KULT
A Rovatból

Dübörgött a filmgyártás a pandémia alatt is – a magyar filmipar rendkívül okosan kezelte a járványhelyzetet

Mik a koronavírus mellékhatásai a filmiparra nézve? Bedőlnek? Kiheverik? Fellendülnek? Maradnak szövődmények? Utánajártunk.

Link másolása

A film- és sorozatiparral kapcsolatos hírek 2020-ban kimerültek abban, melyik film premierjét halasztják éppen el és mikorra, melyik színész koronavírusos, és melyik filmes díjátadót szervezik meg épp online. Ahogy mással sem, úgy a filmiparral sem bánt kesztyűs kézzel 2020.

Végeláthatatlan listát lehetne írni arról, hogy mi minden forgatása állt le – gyakorlatilag mindené – és milyen premiereket halasztottak – gyakorlatilag mindet (jóformán a "nagyok közül csak a Tenetet mutatták be, de azt is minek). A korlátozások jóformán az egész filmkalendáriumot kinyírták, és

még ha a vakcinázással fel is dereng már a fény az alagút végén, hosszú évekig éreztetheti még a hatását a pandémia a film- és sorozatiparban egyaránt.

Még mielőtt viszont mély zokogás törne fel belőlünk szegény filmipar miatt, érdemes közelebbről megvizsgálni a problémát. Míg a mozik nézők, bemutatandó filmek és főleg bevétel nélkül maradtak, addig a streamingszolgáltatóknak kapóra jön a sok-sok millió kanapéra zárt ember – egy ideig. Csak egyetlen példát nézzünk: a Netflixet. A cég által negyedévente publikált eredmények alapján az első fél évben rekordszinten ugrott meg az előfizetőik száma. Január és március közt 15,77 millió előfizetővel gazdagodtak. Csupán összehasonlításként: egy évvel korábban az első negyedévben „mindössze” 9,6 millió új felhasználót tudhatott magáénak a streamingszolgáltató.

A második negyedévben 10,1 millióval nőtt az előfizetők száma. A júniusban bejelentett számok után azonban a Netflix részvényei esni kezdtek, a harmadik negyedév számai az elmúlt négy év legalacsonyabbját, 2,2 millió új előfizetőt produkáltak (már ami a harmadik negyedéveket illeti). A cég többször is jelezte, hogy a remek számok és a járványhelyzet nyári javulása miatt számított a visszaesésre. Az utolsó negyedév aztán visszarajzolhatta a dollárjeleket a Netflixesek szemébe, a most nyilvánosságra hozott legfrissebb adatok szerint ugyanis az utolsó negyedévben túlszárnyalták az elvártat, 6 millió helyett 8,5 millió új előfizetőt gyűjtöttek, ezzel rekordot döntött: 36,6 millióval növekedett az előfizetőik száma (ez 8 millióval több, mint az eddigi legjobb év), összesen tehát már 203,7 millió előfizetője van a streamingszolgáltatónak. A Netflix tehát elég jól jött ki ebből a helyzetből.

Azzal, hogy a járványhelyzet a kisképernyő elé száműzi az embereket, felgyorsult egy olyan folyamat, amely egyébként is bekövetkezett volna: jobban elterjedtek a streamingszolgáltatók, és szélesebb kör ismerte meg az előnyeit: olcsóbb, kényelmesebb, ráadásul a tartalom is újra nézhető.

Arra viszont nem képes, hogy a hamisítatlan, popcornszagú, szélesvásznú élményt átadja, ennek ellenére egyre komolyabb konkurenciája a mozinak – főleg, hogy az utóbbi jóformán március óta semmit nem tud tenni az ellen, hogy inkább mozizzanak az emberek. Bár nem kérdés, hogy amint kinyitnak a mozik, valószínűleg sokan megrohamozzák majd őket - hisz Netflix ide vagy oda, mindenkinek hiányoznak már a mozik az előzetesekkel, a telefonját lehalkítani képtelen mozizóval és minden szépségével együtt -, mindenesetre az biztos, hogy változóban a nézői és a felhasználói szokások, a kérdés már csak az, hogy mennyire.

Nemcsak a nézőknek, de a készítőknek is át kellett programozniuk magukat a megváltozott helyzet miatt. A legtöbb nagy produkció a kivárásra játszik, így halasztanak sorra egy csomó régóta várt filmet – a legújabb James Bond-filmet, a Hang nélkül 2-t, Az új mutánsokat vagy a Halálos iramban 9-et.

Itt azonban nem árt megjegyezni, hogy mindez szintén nincs ingyen – a 25. Bond film halasztgatása például havi 1 millió dollárjába kerül a Warnernek. Jelenleg két opciójuk van: kivárnak, vagy bemutatják valamelyik streamingcsatorna műsorában – ez utóbbi érdekes hibridjét mutatta be legutóbb a Wonder Woman 1984, amelyet néhány moziban és az itthon nem fogható HBO Maxon mutattak be.

A számok tekintetében mindez így néz ki: míg a Wonder Woman első része 822 millió dollárt hozott még a korona előtti időkben, addig a második rész mozis bemutatása ellenére eddig "csak" 142 milliót, azaz eddig még a 200 milliós költséget sem hozta vissza, ebben pedig még nincs benne a marketingköltség. Persze ehhez hozzátartozik, hogy Európában még például be sem mutatták, és nyilván a pandémia alatt keveseknek van lehetőségük moziba menni, mindenesetre ilyen számokat hozott egy hónap alatt 2020 egyik legjobban várt filmje a pandémia kellős közepén.

A streaming tehát egyre fontosabb szereplője a filmiparnak, mégsem fogja a pandémia hullámait meglovagolva romba dönteni a moziformátumot, a nagy stúdiók ezentúl is a mozivásznat célozzák, az igazi nagy pénz ugyanis abban van.

Míg márciusban szinte mindenhol leálltak a forgatások, a stábok hazatértek és bezárkóztak. Borítékolható volt, hogy amint lehet, a filmipar az elsők között lesz, amely még a szigorú járványügyi intézkedések mellett is amint tudja, újraindul. Így is lett, amint nyár elején enyhülni látszott a járványhelyzet, szépen lassan visszaszállingóztak a stúdiókba a stábok. Többek közt Magyarországra is.

Magyarország a filmek terén jól jött ki az járványügyi helyzetből

A The Hollywood Reporter hosszú cikket szentelt annak, hogy Magyarországot a járvány alatti filmgyártás egyik európai úttörőjének állítsa be, már ami a bérgyártásokat illeti. Ez azonban nem újdonság, a korona előtti időkben is egyre fényesebben ragyogott az ország csillaga a filmes térképen a nagy stúdiók számára. Nem olyan véletlen ugyanis, hogy Budapesten ilyen gyakran lófrálnak különböző világsztárok, hiszen a külföldi produkciók egyik kedvelt helyszíne Magyarország – Európai viszonylatban a második helyen áll a legnépszerűbb célpontok közt, és csak Nagy-Britannia előzi meg.

Ennek számos oka van. Kezdve a 2004-től hatályos filmtörvénnyel, amely 30 százalékos adókedvezményt biztosít az itt forgó produkcióknak, az alacsony béreken és a változatos helyszíneken át egészen a profin működő hazai stábokig.

Az elmúlt években egy sor A-listás film és sorozat készült Budapesten: elég csak a Terminator: Sötét Végzetre, a Szárnyas Fejvadász 2048-ra vagy a Witcherre gondolni. 2020 tavaszán szokás szerint ismét több nagy produkció is forgott az országban – ezek közt is a legnagyobb durranás Dennis Villeneuve Dűnéje, amely Budapestre hozta Jason Momoát, Josh Brolint, Zendayát és Timothée Chalemet-et is. A járvány kezdete azonban sorra húzta le a rolót a produkciók számára is, így nemcsak Magyarországon, de jóformán az egész világon leálltak a forgatások.

Júniusra, mire a számok mérséklődtek, és a világ elhitte, hogy vége a járványnak, szinte az összes stáb visszatért az országba. Sikeresen leforgott többek közt a Dűne, és az Amazon Primer Birds of Paradise című filmje is Sarah Adina Smith rendezésében, de leforgatták a Halo című népszerű videójáték sorozatváltozatát, a Mafilm Stúdióban készült német Netflix-sorozat is, és több független filmnek is otthont adtak a magyar stúdiók.

Annak ellenére, hogy 2020 nem volt egy könnyű év, több mint 20 filmet forgattak le Magyarországon

- mondta el Káel Csaba filmügyi kormánybiztos, akit a lap szintén megkérdezett.

A legnagyobb hazai szervízcég, a Mid Atlantic Films vezetője, Adam Goodman szerint lenyűgöző, hogy egy ilyen pocsék évben is sikerült így teljesíteni, és panaszra továbbra sincs okuk, hiszen nyárig szinte minden kapacitásuk betelt – náluk forog Nicholas Cage egyik új vígjátéka, Cate Blanchet és Kevin Hart új filmje, több sorozat, sőt, egy Marvel-produkció munkálatai is zajlanak éppen az országban, ám erről Goodman nem árulhatott el bővebb információt.

