Levi nem álságos
Alig jelent meg, máris az eladási listák vezetői közt a LoveClub, melynek szerzőjét a - most igencsak elfoglalt - fiatal, s igen népszerű Lakatos Leventét csíptük el pár kérdés erejéig.
Harmadik könyve jelent meg a még mindig csak huszonöt éves szerzőnek, a kamaszok egyik bálványának, ki egykor a világot jelentő deszkákat váltotta fel a szókimondó, hiteles sorokért. Nem bánja, hisz így közvetlenebb maradhat kapcsolata azokkal, akiknek számos fontos dolgot akar elmondani önbecsülésről, az őszinteség fontosságáról, a felelősségteljes viselkedésről, s a ballépések áráról. Persze nem így, hanem amolyan „Leventésen”.
Csomós Éva interjúja
- Regényed, a LoveClub egy internetes portál világát mutatja be, nem kevés izgalommal, hiszen bőven nyomozhatunk benne a gyilkos után is. Ráadásul ez a közeg akár a sajátunk is lehetne, hiszen valamennyiünk életében jelentős szerepet kap a Facebook, a Twitter, és sokan regisztráltak már valamelyik társkereső oldalra is.
- Én is teljes mértékben online-srác vagyok. Egyrészt a munkám – egy internetes újság szerkesztőségében dolgozom –, másrészt a szabadidőm is az internet elé köt. Éppen ezért evidens volt, hogy jómagam is megpróbálkozzam az internetes társkereséssel. Hajtott a kíváncsiság, érdekelt, milyen arcokkal lehet összeismerkedni a világhálón. Az internet térhódításának hajnalán mindenki arról áradozott, hogy a netes csevegéseknek hála, sokkal kiismerhetőbbé válnak az emberek, és lényegesen tartalmasabb beszélgetéseknek nézhetünk elé, mint egy-egy feszült első randin. Igen ám, de a netes közösség időközben felhígult. Megpróbálhatjuk kikaparni az igaz szerelmet a cyberporból, de nagy adag türelem és szerencse kell hozzá. Az én esetemben legalábbis tiszavirág életű vagy egyéjszakás kalandok sikeredtek.
- Máshogy kommunikálunk arctalanul, mint személyesen?
- Mivel kezdetben, személyes kontaktus hiányában nincsenek gátlások, sokkal határozottabbaknak tűnhetünk, gyakorlatilag egy új, vágyott személyiséget kreálhatunk magunknak. Az írott szavakkal ráadásul manipulálhatjuk a kiszemelt áldozatot, míg személyesen a tekintetünk mindent elárul. ALoveClub épp az ilyen kreált személyiségekre épít. Mivel soha nem tudhatjuk biztosra, hogy ki lapul egy-egy vonzó fotó vagy figyelemfelkeltő bemutatkozó szöveg mögött. A kockázati tényező megnövekedett, a cybervilágban élő fiatalok azonban ugyanolyan befolyásolhatóak maradtak, mint a való életben. Így aztán bárki behálózhatja őket – akár egy pszichopata is. Nemrég láttam egy filmet, melyben egy pedofil csavarta el egy kislány fejét. Először tizennégy éves fiúnak adta ki magát a chaten, majd az első találkozón a kislány rémülten vette észre, hogy online szerelme a harmincon is túl van. Ám mivel beszélgetéseik közben lelkileg közel kerültek egymáshoz, a lány beadta a derekát. Az internet egy hatalmas csapdává vált.
[caption id="attachment_22827" align="alignnone" width="466" caption="Lakatos Levente"]
[/caption]
- Szerencsére te, és az olvasóid közt nem tátong ekkora korkülönbség. Sőt, úgy tűnik, nagyon is értesz a nyelvükön.
- Előző regényem, a Barbibébi első fejezeteit még 2008-ban kezdtem el írni. Bárhogy szépítjük, három évvel korábban lényegesen éretlenebb voltam, azóta az érdeklődési köröm, valamint az ízlésem is finomultabbá vált. A LoveClub nyelvezete ugyan szintén fiatalos, de már jóval tudatosabban használom az eszközeimet. Ilyen például a szókimondás, amit akár első blikkre sokkolónak, felháborítónak vagy botrányosnak tarthatnak az olvasók, de én azt gondolom, hogy egy fiataloknak szóló regény nem lehet álságos vagy finomkodó. Egyrészt hiteltelenné válnék a szemükben, másrészt beállnék a papolók sorába. A tiltás helyett lényegesen eredményesebb, ha bemutatunk egy-egy kegyetlen életszituációt, az egyén pedig önerőből teszi helyre magában a leírtakat. A LoveClubban például - miközben bemutatom egy teljesen átlagos életű srác világképének torzulását - felhívom a figyelmet a különböző életcsapdákra. A drogkérdéshez sem átlagos módon nyúlok. Nem hangoztatom, hogy rossz, ha tudatmódosító szerekkel élnek az olvasok, inkább felvázolom, mit képes tenni például egy szerelmes kapcsolattal az anyag.
- Nyílt vagy, és elébe mész a kényesnek tűnő kérdéseknek. Ez ennyire nem lenne jellemző?
- A fiatal felnőtteket valahogy mindig mindenből kihagyják. Nézzük például a könyves piacot. Léteznek gyerek-, illetve tinédzserkönyvek, majd egy hatalmas életkori szakadékot követően a felnőtteknek írt kötetek folytatják a sort. Huszonöt éves vagyok, és nehezen találok olyan írást, mely nekem szól. Vagy nagyon gyermetegek, vagy harminc körüliekről szólnak a történetek. Nincs, illetve nem volt átmenet. Ez a korosztály éppen ezért el is szokott az olvasástól – újra divatba kell hozni náluk. Az utóbbi időben egyre több, a célközönségnek író szerző is felbukkant, mely mindenképpen azt jelzi, hogy szépen-lassan megoldás születik a problémára.
- Több mint 15 000-en csatlakoztak hozzád a legnagyobb közösségi portálon. Ez előző könyvednek, a Barbibébinek köszönhető?
- Részben. A közösségi élet számomra nagyon fontos, gyakorlatilag non-stop kapcsolatot tartok az olvasóimmal. Ők is igénylik és nekem is szükségem van a visszajelzésekre. Egy populárisnak manapság koránt sem nevezhető területen minden egyes követőért hálás az ember. A LoveClub kapcsán is egyre többen csatlakoznak, és nagy örömömre, záporoznak a vélemények. Egy igazán jó hangulatú társaság alakult ki, mely ráadásul összetart. Dedikáláson például jó látni, ahogy az olvasóim egymásra találnak, és várakozás közben elbeszélgetnek egymással.
- Jó, ha van közös téma, hisz szerencsére meglehetősen hosszú sorokban állva várnak rád az olvasóid. Hogyan látod ma azt a korábbi önmagad, akit pár éve – saját megvallásod szerint – még „mindenhonnan elhajtottak -, noha lelkesedésben nem volt hiány. Ma pedig az egyik legprofibb magyar kiadó szerzője vagy, szép eladásokkal. Mi változott azóta?
- Alázatosabbá váltam. Ma már látom, hogy a könyvkiadás nem arról szól, hogy a szerző kiírja magából a gondolatait, azt kinyomtatják, és máris sikerkönyvvé válik. Fáradtságos munka van egy-egy könyv megjelentetése és megszerettetése mögött. Főleg manapság, amikor az olvasás lassan luxuskategóriába tartozik. Olyan, mint egy wellness-hétvége, csak nem a tested, hanem a lelked kényezteted vele. Kevés az emberek pénze, vagy, ha keresnek is, azért jóval többet kell dolgozniuk, ami korábban. Megcsappan a szabadidejük, a maradékot pedig a családjukkal, vagy éppen alvással töltik.
- A te munkáidat azonban olvassák, sőt, ha jól tudom, még irodalomórákon is foglalkoznak vele.
- Több helyen is beszédtéma, valóban. Nyilván változó a tanárok hozzáállása, van aki bírálja, de akad azért olyan is, aki szereti. Embere válogatja. Örülök, ha a leírtak alapján beszédtémává válnak a könyvben felsorakoztatott emberi problémák. Hiszen ez a kötet egyik célja. A fiatal lányok vágynak rajongókra – és ebben az esetben a privát életbeli imádókra gondolok. Ezért pedig sokan szinte mindenre képesek. Átgázolnak egymáson, játszadoznak a fiúkkal, és közben eladják a lelküket úgy, hogy észre sem veszik, miközben ezzel magukban okozzák a legnagyobb károkat. Természetesen ez a jelenség minden korban jelen volt, ám az elcelebesedett világban még sarkalatosabban megmutatkozik ez a probléma.
- Te már megtanultad, hogy ne szédítsen meg a siker, talán túlságosan is, hiszen ezt ki sem élvezve, máris a következő könyveden dolgozol…
- A siker borzasztóan mulandó állapot, és rettenetesen bosszant, amikor egy-egy tehetséges ember az elkényelmesedésbe bukik bele. Attól, hogy sikerült egy-két népszerű alkotást letenni az asztalra, még nem a miénk a világ. Akiben nem él ösztönző erő a fejlődésre és a folyamatos bizonyításra, az nagyon könnyen elbukik. Számomra fontos, hogy saját magamnak is megmutassam: tudok jobb lenni. Ehhez természetesen kétségekre és önbizalomhiányra is szükség van – ám meglátásom szerint ez egészséges addig, míg az ember fia nem golyózik bele.
- Szerdán volt a LoveClub egyik dedikálása. Hogy sikerült?
- Rettegtem tőle, hogy kevesen jönnek, és megérkezésemkor azt tapasztaltam, hogy üres az üzlet. Majd miután leültem, hosszú sor kígyózott előttem. Kiderült, hogy az olvasók kint vártak rám. Másfél órán keresztül fel sem álltam a székemből. Hatalmas szeretetdózist kaptam, ami bőven kitart a következő könyvemig, mely a tervek szerint még idén novemberben megjelenik.
- Legközelebb mikor állsz fel az írásból, hogy az olvasóiddal találkozhass?
- Augusztus 27-én, a Pozsonyi Pikniken, a Pozsonyi úti Ulpius boltban dedikálok majd, 17.30-18-ig.
Névjegy:
Lakatos Levente író, újságíró. Gyerekkorában színésznek készült, de amikor tizenhét évesen egy fiataloknak szóló magazin lehozta egyik írását, végkép a billentyűzet mellett döntött. Első könyvét „Legyél sikeres fiatal!” még magánkiadásban adta ki, de első regényét, a Barbibébit már az Ulpius-ház jegyzi. Még csak huszonöt éves, de a fiatalok egyik kedvenc szerzője. A Facebookon verbuválódott rajongótábora már átlépte a 15 000-es létszámot, hisz mindannyian izgatottan olvassák a most megjelent új regény, a LoveClub történetét.
Csomós Éva további cikkeit itt találjátok:
