„Lehetetlen” – Déry Tibor ezzel a szóval intézte el a Képzelt riport ötletét, ami aztán 386 előadást élt meg a Vígben
53 éve a Szent István körút 14. alatt valami megváltozott. 1973. március 2-án, egy pénteki napon a Vígszínház patinás falai között berobbant egy addig ismeretlen energia: a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról bemutatója nemcsak egy új műfajt, a magyar rockmusicalt tette a nagyszínpadra, hanem egy új generációt is felfedezett.
amely Marton László rendezésében mert szólni a drogokról, a kiábrándultságról, a szabadságvágyról és a közösség erejéről. A „szomorú musicalnek” nevezett előadás azonnal kultikussá vált, és egy évtizeden át tartó, 386 előadást megérő diadalmenetbe kezdett.
A történet Amerikában, egy fiktív montanai rockfesztiválon játszódik, de a levegője sűrűn idézte a korszak nagy, ellentmondásos ifjúsági mítoszait. Míg Déry Tibor, az eredeti kisregény írója egy woodstocki képes riportot nevezett meg ihletforrásként, a darab sötét, erőszakba torkolló atmoszférája sokkal inkább az altamonti Rolling Stones-koncert tragédiáját visszhangozta.
A Vígszínház fiatal rendezője, Marton László azonban meglátta benne a lehetőséget, és 1972 augusztusában felkereste a Locomotiv GT frissen alakult zenekarának vezetőjét, Presser Gábort. Az alkotói folyamatba Radnóti Zsuzsa dramaturg és a dalszövegeket jegyző Adamis Anna is bekapcsolódott, de
A lehetetlen mégis lehetségessé vált. A Vígszínház színpadán élő rockzene szólt: a zenekari árokban kezdetben maga az LGT, később a Gemini játszott, olyan energiát adva az előadásnak, amely inkább emlékeztetett egy beatkoncertre, mint egy hagyományos színházi estére.
és a magyar popkultúra megkerülhetetlen darabjaivá nemesedtek. Presser Gábor és Adamis Anna olyan szövegeket és dallamokat írtak, amelyek egy egész generáció életérzését sűrítették magukba. A bemutatón a főszerepeket a színház akkori és későbbi csillagai játszották, többek között Almási Éva, Tahi Tóth László, Koncz Gábor, Kern András, Koltai Róbert és Kútvölgyi Erzsébet. A produkció olyan szoros köteléket alakított ki a zeneszerző és a színház között, hogy Presser 1978-tól a Vígszínház zenei vezetője lett.
A darab nemcsak a hangzásával, hanem a témáival is provokált. A hetvenes évek elejének Magyarországán nyíltan beszélt a kábítószerről, a másságról, a holokauszt feldolgozatlan traumájáról és az emigráns lét gyökértelenségéről. A siker elsöprő volt.
A produkció bejárta Európát, hatalmas sikert aratott Belgrádban, Bécsben és Prágában is. A színészek számára is új élmény volt a rajongásnak az a formája, ami addig csak a rocksztárokat övezte.
„Egyáltalán nem számítottunk arra, hogy ez ekkorát fog robbanni” – emlékezett vissza Almási Éva, az előadás Eszterének megformálója. A próbák hangulatát jól érzékelteti Egri Márta anekdotája, aki szerint Presser Gábor még a kiejtésbe is beleszólt, hogy a dalok hitelesebben, „rockosabban” szólaljanak meg.
Nem azt mondtuk, hogy miért nem, hanem hogy mér nem?” - emlékezett vissza Egri Márta a Vasárnap című lapnak. A darab olyan mélyen beépült a színház életébe, hogy a kulisszák mögött is évtizedes kapcsolatokat teremtett. Hegedűs D. Géza, aki beugróként került a produkcióba, egy interjúban mesélt Földes Irmikéről, a fodrászról, aki akkor készítette el a frizuráját: „Irmike 51 év óta, mind a mai napig… most is bejár a színházba, mint az én fodrászom.”
A darabot övező konszenzus azonban nem volt teljes. Évtizedekkel később Uj Péter publicista egy írásában „rettenetes, ostoba, rockellenes kurzusdarabnak” nevezte, amely szerinte épp a lázadó ifjúsági kultúra ellenében szólt. Ez a vélemény is jól mutatja, hogy a Képzelt riport hatása és értelmezése máig vita tárgya, ami csak a jelentőségét hangsúlyozza.
– ezek a felvételek ma a Fortepan archívum jóvoltából bárki számára elérhetők.
A darab utóélete legalább olyan gazdag, mint a bemutató története. 1979-ben rádiójáték készült belőle, 1986-ban pedig angol nyelven is bemutatták az Egyesült Államokban. A dalok újra és újra felcsendültek nagy koncerteken, például a 2002-es LGT Fesztiválon és a 2007-es Szigeten. A 40. évfordulón, 2013-ban a Vígszínház egy külön előadásban, a Riport a Popfesztiválról című produkcióban idézte fel a születés körülményeit, az 50. jubileumot pedig 2023-ban nagyszabású Presser-esttel ünnepelték. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról több volt, mint egy sikeres előadás: intézménytörténeti fordulópont, amely bebizonyította, hogy a rockzenének helye van a kőszínházban, dalai pedig egy nemzedék kollektív emlékezetének részévé váltak.