Szervízszolgáltatás

Ideje elengedni azt a gondolatot, hogy Magyarországra csupán azért jönnek a stábtagok, mert jól jön az adókedvezmény, olcsók a statiszták, a hazai stábnak pedig legfeljebb a kávéhordás és a cipekedés a dolga. Az utóbbi évtizedekben komoly filmes-szakembergeneráció nőtt fel az országban, így a magyar szervízcégek magasan képzett és megfelelő referenciákkal rendelkező stábot tudnak a produkciók rendelkezésére bocsátani – az sem hátrány, hogy a magyar szakemberek jellemzően a nemzeti elvárásoknak megfelelően beszélnek angolul. A szervízprodukciók esetében a stáb megbízásos alapon dolgozik, nem részesül a film bevételéből, hanem fizetést kap.

A lap elsősorban arra kereste az okokat, hogyan tudott Magyarország ebben a rossz helyzetben is győzedelmeskedni,

a választ pedig abban találták meg, miszerint Magyarországon rendkívül okosan kezelték a járványhelyzetet.

A lap előnyként jellemzi, hogy az országban az alacsony esetszámok miatt viszonylag későn vezettek be szigorúbb korlátozásokat, és a filmipar itthoni szereplői is gyorsan alkalmazkodtak a kialakult helyzethez. Az Origo Filmstúdió például az első volt Európában, amely bevezette azt a rendkívül hatékony Covid-biztos protokollt, amelyet azóta a legtöbb ország filmipara átvett – állítja Tóth Mihály, az Origo Film Group marketingvezetője. Ők konkrétan saját tesztlabort állítottak fel a hangárok mellett, illetve leszerződtek egy magánkórházzal, hogy az esetleges fertőzötteket ott lássák el. Bevezették a kötelező tesztelést a stábtagok közt, és úgynevezett buborékokban, nagyobb csoportokban izolálva dolgoztak – a lehető legnagyobb fokú biztonsági intézkedések pedig elegendőek voltak arra, hogy folytatódjon a munka.

Emellett a kormány is hozott pár olyan intézkedést, amely a filmeseknek kedvezett: mikor az EU beutazási tilalmat hirdetett az Unión kívüliek számára – egy sor kivétellel természetesen -, akkor a magyar kormány az Egyesült Államokból érkező filmkészítő stábokat is a saját kivételei közé sorolta, így továbbra is szabadon jöhettek az országba.

„Míg az egész világ lezárások és korlátozások alatt állt, addig Magyarország felismerte a filmipar fontosságát, és továbbra is fontosnak gondolja azt”

– mondta el Goodman.

2019-ben a közvetlen filmprodukciós beruházások értéke elérte a 164,4 milliárd forintot (565,6 millió dollárt), amely 50 százalékos növekedés volt az egy évvel azelőtti számokhoz képest. A külföldi produkciók fontosságát mi sem mutatja jobban, hogy ennek 94 százalékát adták a nemzetközi filmek és sorozatok.

A jövőbeli tervek azonban arról szólnak, hogy nemcsak a külföldi produkciók segítése lesz a feladat, hanem a belföldi filmgyártás és a koprodukciós filmgyártás fellendítése is. Az utóbbi kapcsán megemlíti a lap, hogy 2020-ban nyolc koprodukciós projektet támogatott a Magyar Nemzeti Filmalap, köztük a Mrs. Harris Goes to Paris című filmet, amely miatt Lesley Manville, Jason Isacs és Isabelle Huppert is Budapestre jött.

Káel Olaszországhoz szereti hasonlítani Magyarország helyzetét:

„Amikor Fellini 1960-ban megcsinálta a La Dolce Vitát, Róma volt a filmes szervízzszolgáltatások központja Európában. Remélem, éppen a magyar filmgyártás Dolce Vitájának kapujában állunk."

Nem meglepő, hogy az országban is igyekeznek ráfeküdni a streamingvonalra: novemberben Filmio néven magyar streamingszolgáltatás indul.

Még ha Magyarország jól is járt – ha lehet egyáltalán ilyet mondani – a járványhelyzet alatt a filmipar terén, addig van egy olyan ország, amely a lehető legtöbbet hozta ki a mostoha körülményekből: Új-Zéland. A szigetországot az egész világ irigyli a pandémia kezelése miatt, hisz kifejezetten hatékonyan tartották kezükben a járványhelyzetet. Közben még arra is ráértek, hogy a filmipart is felrázzák covidos álmából. Persze ehhez mondjuk kell az is, hogy az adott országban olyan helyszínek legyenek, amikért egyes blockbusterek rendezői az összes végtagjukat odaadnák. A pandémia alatt szépen csendben olyan filmek forogtak itt, mint James Cameron Avatarja, vagy az Amazon Gyűrűk Ura-sorozata, illetve a The Power of the Dog Kirsten Dunst és Benedict Cumberbatch főszereplésével.

Új-Zéland titka elsősorban a sikeres járványkezelésben rejtett, abban, hogy az óceán közepén meglehetősen elszigeteltek, és a szigorú szabályokban – James Cameronékat is karanténba küldték az érkezésüket követően.

A szigetország filmipara is teljes kapacitáson pörög: 7-12 projekt forog itt a következő évben.

A stábok munkáját egyébként a legtöbb ország igyekszik a sanyarú járványhelyzet mellett is biztosítani: Kanadában például a magyar helyzethez hasonlóan a legszigorúbb intézkedések hatálya alatt is kapnak felmentést a filmesek: január elején például egyhónapos teljes lockdownt rendeltek el az országban, ám a forgatások nagyon szigorú szabályok mentén tovább folytatódhatnak. Ilyen például, hogy egy jelenet forgatásán maximum 10 színész vehet részt, zárt buborékokban dolgoznak, és gyakran tesztelnek.

Jól látszik tehát, hogy hiába vannak zárva a mozik, a filmgyártás, ha halkabban is, de dübörög – főleg, hogy bebizonyosodott: az egyes országok által biztosított kiskapukkal és a szigorú intézkedésekkel kicsit macerásabban ugyan, de viszonylag zavartalanul működhetnek a forgatások. A kérdés már csak az, mikor és hogyan mutathatók be a filmek - illetve mennyiben lesz a pandémia alatt a nézői és produkciós oldalról is bekövetkező változásoknak tartós foganatja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Zack Snyder tovább kínoz minket: itt a Rebel Moon második része, A sebejtő azonban ezer sebből vérzik
Bizony, ez lett a „scargiver” magyar megfelelője: sebejtő. Persze ez a legkisebb gond a filmmel, amely láttán tengernyi fékevesztett ökörség miatt foghatjuk a fejünket, a tavalyi első résznél mégis jobb lett. Mutatjuk, miben.

Link másolása

A kezdetekről, vagyis a Rebel Moon: 1. rész – A tűz gyermekéről netflixes premierje idején, vagyis 2023 decemberében mi is megírtuk, hogy nem az lett író-rendezője, Zack Snyder megváltó filmje. Pedig nagyon ráférne már egy kis üdvösség, hiszen amilyen ütősen indult a karrierje olyan darabokkal, mint a 2004-es Holtak hajnala, a 2006-os 300 vagy a 2009-es Watchmen: Az őrzők, olyan gyorsan ábrándította ki magából addigi rajongóinak többségét a hatalmas katyvasz Álomháborúval (2011), vagy a vérkomolyan vett, és nagy vehemenciával elkészített, ám jókora luftot rugó DC-s szösszeneteivel (Az acélember – 2013, Batman Superman ellen: Az igazság hajnala – 2016, Az Igazság Ligája – 2017), ráadásul a zombizsánerhez való reményteli visszatérése sem sikeredett túl fényesen Az élőhalottak hadseregével.

A csalódások sorozata pedig így olyan hosszú lett, hogy már egy olyan darab kapcsán sem tápláltunk vérmes reményeket az újjáéledésre, mint a Star Wars nyomdokain járó Rebel Moon című űropera.

Sajnos nem is cáfolt ránk Snyder az első résznek kikiáltott A tűz gyermekével, amiben nagyjából minden filmből volt valami nyúlás, amit a direktora életében látott. Alapvetően A hét szamuráj alapszituját turbósította fel vaskos Star Wars-lopásokkal, és még sorolhatnánk, mi minden mással.

Ha pedig már az első etapnál is ilyen komoly gondok adódtak, abban bízni, hogy a négy hónappal később streamingre felpattintott folytatásra (a két filmet természetesen egyszerre forgatták) Snyder hirtelen mindent kijavít, eléggé halott ügy.

Ritkán fordulnak elő csodák, és talán senki sem hökken nagyot, ha azt mondjuk, A sebejtő (ez a magyar cím de fincsi) sem lőtte ki a Rebel Moont sci-fi műfaj halhatatlanjait rangsoroló képzeletbeli listák élére. De nem lett rosszabb, és ez is valami…

A tűz gyermeke sztorija ott ért véget (vagy inkább maradt abba), hogy a Veldt békés népét gabonáért sanyargató gonosz Atticus Noble (Ed Skrein) a Korával (Sophia Boutella) való bunyóban szétzúzódott a sziklákon, így hőseink úgy hitték, megmenekültek, hiszen parancsnok nélkül nincs sanyargatás. Persze tévedtek. A szedett-vedett banda, köztük Kora, Gunnar (Michiel Huisman), Titus tábornok (Djimon Hounsou), Nemezis (Bae Doona), Tarak herceg (Staz Nair) és Milius (Elise Duffy) visszatérnek a Veldtre, hogy meghozzák a jó hírt, miszerint a szorgos hangyáknak nem kell a náci felhangokkal és dizájnnal pöffeszkedő Anyavilág katonáinak átengedni a megélhetésüket és élelmüket, amikor jön az értesítés: Noble nem halt meg, és öt nap múlva ott is van óriás űrhajójával, hogy begyűjtse a gabonát.

Szóval Koráéknak ennyi idejük van felkészíteni a békés farmereket a harcra, plusz kigondolni egy taktikát, amely segítségével legyőzik majd a jókora túlerőt. Ja, és az Anthony Hopkins hangján beszélő, palástot viselő agancsos robot, Jimmy is itt kószál valahol. A sebejtő tehát folytatja A hét szamuráj-A hét mesterlövész-A három amigó-Egy bogár élete-tematikát, amiben a kis közösséget veszélyeztető gonosz hadakat kell néhány bátor hősnek kitessékelnie a faluból.

Viszont, vagy tán épp ezért, annyi hülyeségre ez a terep nem adott alkalmat, mint A tűz gyermekében, ahol a harcosgyűjtés közepette ide-oda csapódtunk, és csak néha csücsültünk le egy kis dombra egy szusszanás erejéig.

Oké, hülyeségre Snydernél mindig lehet számítani, így most is kapunk olyan jeleneteket, mint pl. amikor a királygyilkosságos puccshoz az élőben ott játszó csellókvartett szolgáltatja rendíthetetlenül, egy pillanatra sem kizökkenve szerepéből a zenei aláfestést, vagy amikor azt látjuk, hogy Noble gigantikus űrhajójának van egy gigantikus kazánháza, amelyben emberek lapátolják a kemencékbe (vagy mikbe) a szenet (vagy mit). Igen, ezzel megy az űrhajó. (Vagy ezzel fűtenek?) És nem gépek végzik a melót, hanem emberek... A Rebel Moonnak kétségkívül van némi steampunkos beütése, na de azért abban is van egy határ…

Az viszont mindenképp A sebejtő számlájára írandó, hogy az akciók ezúttal jobban sikerültek, A tűz gyermeke ugyanis ebben is harmatgyengének számított. A Veldten játszódó ostrom kétségkívül a filmduó legjobb akcióit foglalja magába, Kora és Gunnar pedig ezalatt becsempészik magukat Noble hajójára, hogy belülről robbantsák fel a fenevadat, s itt is találunk megkapó csörtéket.

Na de körülbelül ennyi az a pozitívum, amivel A sebejtő szolgálhat, mivel a karakterek szintjén ezúttal is falakba ütközünk.

Egy csomót mesélnek magukról (hiszen van egy jelenet, amelyben egy asztalnál ülnek hőseink, és szépen sorban mindenki elmeséli a háttérsztoriját, amit persze meg is mutat Snyder, szóval ez is letudva), mégsem ismerjük meg őket igazán, a drámájuk hatástalan marad, és ha meg is hal valaki (márpedig A hét szamuráj alapján nem élheti túl mindenki a kalandot), nem valószínű, hogy krokodilkönnyeket hullatunk majd érte.

Aki pedig azt hitte, hogy mivel A sebejtő a két film közül a második, így végre megnézhetjük Koráék sztorijának lezárását, nos, annak korai volt az öröme. Kapunk egy minifinálét, az igaz, de még sok minden van itt hátra, Snyder tehát valóban arra a merényletre készül, hogy Star Wars-méretű franchise-á dúsítsa vérszegény sci-fi-eposzát. Alig várjuk…

Link másolása
KÖVESS MINKET: