hirdetés

KULT

Kísértethistória nosztalgiabetyároknak – Megnéztük a Szellemirtók: Az örökséget

Vajon mi sül ki abból, ha elegyítjük a Szellemirtókat a Stranger Thingsszel? Nos, valami ilyesmi...
Szöllőskei Gábor - szmo.hu
2021. november 22.


Link másolása

hirdetés

Bár sokan nem bíztak benne, a Szellemirtók 1984-ben mégis óriási sikert aratott, az Indiana Jones és a végzet temploma, valamint A Beverly Hills-i zsaru után az év harmadik legtöbb pénzt hozó filmje lett (295,6 millió dolláros összkeresetével), az USA-ban pedig csak Axel Foley első bevetése tudta megelőzni. A népszerűség természetesen franchise-t faragott a négy tudós szellemhajkurászásából, animációs sorozat készült belőle, továbbá képregények és természetesen videójátékok is, emellett pólókra, iskolatáskákra és tolltartókra nyomtatták a film logóját, 1989-ben pedig mozivásznakra került a folytatás, a Szellemirtók 2, amely kapcsán már kevésbé volt lelkes a közönség és a kritikusok, ám ettől függetlenül szép pénzt hozott (215,4 millió dollárt), és azóta is gyakran idézgetjük, többek között Vigót, a Kárpátok ostorát, Moldávia bánatát.

A franchise ugyanakkor itt megakadt, pedig adta volna magát egy harmadik etap is, ám a trilógiazáró epizód az istennek nem akart létrejönni, pedig tengernyi ötlet, sztori és forgatókönyv készült hozzá. Aztán az eredeti Szellemirtók egyik tagja, a Dr. Egon Spenglert alakító író-rendező-színész Harold Ramis 2014-ben, 69 évesen elhunyt, s így végképp le kellett tennie a rajongóknak arról, hogy lássák kedvenceiket, amint újra keresztezik protonfegyvereik sugarait. Mégsem ért itt véget a történet, hiszen 2016-ban a Koszorúslányok, a Női szervek és A kém rendezője, Paul Feig kijött egy Szellemirtók-reboottal, amelyben ezúttal négy nő (Melissa McCarthy, Kristen Wiig, Kate McKinnon és Leslie Jones) szállt szembe az ártó túlvilági entitásokkal. A változtatás azonban nem jött be, a közönség többsége elutasító volt a nemcsere miatt, s a lányok így meg is buktak a mozikasszáknál (pedig még kedveskedni is akartak a készítők a keményvonalas fanoknak, hiszen a filmben feltűnt az eredeti gárdából Bill Murray, Dan Aykroyd, Ernie Hudson, Sigourney Weaver és Annie Potts is, ám nem korábbi szerepeikben).

Ekkor már végképp elveszni látszott minden remény, hogy kapjunk végre egy rendes folytatást, és lám, végül arra az alkotóra volt szükség, aki ezt az egész hajcihőt annak idején elindította. Az első két rész rendezője, Ivan Reitman ugyanis újra felkarolta a projektet, amibe bevonta szintén direktor fiacskáját, Jasont (Köszönjük, hogy rágyújtott!, Juno, Egek ura, Pszichoszingli), aki Gil Kenannal összedobta a forgatókönyvet, sőt, meg is rendezte Az örökség alcímmel megáldott új Szellemirtók-menetet. És így zárul be a kör, hiszen Jason Reitman anno ráadásul szerepelt is az 1989-es második részben, 11 évesen: ő volt az a tudálékos fiú a film eleji gyerekzsúron, aki azt mondja Raynek és Winstonnak, hogy az apja szerint ők csak kóklerek. Családi vállalkozás lett hát a hivatalos harmadik epizódból, ami természetesen figyelmen kívül hagyja a 2016-os rebootot, és csak az első két film sztorijára alapoz.

Sok év telt el ugyanis azóta, hogy Peter (Murray), Ray (Aykroyd), Egon (Ramis) és Winston (Hudson) elbántak a túlvilág urával, Gozerrel (nem mellesleg pedig leradírozták közben egy felhőkarcoló tetejét), valamint az egykori népirtó Vigo nyálkás szellemével (ekkor pedig a New York-i Szabadság-szoborral masíroztak be a belvárosba). A szellemek azóta eltűntek, a Szellemirtók így szétszéledtek.

Ugrás 2021-be, amikor Callie (Carrie Coon) két gyermekével, Trevorral (Finn Wolfhard) és Phoebe-vel (McKenna Grace) kénytelen az isten háta mögötti, oklahomai Summerville-be költözni, mivel anyagilag tönkrementek, Callie rég eltűnt apja pedig ott hagyott rájuk egy rozoga, ódon házat. A kisvárosban viszont egyre furcsább esetek (földrengések, jelenések) történnek, a srácok pedig az egykori Szellemirtók eszközeire bukkannak új házukban. Úgy döntenek, ideje, hogy saját kezükbe vegyék az örökségüket.

hirdetés
E sztoriból is tisztán kivehető, hogy Jason Reitman és Gil Kenan forgatókönyve a manapság népszerű kölyökcsapatos-rejtélymegoldós-strangerthingses tematikát követi, nem is ügyetlenül.

Jó ötlet volt a metropoliszból áthelyezni a cselekményt a kisvárosi miliőbe, és szerencsére jól sült el a főszereplőfiatalítás is, hiszen McKenna Grace, Finn Wolfhard (igen, a Stranger Things Mike Wheelerje) és Podcastet alakító Logan Kim is imádnivalók és viccesek, lehet értük izgulni. A felnőtt fronton ugyanakkor Carrie Coon és Paul Rudd is lubickolnak szerepükben, vagyis az alapfelállás működik, Reitmanék érezhetően próbáltak ráépíteni valami újat az ismert alapokra.

Olyan atmoszféra lengi körbe a film első felét, mintha a nyolcvanas-kilencvenes években készült volna (erre egyébként Rob Simonsen a régi taktusokat felhasználó aláfestő zenéje is rendesen rájátszik), így a mostani felnőtt nézők újra tízéves kissrácnak vagy kislánynak érezhetik magukat közben.

Aztán kezdenek egyre inkább elszaporodni a fan service-elemek, a nosztalgiázás: ott egy kellék az első filmből, ott egy szereplő belőle, ott egy lény, ott egy jel, ott egy sztorielem – mígnem eljutunk odáig, hogy 37 évvel 1984 után konkrétan megismétlődik minden, csak mai felfogásban és technikával.

A fináléra tehát talán túlságosan elszabadul a múltidézés, és kétségtelen, hogy jobban örültünk volna valami kreatívabbnak, valami újnak a lezárásra, ám amellett sem lehet elmenni, hogy Reitmanék, akik Harold Ramisnek ajánlják a filmet, könnymorzsolóan szép megemlékezést kanyarítottak egykori alkotótársuknak. Az új epizód tehát végső soron sikerrel viszi tovább a Szellemirtók örökségét, és ágyaz meg anyagi siker esetén egy új franchise-nak. Sőt, még cameócunamira is számíthatunk...


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Tovább bonyolódik a Vígszínház-ügy: Wunderlich József elnézést kért a posztjai miatt

A színész most már azt mondja, hibázott, amikor kritizálta a színházat és Rudolf Péter igazgatót.

Link másolása

hirdetés

Ahogyan mi is írtunk róla, Wunderlich József csütörtök hajnalban tett közzé egy Facebook-bejegyzést, ami hamar nagy port kavart. A színész ebben arról írt, hogy a társulat többi tagjával együtt kiszolgáltatottnak érzik magukat, félnek és hallgatnak, miközben a színház nem törődik – a koronavírus járvány miatt veszélybe került – egészségük miatt. Nincsenek tesztek, nem használnak védőmaszkot, eközben pedig ellenőrzés nélkül fogadják a külsős szereplőket.

A poszt még nagyobb feltűnést keltett, miután a szerzője törölte vagy nem nyilvánosra állította.

Ezután pedig még egy bejegyzést közzétett: ebben azt részletezte, hogy az egyik kolléganőjét hogyan alázta meg a rendező, miután az elutasította, hogy Csehov Sirályának kedvéért meztelenre vetkőzzön a színpadon. Ebben az írásban számonkérte a színház vezetését is, amiért nem léptek fel ez ellen. Nem sokkal később ez a poszt is eltűnt.

Idő közben a színház igazgatója, Rudolf Péter is reagált a posztokra. A Telexnek azt mondta, hogy döbbenten olvasta Wunderlich írását, amit ő puszta pánikkeltésnek gondol, hiszen a színházban betartják a járványügyi protokollt. Az igazgató a színésznő ügyében a HVG-nek nyilatkozott, és elmondta: „a próbafolyamat során világossá vált, hogy a rendezőnek olyan határozott víziója van erről a szerepről, amiben nem tudtak kompromisszumra jutni a művésznővel”.

Mindezek után elérkeztünk a pénteki naphoz, amikor Wunderlich újabb posztot tett közzé – szúrta ki a Telex.

Hibáztam, amikor a színházat kritizáló mondataimat megosztottam a facebook-on.

Sajnálom, hogy így történt.

hirdetés

Végtelenül kétségbe voltam esve.

Elnézést kérek a színháztól.

Elnézést kérek Rudolf Pétertől.

Elnézést kérek az egész társulattól.

Ne haragudjatok.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Sír, nevet, belehal – Andrew Garfieldnak már oda is adtuk az Oscart a Tick, Tick… Boom!-ért

A színész olyasmit művel a tragikusan fiatalon elhunyt zseni szerepében, amit csak a legnagyobbak tudnak. Kritika.

Link másolása

hirdetés

A Netflixen látható ez a remekmű, amit nem véletlenül hívok így, és őszintén remélem, hogy jobban megtalálja majd kultikus helyét, mint az életrajzi film főszereplője és művei a saját életében. Jonathan Larssonnak ugyanis nem sok idő adatott, erre utal a film címe is, mely egyik musicalének címe: magyarul anno Robbanás előtt címmel mutatták be itthon színházban. Vagyis a Tick, Tick… Boom! azt az időszakot mutatja be, mielőtt Larson karrierje hatalmasat villanva berobbant volna, egészen pontosan a halála előtti időszakot.

Most ironizálhatnánk Larson stílusához illően: pontosan melyik időszakot is? Hiszen az ember halála előtti időszaka az nem más, mint az élete. Ha ebből a roppantul pesszimistán egzisztencialista szemszögből nézzük. Tehát pontosítok:

azt az időszakot látjuk, amikor Larson épp hamarosan betölti a harmincat, azt gondolja, még semmit nem tett le az asztalra, ő egy senki és az óra csak ketyeg. Sajnos utóbbit jól érezte.

Lássuk, mi ebből az igazság: a számára legfontosabb musicalje, amit ezidőtájt 8 éve írt, épp még mindig nem készült el - de most ennek a csodás filmnek a score-ját, azaz filmzenéjét adja, és egyszerűen fantasztikus, semmi korábbihoz nem hasonlítható. De Larson hírnévre vágyott, sikerre, arra, hogy megmutathassa az embereknek, érti és látja őket.

Ilyen katartikus filmélményben ritkán van része az embernek, én is így éltem meg a Tick, Tick... Boom!-ot, ami nagyrészt köszönhető az egy ideje musicalfan berkekben már übernépszerű Lin-Manuel Miranda rendezőnek, akinek szintén ez az első filmje, ahhoz képest meg pláne le a kalappal előtte. És Andrew Garfield alakításának, akit ha kivennénk a filmből és egy középszerűen jó alakítást tennénk be helyette, egy remek kísérletként látnánk talán.

hirdetés
Mert nemcsak Miranda profi rendezése és egyedi univerzuma teszi nagyszerűvé a filmet, hanem, nekem, színészmániásnak különösen, Andrew Garfield játéka, aki maga Jonathan Larson.

Mindezt úgy éreztem, hogy korábban fogalmam sem volt róla, ki az a Jonathan Larson, csak rémlett, hogy volt egy menő musical, a Rent, de a nevét nem ismertem.

A The Social Network óta vártam, hogy Andrew Garfield kapjon egyszer egy olyan drámai szerepet, amiben minden színét és tehetségét meg tudja mutatni. Garfield egy olyan zsenit ábrázol teljesen lemeztelenedve, aki

szerethető és sajnálatra méltó egyszerre, és minden színészi pillanatával, a karakter művészi állomásainak és komoly alkotói válság-epizódjainak drámájával együtt szó szerint életre kel.

A többi szereplőre csaknem nem is maradt annyi muníció, mint Larsonéra, aki Garfield és a forgatókönyv által beránt minket egy géniusz világába, aki rohan, siet, mert mintha érezné, hogy közel a vég. Hidegrázás belegondolni, hogy a Rent első színpadra kerülésének estéjén jött el érte a halál.

Garfield táncol, énekel, sír, nevet, ahogy Larsson és ahogy a legnagyobb előadók teszik és tették, és megértjük általa és a film által, milyen az, amikor valakinek fontosabb az életénél az, hogy adjon, és hogy alkosson. Annyival fontosabb, és talán Larson utólag megbánta ezt, hogy miközben egyszerre ezerrel él, pillanatokra el is dobja magától az életet, a magánéletet, és olyankor csak ő van és a kotta, meg a zongora. Szó szerint meghal a művészetért (szerencsére ezt a film nem propagálja, nem érezzük, hogy ez menő lenne, csak a szenvedését). Ráadásul nem az öncélúért, hanem a nyolcvanas években, az AIDS tragikus fellobbanási korszakában alkotott és komoly ébresztő-harsonát fújt a társadalomnak. Remélem, magában mindenki megköszöni majd az alkotóknak a vége főcím alatt, hogy készítettek egy filmet erről a kivételes emberről és tehetségről, mert így posztumusz még jobban megismerheti a világ.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Így lesz vérszomjas démonná Lady Gaga Patrizia Reggianiként a Gucci-házban

Ridley Scott filmjének legnagyobb bravúrja a két színész alakítása, Adam Driver újra kaméleonként változik át Maurizio Guccivá.

Link másolása

hirdetés

Guccinénak először bejött az élet, aztán nagyon nem, jut az ember eszébe keserűen mosolyogva ezen a bizarr, valós események inspirálta drámán, miután felállt a székéből a moziban. Nem fogok spoilerezni arról, hogy egészen pontosan hogyan halt meg Maurizio Gucci (Adam Driver), de egyetlen kattintással felkutatható, miként lett a pénzéhség, a hatalomvágy, az egó és a családi ellenségeskedések áldozata viszonylag fiatalon ez az ember, aki még az utolsó tartópillére volt a Gucci-családból a Gucci márkának.

Hogy a Gucci miként vált a világ egyik legismertebb luxus-divatmárkájává és a brand története mögött milyen drámák húzódnak, eddig nem biztos, hogy tudtuk, Ridley Scott pedig ennek eredt utána, miközben egyértelműen az emberi természet visszásságait kutatta. És itt abból van elég bőven.

A két főszereplő, Patrizia Reggiani (Lady Gaga) és Maurizio Gucci, a neves és vagyonos Gucci-család sarjának találkozása igazi sikertörténetbe torkollt, csak épp nem a közös sikertörténetükébe. Pedig ígéretesen indult a kapcsolat: szenvedélyes szerelemként, melynek egyik résztvevője azonban naiv és introvertált (a férfi), a másik azonban a kezdetektől számító és sikeréhes volt.

Ebből rendszerint akkor alakul biztos kapcsolat, ha az egyik hajlandó alárendelni magát a másiknak - egy ideig így is alakult, Driver karakterének azonban voltak olyan emberi alapértékei, amik miatt egy idő után észrevette, hogy feleségéből hogyan válik kontrollmániás, a másikat birtokolni akaró pénzéhes démon, akinek soha nem elég semmi.

Az épp reneszánszát élő Ridley Scott rendező előző filmje intellektuálisan ugyan csavarosabb észjárású volt, mint ez, A Gucci-ház azonban pszichológiáját nézve pontos. Szépen, alaposan ábrázolja az emberek egymás melletti és egymáshoz képesti változását az évek, évtizedek során, és a személyiség torzulását is.

hirdetés
Gaga figurája van a fókuszban az utóbbi szempontból: nárcizmusa és etikai korlátainak megrendülése úgy lesz egyre erősebb az idővel, ahogy egyre inkább az lesz a rögeszméje, ha összefognak a férfival, együtt mindent elérhetnek.

Csakhogy ez a férfi nemcsak az anyagi világ iránt vonzódott, így egyiküknek egyszer csak sok lett az egyik, míg másikuknak kevés a másik, ahogy az lenni szokott. Ennek a lélektani folyamatnak a precíz bemutatásában - melyben nemcsak a rendező és az író, hanem a remek színészek is benne vannak erősen - komoly teljesítmény A Gucci-ház.

Bár kicsit hosszú, épp a két óránál éreztem, hogy már mocorognék a székben, mégis lebilincselő a történet. A film másik aspektusa ugyanis az, hogy a Gucci-ház családjának története olyan, mint egy szappanoperába oltott színmű. Van benne ármány, szerelem, őrület - Gaga fantasztikusan hozza a valóságtól egyre eltávolodó, monomániás asszonyt -, apa-fiú krízis, másik országba menekülés.

De a legjobb mégis a két színész: Adam Driver már megint teljesen "megfeledkezett" önmagáról, és egy olyan, ügyefogyottból nagy formátumú személyiséggé váló nemesi vérű figurát hoz, amit még soha, úgy, hogy az elején meg sem találjuk benne magát Drivert.

Ezt a fajta kaméleonságot nagyon kevés színész tudja, akárcsak Jared Leto, akit majd csak keresni kell, ha nem figyelünk, nem találjuk a filmben. Jeremy Irons és Al Pacino pedig szépen simulnak az öregek szerepébe, akárcsak Salma Hayek a megkérdőjelezhető értékrendű médiuméba, akinek kiemelt szerep jut a végső tragédiában (amúgy érdekes hasonlóság sejlik fel a Versace-gyilkosság és a Gucci-merénylet között). Ridley Scott ezúttal arról mesélt nagyon szórakoztatóan és elemzően, mi lesz, ha elkap a gépszíj, ha gazdag vagy, nincs megállás, és megáll az ész. Hát ez.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Találd ki, ki lép fel jövőre a Művészetek Völgyében!

Játékos videóval állt elő a fesztivál, a helyes megfejtők közül egyvalaki ötnapos páros bérletet nyerhet.

Link másolása

hirdetés

A Művészetek Völgye egy karácsonyi hangulatú, játékos videóval jelentette be 2022 első fellépőit, amelyben Lábas Viki, a Margaret Island énekesnője, Fekete Giorgio, a Carson Coma énekese, Palágyi Máté, a Bohemian Betyars hegedűs-énekese és Bodor Áron, az Esti Kornél frontembere activityznek. Az egyik feladvány megfejtése azonban a közönségre vár!

A fesztivál szervezői a Facebookon osztották meg karácsonyi videójukat, amelyben kreatív módon jelentik be jövő évi fellépőiket. A videóban a zenészek egymás zenekarának nevét húzzák ki Acitvityben: megtudhatjuk, hogyan néz ki a Margaret Island, az Esti Kornél, a Bohemian Betyars és a Carson Coma elmutogatva, lerajzolva vagy éppen körülírva.

Ők ugyanis már biztosan fellépnek 2022. július 22. és 31. között a Panoráma Színpadon. Az ötödik zenekar megfejtése azonban a közönségre vár, a helyes megfejtők közül egyvalaki ötnapos páros bérletet nyerhet.

A fesztivál karácsonyi akciójában most kedvezményesen szerezhetők be a jövő évi fesztiválbérletek is, amelyek mellé a zenekarok és a Völgy szuvenírjei közül lehet ajándékot választani a fa alá.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: