KULT
A Rovatból

Liam Neeson rabul ejtett minket

A következő napokban is lesz okunk moziba menni, de Zac Efron miatt sajnos messziről kerülnünk is kell azt...
Kovács Anna Dóra - szmo.hu
2014. február 27.



A héten bemutatott filmek közül a kedvencünk nem is a nagyjátékfilmek közül került ki. A Váratlan utazásból megismert Sarah Polley rendezte azt a dokumentumfilmet, ami ezen a héten a legjobb választás. Szerintünk.

Non-stop (16)

Jaume Collet-Serra rendező tudja, hogyan kell egy igazán feszes és izgalmas thrillert készíteni: végy egy szűkösre szabott helyszínt, tegyél bele sok embert, emeld az egészet pár ezer méter magasságba, a többit pedig bízd Liam Neesonra! A történet főhőse Bill Marks légi marsall, aki egy New York – London járaton fenyegető üzenetet kap, miszerint húszpercenként megölnek egy utast, hacsak a légitársaság nem utal át 150 millió dollárt egy offshore számlára. Marks dolgát nehezíti, hogy az utasok körében rá is sokan gyanúsítottként tekintenek.

A Non-stop a kritikusokat erősen megosztotta, ám úgy tűnik, hogy a nézők viszont imádják a filmet, különösen Neeson alakítását. De ott van mellette Julianne Moore is, aki miatt szintén érdemes megnézni a sok izgalmat ígérő alkotást.

Non-Stop

Csajkeverők (16)

Ha a Non-stopra azt mondtuk, hogy érdemes jegyet váltani rá, akkor a Zac Efron nevével fémjelzett vígjátékra ennek szöges ellentéte az igaz. A történet három barátról szól, akik megígérik egymásnak, hogy szinglik maradnak. Persze ahogy arra számítani lehet, ez egyiküknek sem megy. Jason (Zac Efron) egy buliban találkozik Ellievel (Imogen Poots), Daniel (Miles Teller) eközben kerítő havernőjével Chelsea-vel (Mackenzie Davis) jön, míg Mikey (Michael B. Jordan) az őt elhagyó feleségét próbálja visszaszerezni.

A végeredmény egy klisékkel teletömött, nem is vicces, nem is szórakoztató romkom, amit valószínűleg csak Zac Efron rajongói fognak megnézni. A fiatal színész ezzel a filmjével jelentős lépést tett hátrafele a karrierjében, és csak remélni tudjuk, hogy a legközelebbi találkozás már nem lesz ennyire kínos.

AWOD_DAY_24_0513.NEF

5

6

Apáim története (12)

Talán meglepő, de a heti filmpremierek között egy dokumentumfilm az, amit a leginkább érdemes megnézni. Sarah Polley-t a magyar nézők nagy része – sajnos - még mindig csak a Váratlan utazás szereplőjeként ismeri, pedig számos elismerést gyűjtött be a kamera mindkét oldalára állva, 2008-ban pedig forgatókönyvíróként (Egyre távolabb) Oscar-díjra is jelölték.

Mostani dokumentumfilmjében saját családjának történetét meséli el, egészen pontosan azt, hogyan ismerte meg vér szerinti apját. Merthogy Sarah 28 éves koráig azt gondolta, hogy neki csak egy apja van, aki addig nevelte, ám kiderül, hogy az addigra elhunyt édesanyja hátrahagyott néhány titkot.

A történetet pedig nem csak egy, de több mesélő szemszögéből ismerhetjük meg, mivel Sarah családtagjait és közeli ismerősöket kért fel arra, meséljenek el mindent, amit tudnak. Így az Apáim története arról is mesél, hogy az igazság valahol mindig a különböző személyes emlékek között van. Erre utal a film eredeti címe (Stories We Tell), vagyis a történetek, amiket mesélünk, soha nem lehetnek tényszerű leírások, mindig ott vagyunk benne mi magunk is. Így pedig nincs is objektív igazság, főleg egy olyan történetben, ahol egyszerre két apa is lehet „igazi”.

1

Ha valaki a fenti filmekből nem talál kedvére valót, a héten bemutatott filmek között találja még a Prince Avalanche – Texas hercege (16) című amerikai vígjátékot, amely két útépítő munkás életéről szól, valamint egy családi tragédiát feldolgozó belga-francia-luxemburgi-svájci koprodukciót, a Gyermekeink (12) című filmdrámát.

Ha tetszett a moziajánló, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: