Kulka János születésnapja
A lelkiismeretes Mágenheim doktor megformálója, a különc Doktor House magyar hangja, az Esőembert s Lear királyt egyaránt alakító Kulka János színművész ma 53 éves lett. Cikkünk róla szól.
Csomós Éva cikke
Kulka Jánost a hazai közönségnek egyáltalán nem kell bemutatni. A Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színművészt ugyanis már sok-sok évvel ezelőtt a Szomszédok című teleregény Mágenheim Ádámjaként zárta szívébe az ország, manapság pedig Doktor House magyarhangjaként költözik rendszeresen az otthonokba.
Aki tévé helyett a színházat választja, szintén jó eséllyel találkozhat vele, hiszen vagy nyolc darabban látható rendszeresen, s énekhangjával még a zenekedvelőket is lenyűgözi.
Ezért aligha gondolnánk, hogy eredetileg nem is akart színész lenni, s a bölcsésznek készülő szegedi ifjú csak a véletlennek köszönhetően kötött ki a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Édesanyja a Szegedi Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott, édesapja, Kulka Frigyes európai hírű mellkassebész, tüdőgyógyász, egyetemi tanár volt, testvére pedig a Semmelweis Egyetem II. számú Patológiai Intézetének professzora, így csakugyan kevésbé volt várható a színészi karrier választása.
A főiskolán Kazimir Károly osztályába került, olyan kiváló osztálytársak közé, mint Bubik István, Forgács Péter, Lang Györgyi, Incze József, Kubik Anna, Balogh Erika. Híresen szép éveket töltött el a pécsi valamint a kaposvári színházakban, s még javában vidéki színész volt, amikor a Szomszédok Mágenheim Ádámjaként nem lett mindannyiunk kedvenc orvosa 14 (!) éven át.
2003-ban a Nemzeti Színházhoz került, de vendégként ebben az évadban a Tháliában és a Radnótiban is megfordul. Tegnap este a Hat hét hat tánc bohém tánctanáraként kápráztatta a közönséget, ma este pedig az Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című háromfelvonásosban lép színpadra.
- Van a nézőkben valami hihetetlen érzék arra, hogy észrevegyék, ki miből játszik, jelen van-e maga is abban a szerepben, vagy egyszerűen csak bejön, és szépen, hangosan elmondja, amit kell. A néző érzi, ha boldogok vagyunk a színpadon. Érdekes, hogy van egy olyan gondolat arról, hogy ha a színészek sokat játszanak együtt egy darabot, akkor azt elunják vagy nem szeretik. Mi soha. Mert ez is úgy függ össze, hogy általában a jó előadások mennek sokáig. Tehát egy olyan előadás, amiben van hit, van feladat, amiben van kohézió, amit összetart valami, szeretek sokáig játszani.
- Tizenöt éven keresztül havi tizenötször-hússzor állt esténként a színpadon, ma sem játszik két egymást követő estén ugyanabban a darabban. Feltételezem, hogy valamennyi megformált karaktere éli a maga bejáratott életét, de nem tudom, hogy változtat-e rajtuk egy-egy új szerep felkészülési folyamata? Az Esőember című előadást pl. egy speciális, pszichológus segítségét igénybevevő próbaidőszak előzte meg.
- Nem érnek össze a karakterek, mert mint ahogy minden ember más, úgy végül minden szerep is más lesz. Ez egy olyan hivatás, ahol mindig mindent elölről kell kezdeni. De az a furcsa, hogy ez tényleg ilyen egyszerű. Az ember az egyikkel piheni ki a másikat. A „Hat hét, hat tánc” estekből pl. bármilyen nehéz próbaidőszakban is van az ember, mindig jó hazamenni. Nehéz próbaidőszakban kifejezetten pihentető.
- Az éneklés is pihenés vagy az egy másféle munka? Tavaly jelent meg „Akarod vagy nem” című sanzonlemeze, ami már a második zenei korong.
- Igen, másfél évtizeddel az első lemezem után újra éneklésre adtam a fejem. Az volt az ambícióm ezzel a lemezzel, hogy a 13 dalból 13 gazdagon elmesélt történet legyen. Mert rájöttem, hogy én történetet szeretek mesélni a dalokban, emberekkel, érzelmekkel, drámákkal. Meggyőződésem, hogy az a lemez szól sok év múlva is jól, amelyben a dalok nem divatosak, hanem őszinték. Igazság szerint csak olyan dalokat tudok elénekelni, amelyek igazán hatnak rám, amelyek nekem is mondanak valamit, bennem is megszólalnak.
Ha te is szereted Kulka János munkáit, nyomj egy lájkot! :)
Csomós Éva többi cikke: