KULT
A Rovatból

Magyar győzelem, jelnyelv és az óriási pofon – Az Oscar-gála 10 legemlékezetesebb pillanata

Több díjazottnak is örülhettünk mi, magyarok, Will Smith pedig kiütéssel győzött… Szó szerint!


Mindenekelőtt kétségtelen, hogy a tavalyi, 93. harmatgyenge átadónál jobbra sikerült az idei, hiszen akadtak megtervezett maradandó momentumok, díjazottak, showelemek és köszönőbeszédek, a legtöbben mégsem ezekre emlékszünk majd a 2022-es gála kapcsán, hanem inkább Will Smith bődületes jobb horgára. Kiválasztottuk a tíz legemlékezetesebbet.

A zöld nyitány

Ritka, hogy egy Oscar-gála nyitószámát nem a helyszín, jelen esetben a Dolby Theatre színpadán adjanak elő, most azonban így történt, ugyanis Beyoncé egy nyílt terepen, temérdek zöldbe öltözött táncossal és zenésszel együtt adta elő a Richard király legjobb betétdalra jelölt számát, a Be Alive-ot, ráadásul Comptonból (Serena és Venus Williams szülővárosából). Talán kissé túlnyújtott lett a start, de azért megadta az alaphangulatot a show-hoz.

A műsorvezető hölgytrió

2018 után négy évvel végre visszahozták a szervezők a házigazdát az átadóra, sőt mindjárt hármat. Amy Schumer, Regina Hall és Wanda Sykes töltötték be idén a posztot, akik a gála elején hárman álltak ki egy kis poénkodásra a hírességekkel megpakolt Dolby Theatre színpadára, majd később egyenként, felváltva is próbálták újfent bizonyítani komikusi tehetségüket. Ezek közül Amy Schumer monológja sikerült tán a legjobban, de azért akadt kínos vicceskedés is, például, amikor Sykes Richard Williamsnek öltözve, Schumer pedig Pókemberként lógva pufogtatták a nem túl meggyőző poénokat. Azért a Golden Globe-nak címzett beszólás („Idén ők is benne lesznek az év elhunytjai előtt tisztelgő In Memoriam bejátszásban”) sokaknak fájhatott.

Rachel Zegler megjegyzése

Steven Spielberg West Side Story című filmje összesen 7 jelölést tudhatott magáénak, épp ezért volt meglepő, hogy az est szervezői (hogy véletlenül vagy szándékosan, nem tudni) nem hívták meg a film női főszereplőjét, Rachel Zeglert, aki egyébként sokáig arra is esélyes volt, hogy bekerüljön a legjobb női főszereplők nomináltjainak listájába. A mindössze 20 éves színésznő ezt szóvá is tette az Instagram-oldalán egy poszttal, amelyben kifejezte csalódottságát ezzel kapcsolatban. A média természetesen felkapta a bejegyzést, s az Akadémia végül meghívta Zeglert a show-ba. Sőt, nem is csak vendégként, hanem mindjárt díjátadóként. A West Side Story Mariája aztán az élő műsorban természetesen odaszúrt egy kicsit a szervezőknek, amikor azt mondta, hat napja még nem gondolta volna, hogy itt lesz a gálán…

A siketek győzelme

A CODA tavalyi bemutatásakor nem sokan gondolták volna, hogy 2022 márciusában kilenc jelölttársa elől happolja majd el a legjobb film Oscar-díját, mégis így esett. Mindennek tetejébe még a siket édesapát alakító Troy Kotsur is megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrocskát. S mivel az 53 éves színész a valóságban is siket, így jelnyelvvel intézett megható szavakat a közönséghez, s egy tolmács fordította le azt beszédre. Kotsur lett a második siket színész, aki Oscart nyert, hiszen CODA-beli szereplőtársa, Marlee Matlin 1988-ban a legjobb női főszereplő díját érdemelte ki az Egy kisebb isten gyermekeiért. Ráadásul a legjobb film átvételekor jelnyelvtolmács fordította a producerek beszédét a nézőknek, egy másik pedig a stábnak. Igazán szép pillanatok voltak.

A magyar győzelem

Idén Sipos Zsuzsanna díszletberendezőt jelölték a látványtervező Patrice Vermette-tel egyetemben a legjobb látványtervezés kategóriában a Dűne című sci-fiért. Ők is voltak a legfőbb esélyesek, és most szerencsére a papírforma érvényesült, Sipos Zsuzsanna személyében tehát egy újabb magyar Oscar-díjas alkotót köszönthetünk, és természetesen szívből gratulálunk neki. Sajnos a gála nézői nem láthatták élőben, ahogy Zsuzsanna átveszi a díjat, hiszen ez a kategória is ott volt aközött a nyolc között, amiket az élő show előtt adtak át, és amelyekből csak egy kissé megvágott verziót kaptunk végül. Az mindenesetre benne maradt, ahogy Zsuzsa kimondta a „Köszönöm!” szót is, így magyar beszéd is elhangzott az idei Oscaron.

Még egy magyar győzelem

Sokan nem tudják, hogy nem csupán a Dűne berendezője büszkélkedhet magyar felmenőkkel, hanem a fődíjas CODA író-rendezője, Sian Heder is, aki bár az Egyesült Államokban, Cambridge-ben született, az édesapja, Héder Lajos Magyarországról emigrált az USA-ba. Heder pedig megkapta a CODA-ért a legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját, vagyis mindjárt két magyar nyertesnek gratulálhatunk.

Nem beszélünk Brunóról

Az idei show-ban több zenés-táncos betét is helyet kapott, és nem csupán a legjobb betétdal kategóriájának jelöltjei. Bár elhangzott az Encanto című animációs film Dos Oruguitas című nominált lírai dala is, az alkotók úgy döntöttek, az Encantóból sosem elég, ezért színpadra álmodták a film egy másik betétdalát, a We Don’t Talk About Brunót, amely bemutatása óta vírusszerűen terjedt el szerte a világon, megdöntve sok nézettségi és hallgatottsági rekordot. A népszerűséget pedig ki kell használni. A dal egy szépen megkoreografált, színpompás forgatagként kelt életre a Dolby Theatre-ben, ráadásul latin-amerikai előadók egész sora adta át egymásnak a stafétát, azaz a mikrofont (többek között Luis Fonsi és Becky G). Rendesen feltüzelték a közönséget és a tévénézőket egyaránt.

Coppola, De Niro és Pacino újra együtt

Az idei gálán arra is nagy figyelmet fordítottak, hogy régebbi klasszikusok előtt tisztelegjenek, mondjuk egy kerek évforduló kapcsán. A James Bond-filmek eddigi 60 éve előtt is leborultak például a szervezők egy videómontázs erejéig, ám ennél is emlékezetesebbre sikerült A keresztapa előtti tisztelgés, Francis Ford Coppola filmje ugyanis idén 50 esztendős. A bejátszás után pedig a rendező együtt ment ki a színpadra két legendás színészével, Robert De Niróval és Al Pacinóval. Coppola mondott beszédet az állva tapsoló publikum előtt, a szövegét pedig egy gyors „Viva Ukraine” felkiáltással zárta.

Az elhunytak emlékére

A tavalyi, 2020-as átadón sok minden más mellett az adott évben elhunyt filmes alkotók előtt tisztelgő, úgynevezett In Memoriam-montázs sem sikerült jól, sokan ugyanis felettébb tiszteletlennek tartották, hogy a bejátszásban csupán néhány másodpercig mutatták az eltávozott alkotók képét, nevét és szakmáját, olyan rövid ideig, hogy el sem lehetett olvasni, kik voltak ők, és miben jeleskedtek. Idén a szervezők minden bizonnyal szerették volna kiköszörülni a csorbát, ezért egy monumentális In Memoriamot hoztak össze, amiben nemcsak fotók, hanem sok-sok videófelvétel is pergett az adott emberről, közben a színpadon gospeldalok egyvelege szólt, egy-egy híres alaknál pedig megállt egy pillanatra a montázs, és egy alkotó élőben mondott néhány szép szót az elhunytról (pl. Tyler Perry a színész-rendező Sidney Poitier-ről vagy Bill Murray a rendező Ivan Reitmanről). Na így kell ezt!

A nyaklevesbotrány

Azt a pillanatot, amelyet sosem felejtünk el, amíg élünk, egy nem megtervezett esemény hozta el végül a 94. gálán. A korábbi többszörös házigazda Chris Rock állt ki a színpadra, s rögtön el is kezdett élcelődni a jelen lévő színészeken. Célba vette Will Smith feleségét, Jada Pinkett Smith-t is, akinek tüsire nyírt hajára reagálva azt mondta, nagyon várja már vele a G.I. Jane 2-t (Demi Moore ebben a filmben borotválta le a haját). Rögtön ezután Will Smith felsétált a színpadra Rockhoz, majd jobb kézzel lekevert neki egy óriási pofont. Ezután visszaült a székébe, majd onnan dobált trágár szavakat Chris felé, aki persze köpni-nyelni nem tudott. A szervezők itt már le is keverték a hangot. Rock ugyanis elvileg nem tudta, hogy Jada Pinkett Smith egy autoimmun betegségben, úgynevezett alopecia areatában, avagy foltos hajhullásban szenved, és emiatt kell leborotválni a haját. Sokan gyanúsítják azonban ezt a kis performance-t azzal, hogy megrendezett volt.

Akárhogy is, az Oscar-gálák történetének egyik legkínosabb és legbotrányosabb pillanataként marad majd meg az emlékezetben (rögtön a Kalifornia álom-Holdény blama mellett). Érdemes ezek után megnézni Smith beszédét is, amelyben a családja megvédésének fontosságát ecseteli könnyek között.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk