prcikk: A legjobb nyárzárás borokkal, zenével, színházzal és irodalommal – beszámoló a Kerekdomb Fesztiválról | szmo.hu
KULT
A Rovatból

A legjobb nyárzárás borokkal, zenével, színházzal és irodalommal – beszámoló a Kerekdomb Fesztiválról

17 borászat és 9 helyszínen közel 100 program várta a látogatókat Tállyán, mesébe illő környezetben. Mi is ott voltunk, sőt a környék látnivalóit is bejártuk.


Augusztus végén nagyjából már mindenki temette a fesztiválszezont: a közösségi oldalakon az ismerőseim sorra posztolták a fotókat levágott karszalagjaikról, „viszlát nyár, jövőre folyt.köv.” és hasonló szövegekkel.

Pedig valójában még nem volt vége: szeptember harmadik hétvégéjén a Tokajtól 20 kilométerre található, festői szépségű Tállyán már negyedik alkalommal rendezték meg a Kerekdomb Fesztivált. Ráadásul most először három helyett négy napig tartott.

A Művészetek Völgye szervezői két évvel ezelőtt kezdtek terjeszkedésbe, ennek első állomása volt az ország egyik leghíresebb borvidékén megalapított összművészeti forgatag. Tavaly próbaképpen kettő is volt belőle, a szeptemberi időpont mellett nyár elején. Az idei évre viszont letisztult, hogy a szüreti időszakban van igazán létjogosultsága.

A Kerekdomb leginkább olyan, mint a Völgy kicsiben: mindenből ad egy keveset, 10 nap helyett egy hosszú hétvégébe sűrítve.

A programok többnyire lineárisan zajlanak, átfedés csak néhány esetben fordult elő. A helyszínek könnyen bejárhatók, bár kis fesztiválhoz képest egészen sok van belőlük, de néhány perc sétával mindenhová át lehet érni.

Palya Bea a nagyszínpadon

Varró Dániel és Molnár György az Oroszlánosban

Farkasházi Réka és a Tintanyúl a Maillot Kastélyban

A felosztást műfajok szerint oldották meg. A Vincellér Ház kertjében található nagyszínpadra kerültek a nagyobb könnyűzenei koncertek, az Oroszlános Borhotel pincéjébe pedig az akusztikus produkciók és az irodalmi felolvasóestek. A Maillot Kastély a gyerekprogramok és a filmvetítések színhelye volt, a közösségi házban tartották a színházi előadásokat, az evangélikus templom pedig a komolyzenei koncerteket fogadta be.

A kezdeti botladozások után ezúttal már a borospincéket is aktívan bevonták a fesztivál életébe. A belépőjegy mellé 1500 forintért lehetett vásárolni egy borútlevelet, amivel összesen 18 pincészetben kaphattunk kóstolót egy-egy borból, vagy helyi pálinkából. Ez bőven megérte az árát, különösen úgy, hogy egy logózott borospohár is járt hozzá.

Ráadásul egyfajta izgalmas kincsvadászat-jellege is volt annak, ahogy a térképet böngészve sorra kerestük fel az egyes helyszíneket, és gyűjtögettük a pecséteket az útlevelünkbe.

A Zsadányi Pincészet egyébként idén először programhelyszínné is alakult, szombat este a Light in Babylon nevű világzenei formáció lépett fel itt. Szerintem érdemes lenne tovább nyitni ebbe az irányba, hiszen a legtöbb pincének van rendezvényterme, és így még több embert lehetne rávenni, hogy látogassa meg őket.

Gyarmati Fanni naplója Hámori Gabriella előadásában

A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye az evangélikus templomban

Látnivalók a környéken

Idén töltöttem el eddig a legtöbb időt a fesztiválon, két éve csak egy délutánt, tavaly másfél napot maradtam, most viszont kétszer is ott aludtam. Így végre nemcsak Tállyán nézhettem szét, de a környező települések látnivalóival is meg tudtam ismerkedni.

Bár annyira nem hirdetik, ez is a Kerekdomb egyik vonzereje, hiszen 15-20 perc autóúttal több olyan látványosságot el lehet érni, amiért egyébként akár külön-külön is megérné ideutazni Budapestről.

Én fél nap alatt hármat néztem meg ezek közül.

Vizsoly

A Tállyától 22 kilométerre található községben őrzik az 1590-ben kinyomtatott Károlyi-biblia egyik eredeti példányát, amely köré az utóbbi néhány évben egész komplexum épült múzeummal, látogatóközponttal és kávézóval.

Már önmagában a közel 500 éves kötet miatt is érdemes ellátogatni ide, hiszen egyedülálló kulturális emlékről van szó, amiből mára már csak alig két tucat példány maradt fenn, de ezek közül csak egy darab maradt az eredeti helyszínen, ahol lassan 500 éve kinyomtatták.

Egyébként ennek sorsa is kalandosan alakult, ugyanis 2002-ben valaki ellopta, és csak jó másfél évvel később került elő a csodával határos módon. Azóta törhetetlen vitrinben őrzik a templomban, de aki kíváncsi a tartalmára, pár méterrel arrébb két másolatot is lapozgathat.

További kuriózum, hogy bárki kipróbálhatja az eredeti Gutenberg-féle nyomdagép egy kicsinyített, működőképes mását, amivel a Károlyi-biblia címlapját nyomtathatjuk ki és vihetjük haza emlékbe. Ezen kívül egy környéki borászattal kapcsolatos kiállítást is meg lehet nézni.

Boldogkő Vára

Az egyik legszebb magyar várhoz is alig 20 percet kell autózni Tállyáról. A 13. században épült, de a restaurálási munkálatoknak köszönhetően a mai napig meglepően jó állapotban maradt fent.

Fő vonzereje az a megfigyelőbástya, amelyhez egy szűk sziklanyelven felépített fahíd vezet. Az erről készült, képeslapra illő fotókkal alighanem mindenki találkozott már, de élőben látni és végigmenni rajta így is összehasonlíthatatlan élmény.

Ezen kívül a vár pincéjében egy lenyűgöző ásványkiállítás, az emeleten pedig egy ólomkatonákkal telerakott hatalmas terepasztal is helyet kapott. Emiatt akár kisgyerekes családoknak is ideális program.

Monok, Kossuth Lajos Emlékház

Bár Kossuth csak néhány hónapot élt Monokon, mielőtt családja Olaszliszkára költözött, saját bevallása szerint pedig inkább Sátoraljaújhelyet tartotta igazi bölcsőjének, egykori szülőházában ma is múzeum működik.

Itt hat szobán végigjárva ismerhetjük meg, hogy lett a kisgyerekből előbb sárospataki diák, majd joghallgató, hogyan vált országosan ismert politikussá és népvezérré, majd végül hogyan kényszerült emigrációba, ahol élete utolsó évtizedeit töltötte.

Maga a falu egyébként nagyon szépen fel van újítva, így ha mást nem is, ennyit biztosan köszönhet leghíresebb szülöttének.

Na és persze a fentieken kívül ott van Tokaj, ahová sajnos nem jutottam el, de valószínűleg nem kell hosszan ecsetelni a vonzerejét. Jövőre biztosan oda is elmegyek.

Szerencsére az időjárás is tökéletesen alakult: csodaszép késő nyári idő volt végig, 27-28 fok körüli hőmérséklettel és napsütéssel. Csak szombat délután borult be és támadt fel a szél, ekkor nagyon úgy tűnt, hogy vihar lesz, de végül némi szemerkélő esővel kifulladt a fenyegetés.

Ez nemcsak a nagyszínpad fellépőinek és közönségének volt jó hír, de a Hosszúlépés sétáján résztvevőknek is. A budapesti székhelyű csapat a legelső fesztivál óta szervez tematikus településismereti túrát Tállyán, mindig más tematika mentén. Idén azt mutatták be, hogyan vált az alapítás után nyüzsgő mezővárossá közel 8 ezer lakossal, majd hogyan jelentéktelenedett el és süllyedt vissza a falvak közé.

Annyi biztos, hogy az első három kísérletezős alkalom után a Kerekdomb egyre inkább kialakult koncepciójú, jól szervezett fesztivál képét mutatja, amely kezdi megtalálni a saját arculatát.

A környék vonzereje a borokkal és a látnivalókkal vitathatatlan, és a programok is széles korosztályt szólítanak meg a tizenévesektől egészen a nyugdíjasokig. Úgy tűnik, sikerrel: idén minden eddiginél több ember, összesen közel négyezren látogattak el Tállyára csütörtöktől vasárnapig.

Én biztosan ott leszek jövőre is, és szerintem minden esély megvan rá, hogy a fesztivál akár pár éven belül a régió egyik meghatározó, széles tömeget vonzó rendezvényévé váljon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megérkezett az első előzetes a Harry Potter-sorozathoz - Kiderült, ki lesz az új Dumbledore és Piton
A sorozat a tervek szerint 2027-ben érkezik az HBO Maxra, de máris úgy fogalmaznak: "Az HBO Max történetének legnagyobb eseménye." A sorozatot a Trónok harca és az Utódlás tapasztalt alkotói készítik.


Havas táj, egy magányos alak griffendéles köpenyben a roxforti kviddicspálya felé tart – az HBO kedden lerántotta a leplet a készülő Harry Potter-sorozat első hivatalos fotójáról, egyúttal belengetve, hogy ma érkezik az első kedvcsináló előzetes.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Harry Potter (@harrypotter) által megosztott bejegyzés

A képen a fiatal Harry Potter látható hátulról, akit Dominic McLaughlin alakít, a poszt képaláírása pedig mindössze ennyi volt: „holnap”, egy villámcsapás-emoji kíséretében – írta a The Hollywood Reporter.

A szemfüles rajongók egy „Fred és George” feliratú molinót is kiszúrhattak a kép jobb felső sarkában, utalva a Weasley-ikrekre.

A sorozat J. K. Rowling hét fantasyregényét dolgozza fel újra, hűen követve a könyvek cselekményét: a tervek szerint minden évad egy-egy kötet történetét meséli majd el. A produkciót az HBO tapasztalt alkotókra bízta, a forgatókönyvet az Utódlás című sorozat egyik írója, Francesca Gardiner írja, a rendezői székben pedig több epizód erejéig a Trónok harca veteránja, Mark Mylod foglal helyet.

A főszereplő triót McLaughlin mellett Arabella Stanton (Hermione Granger) és Alastair Stout (Ron Weasley) alkotja. A felnőtt karaktereket is ismert nevek formálják meg: a kétszeres Golden Globe-díjas John Lithgow lesz Albus Dumbledore, az Ozarkból ismert Janet McTeer Minerva McGalagony, Nick Frost pedig a félig óriás Hagridot játssza. A szereposztás egyik érdekes csavarja, hogy az egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb figurát, Perselus Piton professzort a színesbőrű Paapa Essiedu alakítja.

„Az HBO Max történetének, sőt talán a teljes streaming világának legnagyobb eseménye." nyilatkozta JB Perrette, a Warner Bros egyik igazgatója.

A sorozat bemutatóját 2027-re tervezik, így a mostani kedvcsináló egy hosszú és minden bizonnyal látványos marketingkampány első lépése. A Harry Potter-könyvekből világszerte több mint 600 millió példány kelt el, a nyolc mozifilm pedig összesen több mint 7 milliárd dolláros bevételt termelt, így a tét óriási.

A sorozat első kedvcsinálóját itt lehet megnézni:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Beton.Hofi is fellép Puzsérék Hősök terei koncertjén két nappal a választás előtt
A Beton.Hofi is felkerült a Polgári Ellenállás Hősök terén tartandó Rendszerbontó Nagykoncertjének programjára. A szervezők demonstrációnak szánják az eseményt, egy-egy rendszerkritikus dallal és közösségi gyűjtéssel.


Beton.Hofi is fellép egy szám erejéig a Rendszerbontó Nagykoncerten, ezzel 45-re nőtt a közreműködők száma. A hírt a Puzsér Róbert által alapított Polgári Ellenállás közölte a Facebookon.

A koncertet és politikai demonstrációt április 10-én, a két nappal későbbi országgyűlési választás előtti pénteken tartják a Hősök terén. Az eseményt közösségi finanszírozásból szervezik.

Puzsér Róbert, a Polgári Ellenállás alapítója a Helyzet:van! hétfői adásában beszélt arról, hogy az eseménnyel az eddig széttartó indulatokat szeretnék összecsatornázni, és „meghajtani vele a választási hajlandóságot”. Hozzátette, a cél az, hogy „átpolitizáljunk olyan társadalmi csoportokat, aki nem követik a politikai realityt”. Puzsér azt is elmondta, hogy

minden előadó egyetlen, rendszerkritikus dalt ad majd elő.

- írja a 444.hu.

A Beton.Hofi mellett többek között fellép Azahriah, Krúbi, Co Lee, az Elefánt, a Hősök, Bongor, a Carson Coma két tagja, Héra Barnabás és Bóna Zsombor, valamint Laár András, a Bankrupt, a Felső Tízezer és Funktasztikus.

A Facebook-eseményben azt írják, a cél, hogy „a tizenhat év alatt felgyűlt rendszerbontó indulatból a kultúra nagyszabású közösségi élményét formálja meg”. A bejegyzés szerint azért adnak hangot a kritikus daloknak, hogy „megmutassák és a választók tömegében tudatosítsák: véget ért a következménytelenség kora”.

A rendezvény házigazdája Tóth Jakab lesz.

A szervezők kiemelték: "A koncert közösségi finanszírozásból valósul meg, a fellépők kivétel nélkül ingyen vállalják a szereplést, a beérkező adományokat teljes egészében a technikai és infrastrukturális megvalósítás költségeire fordítjuk".


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nagyobb, véresebb… de jobb is? Egy biztos, a magyar címe szörnyű - Aki Bújt 2: Jövök!
Az első rész friss és kegyetlenül szórakoztató volt, ezért a folytatásra a készítők többet akartak. Papíron működhetne, a gyakorlatban azonban egy testvérdráma, amit egy véres túlélőhorror közepébe erőltettek bele. A kérdés már csak az: megérte-e egyáltalán folytatni?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. március 26.



Az úgynevezett „ikerfilmek” jelensége régóta a hollywoodi filmgyártás egyik különös mellékterméke. Időről időre előfordul, hogy hasonló alapötletek szinte egy időben öltenek testet a vásznon, mintha a stúdiók kollektív tudattalanja egyszerre kapna ihletet ugyanabból a forrásból. Ez önmagában még nem probléma, sőt, izgalmas összehasonlításokra ad lehetőséget.

Ám amikor ezek az egyforma alkotások egy időben kerülnek a mozikba, elkerülhetetlenné válik a verseny a nézők pénztárcájáért.

Most is egy ilyen helyzetnek lehetünk szemtanúi, ahol két, kísértetiesen hasonló koncepcióra épülő film próbálja elnyerni a közönség kegyeit.

Az egyik film a Zazie Beetz nevével fémjelzett Meg fognak ölni. Korrekt szereplőgárdával és kellően humoros gyilkolásokkal csábítja a nézőket a mozikba. A másik ilyen produkció egy már ismert alapokra építkező folytatás, amely az előző rész sikerét igyekszik tovább kamatoztatni: az Aki bújt 2: Jövök! Az első film 2019-ben igazán friss, kis költségvetésű, energikus darabként robbant be: egyszerű, de hatásos koncepciójával. Egy mennyasszonynak túl kell élnie egy éjszakát, miközben férje őrült családja vadászik rá.

Feszes tempót, véres látványt és ironikus humort húztak rá. Nem véletlen, hogy sokak számára emlékezetes élményt nyújtott.

Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezők, vagy ahogy az internet ismeri őket a Radio Silence csapata, visszatért a rendezői székbe és Matt még a forgatókönyvbe is besegített. De vajon képes lesz a Meg fognak ölnivel felvenni a kesztyűt az Aki bújt 2: Jövök!?

A főhősnőnk visszatér, ám ezúttal nem csupán egyetlen fenyegetéssel kell szembenéznie: a veszély megsokszorozódik, a tét emelkedik, a film világa pedig kitágul. A folytatás közvetlenül az előző végétől veszi fel a fonalat, szinte egyetlen lélegzetvételnyi szünetet sem hagyva szegény Gracenek (Samara Weaving). A készítők láthatóan mindent nagyobbra, hangosabbra és látványosabbra terveztek. Több helyszín, több szereplő, több akció, igazi klasszikus folytatás-logika. Ami nem biztos, hogy mindig működik.

A szereplőgárda valóban impozánsabb lett. Ismert arcok sorakoznak fel a vásznon, ami önmagában is ad egyfajta plusz élményt, különösen a műfaj rajongóinak.

A főszereplőnk Samara Weaving továbbra is karizmatikus és erőteljes jelenléttel bír, a mellékszereplők között pedig több olyan színészt is találunk, akiknek puszta feltűnése is nosztalgikus örömöt okozhat. Itt van Sarah Michelle Gellar, Elijah Wood, most a The Pittben sorozatban nagyot menő Shawn Hatosy, Nestor Carbonell, Maia Jae, Kevin Durand, de még David Cronenberg is beköszön egy epizódszerepre. Vicces volt látni a nagy horrorrendezőt, mint a sátánista házak urát. A dinamika különösen jól működik a főszereplőnk és testvére között. Ugyanis Grace-nek nem csak önmagát kell megmentenie most, hanem testvérét Faith-t (Kathryn Newton) is. A kapcsolatuk egyszerre feszültséggel teli és érzelmileg terhelt, ami papíron erős dramaturgiai alapot jelent.

Technikai szempontból is érzékelhető az előrelépés. A látványvilág gazdagabb, a díszletek tágasabbak, a vérgőzös jelenetek kidolgozottabbak. De vajon a több jobb? Az alkotók nem spóroltak az effektekkel, és ez sokszor valóban látványos eredményt hoz, ám nem üt annyira. A film tempója lendületes, az akciójelenetek energikusak, és akad néhány kifejezetten emlékezetes pillanat.

Mindezek ellenére azonban az összkép meglehetősen felemás. A legnagyobb probléma talán éppen abból fakad, hogy a készítők túlzottan komolyan vették a „nagyobb = jobb” elvet.

A történet világának kitágítása ugyanis együtt járt a misztikum elvesztésével. Ami az első részben sejtelmes és nyugtalanító volt, az itt túlrészletezett és túlszabályozott lett. A háttérben meghúzódó erők működését aprólékosan elmagyarázzák, szabályrendszereket állítanak fel, amelyek inkább terhelik, mint gazdagítják a narratívát. A néző képzeletének alig marad tere, hiszen szinte mindent készen kap, előre megrágva.

Ez a túlmagyarázás különösen a cselekmény rovására megy. A történet gyakran megtorpan, hogy újabb és újabb információkat öntsön a nyakunkba, miközben a feszültség fokozatosan elillan. Az akciók közötti átvezetők sokszor inkább didaktikusnak hatnak, mintsem organikusnak. Egy dolgon segít a nagy szabálymagyarázat, hogy a filmnek több ideje van mutogatni a díszleteit és jelmezeit.

A másik jelentős gyengeség a film érzelmi vonulata. A központi konfliktus: a két eltávolodott testvér kapcsolatának rendezése, önmagában érdekes lehetne, ám a megvalósítás teljesen logikátlan. A karakterek közötti párbeszédek gyakran mesterkéltnek, túlhangsúlyozottnak tűnnek. Az érzelmi kitörések sokszor nem a helyzetből fakadnak, hanem mintha kizárólag dramaturgiai kényszer szülte volna őket.

Különösen zavaró, amikor a szereplők irracionális döntéseket hoznak pusztán azért, hogy a cselekmény egy adott irányba haladhasson.

Egy életveszélyes helyzetben játszódó történet esetében az ilyen logikátlanságok könnyen kizökkentik a nézőt. Teljesen béna és klisés, amikor egy ponton azért veszik össze a két főszereplő, hogy a forgatókönyvírók elválasszák őket… átlátszó és gyenge írás. Amikor a karakterek nyilvánvalóan ésszerűtlenül viselkednek, az nemcsak hiteltelenné teszi a jelenetet, hanem a feszültséget is rombolja.

Összességében a film tipikus példája annak, amikor egy sikeres alapötletet megpróbálnak mindenáron felturbózni, ám közben elveszik mindaz, ami eredetileg működött. A látvány és a színészi játék sokszor kárpótol, de a történet túlterheltsége és az érzelmi szál erőltetettsége miatt az élmény nem válik igazán emlékezetessé. Pedig a Faculty – Az Invázium után majdnem harminc évvel egy filmben láthatjuk Shawn Hatosyt és Elijah Wood-ot. Ez volt az egyik kedvenc testrablós horrorfilmem, még mindig megvan DVD-n.

Akik kedvelték az első részt, valószínűleg ebben is találnak majd szórakoztató elemeket, még ha nem is érzik majd ugyanazt a frissességet.

Azok számára viszont, akik eddig kimaradtak ebből a világból, aligha lesz kihagyhatatlan darab. Egy korrekt, helyenként látványos, de összességében túlbonyolított akció-horror, amely inkább a túlzásairól, mintsem az erényeiről marad emlékezetes.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Disznóürülékben fetrengő apa-fia csatározással támad a Peaky Blinders új filmverziója, de vajon szükségünk volt rá?
Tommy Shelby ezúttal igazán nagyban játszik. Cillian Murphy visszatért, és kapott maga mellé néhány nagy sztárt is.


Bár van hivatalos magyar címe is, azért az megfigyelhető a rajongók között, hogy szinte senki sem hivatkozik rá Birmingham bandájaként, megmaradt az itthoni közszájon is a Peaky Blinders cím (ahogy a Breaking Bad is Breaking Bad és nem Totál szívás, vagy a True Detective sem A törvény nevében, és még sorolhatnánk). A XX. század első felében játszódó brit gengsztersztori 2013-ban startolt Cillian Murhpy főszereplésével, és egészen 2022-ig kitartott, ez idő alatt pedig 6 évad és 36 epizód forgott le.

A széria viszonylag szép és kerek befejezést kapott, így sokan néztek nagyot, amikor a Netflix bejelentette, hogy egy egész estés (csúnya szóval) „utózmány” készül a Shelby család és híveik további megpróbáltatásaiból, avagy négy évvel a finálé után egy folytatás.

A készítők természetesen visszatértek, így a kreátor és forgatókönyvíró Steven Knight (Gyönyörű mocsokságok, Eastern Promises: Gyilkos ígéretek, Kolibri-kód, Locke: Nincs visszaút, Szövetségesek, Vihar előtt, Spencer, See, Maria, Ezer bokszütés stb.), valamint Tom Harper rendező (Vadrózsa, Léghajósok, Rachel Stone: Mindent vagy semmit) is, aki három epizódot vezényelt le a sorozatból.

A színészeknél már azért akadt változás. A Shelby famíliából mondjuk nem sokan maradtak életben, szóval túl sok mindenkit nem lehetett visszahozni egy extra menetre, Tommy Shelbyn (Cillian Murphy) kívül így csak a húga, Ada (Sophie Rundle), valamint a legidősebb fia és örököse, Duke tűnik fel most is.

Igaz, utóbbit már nem Conrad Kahn alakítja, mint az utolsó évad három epizódjában, a készítők ugyanis egy nagyobb nevet néztek ki maguknak a főszereplővé emelt karakterre: az Oscar-jelölt Barry Keoghant (Egy szent szarvas meggyilkolása, Dunkirk, Csernobil, Örökkévalók, A sziget szellemei, Saltburn, A levegő urai, A bűn útja), mivel ezúttal az apa-fia kapcsolat kapja a legélesebb reflektorfényt a sztoriban. És persze az utódlás kérdése.

Ott vesszük fel ugyanis a fonalat, hogy miután a gengszterkedést politikai pályára, majd remetés elvonulásra cserélő Tommy Shelby a könyvén dolgozik vidéki kúriájában csupán hű segítője, Johnny Dogs (még egy visszatérő Packy Lee alakításában) társaságában, addig „újdonsült” fia, Duke (Keoghan) átvette tőle a Peaky Blinderst, és helyette is gengszterkedik, immár 1940-ben, a második világháború közepette.

Legutóbb például Birmingham náci lebombázása után a sokak halálát okozó fegyvergyár megsemmisítését követően tulajdonít el nem kevés puskát a bandájával. A nagynénje, Ada pedig próbálja a lakosokat az unokaöccse ellen fordítani, s őt börtönbe juttatni. Emiatt azoban Tommy még nem térne vissza, ahhoz ugyanis az kell, hogy a nácik sok millió hamis angol bankjeggyel próbálják tönkretenni a brit gazdaságot, a behozatallal megbízott náci szimpatizáns Beckett (Tim Roth új beugró) pedig épp Duke-ot szemeli ki a terjesztésre.

Na, ez már elég nagy balhé ahhoz, hogy Tommy félbeszakítsa a száműzetését, és rendbetegye a fia „stiklijeit”, a visszatérése mögött ugyanakkor vastagon benne van Duke halott anyja, Zelda ikertestvére, a cigány javasasszony Kaulo (Rebecca Ferguson is friss játékos) is, aki hirtelen megjelenik Tommynál, és a fia segítségére küldi, természetesen hátsó szándékkal…

Ennyi lenne a történet (ami, lássuk be, nem túl combos), jöhet a menőzés! A Birmingham bandája mondjuk valahol mindig is erről szólt. Shelbyék menő felnyírt frizurával, menő cuccokban, hihetetlenül menő zenékre vonultak és gengszterkedtek. Knight és Harpert ezt tehát továbbra sem passzolták, és bizony a stílus ezúttal is felzabálta a sztorit és a karakterábrázolást, sajnos most sokkal inkább, mint korábban bármikor.

Bár A halhatatlan férfinak láthatóan volt rendes költségvetése, hiszen látványos, háborús jelenetek, nagyszabású külső díszletek, robbanások és akciók is helyet kaptak a játékidő 112 percében, azért mégis úgy érződik, mintha sorozatepizódokat néznénk.

A széttagoltság érzése egészen odáig fajul, hogy történet közepe táján, illetve annak egy cliffhangerrel tarkított pontján szinte várjuk a végefőcím beúszását. De az nem jön, hiszen hátra van még egy epizódnyi játékidő, amelyben Tommy és Duke először a bajszukat összeakasztva (a disznószaros bunyó mindenképp emléketetes, ott szinte érezzük az iszonyatos bűzt), majd vállvetve harcolnak a nácikkal, s ekkor már egészen erős kalandfilmes vibe-okat is érezni.

Barry Keoghan és Cillian Murphy alakításai azért mentik a menthetőt, őket tényleg jó nézni, és miattuk sok hiba felett szemet tudunk hunyi, de azért az kétségtelen, hogy a Peaky Blinders-film ennél mindenképpen többet érdemelt volna. Ettől függetlenül valahol érthető, miért kellett elkészíteni. Kellett egy lezárás Tommy sztorijához, amit amúgy szépen is meg is oldottak, és talán A halhatatlan férfi egyben egy jövőbeli, új generációs Peaky Blinderst is előrevetít… Reméljük, abban inkább a sorozat szellemisége köszön majd vissza!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk