Magyar szörnyhatározó a világ legjobb mesekönyvei között
Adamik Zsolt és Hanga Réka Bibedombi Szörnyhatározó című mesekönyve bekerült idén a világ legjobb mesekönyvei közé. Az International Board on Books of Young People (IBBY) összesen 173 könyvet díjazott, legfőbb céljuk, hogy kiálljanak a gyermekek jogaiért és hogy a mesekönyveken, vizuális tartalmakon keresztül a sokszínűséget és az elfogadást reklámozzák.
Adamik Zsolt mesekönyvét Hanga Réka illusztrálta, a kötetet pedig például kínai, török, görög, kanadai könyvek mellett a 60 legszebb könyv közé választotta a nemzetközi zsűri. A Bibedombi Szörnyhatározó különlegessége, hogy enciklopédikus formában, A-Z-ig kalauzolja el a gyerekeket a kitalált szörnyek világában. Minden betű egy rövid történet a félelmekről, amikkel a gyerekeknek kell megküzdeni nap mint nap.
Arról is meséltek, hogy miért fontos, hogy a gyerekekhez mesék formájában hozzák közelebb a félelmeiket.
- Honnan kerültek elő ezek a szörnyek? Saját gyerekkori félelmek is vannak benne?
Adamik Zsolt: Biztos, hogy a saját gyerekkori félelmeim nyakig benne vannak. Én a Japakobluktól rettegtem régen. Az ő története egyébként érdekes: a keresztlányoméknál vigyáztam egy kutyára és ott is aludtam, amíg ők nyaraltak.
Egyszer csak elment az áram én pedig ott feküdtem a gyerekszobában, rettenetes tapéta alatt, amin állatok mosolyogtak.
És ott ült a polcon egy plüssbohóc, ami semmi mást nem csinált, csak vigyorgott. Egyszerűen rettenetes volt, ajánlom kipróbálásra. Szóval a Japakobluk a sötéttől és a fölöslegestől való félelem megtestesítője.
Fotók: Mervai Márk, SZM
Hanga Réka: Amúgy dettó, én is Japakoblukos vagyok. Se gyerekként, se most, felnőttként nem merek sötétben aludni, mert félek tőle.
AZS: Aztán ott van a Puszkapiszka Szurtörpe. Ez arról a tipikus gyerekkori dologról szól, hogy mindenkinek puszit kell adni. Én nem tudom, hogy ezzel ki, hogy volt gyerekkorában, de én ki nem állhattam. A nagymama barátnőinek, akiknek bajszuk van és konyhaszaguk. Ja, és a nagymama barátnőinek a barátnőinek is kellett puszit adnom, ami teljesen nonszensz, mert nem is ismertem őket. Tudod, ők azok, akik azt mondják, hogy mekkorát nőttél, pedig sosem láttak még. Kérdem én, miért?! Erről szól a Puszkapiszka Szurtörpe.
- Nem merész választás a szörnyekről (és főleg valós szörnyekről, mert a Japakoblukot mind ismerjük) írni gyerekeknek?
AZS: Attól még, mert nem írjuk le azokat a szörnyeket, amik a gyerekeket netalántán bántják, azok attól még ott vannak. Épp ezért mindenkit buzdítunk arra, hogy olvassanak, beszélgessenek azokról a szörnyekről, amik piszkálják őket. Ahogy a könyvben is benne van:
Tessék félni nyugodtan! Tessék mindenkinek megismerni a szörnyeit! Köszönni tessenek nekik, aztán haza lehet menni vacsizni!
- Honnan jött az enciklopédikus forma? Ez egy mesekönyvben számomra elég újszerű.
AZS: Emlékszem, hogy a Dohány utcában fröccsöztünk és azon agyaltunk, mit indítsunk az Aranyvackoron. Egy plusz “kanyaron” gondolkoztunk. Vannak enciklopédiák mindenféle dolgokról, sőt vannak bestiáriumok, de kitalált szörnyekről enciklopédiát még nem csinált senki.
Biztos csinált egyébként valaki a világban, szóval nem találtuk fel a spanyol viaszt… De úgy gondoltuk, ez egy jó svungot adna neki. Egy enciklopédia-paródia, ami egyszerre szórakoztató és egyszerre informál is. Jó érzés arra gondolni, hogy vannak srácok, akik megtanulnak kezelni egy enciklopédiát vagy megtanulják, mi az a szószedet.
HR: És ami még nagyon jó benne, hogy bővíthető!
- Mi lehet a titok, ami egy jó mesekönyv mögött van?
AZS: A lelkesedés. A gyerekek azok, akik egyből levágják, ha valamit muszájból írtál és nincs benne egy csipetnyi öröm sem. Biztos lehet - még nem tapasztaltam meg - a bankszámlának írni és nagyon jó az is. De szerintem a jó mesekönyv mögött a titok, hogy te is szívből és lelkesedésből írd.
HR: Illusztráció szempontjából szerintem nincs ilyen titok, vagy én nem ismerem. Az viszont biztos, hogy a vizuális kultúrát fejleszteni kell, mert a gyerekek a borzasztó minőségű grafikákon is vígan felnőnek, miközben gyönyörű mesekönyvek is vannak.
Az Aranyvackor díj szervezői a legtehetségesebb mesekönyv írókat és illusztrátorokat keresik, hogy kapcsolatba hozhassák kiadókkal. A Bibedombi Szörnyhatározó itt második díjat nyert 2013-ban. Hogy kezdődött a könyv története?
AZS: Én mindig is írtam, az önkifejezésnek ez volt az a formája, amit szerettem csinálni és be is tudtam legtöbbször fejezni. Azt, hogy mesekönyvet miért kezdtem írni, nem tudom, de Rékával régóta terveztük, hogy csinálunk valami közöset. Ez lett a Bibedomb.
- Mennyi idő alatt lett kész? A kiadó már a kész könyvet látta, vagy a díjat csak részletekért kaptátok?
HR: Nagyjából két évig készült, persze nem egyfolytában ezzel foglalkoztunk.
AZS: Akkor még csak 3 betű volt kész az enciklopédiából, a Reszlimanó, Talicska bácsi és a Bibedomb. Ezekkel nyertük el a díjat és ezek mellé készült el később a többi mese.
- Te hogy kerültél képbe illusztrátorként?
HR: Mindig is a kreatív munkákban voltam otthon és az egy nagy vágyam volt, hogy gyerekkönyv illusztrátorként is kipróbáljam magam. Zsolttal pedig régóta terveztük egy közös projektet. Úgy néz ki, hogy nem volt hiábavaló.
- Mit szóltál ahhoz, hogy a legjobb illusztráció kategóriában ez bekerült a világ legjobb 60 könyve közé?
HR: El voltam képedve.
AZS: Én hívtam fel, amikor kiderült. Totál örömködve, meg kiakadt, hogy ez mekkora királyság. Réka pedig nem értette, hogy mi bajom van…
HR: Igen, én az a típus vagyok, aki nem hány cigánykereket, ha jó hírt hall. De azért borsózott a hátam.
- Más mesekönyvben is megtaláljuk a rajzaid?
HR: Kis Ottó Ati-trilógiájában és Kertész Erzsi Állat KávéZoojában is. Most épp nem dolgozom új könyvön, de remélem, lesz még!
- Mit hozhat nektek ez a díj? Nemzetközi hírnevet?
AZS: Ez egy óriási elismerés és valószínűleg fel sem fogtuk igazán. Jó érzés, hogy csináltunk valamit, aminek visszhangja van.
De a legfontosabb, hogy olyan dolog került ki a kezünk alól, amit élveznek a gyerekek.
Legalábbis a visszajelzések alapján ezt mondhatjuk. De igazából ez hozhat bármit és hozhat semmit is, ez majd kiderül.
- Esetleg folytatást?
AZS: Igen. Éppen ma beszéltünk a kiadóval, akik azt javasolták, hogy készüljön valamilyen spin-off. A lexikon-forma azért is nagyon szerencsés, mert bármikor továbbírható, fejleszthető, bővíthető.
HR: A végén, ahogy minden enciklopédiában, a Bibedombi Szörnyhatározóban is van “felhasznált irodalom”. Ez azért nagyon szerencsés, mert akár azok közül is elkészülhet egy-egy könyv.
