A Kispál és a Borz ott folytatta, ahol abbahagyta: nem maradt hiányérzetünk a visszatérő koncert után
Napra pontosan fél éve jelentették be, hogy újra aktív a Kispál és a Borz, ráadásul az előző, 2014-16 közötti visszatéréssel szemben ezúttal új dalokat is írnak.
Ilyen előzmények után meglepő volt, hogy újrakezdik, de annál örömtelibb, hiszen teljes zenekaros felállásban utoljára négy évvel ezelőtt, a Lovasi '18 turnén hallhatott Kispál-számokat a közönség. Merthogy ne legyenek illúzióink: senki nem az új dalok ígérete miatt jött izgalomba a hír hallatán, sokkal inkább azért, hogy végre újra tombolhat a Zsákmányállatra, a Húsrágó hídverőre és a többi slágerre.
Ettől függetlenül persze tök jó, hogy újra közösen alkotnak, még akkor is, ha az eddig megjelent két szám finoman szólva sem ér fel az életmű korábbi szakaszához. Amennyiben ez az ára, hogy újra legyenek Kispál-koncertek, még azt is meg tudom majd bocsátani, ha egyetlen jó szám sem lesz a készülőben lévő nagylemezen. De erre azért elég kicsi az esély.
A visszatérés köré szervezett minifesztivál, a Kispál on Orfű eredeti tematikája az volt, hogy a pénteki napon akusztikus koncertekkel (többek között Kispál és Lovasi duójával) melegíthet a közönség, a szombat pedig a hangos nap, főszerepben a Kispál és a Borzzal.
Emiatt főleg a szombati napijegyesek lehettek bosszúsak, hiszen ha eleve így hirdetik meg, nyilván jóval többen váltanak közülük bérletet. Azok a szerencsések viszont, akik ott voltak pénteken is, egyértelműen sokkal jobban jártak. Annál is inkább, mivel a két este műsora szinte teljesen különbözött: csak 3 vagy 4 olyan szám volt, amit mindkétszer eljátszottak, ezek közül pedig a Zsákmányállatot nem is ugyanúgy.
A pénteki program főleg a zenekar korai időszakának dalaiból állt – nyilván szempont volt, hogy azokat, amiben már Dióssy D. Ákos is részt vett, inkább vele együtt játsszák el másnap. G. Szabó Hunor ismét bizonyította, hogy ő az egyik legjobb magyar dobos, Németh Juci pedig a leginkább hozzá köthető De szeretnék-en kívül több másik számban (pl. Lefekszem a hóba) is közreműködött.
Egyedül Babcsán Bence lógott ki kicsit a többiek közül: ő inkább az eredeti, akusztikus koncepcióhoz illett volna, a hangos-zúzós felállásban a szólamai legtöbbször elvesztek. Ahol mégse, ott általában egy Kispál-féle gitárszólót vett át, amiből viszont jobb lett volna az eredetit hallani.
Szombat este fél 10-kor aztán már a "hivatalos" Kispál és a Borz lépett színpadra, akik ezen a néven utoljára ugyanitt, bő 6 évvel ezelőtt koncerteztek.
A koncertet Bödőcs Tibor 10 perces stand-upja vezette fel: a humorista díszes egyenruhában, "zeneipari főispánként" tartott beszédet, amiben előkerült Ákos, Demeter Szilárd, Tóth Gabi és Mészáros Lőrinc, de szó volt a fajkeveredés és a szexuális propaganda veszélyeiről, illetve természetesen a közelmúlt legnagyobb botránya, az OMSZ-ügy is kapott egy kiszólást („Na ugye, hogy nem esik az eső?!”).
Az este rendezője egyébként Bodó Viktor volt, akit először kértek fel hasonló feladatra, de nem igazán sikerült emlékezeteset alkotnia. Pedig több színészt is bevont a produkcióba, akik például mentősöket játszottak, miután Lovasi a Ha az életben közepén váratlanul összeesett.
Ezek a közjátékok összességében nem sokat tettek hozzá az élményhez, eleve nem fesztiválszínpadra valók: a hátul állók jelentős része valószínűleg nem is értette, mi történik. Lévai Balázs rendezései (a 2010-es búcsúkoncerten, vagy a Lovasi 50 arénakoncerten) sokkal jobbak voltak, mivel nála végig a zene maradt a középpontban.
A szombati koncerten már a zenekar középső és utolsó korszakának dalai is szép számban előkerültek, de itt is kapott azért egy külön blokkot a legelső felállás, ami alatt Bräutigam Gábor ült a dobok mögé. Őt egyébként Lovasi talán öt alkalommal is bemutatta abban a nagyjából 20 percben, amit a színpadon töltött, Bodó Viktort viszont teljesen elfelejtette (nekem legalábbis nem rémlik, hogy említette volna a nevét).
A folytatást egyelőre homály fedi, de ha minden igaz, idén már nem terveznek több koncertet. Bízzunk benne, hogy ha rendes hosszúságú turné nem is lesz, néhányszor azért láthatjuk majd őket jövőre, és nemcsak Orfűn. Ha tényleg lesz új lemez, akkor annak apropóján, de ahogy korábban már többször leírtam: a Kispál és a Borz az a zenekar, akiknél egyáltalán nem zavarna az sem, ha csak a régi slágereikkel "hakniznának".
Ezek a dalok egyszerűen túl jók ahhoz, hogy ne hangozzanak el rendszeresen élőben, a mostani fesztivál pedig megmutatta, hogy az érdeklődés nemhogy csökkent irántuk a hiátus éveiben, talán még nőtt is.
