Liam Neeson rabul ejtett minket
A héten bemutatott filmek közül a kedvencünk nem is a nagyjátékfilmek közül került ki. A Váratlan utazásból megismert Sarah Polley rendezte azt a dokumentumfilmet, ami ezen a héten a legjobb választás. Szerintünk.
Non-stop (16)
Jaume Collet-Serra rendező tudja, hogyan kell egy igazán feszes és izgalmas thrillert készíteni: végy egy szűkösre szabott helyszínt, tegyél bele sok embert, emeld az egészet pár ezer méter magasságba, a többit pedig bízd Liam Neesonra! A történet főhőse Bill Marks légi marsall, aki egy New York – London járaton fenyegető üzenetet kap, miszerint húszpercenként megölnek egy utast, hacsak a légitársaság nem utal át 150 millió dollárt egy offshore számlára. Marks dolgát nehezíti, hogy az utasok körében rá is sokan gyanúsítottként tekintenek.
A Non-stop a kritikusokat erősen megosztotta, ám úgy tűnik, hogy a nézők viszont imádják a filmet, különösen Neeson alakítását. De ott van mellette Julianne Moore is, aki miatt szintén érdemes megnézni a sok izgalmat ígérő alkotást.
Csajkeverők (16)
Ha a Non-stopra azt mondtuk, hogy érdemes jegyet váltani rá, akkor a Zac Efron nevével fémjelzett vígjátékra ennek szöges ellentéte az igaz. A történet három barátról szól, akik megígérik egymásnak, hogy szinglik maradnak. Persze ahogy arra számítani lehet, ez egyiküknek sem megy. Jason (Zac Efron) egy buliban találkozik Ellievel (Imogen Poots), Daniel (Miles Teller) eközben kerítő havernőjével Chelsea-vel (Mackenzie Davis) jön, míg Mikey (Michael B. Jordan) az őt elhagyó feleségét próbálja visszaszerezni.
A végeredmény egy klisékkel teletömött, nem is vicces, nem is szórakoztató romkom, amit valószínűleg csak Zac Efron rajongói fognak megnézni. A fiatal színész ezzel a filmjével jelentős lépést tett hátrafele a karrierjében, és csak remélni tudjuk, hogy a legközelebbi találkozás már nem lesz ennyire kínos.
Apáim története (12)
Talán meglepő, de a heti filmpremierek között egy dokumentumfilm az, amit a leginkább érdemes megnézni. Sarah Polley-t a magyar nézők nagy része – sajnos - még mindig csak a Váratlan utazás szereplőjeként ismeri, pedig számos elismerést gyűjtött be a kamera mindkét oldalára állva, 2008-ban pedig forgatókönyvíróként (Egyre távolabb) Oscar-díjra is jelölték.
Mostani dokumentumfilmjében saját családjának történetét meséli el, egészen pontosan azt, hogyan ismerte meg vér szerinti apját. Merthogy Sarah 28 éves koráig azt gondolta, hogy neki csak egy apja van, aki addig nevelte, ám kiderül, hogy az addigra elhunyt édesanyja hátrahagyott néhány titkot.
A történetet pedig nem csak egy, de több mesélő szemszögéből ismerhetjük meg, mivel Sarah családtagjait és közeli ismerősöket kért fel arra, meséljenek el mindent, amit tudnak. Így az Apáim története arról is mesél, hogy az igazság valahol mindig a különböző személyes emlékek között van. Erre utal a film eredeti címe (Stories We Tell), vagyis a történetek, amiket mesélünk, soha nem lehetnek tényszerű leírások, mindig ott vagyunk benne mi magunk is. Így pedig nincs is objektív igazság, főleg egy olyan történetben, ahol egyszerre két apa is lehet „igazi”.
Ha valaki a fenti filmekből nem talál kedvére valót, a héten bemutatott filmek között találja még a Prince Avalanche – Texas hercege (16) című amerikai vígjátékot, amely két útépítő munkás életéről szól, valamint egy családi tragédiát feldolgozó belga-francia-luxemburgi-svájci koprodukciót, a Gyermekeink (12) című filmdrámát.
Ha tetszett a moziajánló, nyomj egy lájkot!
