KULT
A Rovatból

VÁLASZOL: Kapócs Zsóka

Kapócs Zsóka érzéki hangú, Karádyt megformáló díva. Ma este bohókás hajú, frivol, sikerre sóvárgó színésznő bőrébe bújva kabarézik majd a Tháliában Nini kamikáze című darabjában, s uralkodik mindkét nem táborán: humorával a nőkén, vonzerejével a férfiakén.


Kapócs Zsóka érzéki hangú, Karádyt megformáló díva. Ma este bohókás hajú, frivol, sikerre sóvárgó színésznő bőrébe bújva kabarézik majd a Tháliában Nini kamikáze című darabjában, s uralkodik mindkét nem táborán: humorával a nőkén, vonzerejével a férfiakén.

Csomós Éva interjúja

Kapócs Zsóka időutazásra visz bennünket a Thália kis színpadán, egészen a múlt századelőre, a francia sanzonok, német kuplék és magyar operettek kabaréra gyúrt világába, ahogy hatalmas parókában, elképesztő pillákkal, piros tűsarkúban állva esdeklőn kér: segítsük megmenteni az estjét.

Nagyszínpadra ígért show-ja díszletben-kellékben egyre kevesebbet remél, ám az elszánt színésznő mindent megtesz műsoráért, mi pedig mindent megteszünk érte. A siker nem is marad el: Nini boldog, Kapócs Zsóka derűje pedig mindent beragyog.

- Öreg, rutinos színészek szoktak évtizedek során összegyűjtött tapasztalattal monodrámára vállalkozni, akkor is hosszas gondolkodás után. Te pedig itt vagy, immár a másodikkal…

- Azt, hogy milyen nagy feladat ez a Nini-est, minél inkább megyek bele, annál jobban érzem. Mert ameddig csak a Karády-estem ment, nem volt vesztenivalóm. Ha buktam volna vele, az arra lett volna jó, hogy hagyjam az egész színészetet, és keressek más utat.


- Bukni is lehet úgy, hogy kifelé ne tűnjön fel…

- Azt azért észre veszed, ha buksz. Úgy voltam vele, hogy akkor viszont ne húzzuk vele tovább az időt, irány más utat keresni; de nem így csattant el. Mert eddig azt szoktam meg, hogy a Karády mellett játszottam az Egérfogóban, amik előtt szét izgulhattam magam, és amikor vége volt, baromi jó érzés töltött el. De most, hogy van a Hippolyt, a Cabiria éjszakái, vagy volt a Hajnali mellúszás, amik lelkileg nem igényelnek akkora felkészülést, jobban érzem a kis- és a nagy szerep közti különbségeket, s a nagynak a súlyát. És milyen furcsa, hogy a kiugrás, a nagy szerep volt előbb, és csak utána jöttek a kisebbek.

- Pedig a kis szerepek nehézsége abban rejlik, hogy kevesebb idő és lehetőség van a megmutatkozásra.

- Ez igaz, de a kis szerepnél csak a saját jelenetemre kell figyelni, a nagy előadásnál meg én építem fel az egészet. Nekem nagyon nagy megnyugvás, hogy a Cabiria éjszakái-ban amikor kimegyek a színpadra, úgy tudom maximálisan végezni a feladatom, hogy csak az én részemre enyém a felelősség, mert tudom, hogy ott Kecskés Karina feladata az, ami nekem a Niniben.

- A Nini egy fantasztikus erőpróba.

- Ahogy mondod! Kétszer játszom egy hónapban, de olyan komoly fizikai-lelki, és mindenféle felkészülést igényel, s annyira mozgat, hogy már napokkal előtte meg vagyok zavarodva. Borzasztóan kell figyelni, hogy végig tudjam énekelni, mert technikailag nagyon nehéz az, hogy hol éneklek, hol meg kiabálok. Hol mikrofonba, hol mikrofon nélkül. S egyáltalán nem mindegy, hogy hol képzem a hangom. Toldi Máriánál tanulok énekelni, és ezeket a váltásokat nagyon kell tudni, mert tényleg nagyon-nagy erőpróba.

- Ráadásul – úgy tűnik -, hogy a darab tele van improvizációval is, ami másféle összpontosítást igényel.

- Azzal, hogy minden alkalommal másféle közönség jön össze, tényleg olyan, mint egy halálugrás, mert soha nem tudod, hogy milyen lesz. Volt olyan, hogy a Karády-közönségem jött el, akik sok mindenre számítottak, de erre nem. S ilyenkor hiába érezném úgy, hogy meg kell őket győzni, s rátenni a játékra, több energiát beletenni – pedig így se kevés kell hozzá –, nem szabad megijedni, meg kell tanulni elfogadni, hogy ez most egy másféle közönség, akik így, a maguk módján szórakoznak jól.

- Csak nem kell minden alkalommal ennyire megküzdened…

- Van nagyon könnyű dolgom is. Amikor már az elején olyan tapsvihar fogad, ami fellazít. Mert nekem az nagyon nagy biztatás, ha érezhetem: nem harcba jöttem, hanem szeretnek, és rám kíváncsiak. S általában tényleg ezt érzem minden alkalommal. Pedig itt még magát a kabaré műfaját is meg kell szerettetni az emberekkel, vagyis dupla a kihívás.

- Nem is teketóriázol sokat, olyan eszközöket vetsz be, hogy nincs mese: a harmadik perctől imád a közönség.

- Az a lényeg, hogy elhitesd, a közönség nélkül nem megy a show. Mert nem is megy nélkülük. Ezt én nagyon emberi oldalról próbálom megközelíteni, és úgy, hogy mégis szórakoztassak vele. Hát így sikerült.

- Ninit úgy látom, hogy tényleg a színpad az élete, és ha most belebukik, akkor ő is belehal.

- Ez így is van, de ez nem csak Niniben, Zsókában is így van. A színházhoz való hozzáállásunk azonos. Ezért tudom olyan komolyan venni, miközben mégsem vehetem benne túl komolyan magam, mert akkor nem lesz jó az egész, viszont ha nem könnyed, az megint nem jó, mert… Látod? Amint elkezdek beszélni róla, egészen összegabalyodok. Ez a darab nagyon olyan, mint amilyen én is vagyok. Legbelül, titkon, ahol az ember már nem mutatja meg a dolgokat. Viszont nem szabad szégyellni azt, hogy neked ez az életed, hogy te ezért mindent-mindent megteszel.

- Már miért szégyellnéd?

- Mert sokszor jobban nézne ki, ha könnyedén, legyintve beszélnék arról, hogy „Á, csak egy önálló est, imádom, tök jó!” – mert így is lehetne. De én nem az vagyok, aki eljátszom magam: nekem tényleg ez az életem, és nem csak most. Én így is fogok megöregedni.


- Nini - Vági Bence rendezésében – teljesen a tied. Fel sem merül más.

- De ha a Karádyt megnézed, akkor is ezt gondolod, miközben a kettő teljesen különböző. Tudod, ez úgy van, hogy önálló estet akkor érdemes csinálni, ha valahol nagyon találkozik veled a feladat. Amúgy játszd el a rád osztott szerepeket, mert az is jó. De én ebben rengeteget tudok mondani, és nagyon sokat tudok adni.

- Ráadásul elég merészen.

- Legelőször magamat kellett leküzdenem. Amióta elkezdtem ezt a pályát, hatalmas gátat kellett átszakítanom, hogy színpadra merjek állni. Miután kiálltam, hogy csak magammal tudjak ott foglalkozni, hogy minél természetesebb tudjak lenni, és aztán felvállalni az önálló estet. Ráadásul annak a hatalmas gátnak az átszakítása és az önálló estem között összességében nyolc év telt el. A Nini pedig már a második önálló estem. S tudtam, hogy ha ezt akarom, akkor ezt a radikális lépést kell megtennem. Ha gyáva kiscsaj vagyok, akkor húzzam le magam a WC-n, ha viszont van itt keresnivalóm, akkor legyek határozott, vállaljak „halálugrásokat”, csak hogy a lelkem megnyugodjon, hogy nem vagyok lemaradva semmiről, hiába kerültem később erre a pályára. Én tanulni akarok. Tanulni viszont a leggyorsabb módon - azt gondolom -, így lehet. Hatalmas fába vágtam a fejszémet, de annyit tanultam a két önálló estemből, hogy azt elmondani nem tudom.

- És csakugyan úgy fest, hogy nem sikeres akarsz lenni, hanem valódi, szakmai kihívásokkal törődő színésznő. Sokan mindent megtesznek az országos ismertségért, te pedig könnyedén eldobva azt, vállaltad, hogy „csak” a színházjáró szűkebb közönség lásson.

- Tudatos volt ez a leépítés. Egy színésznő életében mindig nagy kérdés az, hogy hol vannak a szakmai határok. Én nem akarok a vízcsapból is folyni, főleg nem egy olyan kidurrantható lufival, amihez valójában semmi közöm sincs, mert megszabják, hogy mit kell mondani. Ha én nem mondhatom ki, amit gondolok - márpedig néha igen merész dolgokat gondolok -, az olyan, mintha egy zsákba akarnának beletuszkolni, képtelen vagyok benne jól működni. És erre a színészet által jöttem rá. Mert ott minden nap mindent újra kell kezdeni, soha nem pihenhetsz meg azzal, hogy „Ó, ezt már tudom!”. Dobd a kukába, amit tegnap csináltál, mert abból ma semmire nem tudsz támaszkodni, mindent újra kell kezdeni.

Csomós Éva: Nini álarca mögé bújva mutatod meg az igazi Zsókát a színpadon?

- Nagyon jól látod. Ott meg merem mutatni az igazi énemet, amit a civil életben már nem tennék meg. Mindig megpróbálnak úgy beállítani, mint egy „hideg szépség”-et, miközben fogalmuk sincs arról, hogy valójában milyen vagyok. Márpedig én egy csupa szív embernek tartom magam, és ha csak az lenne, amit beállítani próbálnak rólam, akkor nem mennék fel a színpadra, mert nem lenne mit mondanom. De nekem van mit mondanom, azt pedig ott szeretném elmondani, nem a különféle újságoknak, amikben nem hiszik el, hogy nekem erre, az ilyen típusú szereplésekre tényleg semmilyen szükségem nincs, sőt, nem is akarom. Én a színpadon mindent elmondok. Nevezhetjük Nininek vagy Karádynak, mindegy, mert csak nagyon kevesen látnak mögé. Pedig ez a lényeg.

Fotó: Vízkelety Márton, KNI, Nini Kabaréja a Facebook-oldalán

Tovább a Kultusz.com oldalára

Tetszett? Nézd meg a többi cikkünket is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Bakács Tibor Szőke Andrásról: Őt tartom a fő csicskának. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak
Augusztus közepén derült ki, hogy Szőke András filmrendező-színész csatlakozott a Gyopáros Alpár által vezetett Vidéki Digitális Polgári Körhöz.


A hírre Bakács Tibor a Facebookon reagált, majd a Blikknek is elmondta a véleményét.

Bejegyzésében több kérdést is feltett Szőkének. Arra volt kíváncsi, „egyetért-e a magyar szuverenitás feladásával az orosz hatalmi politika miatt”, illetve hogy „tetszenek-e neki Rákay Philip, mint a legtámogatottabb mozgóképes alkotó filmjei”. Azt is megkérdezte, „milyen pálinkát iszik, s mennyit”. Posztját azzal zárta: „nekem nem Dopeman, hanem Bandi lett a vezércsicska”.

Bakács szerint egy művészembernek nagyobb a felelőssége a közéletben, mint egy rappernek.

„Szőke Andrást nagyon régóta ismerem, és megkérdezném tőle a posztomban említetteket, hogy mi a véleménye azokról a dolgokról. Itt nem arról van szó, hogy melyik politikai párthoz tartozik, csak megdöbbentő volt számomra, hogy pont ő… Az a legkétségbeejtőbb gyanúm, hogy András nem gondolja, hogy ez a rendszer jó, hanem csak pénzre van szüksége. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak, és mivel ő művész, ez jobban fáj, de joga van ehhez, viszont akkor nekem is jogom van ahhoz, hogy egy csicska! A legijesztőbb az lesz, hogy ha ez a Digitális Polgári Harcos Kör még egyszer eléri a győzelmet, akkor az egész magyar népre fogom ezt mondani” – mondta.

Hozzátette, körülbelül tíz éve nem tartja a kapcsolatot Szőkével, így nem emiatt romlott meg a viszonyuk.

„Őt tartom a fő csicskának az értelmiségieken belül, nem Dopemant, bár nem tudom, mennyire tanult. Meg kell értenem azt, hogy a pénz nagyobb úr mindennél, csak lassan jut el ez a tudatomig” – fogalmazott.

A Blikk kereste Szőke Andrást is, de a rendező nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A legjobb Guy Ritchie-film, amit nem Guy Ritchie rendezett – A Rajtakapva vicces, véres, szívvel teli és kegyetlen
Mintha a ’90-es években forgatták volna, csak most került elő: a Rekviem egy álomért, a Fekete hattyú, A pankrátor és A bálna rendezője bebizonyítja, hogy ehhez is ért.


Na, ezt nem vártuk Darren Aronofskytól! Az 56 éves direktor gyorsan nevet szerzett magának a szakmában, amikor néhány rövidfilm után 1998-ban megrendezte a Pi című agymenést, majd 2000-ben a Rekviem egy álomért című, a drog- és egyéb függőségekről szóló filmek közt alapműnek számító zseniális őrületet. Később Aronofsky olyan, főként művészi, független, de mindenképpen szerzői filmeket dobott össze, mint A forrás (2006), A pankrátor (2009), a Fekete hattyú (2010), az Anyám! (2017) vagy A bálna (2022), szóval igen, a kemény dráma műfaján belül mozgott többnyire, csak maximum megspékelte azt más zsánerek (sci-fi, fantasy, thriller, horror stb.) elemeivel. Egyetlen kivételt eddig maximum a 2014-es, nagy költségvetésű bibliai látványfilmje, a Noé jelentett, amely, bár sikeres lett a mozik kasszáinál, azért keményen megosztónak bizonyult mind a kritikusok, mind a nézők körében.

Szóval a fenti filmográfiát tekintve a Rajtakapva egyértelműen rendhagyónak, kitérőnek mondható Aronofsky pályáján belül, hiszen a filmet nézve olyan érzésünk támadhat, mintha a kilencvenes években Guy Ritchie és Quentin Tarantino együtt leforgattak volna egy filmet, ám az elveszett, és csak most, 30 évvel később került elő, s pattant fel a mozik vásznaira.

Nyilván azért is lehet ilyen benyomásunk, mivel a film cselekménye 1998-ban játszódik. De hogy Aronofsky ennyire ért a humorhoz is, azt nem sejtettük.

A Rajtakapva eredetileg Charlie Huston 2004-ben megjelent regénye, egyben a Henry Thompson-trilógia első kötete. Huston pedig abban a kivételes kegyben részesült, hogy ő maga írhatta át a könyvét forgatókönyvvé, amikor a Sony lecsapott a megfilmesítésre. Hustonnak persze volt már tapasztalata e téren is, hiszen sokat dolgozott a Powers (2015-2016) című sorozaton, valamint a Gothamen (2014-2019) is.

A sztori szerint Henry „Hank” Thompson (Austin Butler), egykori baseballjátékos egy súlyos és traumatikus baleset után lesérül, ezért kénytelen abbahagyni a sportot, jelenleg pedig egy New York-i kocsma csaposa, és bár van egy csini és határozottan jófej barátnője, Yvonne (Zoë Kravitz), végső soron nem éppen azt az életet éli, amit anno eltervezett. Egy nap a punk szomszédja, Russ (Matt Smith) rábízza Hankre a macskáját, Budot, mert neki el kell utaznia pár napra.

Amikor azonban nem sokkal később orosz maffiózók Hanken keresik Russt, majd félholtra verik, a srác gyanítani kezdi, hogy a szomszédja igen nagy bajba keveredett.

Valamit nagyon keresnek az oroszok, sőt, nemcsak ők, hanem a Puerto Ricó-iak (Bad Bunny) és egy kegyetlen hászid zsidó testvérpár (Liev Schreiber, Vincent D’Onofrio) is. Hank egyetlen reménye pedig az ügyben nyomozó detektív, Roman (Regina King).

Ennél többet nem szabad elárulni, de igazából nem is érdemes, vagy kvázi nem is lehet, annyira gubancos, fordulatos, sokrétű és káosszal teli a cselekmény, amelynek közepén akarata ellenére a boxzsákká avanzsáló Hank kerül, akit igen sokszor helyben hagynak a sztori során.

Ezért pedig nemcsak az meglepő, hogy Darren Aronofsky egy „gájricsis” vicces-véres-krimis, az alvilág furcsa figuráit mozgató filmet hozott össze, hanem az is, hogy Austin Butler végre egyáltalán nem a coolságát és a keménységét kiemelő figurát játszik.

Hanket ugyanis tényleg sokat vegzálják, ő pedig ezek hatására éppúgy reagál, ahogy egy átlagember tenné: kihívja a rendőrséget, bevallja, hogy fél, és eleinte próbál elmenekülni az őt üldözők/keresők elől. Amikor azonban igazán komolyra fordulnak a dolgok, és számára is több mint személyes üggyé válik a titokzatos kulcs által kinyitható „valami” utáni hajsza, sőt, még Russ is visszatér, végre kezdeményezővé válik, és megpróbálja rendbe hozni az életét. Persze ez sem jelenti azt, hogy mindig tudja, mit csinál…

A Rajtakapva első körben a kilencvenes évek atmoszférájával varázsolja el a nézőit: a ruhák, a kütyük, az akkori New York, sőt, még valahogy a film minősége is olyan, mintha konkrétan ’98-ban rögzítették volna mindezt – ez utóbbi Aronosfky állandó operatőre, Matthew Libatique szakértelmét dicséri. Ezután kapjuk meg a szórakoztató karaktereket, köztük olyanokat, akikért szívből tudunk szurkolni és olyanokat, akiket szívből tudunk gyűlölni. Majd egyre jobban bepörög a sztori is, de ne egy körmönfont történetre gondoljunk, már ami a karakterek döntéseit és cselekedeteit illeti, a dolgok alakulását sokkal inkább a rengeteg bénázás, véletlen, pech, avagy épp szerencse határozza meg.

Szóval Aronofskyhoz képest egy jóval könnyedebb, ugyanakkor egyáltalán nem súlytalan filmről van szó, amelynél a rendező most inkább a szórakoztatófaktort helyezte előtérbe a mondanivaló helyett. És ennek eleget is tesz.

Talán annyit lehet felróni neki, hogy néha identitászavaros, vagyis nem tudja, hogy vígjáték vagy komoly krimi akar lenni, mivel, bár a poénok folyamatosan érkeznek, a hangvétel néha olyan súyos, hogy eszünk ágában sincs nevetni, s ilyenkor kissé idegen testként löki ki a film szervezete az oda nem illő poénokat.

De ez legyen a legnagyobb baj, mivel Aronofsky profin levezényelt egy ilyen retró krimi-komédiát is, ami végig fenntartja a figyelmet, fergeteges jelenetekben bővelkedik, kiváló színészek alakítanak benne nagyot, és ami a legfontosabb, odafigyel a karaktereire, még a kevésbé fontosakra is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Biztonsági okok miatt Budapesten forgatják a Fauda következő évadát
Az ötödik évad eredetileg Marseille-ben készült volna, de a készítők túl kockázatosnak ítélték a helyszínt. Az új részekben a Hamász támadásai és a háború eseményei is helyet kapnak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 05.



A Fauda ötödik évadát eredetileg Marseille-ben forgatták volna, de a készítők végül biztonsági okok miatt Budapestre hozták a produkciót – írja a Jerusalem Post az N12 izraeli csatorna alapján.

A világszerte ismert sorozat főszereplője Lior Raz, aki Avi Issacharoffal közösen alkotta meg a történetet. A legújabb évadban a Tarantino-féle Becstelen brigantykban feltűnt Mélanie Laurent is fontos szerepet kapott volna, ezért is terveztek sok jelenetet Franciaországban.

A 2023. október 7-i események után azonban Raz és Issacharoff átírták a forgatókönyvet, hogy a Hamász támadása és a háború is megjelenjen az új részekben.

A sorozat egyik sztárja, Idan Amedi, aki énekesként is ismert, a harcok kitörése után önként jelentkezett a hadseregbe. Néhány hónappal később, 2024 elején súlyos sérülésekkel került kórházba.

A Fauda új évada 2026-ban debütál az izraeli Yes csatornán, ezt követően pedig a Netflixen is látható lesz világszerte.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Valkusz Milán: Ha valaki egyéniség akar lenni, akkor ne egy mentor dalát hozza
Az X-Faktor sajtóvetítésén azt is megtudtuk, mit gondol Verebély Marcell kreatív producer a Majka körüli politikai felhajtásról, és hogy miért ekkora troll Miller Dávid.


Az RTL városligeti irodaházában, azon belül is a Barátok közt teremben nézhették meg a sajtó képviselői az idei X-Faktor első adását. Magáról az adásról egyelőre nem írhattunk, de megragadtam az alkalmat, hogy a látottakról kérdezzem az alkotókat, szereplőket.

Kirtikával majd a tévéadás után jelentkezem, de annyit talán addig is elárulhatok, hogy talán még nem láttam ennyire erős első adást. Jóval több volt az ígértes jelentkező és sokkal kevesebb a szekunder szégyent kiváltó produkció, mint korábban. Verebély Marcell kreatív producert elsőként arról faggattam, ez szerencse kérdése, vagy tudatosan törekednek a minőség javítására.

"Nem mondanám szerencsének. Az persze nagy szerencse, ha valaki besétál az utcáról és tehetséges, de a műsort komoly casting előzi meg. Remek csapat jött össze, mindenki nagyon jól végezte a dolgát és valóban sok jó előadó, énekes és rapper van az idei évadban. Ezért tehettük meg, hogy már az első adásba is többet raktunk, mint általában.

Az ízlés kérdése, hogy kinek mi a kínos, hol a határ. Vannak produkciók, amik nem úgy sikerülnek, ahogy az előadó elképzelte. De az X-Faktor mindig erről szólt:

mi nem a legjobb énekest keressük, nem a legjobb hangot, hanem a legjobb színpadi előadót, és abba nagyon sok minden belefér."

Természetesen szóba került Majka is, aki betegsége miatt nem tudott jelen lenni. Afelől érdeklődtem, okozott-e fejtörést a csatornának, hogy a mentor az elmúlt fél évben a politika célkeresztjébe került, és meg tudja-e védeni magát a csatorna a rendszer esetleges bosszújától.

"Az X-Faktor egy szórakoztató tévéműsor. Természetesen figyelemmel követjük, miként alakul Majka zenei előadói pályája, de az ebből fakadó események függetlenek az itteni munkájától. Örülünk, hogy együtt dolgozhatunk vele.

Az RTL-nek nem kell megvédenie magát, mert nem tett semmi olyat, amiért ez szükséges lenne.

Minden csoda három napig tart, Majka pedig teszi a dolgát."

Nem hagyhattam szó nélkül, hogy idén a konkurens tévécsatorna tehetségkutatójának egyik zsűritagja az a Herceg Erika lesz, aki néhány éve éppen az X-Faktor mentoraként vált országosan ismertté hazánkban.

"Örültem, amikor lehetőségünk volt Erikával együtt dolgozni – felelte Verebély. – Aztán ki is maradt egy évad az X-Faktorból, de azért még dolgoztunk együtt vele, hiszen feltűnt az Árulókban, az Álarcos énekesben, a Sztárboxban pedig extra produkcióként lépett fel. Most ott kapott lehetőséget, és azt választotta, de egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy akár ő, akár mások, akik most a konkurenciánál vannak képernyőn, a jövőben ismét nálunk tűnjenek fel."

Arról is érdeklődtem, számíthatunk-e szabálymódosításokra, mint a korábbi években.

"Konkrét szabálymódosítás nincs, de a műsort a mentorokkal közösen alakítjuk, és lesz olyan izgalmas esemény, ami még nem fordult elő a hazai X-Faktor történetében. De ezt nem szeretnem előre lelőni."

Végezetül azt kérdeztem meg a kreatív producertől, hogy mit gondol, hány szezon lehet ebben a mentorcsapatban:

"Ez egy nehéz kérdés, mert jelen pillanatban még csak a forgatások vannak mögöttünk. Az élő szakasz, ami a legkonkrétabb mentori munka, az most kezdődik.

Ezért rajtuk is múlik, hogy mennyire találják meg újra és újra ebben a mentori pozícióban a kihívást, a hozzáadott értéket.

Majka már nagyon sokat zsűrizett különböző műsorokban, Gáspár Laci nyolcadszor ül az X-Faktor mentori pultjában, mégis mindig képesek megújulni. Még akár nagyon sok év is lehet ebben a négyesben, de természetesen az évad végén kell a tanulságokat levonni, és közösen megbeszélni, hogyan megyünk tovább. Idén sem a csatorna, sem a mentorok részéről nem volt kérdés, hogy velük megyünk tovább."

A tavalyi évad győztes mentorának, Valkusz Milánnak az első adásban annyira megtetszett az egyik versenyző produkciója, hogy felajánlotta, akkor is segít neki producerként, ha nem az ő csapatába kerül. Először is arra kértem Milánt, tisztázzuk, mit jelent a zenében a producer fogalma.

"Alapvetően a producer mint fogalom pénzügyi befektetőt jelent. De a zenei világban a producer a "music producer" kifejezésből jön, vagyis a stúdióban dalszerzőként, vagy akár hangmérnökként segítenék. Akkor is, ha a vetélytársam versenyzője lesz.

Szeretek önzetlenül segíteni, erről szól a világ, nem szabad azon kattogni, hogy ha a másik mentor versenyzőjét segítem, az rossz lesz az én csapatomnak.

Elkapott valami isteni sugallat, mert olyan gyönyörűen énekelt a kedves hölgy."

Miután az első adásban is láthattunk rá példát, hogy valaki rázendített egy Valmar dalra, és Gáspár Laci sláger is felcsendült, megkérdeztem, mennyire képes egy mentor objektív maradni, ha a saját dalát hallja a versenyzőtől.

"Mindig nehéz, ha valaki a saját dalát hallja, mert nagyon berögzült a fülben, agyban úgy, ahogy az ember megírta. Nem is emlékszem olyanra az eddigi adásokból, hogy valaki igazán jól énekelte a dalaimat. Nem tudom, ez minek köszönhető. A saját dalaimnál például a rapet nem nagyon tudják lehozni. Ilyenkor derül ki, hogy minden látszat ellenére még sem olyan könnyű az, amit Marics Petivel csinálunk.

Mindenesetre, ha valaki egyéniség akar lenni, akkor ne egy mentor dalát hozza. Inkább valami külföldi előadót, nagyobb "wow faktort" próbáljon mutatni."

Ha valaki egy Bon Jovit vagy más világsztárt énekel el úgy, ahogy kell, az teljesen más, mint mondjuk egy Valmar dal.

Végezetül az X-Faktor egyik műsorvezetőjét, Miller Dávidot szólítottam meg, aki minden eddiginél nagyobb trollként hergelte a versenyzőket a zsűri ellen.

"Amikor ott van nálam a versenyző, akkor én a versenyzővel vagyok – magyarázta Miller. – Mindent próbálok az ő szemszögéből nézni. Olyankor a mentorcsapat egy külső tényező. Ha ő dühös a mentorokra, akkor nyilván én is dühöt érzek a mentorokra. Ha jól sikerül neki és örül, akkor együtt örülök vele. Mindig a versenyző érzelmeit próbálom egy kicsit felerősíteni."

Mesélt arról is, milyen a közös munka műsorvezető társával, Pápai Jocival.

"Szerencsére egyikünknek sem kell a szomszédba menni a humorért. Nagyon jó közönség a Józsi.

Bármit csinálok, ő szakad a röhögéstől, ami nekem csak olaj a tűzre és akkor még többet hülyéskedek.

Egy ilyen műsorvezetői párosnál nagyon fontos, hogy kedveljük egymást a kamerán kívül, mert akkor sokkal könnyebb a kamera előtt is együtt dolgozni.

Semmi sincs előre megírva. Bemegyünk reggel 8.30-ra a székházba, 9.30-ra elkészülünk, 10-kor elkezdjük a forgatást, beállítanak minket a helyünkre. Előtte nem találkozom a versenyzővel, nem tudom, mit fog csinálni. Nem is lenne jó tudni, mert sokkal teátrálisabb lenne. Miért kérdezzem meg, hogy mit énekel, ha már tudom? Itt nem színész vagyok, hanem műsorvezető.

Amikor nem dolgoztam a tévében, én is azt hittem, hogy minden előre meg van írva, de most már látom, hogy ezeknek a civil szereplőknek a torkán nem lehet lenyomni előre kitalált dolgokat.

Annyi könnyebbség azért van, hogy ez felvétel. Az élő adás nyilván teljesen más. Ha ott kimondtál valamit, akkor ki kell keveredned belőle. Az meg azért izgalmas."

Az első adás szeptember 6-án látható az RTL-en, a róla írt kritikánk pedig vasárnap olvasható a Szeretlek Magyarországon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk