KULT
A Rovatból

A Művészetek Völgye kicsiben, egy borfesztivállal keresztezve – ilyen volt az idei Kerekdomb

A könnyűzene mellett színház, irodalom, filmvetítések és sportprogramok is voltak a tállyai fesztiválon, ahol minden eddiginél jobban bevonták a pincészeteket. Szubjektív beszámoló.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. szeptember 21.



A Művészetek Völgye szervezői 2016-ban álmodták meg a Kerekdomb Fesztivált, azzal a célkitűzéssel, hogy a Kapolcson már megszokott szellemiséget és összművészeti programkínálatot exportálják a keleti országrészbe, egy hétvégébe sűrítve.

Azóta már a hatodik alkalomra került sor (két évvel ezelőtt ugyan elmaradt, 2017-ben viszont kétszer is megrendezték), a visszatérő látogatók pedig testközelből követhették, hogyan nőtte ki kezdeti gyermekbetegségeit és vált egyre kiforrottabbá, ezzel párhuzamosan szerethetőbbé.

Kísérletezésből valóban nem volt hiány: az évek során próbálkoztak 3 és 4 napos kiadással is, folyamatosan szélesítették a zenei felhozatalt, tavaly pedig Tállya mellett a szomszédos Golopot is bevonták.

Utóbbi végül nem bizonyult nyerő ötletnek, már csak azért sem, mert a Kerekdomb egyik legfőbb vonzereje az egyszerű bejárhatóság: minden helyszín kényelmes sétatávon belül található, nem kell buszozni a falvak között a kezdési időpontokkal sakkozva, mint a Völgyben. Szerencsére ezt a stáb is felismerte, és idén már újra csak Tállyára fókuszáltak.

A falun belül viszont tudtak terjeszkedni: a fő újítás az volt, hogy minden eddiginél jobban becsatornázták a pincészeteket a fesztivál vérkeringésébe. Több kisebb koncertet, beszélgetést, valamint kiállítást is kiszerveztek korábban részt nem vevő helyszínekre, például a Szűcs-, a Szóló- és a Zsadányi-pincészetbe, vagy a szintén most debütáló Nyerges-udvarba.

A másik ügyes ötlet a már korábban is létező borútlevél volt, egy kis papír pecsételőhelyekkel, amivel sorra végig lehetett járni a rajta szereplő borászatokat, mindenhol egy tetszőleges fajta bort megkóstolva. Ez tökéletes motivációt adott a tucatnyinál is több helyi termelő felkeresésére, akik persze szívesen beszélgettek is a vendégekkel.

Ezen a ponton kell kiemelni az árszínvonalat, ami borvidékhez méltóan kedvező: bár persze akadtak drágább tételek, valamint az ételekért is jobban a zsebünkbe kellett nyúlni, a termelői borok literjét már 6-700 forintért is kínálták, és ezért az összegért egyáltalán nem alsó polcos minőség járt.

Összesen ötféle dűlőtúrát hirdettek meg, amire jelentkezve még behatóbban meg lehetett ismerkedni a borászok munkájával és a szőlőművelés alapjaival, persze mindenhol kóstolással egybekötve.

Akinek mindez nem volt elég, a Gyöngyöm Presszóban a hamisítatlan vidéki kocsmai életérzést is magába szívhatta, zenegéppel, Unicummal, és persze a végtelenül barátságos helyi törzsközönséggel.

A programkínálat is gazdagabbnak tűnt, mint eddig bármikor: a Vincellér Ház szabadtéri nagyszínpadán fellépett például a Lóci Játszik, a Parno Graszt, a már visszajáró Bohemian Betyars, a Punnany Massif, a Szabó Balázs Bandája és az Elefánt, de utolsó nap itt került sor a Momentán Társulat Lev&Te című előadására is, melynek vendége ezúttal Palya Bea volt. Az énekesnő, aki nem sokkal korábban duókoncertet is adott a cimbalmos Lisztes Jenővel, bebizonyította, hogy a váratlan helyzetekre épülő improvizációban is legalább annyira otthonosan mozog, mint profi társai.

Az említett kisebb helyszíneken játszott még például a Blue sPot, a Jónás Vera trió, a Papaver, Dorogi Péter (Intim Torna Illegál), a CandyMen Duó és Snétberger Ferenc jazztanítványai. A közösségi házban színházi előadásokat lehetett megnézni, ilyen volt a Gerlóczy Márton regényéből adaptált A csemegepultos naplója, amit Ötvös András adott elő zseniálisan.

A Mailloth-kastélyban a Malter Fesztivál keretein belül rövidfilmeket lehetett nézni, az evangélikus templomban a Miskolci Szimfonikus Zenekar adott hangversenyt, valamint sportprogramokban sem volt hiány: több E-bike túra indult a hétvége során, vasárnap reggelre futóversenyt hirdettek, az igazán vállalkozó szelleműek pedig evezni is mehettek a Bodrogra.

Ahogy kezdettől fogva mindig, a Hosszúlépés csapata is áttette a székhelyét Tállyára, hogy tematikus helytörténeti sétákon mutassák be a település múltját, ezúttal a zsidó örökségre fókuszálva.

Míg korábban alig párszor fordult elő, hogy átfedések legyenek a műsorfüzetben, leginkább lineárisan zajlott minden, most sokszor szinte a bőség zavara volt jellemző.

Érdekes módon egyáltalán nem volt nagy tömeg, péntek délután a Lóci Játszik koncertjén konkrétan csak lézengtek, de még a főműsoridőben fellépő Punnany Massifot és Bohemian Betyarst is sokkal kevesebben nézték, mint amennyit más fellépéseiken megszokhattak.

A családias légkörnek persze megvoltak az előnyei is, például a pultoknál és a vécéknél gyakorlatilag azonnal sorra lehetett kerülni, de ha meg kéne tippelnem, összességében akár másfélszer ennyi látogatót is kényelmesen elbírna a fesztivál.

Valószínűleg többeket visszatartott az időjárás, ami ilyentájt már mindig elég esetlegesen alakul. Most sem úsztuk meg eső nélkül, pénteken volt egy nagyjából egy-másfél órás intenzív zápor, másnapra azonban javult a helyzet, még a nap is többszöt kisütött. Igaz, esténként nagyon hideg volt, de melegen felöltozve ezt is ki lehetett bírni.

A Kerekdomb mostanra találta meg igazán a maga profilját, ami hiánypótló színfolttá teszi nemcsak a térségben, de országosan is. Ezen az úton továbbhaladva hosszabb távon is meglesz a létjogosultsága.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk