivel (Az acélember – 2013, Batman Superman ellen: Az igazság hajnala – 2016, Az Igazság Ligája – 2017), ráadásul a zombizsánerhez való reményteli visszatérése sem sikeredett túl fényesen Az élőhalottak hadseregével.

A csalódások sorozata pedig így olyan hosszú lett, hogy már egy olyan darab kapcsán sem tápláltunk vérmes reményeket az újjáéledésre, mint a Star Wars nyomdokain járó Rebel Moon című űropera.

Sajnos nem is cáfolt ránk Snyder az első résznek kikiáltott A tűz gyermekével, amiben nagyjából minden filmből volt valami nyúlás, amit a direktora életében látott. Alapvetően A hét szamuráj alapszituját turbósította fel vaskos Star Wars-lopásokkal, és még sorolhatnánk, mi minden mással.

Ha pedig már az első etapnál is ilyen komoly gondok adódtak, abban bízni, hogy a négy hónappal később streamingre felpattintott folytatásra (a két filmet természetesen egyszerre forgatták) Snyder hirtelen mindent kijavít, eléggé halott ügy.

Ritkán fordulnak elő csodák, és talán senki sem hökken nagyot, ha azt mondjuk, A sebejtő (ez a magyar cím de fincsi) sem lőtte ki a Rebel Moont sci-fi műfaj halhatatlanjait rangsoroló képzeletbeli listák élére. De nem lett rosszabb, és ez is valami…

A tűz gyermeke sztorija ott ért véget (vagy inkább maradt abba), hogy a Veldt békés népét gabonáért sanyargató gonosz Atticus Noble (Ed Skrein) a Korával (Sophia Boutella) való bunyóban szétzúzódott a sziklákon, így hőseink úgy hitték, megmenekültek, hiszen parancsnok nélkül nincs sanyargatás. Persze tévedtek. A szedett-vedett banda, köztük Kora, Gunnar (Michiel Huisman), Titus tábornok (Djimon Hounsou), Nemezis (Bae Doona), Tarak herceg (Staz Nair) és Milius (Elise Duffy) visszatérnek a Veldtre, hogy meghozzák a jó hírt, miszerint a szorgos hangyáknak nem kell a náci felhangokkal és dizájnnal pöffeszkedő Anyavilág katonáinak átengedni a megélhetésüket és élelmüket, amikor jön az értesítés: Noble nem halt meg, és öt nap múlva ott is van óriás űrhajójával, hogy begyűjtse a gabonát.

Szóval Koráéknak ennyi idejük van felkészíteni a békés farmereket a harcra, plusz kigondolni egy taktikát, amely segítségével legyőzik majd a jókora túlerőt. Ja, és az Anthony Hopkins hangján beszélő, palástot viselő agancsos robot, Jimmy is itt kószál valahol. A sebejtő tehát folytatja A hét szamuráj-A hét mesterlövész-A három amigó-Egy bogár élete-tematikát, amiben a kis közösséget veszélyeztető gonosz hadakat kell néhány bátor hősnek kitessékelnie a faluból.

Viszont, vagy tán épp ezért, annyi hülyeségre ez a terep nem adott alkalmat, mint A tűz gyermekében, ahol a harcosgyűjtés közepette ide-oda csapódtunk, és csak néha csücsültünk le egy kis dombra egy szusszanás erejéig.

Oké, hülyeségre Snydernél mindig lehet számítani, így most is kapunk olyan jeleneteket, mint pl. amikor a királygyilkosságos puccshoz az élőben ott játszó csellókvartett szolgáltatja rendíthetetlenül, egy pillanatra sem kizökkenve szerepéből a zenei aláfestést, vagy amikor azt látjuk, hogy Noble gigantikus űrhajójának van egy gigantikus kazánháza, amelyben emberek lapátolják a kemencékbe (vagy mikbe) a szenet (vagy mit). Igen, ezzel megy az űrhajó. (Vagy ezzel fűtenek?) És nem gépek végzik a melót, hanem emberek... A Rebel Moonnak kétségkívül van némi steampunkos beütése, na de azért abban is van egy határ…

Az viszont mindenképp A sebejtő számlájára írandó, hogy az akciók ezúttal jobban sikerültek, A tűz gyermeke ugyanis ebben is harmatgyengének számított. A Veldten játszódó ostrom kétségkívül a filmduó legjobb akcióit foglalja magába, Kora és Gunnar pedig ezalatt becsempészik magukat Noble hajójára, hogy belülről robbantsák fel a fenevadat, s itt is találunk megkapó csörtéket.

Na de körülbelül ennyi az a pozitívum, amivel A sebejtő szolgálhat, mivel a karakterek szintjén ezúttal is falakba ütközünk.

Egy csomót mesélnek magukról (hiszen van egy jelenet, amelyben egy asztalnál ülnek hőseink, és szépen sorban mindenki elmeséli a háttérsztoriját, amit persze meg is mutat Snyder, szóval ez is letudva), mégsem ismerjük meg őket igazán, a drámájuk hatástalan marad, és ha meg is hal valaki (márpedig A hét szamuráj alapján nem élheti túl mindenki a kalandot), nem valószínű, hogy krokodilkönnyeket hullatunk majd érte.

Aki pedig azt hitte, hogy mivel A sebejtő a két film közül a második, így végre megnézhetjük Koráék sztorijának lezárását, nos, annak korai volt az öröme. Kapunk egy minifinálét, az igaz, de még sok minden van itt hátra, Snyder tehát valóban arra a merényletre készül, hogy Star Wars-méretű franchise-á dúsítsa vérszegény sci-fi-eposzát. Alig várjuk…

Link másolása
KÖVESS MINKET: