KULT
A Rovatból

Magyar Attila: A szabadúszás egyszerre lehetőség és kényszer

A Fekete Péter bemutatója után ültem le Attilával, hogy megtudjam, mennyire könnyű elénekelni a Bohemian Rhapsodyt, hogy került a Cápák között című műsorba, de mesélt az „Aki túsz, aki nem, jövök” című vígjátékról is, amiben Beleznay Endrével játszik.


A Centrál Színház a 20 éves jubileumára ismét színpadra állította a Fekete Péter című darabot, amivel 2003-ban megnyitotta kapuit. A címszerepet akkor is és most is Magyar Attila "Fater" barátom játszotta.

– Körülbelül 25 éve vagyok nagy rajongód. A bátyámmal négyszer is megnéztük Moldova György Ifjúgárda, avagy ugyan már, Ibolyka című darabját. Bárdy György, Zenthe Ferenc, Keres Emil, Miklósy György, Lehoczky Zsuzsa partnere voltál, mint ifjú titán. Hogy emlékszel erre az előadásra?

– Fájó nosztalgiával, hogy miért nem állt meg ott a világ egy kicsit. Miért nem tudtam még többet beszélni ezekkel a nagyszerű emberekkel, hogy minél több történetet elmondhassanak. Elvittek magukkal egy csomó sztorit. Akkor nem volt még okostelefon, de valahogy azért jó lett volna rögzíteni őket.

Nagyon nagy szeretettel fogadtak, pedig nagy sztároknak számítottak, nem volt bennük semmi távolságtartás. Csodálatos munka volt. Moldova György is sokszor bejött, hozzátette a saját sztorijait, hozta nekünk a könyveit... Tényleg csoda volt.

– Sokfelé játszol szabadúszóként. Nem hiányzik, hogy egy konkrét társulat tagja legyél?

– A szabadúszás egyszerre lehetőség és kényszer. Ha az ember szeretne itt is lenni meg ott is, azt társulati tagként nagyon nehezen teheti meg, vagy csak nagy engedélyeztetések árán.

Ugyanakkor olyan sokat játszom itt, a Centrál Színházban, hogy bizonyos értelemben mégiscsak tag vagyok. Lehet olyan társulati tag is, aki kevesebbet játszik, mint én. Akkor valahol mégis csak tag vagyok, nem?

Ma már a színészek is vállalkozók, több mindent el kell vállalniuk, hogy megéljenek, amit a színház is toleranciával kezel. Segítjük egymást.

Az, hogy milyen szerződéssel van valaki egy színháznál, az egy dolog, de a lényeg, hogy empátiával és bizalommal forduljunk egymáshoz.

– 20 éve is te játszottad itt a Fekete Péter címszerepét, és most is. Előjöttek a régi emlékek?

– Igen, és milyen érdekes, hogy mennyire más volt a 20 évvel ezelőtti világ. Olyan digitalizáció zajlott le azóta például, hogy csak nézek, és nagyon sok esetben nem is értem, hogy működnek ezek a kütyük.

Nem is beszélve arról, amikor a darab játszódik. A második világháború előtti világról szól, ami egy analóg világ volt. Ezt eljátszani egy digitális 2023-ban elképesztő dolog. De ami nem a technikai része az életnek, ahogy az emberek szeretik vagy gyűlölik egymást, sikerre vágynak, elismerésre, féltékenyek, pénzre van szükségük, és még sorolhatnám – ezek a fajta emberi interakciók ugyanolyanok maradtak.

– Kimondottan tetszett az előadásban, hogy nem próbáltátok meg modernizálni, ami pedig nagy divat manapság, hogy régi darabokban is előkerül a mobiltelefon, a laptop.

– Szerintem ezeket még erőszakkal se lehetett volna beletenni. A zenék sem engedik, hogy ezt farmerben, vagy rövidnadrágban játsszuk. Mert akkor nem gépírónő van, nem igazgató van és nem Fekete Péter. Nem tudunk belőle egy Baywatchot csinálni. Van, amiből lehet, de ez itt nem adja magát.

– Mennyivel más a mostani előadás, mint 20 évvel ezelőtt?

– Azt Puskás Tamás rendezte, ezt a fia, Puskás Samu. Annyiban visszanyúlt, hogy van egy szövegkönyve a darabnak, amit megírtak a szerzők, van egy dalszövegíró, van egy zeneszerző Eisemann Mihály személyében, és ezek nagymértékben meghatározzák a darabot.

Lehet egy dramaturgja a darabnak, aki kicsit átgyúrja, vagy kicsit meghúzza, hogy ne 11-kor végezzünk, hanem fél 10-kor. De akkor sem lehet nagyon máshonnan közelíteni a darabhoz. A mű ugyanaz, és ez meghatározza nagymértékben a rendezést is.

Ha ezt a világot akarjuk ábrázolni, akkor annak van egy viselkedésformája. Hogyan viselkedett a felső középosztály, a banktisztviselő a gépírónővel, a bankigazgató a kéményseprővel… Ezeket nagyon nem akartuk megváltoztatni.

Tehát ilyen szempontból hasonlít a régi előadásra. Olyan szempontból nem, hogy Puskás Samu egy mai fiatalember szemével nézett rá, és így változtatta meg a tempóját.

Bizonyos szövegeket kihagyott, másokat átírt, de nem durván, hanem csak finoman.

Nagyon jó hangulatú próbaidőszak van mögöttünk.

– Fix szöveg ide vagy oda, azért ahogy néztem az előadást az volt a benyomásom, hogy csúsztak bele „Faterizmusok”.

– (nevet) Teljesen véletlenül.

– Vagy már a száz éves poénokat is úgy tudod eladni, mintha saját lenne?

– Azért ez egy szakma. Azt gondolom, hogy aki profinak tartja magát, az a 100 éves poént is elő tudja adni úgy, mintha azt ott találná ki. Nyilván ilyen is volt benne. A mai nap valóban volt kettő-három, ami korábban nem szerepelt az előadásban. De azért nincs arról szó, hogy azt csinálok, amit akarok.

Ez egy közösségi munka, itt van díszlet, van jelmez, vannak szereplők, akiknek van végszava. Tehát nem úgy megy, hogy én bármit csinálok, akkor az adott kolléga tudja, mikor kell a fényt, hangot beadni. Vannak nagyon szigorú cölöpök leverve. Úgyhogy ha némelyiknél mégis van egy kis elhajlásom, az egyetlen egy esetben bocsátható meg: ha a néző nevet.

Tényleg az a jó, ha a néző azt látja, hogy ez könnyed, és ott jut eszünkbe.

Én is azt látom, hogy a Freddie Mercury a Bohemian Rhapsodyt olyan egyszerűen elénekli, és azt hiszem, hogy így én is tudom. Hát nem tudom.

Persze kockázatos dolog, mert mi van, ha mégsem nevetnek egy poénomon? De hát ez a tapasztalat. A sebészről tudom, hogy tapasztalt orvos, tehát azt merem mondani neki, hogy „nyugodtan vágjon bele, doktor úr”!

Mi pedig azt mondjuk a nézőknek, hogy bízzák rám magukat. De minden rögtönzést stílusban kell tartani.

Más kérdés, amikor valami váratlan történik. Volt már olyan, hogy kivágta valami a biztosítékot, sötét lett, és csak a zöld fények égtek, ami a menekülő útvonalat mutatta.

Akkor kapva kaptam az alkalmon, és „mindenki őrizze meg a nyugalmát” felkiáltással bementem a színpadra. Hisz nem tudhattuk, meddig tart majd az áramszünet. Volt olyan is, hogy a függöny, amit elektromosan eresztettek le, az nem ment fel. Akkor is valakinek fel kell áldoznia magát, ki kell menni, és elmondani a nézőnek, hogy mi van.

Ilyenkor nem hagyom magukra őket, hanem sorsközösséget vállalok, ott vagyok velük, és megpróbálom kitölteni a kényszerszünetet.

– Örülök, hogy az imént szóba hoztad Freddie Mercuryt. Sokat vívódtam ezen, illik ilyet csinálni vagy sem, de végül úgy gondoltam, ne tegyünk úgy, mintha ne lenne egy közös darabunk, aminek te vagy az egyik szereplője, és amiben megkíséreled elénekelni a már emlegetett Queen-slágert. Szóval mesélj egy kicsit a közös „gyermekünkről”.

– Beleznay Endrével, aki hasonló színészi tulajdonságokkal rendelkezik, mint én, játsszuk azt a darabot, amit Ürmös Zsolt és Te írtál. A címe, „Aki túsz, aki nem jövök”. idén augusztusban mutattuk be Szentendrén, a Fórum Színházzal közösen.

Ha már az előbb beszéltünk az improvizációkról, na, az ott az egész előadást végigviszi.

Nyilván az általatok leírt mezsgyén megyünk. Sokszor lekanyarodunk róla, de ha ti írtok valamit, és arról nekünk eszünkbe jut valami, az nektek is öröm, hiszen a gyújtózsinórt ti gyújtottátok be.

– Sokakat megleptél, amikor pároddal, Helyes Georginával megjelentél a Cápák közöttben. Hogy áll az OkosMese?

– Az OkosMese egy játékos fejlesztőprogram gyerekeknek. A Cápák közül Lakatos István mellénk állt, és bármiben számíthatunk rá. Sokat kell dolgozni a projekttel, de szépen halad, és újabb divíziót nyitottunk. Csináltunk egy interaktív előadást a felelős állattartásról.

Együtt játszunk, éneklünk a gyerekekkel, és roadshow szerűen visszük az országban, és az első videoklipünk is megjelent.

– Van-e tervben újabb projekt, előadás?

– Én egy jelenidejű embernek tartom magamat. Érezzük jól magunkat attól, ami van, ne pedig rosszul attól, ami volt, vagy ami lesz. Most nemrég a hóesésben én voltam az egyetlen autós, aki mosolygott, mert arra gondoltam, hogy ez gyönyörű.

Ami jön az jön, amin nem jön, az nem jön. Nincsenek vágyaim, ez a Fekete Péter most nagyszerű, és ha jön majd még valami, akkor az is nagyszerű lesz.

fotó: Nagy Boglárka/SZMO, Horváth Judit/Centrál Színház, Forgács Beáta/Fórum Színház


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„A toi toi vécék tetejéről játszottunk az utcán rekedt közönségnek” – Besh o droM-interjú
A több mint 25 éve aktívan koncertező zenekar két tagja, Barcza Gergő és Pettik Ádám elsősorban a Művészetek Völgyéhez kapcsolódó emlékeiről mesélt nekünk.


A Besh o droM története szorosan összefonódik a Művészetek Völgyével: 1999-es megalakulásuk óta visszatérő fellépők a kapolcsi központú fesztiválon. Az utóbbi időben több alkalommal is szabályos tömegjelenetek alakultak ki a koncertjeiken, mivel sokkal többen voltak kíváncsiak rájuk, mint a helyszín befogadóképessége, ahol játszottak. Idén azonban biztosan nem fenyeget ez a veszély, ugyanis most először a Panoráma Színpadon kaptak helyet. Ebből az alkalomból kérdeztük a zenekar két alapítóját.

– Mi az első emléketek a Művészetek Völgyéről, akár látogatóként, akár fellépőként?

Pettik Ádám: Ando Drom koncert a romok között 30 éve, iszonyat katartikus volt, ott dőlt el véglegesen, hogy világzenével fogok leginkább foglalkozni.

Barcza Gergő: Nekem is ugyanebből az évből van a legelső emlékem, nagyon élveztem a kellemesen kaotikus, teljesen újszerű falusi fesztiválhangulatot. Emlékszem, reggelente lehetetlen volt péksüteményhez jutni, a kisboltokból már hajnalban elfogyott a kifli, zsömle. A piaci résbe azonnal meg is érkezett a házi palacsinta...

– Itthon és világszerte is rengeteg fesztiválon játszottatok az elmúlt 26 évben. Van-e bármi, ami miatt a Völgy kiemelkedik ebből a mezőnyből?

Ádám: A legtöbb helyszínen ezen a fesztiválon játszottunk, és magasan kiemelkedik a tavalyelőtti, toi-toi vécék tetejéről az utcán ragadt közönségnek adott koncertünk.

Kicsit többen ragadtak kint, mint ahányan befértek a Kocsor udvarba, de a technikusok kegyetlen, buligyilkos főnöke nem engedte elhúzni a hátsó függönyt, pedig akkor legalább hátulról láthatta volna a koncertet szegény hoppon maradt közönségünk. Ezért akinek a zenekarban zsinór nélküli mikrofonja volt, az időnként a színpad háta mögé ment és a támfal tetejéről játszott a kint rekedt tömegnek.

A fal alatt az utcán, kissé jobb oldalt volt három mobil wc, aminek a tetejére viszonylag könnyen át lehetett lépni az alacsony kerítésen keresztül, és Légrádi úr óriási sikert aratott, amikor úgy döntött, hogy az egyik szólóját onnan fogja celebrálni. Nem szakadt be.

Gergő: Nagy lendülettel én is fel akartam ugrani az egyikre, de rögtön elképzeltem, ahogy szomorúan kászálódok ki a szörpből, így inkább kihagytam. Légrádi Gábor, fiatalabb és könnyebb kollégánk viszont valóban nem tétovázott, felpattant az egyik tetejére, onnan fújta. Remekül szórakozott mindenki.

– Az olvasztótégely elég jó kifejezés a zenétekre. Mennyi mindent szívtatok magatokba a kezdetekhez képest ebben a bő két és fél évtizedben?

Ádám: Az operetten és k-popon kívül mindent.

Gergő: Az én fejemben folyton megy a zene, csak akkor áll meg egy-egy pillanatra, ha meghallok valami más zenét egy külső hangforrásból. Akkor betárazom azt az agyam megfelelő polcára. Zeneírás közben aztán onnan dől ki a megfelelő zenei anyag, gondolkozni nem is nagyon kell.

– Mindketten nagyobbrészt külföldön éltek. Egy átlagos évben hányszor ingáztok Budapest, Bristol és Jeruzsálem között, és hány koncertfelkérésre kell nemet mondanotok logisztikai okokból?

Ádám: Nem túl sok buli marad el ilyen okból, 15-20 alkalommal biztos megfordulok, és jóformán az egész nyarat itt töltöm.

Gergő: én is igyekszem minél gyakrabban jönni, de a Közel-Keleten nem mindíg úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi.

– Mi a fő tevékenységetek, amikor nem vagytok Magyarországon és nem a zenekarral foglalkoztok?

Ádám: Szervezem a további bulikat, intézem a zenekar és a saját ügyeimet, tagja vagyok a Bujdosó oktettnek és kvartettnek, valamint van egy új kvartettünk Babindák-Juhász-Papesch-Pettik néven. Zajlik az élet.

Gergő: Írom, gyártom a többiek segítségével a Besh o droM zenéjét, nálam állnak össze a három országban felvett zenei anyagok, intézem a zenekar külföldi útjait.

Amikor épp nincs háború, és általában nincs, akkor a legkülönbözőbb helyeken, stadionoktól az utcazene-fesztiválokig minden lehetséges helyszínen fellépek, gyakran szinte éjjel-nappal. Most épp leggyakrabban az óvóhelyen ülök, de a zene ott is megy a fejemben.

– Ádám többször is fellépett már a Duckshell vendégeként, és elmondta, hogy ők a kedvenc fiatal zenekara. Kiket követtek/kedveltek még a jelenlegi hazai színtérről?

Ádám: Sickratmen, cserihanna, Zsiványjazz és még sokan mások.

– Egyike vagytok annak a nem túl sok zenekarnak, akik saját Patreon-oldalt üzemeltetnek, a legutóbbi lemezetek költségeit is közösségi finanszírozással igyekeztetek előteremteni. Mennyire jelentős ez a láb a bevételeitekben?

Ádám: Reméljük, lesz még sokkal jobb is.

Gergő: Első körben összegyűlt egy kicsi, de annál kitartóbb támogatói kör. Hálásak vagyunk nekik, mindenkit bíztatunk, hogy nézzen el hozzánk, legyen a támogatónk egy kávé árával, vagy akár többel.

– Idén első alkalommal játszotok a Völgyben a Panoráma Színpadon. Mekkora szintlépés ez számotokra?

Ádám: Játszottunk már a Völgyben nagyszínpadon többször is, bár akkor nem ott volt még és nem így hívták, csak aztán a Bárka színpadhoz és később a Kocsor Házhoz való hűségünk ezt a dolgot felülírta.

Ez a helyzet tavalyelőtt tarthatatlanná vált és azóta akkora színpadon játszunk, hogy végre odafér az egész közönségünk. Nem hiszem, hogy zavarba jönnénk, ha már a montreali jazz fesztiválon nem jöttünk 25 ezer ember előtt 4 alkalommal.

– Lesz-e a alkalmatok több időt is a fesztiválon tölteni a koncerten túl? Ha igen, mit szeretnétek még mindenképp megnézni?

Ádám: Tervezem, tervezzük, de ameddig nem sikerül megfejteni, hogy melyik napokon tudok maradni, addig nem fájdítom a szívem. Mókus udvarába biztos elnézek, mert ott valahogy mindig valami izgalmas történik.

Gergő: Minden évben körbejárjuk a helyszíneket, idén sem lesz másképp.

Jegyvásárlás a fesztiválra EZEN A LINKEN lehetséges, a részletes programot ITT találod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Lemondta a fellépését a Sziget egyik fő előadója, kiderült, ki jön helyette
A Sziget szervezői gyorsan reagáltak a váratlan fejleményre, így a pénteki napon szintén világsztár zárja a Nagyszínpad programját.


Váratlan bejelentést tett a Sziget Fesztivál: A$AP Rocky lemondta több augusztusi európai koncertjét, köztük a budapestit is. A szervezők azonban gyorsan pótolták a kieső előadót, így

augusztus 8-án, pénteken a Nagyszínpad fő fellépője Kid Cudi lesz.

A Grammy-díjas rapper, énekes és producer a 2000-es évek végén robbant be a köztudatba. Debütáló albuma, a Man on the Moon: The End of Day rögtön hatalmas siker lett, és dupla platinalemezzé vált. Azóta több mint 22 millió lemezt adott el világszerte, és két Grammy-díjat is bezsebelt.

Kid Cudi, polgári nevén Scott Ramon Seguro Mescudi jelenleg új albumán dolgozik, amelynek első dala Neverland címmel idén májusban jelent meg. Érdekesség, hogy Travis Scott is tőle kapta a művésznevében szereplő „Scott” nevet, mert Cudit gyerekkora óta példaképének tekinti.

A Sziget Fesztivál idén augusztus 6. és 11. között várja a látogatókat. A fellépők között ott lesz Shawn Mendes, Armin Van Buuren, Nelly Furtado, Papa Roach és Anima is. A zenei programok mellett színházi előadások, cirkusz és más különleges élmények is várják a fesztiválozókat.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET: