KULT
A Rovatból

Ki hitte volna, hogy Vavra Bence tud énekelni? - megnéztük a Sztárban sztár első adását

De nem ez a Sztárban sztár első adásának egyetlen tanulsága. Rájöttem, hogy sosem szeretnék Laroux-t hallgatni, és megállapítottam, hogy Stohl András sokkal jobb színész, mint Will Smith.


(Tudjátok: kritika, SPOILERVESZÉLY.)

Bevallom, alapjában véve kedvelem a Sztárban sztárt, mert a szereplők megmutathatják olyan oldalukat, amiről addig sejtésünk sem volt.

Például ki hitte volna, hogy Vavra Bence tud énekelni?

Mármint tényleg énekelni, nem csak olyan „ügyeletes szépfiú elfogadható hanggal” szinten?

Annak idején a Sztárban sztár nyitotta fel rá a szemem, hogy Szandi mennyire jó énekesnő (csak beragadt egy – szerintem – rossz műfajba), vagy hogy Bereczki Zoltán tulajdonképpen egy kaméleon.

Amúgy egyáltalán nem új ez a műfaj a magyar szórakoztatás történetében. 1979-ben volt egy szilveszteri műsor, a Disco disco, amelyben a kor népszerű színészei bújtak akkori világsztárok bőrébe. A legemlékezetesebb talán Harsányi Gábor Amanda Lear interpretációja volt. (Ezt csak a „régen minden jobb volt” tábor kedvéért jegyzem meg.)

A korábbi évadokhoz képest ismét változott a zsűri összetétele. Kökény Attila és Papp Szabi maradt, viszont Bereczki Zoltán helyét Makránczi Zalán vette át, a kötelező egy darab nő pedig Lékai-Kiss Ramóna lett.

A zsűri már a bemutatkozásnál igyekezett vicces lenni, Makránczi Zalán ugyanis feketébe öltözött, amire zsűritársai John Williams Birodalmi indulóját kezdték dúdolni, majd amikor Tilla rákérdezett, miért, közölték, hogy Zalán a sötét lovag. Ami a maga módján zseniális benyögés, mivel

egyetlen mondatban sikerült vérig sérteniük két franchise rajongóit.

A műsorvezető a lecserélhetetlen Till Attila. (Tényleg, emlékeztek, hogy a legelső évadnak még Friderikusz volt a műsorvezetője? Én sem.)

Azért is hasznosak számomra az ilyen műsorok, mert kicsit búsztolja az általános műveltségemet. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy számomra tök ismeretlen előadók utánoznak számomra tök ismeretlen előadókat, és így kénytelen vagyok tájékozódni, hogy valamennyire tartsam a lépést a korral.

Aztán persze olykor kiderül, hogy jobb volt a tudatlanság, de szeretek veszélyesen élni.

De nézzük a versenyzőket és a produkciókat!

Személyes szubjektív véleményem szerint a színészeknek jobban áll az ilyen típusú műsor, mint az énekeseknek. Ember Márk sem okozott a csalódást, aki Jason Derulóként nyitotta meg a show-t.

Hozta, amit kellett, bár azért az is igaz, hogy a Sztárban sztár produkciók sikere minimum 50 százalékban a maszkmestereken és sztájlisztokon múlik.

Márknak épp ezért már azelőtt félig nyert ügye volt, hogy énekelni kezdett.

A zsűri remekségét jelzi, hogy rögtön az első értékelésben megjön az első kakis poén is, ehhez méltó kacarászás kíséretében. A zsűriről talán ennyi elég is.

Galambos Dorina következett és a La Roux – Dorinát amúgy bírom, értékelhető előadói fejlődési ívet járt be „a magyar Britney Spears”-től a Mrs. Colombóig,

de hogy soha életemben nem szeretnék La Roux-t hallgatni, az is biztos.

Ez nem Dorina hibája persze, a klippet egész jól lehozta, bár itt-ott hamiskásnak hallottam. Till Attila amúgy igen találóan jegyezte meg Dorina külső megjelenésére, hogy így nézne ki Papp Szabi, ha lánynak születik.

Dallos Bogi a Pamkutya-párost kapta. Pamkutyáékat véletlenül pont ismerem, mivel a kisfiam nemcsak hallgatja, de hallgattatja is. Persze ő most 9 éves, és ebben a korban az ember sok mindenért lelkesedik, amit később letagadna.

Amúgy Pamkutyáék paródiáiban vannak tényleg jó ötletek, de – legalábbis számomra – az előadásuk színvonala nem haladja meg egy tehetségesebb sulizenekarét.

Bogi szerintem szenzációsan megoldotta a feladatot. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ő két pasi, hanem egy nő – nőnek mindig nehezebb pasit alakítani, mint fordítva –, és hát legyünk őszinték,

sokkal jobb előadó is, mint Pisti és Béla.

Marics Peti Måneskinként mutatta meg, hogy helye van a színpadon, és bár eddig elkerülte figyelmemet, mostantól figyelni fogok rá. (Marics Petire, nem a Måneskinre.)

Zámbó Krisztián nagy talány számomra. Az Álarcos énekesben egész jó volt, de a mostani Csepregi Éva-alakítása kapcsán nekem azért felébredtek az X-faktoros emlékek. A zsűri másképp látta és hallotta, szerintük tökéletesen hozta Csepregi hangját. Ooo-kééé…

Orsovai Reni lesz az egyik favoritom az évadban. Olyan tökéletesen hozta Tóth Gabit, hogy bármilyen közhelyesen hangzik, tényleg oda kellett néznem, hogy meggyőződjek róla, nem a nemzet Gabija áll személyesen a színpadon. (Oké, lebuktam, olykor csak hallgattam a műsort, mert hát valamikor wordlézni is kell.)

Örülnék, ha nyerne, annál is inkább, mert bármily felháborító, hölgy még nem nyert a magyar Sztárban sztár történetében.

Péterffy Lili a belga Stromae volt, Vavra Bence James Arthur (erre már utaltam). Emilio Korda Györggyé változott, és meglehetősen jól hozta Gyuri bácsit, bár azt gondolom, hogyha valakiben amúgy megvan az utánzás tehetsége (és főleg még énekhangja is van hozzá), ő a könnyebb feladatok közé tartozik.

Ugyanakkor Tilla és Rami jogosan állapította meg, hogy Emilio kicsit Jack Nicholsonra is emlékeztetett, ráadásul a Ragyogásból.

Szekeres Adrien Kylie Minogue dalát adta elő. Szerintem nem sikerült annyira jól.

Nem úgy, mint Palya Bea LP-je. Kétségtelenül Bea lóg ki leginkább ebből a műsorból, gondolom kap is majd a highbrow rajongóktól, de ilyen ez a popszakma. Szerintem ahhoz képest remekül vette az első akadályt, bár Lékai-Kiss Ramóna szerint még többet vissza kellett volna vennie a palyabeaságból.

Na és akkor jött Stohl András. Őszinte leszek, Stohllal nagyon elfogult vagyok.

Véleményem szerint generációja egyik legjobb színésze, sőt, még ezt is eufemizmusnak érzem.

Fogalmazzunk úgy, hogy nagy kedvencem.

És persze, mindezek tükrében tényleg zavarba ejtő, hogy úgy tűnik, tényleg bármit elvállal, de igazán nem akarok pálcát törni fölötte, az ő dolga.

Amikor Will Smith-ként színpadra lépett, mint Dzsinn, sokáig kellett néznem, hogy meglássam Bucit a karakter mögött. Ami nyilván nem kis részben megint csak a maszkmesterek érdeme. De ettől még tény ami tény, Stohl képes teljesen eltűnni. Ráadásul elég jól énekel is. Ha van valami, amiért nem tudott tökéletes lenni az az, hogy

András ezerszer jobb színész, mint Will Smith, és ez azért lejött.

Összességében szórakoztató volt az első adás, senki nem volt botrányosan rossz, és a többség kifejezetten kellemes meglepetést okozott.

Ami az új zsűritagokat illeti, Ramóna az első pillanattól tökéletesen belesimult a műsorba, Makránczi Zalánon viszont azt éreztem, kicsit még keresi a helyét ebben az egészben. Azt hiszem, kicsit el kéne engednie magát.

Ja, és majd elfelejtettem, Galambos Dorina esett ki, ami kár, mert több van benne. De hát ez már csak ilyen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk