News here
hirdetés

KULT

„Volt cimborám, akit lelőttek a szekusok” – interjú Kenderessy Attilával, a Rádiókabaré vezető írójával

Az aradi srác egy nap közölte szüleivel, hogy Magyarországra költözik, másnap már utazott. Volt mosogató, kreatív író és rádióigazgató. Foglalkozott hajléktalanokkal, ma pedig a Rádiókabaré és Fábry Sándor kulcsembere.

Link másolása

hirdetés

A média világa mindig azokról szól, akik a színpadon állnak vagy a képernyőn láthatóak. Pedig sokszor a mögöttük álló alkotók és szakemberek legalább olyan értékes és érdekes emberek - olykor még érdekesebbek is, mint a celebek, akiket eladnak. Célom időről időre bemutatni őket is, nagy idők és nagy emberek tanúit. Régi vágyam teljesül azzal, hogy bemutathatom Kenderessy Attila barátomat. Eltökéltségét és munkabírását csak irigyelni tudom.

- Aradon láttam meg a napvilágot. A Kenderessyek a Kendefiakból származtatják magukat a családtörténet szerint, úgyhogy elég nyakas fajta vagyunk. A család erdélyi ágára nagyon büszkék nem lehetünk, mert a felmenők között leginkább áruló papok, összeesküvők, tömlöcben ücsörgő emberek voltak, amennyire tudom.

- Milyen hely volt Arad?

- Azt szokták mondani, hogy Arad marad. Merthogy egy meglehetősen konzervatív, nyugodt kisváros. Legalábbis az én időmben az volt.

A szüleim remélték, hogy egyszer vége lesz a rendszernek, úgyhogy jó lenne, hogyha én elkezdenék németül tanulni. Ezért körülbelül 4 éves koromban beírattak egy Aradon élő szász néni német tannyelvű magánóvodájába, ami természetesen csak fű alatt működhetett, hiszen senkinek nem lehetett óvodája abban az időben.

hirdetés

Aztán folytatódott a tortúra, mert az általános iskola első négy osztályát is német tannyelvű osztályban végeztem, ahol volt egy,... fogalmazzunk finoman úgy, hogy a porosz módszereket a kommunizmusba is átmenteni próbáló tanító bácsim.

Általában olyan gyerekeket írattak be német osztályba, akik vagy német nemzetiségűek voltak – ebből volt kettő –, vagy valamelyik szülejüknek sikerült átlógnia a határon, már Németországban volt, és reménykedtek, hogy valamikor a család is utána mehet.

– Egy iskola, ami tényleg az életre készített fel.

– Szó szerint. Minden esetre ezt négy osztályon át elviseltem, utána kivertem a hisztit, ezért ötödiktől átírattak magyar osztályba, ami nagyon jó volt, mert gyakorlatilag azoknak a szülőknek a gyerekei jártak abba az osztályba, akik ők maguk is egy osztályban érettségiztek annak idején. Nagyon családias közegbe kerültem, ahol már mindenki ismert mindenkit.

Közben persze szenvedtük azt a kegyetlen rendszert, ami volt.

Naponta olyan 2-3 órát volt áram, távfűtés az egyáltalán nem.

Mi egy négyemeletes panel negyedik emeletén laktunk, ahova apám előbb-utóbb kényszerűségből cserépkályhát építtetett.

Viszont ami jó volt, hogy a határ közelsége miatt bejött a Kossuth, Petőfi, Bartók, valamint a Magyar Televízió műsora is. Így gyakorlatilag ugyanazokon a műsorokon nőttem fel, mint Ti, csak a határ túloldalán.

Már ekkor megérintett az írás, az iskolában voltam irodalomköri elnök, és írogattam a helyi újságba is. Így amikor '89-ben az emberek kimentek az utcára, és érezni lehetett, hogy változások lesznek, akkor azonnal a nyomdába siettem, ahol akkor alakult meg az azóta is működő Jelen című lap. Ott voltam az első példányainak a nyomtatásánál.

Ez nagyon eufórikus időszak volt, akkor még mindenki derűlátó volt.

Bár apáméknak nem volt könnyű, mert járkáltam a nyomdába, amit azért rendesen lőttek.

– Lőtték?

– Sajnos Aradon is voltak lövöldözések és halálos áldozatok, nem is kevesen. A mai napig nem tudjuk egyébként pontosan, hogy ki lőtt és miért. Nagy valószínűséggel a szekusok és vaktában, háztetőkről. Ami elég mocskos dolog. Próbálták visszamenteni a hatalmat.

– Te kerültél meleg helyzetbe?

– Nem igazán. Mázlim volt. Viszont volt néhány cimborám, akik sajnos odavesztek ilyen eltévedt golyók miatt.

Volt egy turisztikai kör, akikkel minden hétvégén összejöttünk, az volt a neve, hogy Jöjjön Velünk Egyesület, és túráztunk az Arad környéki hegyekben.

Onnan például az egyik srácot egyszerűen lelőtték, miközben sétált az utcán.

Én akkor voltam 15-16 éves.

– Tulajdonképpen az utcán járni egy orosz rulett volt.

– Igen. Szerencsére, miután a Ceausescu házaspárt kivégezték, ez abbamaradt.

A szép új világból engem igazából annyi érdekelt, hogy lehessen magyarul írni, magyarul beszélni. Ezért elmentem az RMDSZ megalakuló ülésére, és ha már az létrejött, néhány fiatallal közösen megalapítottuk annak az ifjúsági tagozatát. Ez később önálló szervezetté vált Madisz néven – Magyar Demokratikus Ifjúsági Szervezet. Ugyanez megtörtént Nagyváradon, Temesváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, tehát a fontosabb csomópontokban és létrejött az úgynevezett MISZSZ, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, ami már egy országos ernyőszervezet volt, és indult is az első szabad választásokon önállóan az RMDSZ mellett, nyolc képviselőt be is juttatott a román parlamentbe.

Ezzel a fiatalokat is rá lehetett vezetni arra, hogy szavazni kell, mert ennek tétje lett. Ezt akkor már mindenki tudta, aki a jövőt fürkészte valamilyen szinten, bár azért az emberek többsége a jelennel volt elfoglalva.

Egy olyan országról beszélünk, ahol addig hetente egyszer lehetett tejet kapni, hogyha reggel 6-kor beálltál a sorba, húst egyáltalán nem, fél liter olajat kaptál jegyre egy hónapban, tíz deka vajat, egy kiló cukrot és egy kiló lisztet.

Így a váltás után az emberek nagy része a fogyasztással volt elfoglalva. Végre volt kenyér, hús, sör, a Maslow-piramis alsó szintjének valamennyi igényét kielégítő kaja. Nagyon kevesen foglalkoztak azzal, hogy mi fog történni később. Arad, Temesvár és Nagyvárad hirtelen nagy csencselő központtá vált a határ közelsége miatt.

Tehát elindultam politikai vonalon, ami a tanulmányaimra meglehetősen csúnya árnyékot vetett, mert suliba nem nagyon jártam, inkább a Madiszt csináltam. Volt saját székházunk, sőt alapítottam egy lapot Kanyar címmel, ami megélt 6-7 kiadást. A névválasztásnak persze elsősorban politikai üzenete volt akkoriban, hiszen mindenki tudta, hogy le kell kanyarodni a korábbi útról, de senki sem tudta, hogy mi is várja a kanyar után. Nekem pedig – ma már elmondhatom – ómenné vált az életemben a „kanyar”, hiszen nagyon sok volt belőle, de mindegyik oda vezetett vissza, előbb-utóbb, ami mindig is igazán érdekelt: a szavak erejéhez, az íráshoz. Szóval szépen elpolitizáltam 1990-nek az elejét, nagyjából augusztusig. Szeptemberre már egy kicsit letisztultak a dolgok, és lehetett látni, hogy azért ez a szép új világ sem lesz olyan szép.

Közben benne voltam az első bálványosi találkozó szervezőbizottságában is, ahova eljött Orbán Viktor, és az egész Fidesz-csapat.

Nagyon sokat dolgoztunk azért az RMDSZ-szel közösen, hogy legyen magyar iskola Aradon. De az akkori tanfelügyelőség nem nagyon akart kiállni ezért a kérdésért.

Ez, és még pár apróbb mozzanat elvezetett a felismerésre, hogy nem lesz ebből így csoda.

Végül, miután itt Magyarországon is volt számos unokatestvérem, különböző városokban, anyai ágról, úgy döntöttem, hogy átjövök Budapestre, és nem megyek vissza.

– Ekkor hány éves voltál?

– 16.

Egy szerdai napon közöltem anyámékkal, és csütörtökön meg is léptem.

Ők ekkor megint őszültek egy árnyalatnyit a hülye gyerekük miatt, de aztán végül is sikerült Aradról korábban ideköltözött, egykori ismerősöknél tanyát vernem. Beiratkoztam Kőbányára a Szent László Gimnáziumba, ahol le is érettségiztem. Közben nagyrészt matek korrepetálásból és angol nyelvórákból próbáltam magam fenntartani.

Időközben a szüleim is átjöttek. Eladták az aradi panellakást, és Somogyban sikerült megtelepedniük, szintén ismerősök révén. Úgy volt, hogy van szolgálati lakás, munkahely mindkettejüknek. Mire átjöttek, természetesen kiderült, hogy mindez nincs, úgyhogy akkor egy nyarat végigmosogattunk a Balatonon. De az jó volt, mert abból legalább egy csomó pénz összejött. Mondjuk kemény volt, mert reggel 6-ra kellett járni, és hajnal 2-ig tartott a műszak. De utána sikerült elhelyezkedniük. Szerencsére mindenki nagyon segítőkész volt.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Orbán Viktor nevét sem hajlandó kimondani a friss irodalmi Nobel-díjas írónő
Annie Ernaux szerint a magyar miniszterelnök működése sokat árt Európának.

Link másolása

hirdetés

Még a nevét sem hajlandó kimondani Orbán Viktornak az irodalmi Nobel-díj idei várományosa - erről beszélt korábban a HVG-nak adott interjújában Annie Ernaux.

Ahogy mi is beszámoltunk róla, a francia írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését. Ernaux a díjat december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján veheti majd át.

Az írónővel idén januárban készített interjút a HVG az Évek című regénye kapcsán, az írást most újra leközölték. A lap akkor azt is megkérdezte Ernaux-tól, hogy miért írt nyílt levelet a francia elnökhöz, Emmanuel Macronhoz. A válaszában azt mondta, hogy ellenállónak született, és nem tudott megbékélni a társadalmi igazságtalanságokkal. Nyugtalanította, hogy ki lesz Macron kihívója.

„Zemmour óriási károkat okoz a fejekben, sokfelé hívják, az önök miniszterelnöke is, akinek a nevét sem vagyok hajlandó kimondani, mert annyit árt a működése Európának. Félelmet, undort kelt bennem Zemmour, a revizionizmusa, populista, szélsőséges nacionalizmusa”

- fejtette ki Annie Ernaux.

A szélsőséges nézeteiről ismert Éric Zemmour újságíróból lett politikus. Zemmour november 30-án jelentette be, hogy indul a 2022-es elnökválasztáson, decemberben pedig azt is elárulta, hogy új politikai pártot alapított Reconquête (Visszahódítás) néven.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Rég látott rettegés és horror a moziban – Megnéztük a Mosolyogj című filmet
Alacsony elvárással ültem be az előzetes alapján tucathorrornak tűnő Mosolyogjra, de széles mosollyal az arcomon távoztam a vetítőteremből. Ilyet nagyon régen láttam mozivásznon...

Link másolása

hirdetés

Senki ne nézze meg a trailert, mert egyrészt lelő több csattanót is, másrészt a filmről egy hamis képet fest. Az elsőfilmes Parker Finn rendezése nem egy béna tini ijesztgetés, mint amikhez hozzászoktunk az utóbbi idők októberi horrorrohamaiban.

A Mosolyogj egy kőkemény pszichothriller, amelyben tanúi lehetünk, hogyan kerül az őrület szélére egy alapvetően kiegyensúlyozott terapeuta.

Nagyon épít a film a jumpscare-ekre, de nem viszi túlzásba, szervesen helye van minden ijesztésnek a történetben, hiszen nem tudjuk, mi van főszereplőnk fejében és mi az, ami tényleg megtörténik. A film végére már a néző sem tudja, hogy higgyen-e a szemének. Aki nem szereti a hirtelen sokként ható ijesztéseket, az kerülje az alkotást.

Mindehhez kellett egy erős forgatókönyv, amit a rendező Parker Finn jegyez, egy atmoszférikus látványvilág és egy karizmatikus főszereplő. Rose Cotter szerepére keresve se találhattak volna jobbat Sosie Baconnél, az egész film terhe a vállán volt, és tökéletesen teljesített. Ez az ő egyszemélyes showja – nincs is olyan jelenet a filmben, amiben ne szerepelne.

Elképesztő mélysége van karakterének, nem akarok spoilerezni, de csak az ő figurájáért érdemes megnézni az alkotást. Ehhez kapcsolódik a történet íve, a feszültség és a tempó.

Mintha az egész film a zenére építene, Finn sokkal inkább épített az audiovizualitásra, mint más rendezők szoktak.

Mintha a zenéhez komponálta volna a képi világát, amitől néha videoklipesek a történések. Ebből adódóan fantasztikus zenéje és hangkeverése van a Mosolyogj-nak, úgy építi vele a feszültséget, mint Hitchcock.

hirdetés

Maga a történet ugyan kitalálható, átlag horror A kör, a Letaszítva, a Valami követ, vagy Az üres ember nyomdokain, de ez nem zavaró, egyszerűen sodorja a lendület és a feszültség a nézőt, nem gondol bele, hogy amit lát, azt már látta korábban. A film nem hagy sok időt a nézőnek, hogy átgondolja az eseményeket.

Az aktuális ijesztgetések elképesztő hatásosak, a maszkok elsőrangúak és a horror hatás páratlan.

Kicsit talán hosszúnak tűnhet, de én úgy érzem, a hosszt sikerült tökéletesen belőni. Ennek a történetnek kellett ennyi idő, a sokkoló jeleneteket kellő precizitással osztották el a film megfelelő pontjain. Technikailag kifogástalan Finn mozija, a CGI, ami szükséges volt, működik, a vér kicsit mű, de nem zavaró. A filmvégi finálé is bámulatos, pedig ezen sok nagyobb név is elvérzett már, de Parker Finn úgy tűnik, nem akárki.

A látványvilág szürreális, sokszor indítja a képsorokat fejjel lefelé Charlie Sarroff operatőr, ezzel is hangsúlyozva a világ önmagából kifordulását. Az operatőrt ismerhetjük a Relikvia című „horror”-ból is – aki látta a filmet, tudhatja miért van macskakörömben –, már ott is feltűnt a zavaró, logikátlan képekhez való vonzódása, amit jelen cikkünk tárgyában is sikerült megmutatnia.

A többszörös díjnyertes zeneszerző, Cristobal Tapia de Veer melódiája ráomlik a nézőkre.

Sokszor megszólal egy-egy taktus és tudjuk, hogy itt bizony komoly dolgok fognak történni. Sokat elmond, hogy eredetileg streamingre tervezte a Paramount a filmet, de miután egy tesztközönséggel megnézették a filmet, rögtön kapott mozibemutatót a Mosolyogj.

Nem biztos, hogy az nézi majd meg a filmet, aki igazán értékelni fogja, de senki nem lő mellé vele. Nem egy vérengzésben gazdag alkotás, ha pontosan emlékszem, a film alatt a szereplők közül alig van, aki meghal és mégis

olyan feszültséget sikerül teremteni egy apró mosollyal, mint amit a Halloween filmeknek összesen sem sikerült.

Nagyon pozitív a fogadtatása, mind kritikailag, mind anyagilag. Minden erős idegzetű 18 évnél idősebb állampolgárnak tudom ajánlani a Mosolyogj című filmremeket, én mondom, kultfilm lesz Parker Finn könnyen fogyasztható szerzői horrorjából! Úgy gondolom, a rendező nevével többet fogunk találkozni a közeljövőben, jegyezzük meg magunknak!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
George Clooney és Julia Roberts visszahozza a kilencvenes évek báját – Beugró a paradicsomba
Két egymást gyűlölő ex, egy családi fészekből kiröppenő gyermek, egy Bali nevű egzotikus édenkert és egy megfúrnivaló esküvő. Van dolog bőven.

Link másolása

hirdetés

Azt rebesgetik, hogy a romantikus komédiák, azaz a romkomok ideje lejárt. Egykor az egyik legnépszerűbb filmes zsáner volt, amely kapcsán, ha netán időről időre alább is hagyott kissé a lelkesedés, mindig vissza tudott térni, hogy milliókat csábítson a vásznak elé. A kilencvenes években például óriásit ment ez a műfaj, a Micsoda nő! (1990) legalábbis kikövezte az utat az e szellemben fogant filmeknek, elég csak a Sztárom a páromra (1999), a Négy esküvő és egy temetésre (1994), a 10 dolog, amit utálok bennedre (1999), a Spinédzserekre (1995), a Nászok ászára (1998), az Aludj csak, én álmodomra (1995), A szerelem hullámhosszánra (1993), A szerelem hálójábanra (1998), az Álljon meg a nászmenet!-re (1997), a Sorsjegyesekre (1994), A bambanőre (1999), a Keresd a nőt!-re (1998), az Oltári nőre (1999) vagy A csaj nem jár egyedülre (1999) gondolni. És igen, még az Idétlen időkig (1993) is megfelelt a zsáner elvárásainak.

Akkoriban súlyos kasszasikerek kerültek ki a műfajból, mára azonban jócskán visszaesett az érdeklődés, és sokkal kevesebb romkom is készül a mozikba, főként a streamingszolgáltatók kínálatában találkozhatunk velük.

A kilencvenes évtized nagy romkomsztárjai közé tartozott a hölgyek közül Meg Ryan, Sandra Bullock, Drew Barrymore, Andie MacDowell, Alicia Silverstone, Julia Stiles, Cameron Diaz, nem mellesleg pedig az őrületet elindító Julia Roberts.

A Micsoda nő!-ért Oscar-jelölést kapott (az 1989-es Acélmagnóliák után a másodikat), nem mellesleg pedig a film óriási kasszasiker lett, így Roberts - bár nem követte Meg Ryan példáját, aki ekkoriban szinte teljes mértékben erre a műfajra állt rá - előszeretettel bólintott rá a romkomokra.

2001-ben aztán megkapta első és eddig egyetlen Oscar-díját az Erin Brockovich: Zűrös természetért, amely új fejezetet indított el a karrierjében, az ezredforduló után zömével már komolyabb filmekben bizonyította, hogy drámai színésznőnek sem utolsó, sőt!

George Clooney-t pedig annak ellenére, hogy mindig is főként a csábító, a sármos és a szívdöglesztő jelzőkkel illették, valójában eddig csupán egyetlen vegytiszta romkomban szerepelt, az 1996-os Szép kis nap!-ban Michelle Pfeiffer oldalán (a feleségének, Amalnak például saját elmondása szerint ez a kedvenc Clooney-filmje). A Mint a kámfor, a Kegyetlen bánásmód, az Egek ura és az Utódok legalábbis jócskán túlmutatnak ezen a zsáneren, így ezeket nem sorolnánk ide.

hirdetés

A George és Julia közti kémia kifogástalan működéséről pedig már az Ocean’s-filmek alatt meggyőződhettünk, de a 2016-os Pénzes cápában is együtt szerepeltek, és amúgy is közismert tény, hogy a való életben is kifejezetten közeli barátok. Clooney-t ráadásul az említett Pénzes cápa óta, vagyis hat éve nem láthattuk a mozikban (azóta csupán egyetlen filmet forgatott, a 2020-as, netflixes Az éjféli égboltot), Roberts pedig négy esztendeje, 2018-ban jelentkezett utoljára filmmel, az Egy fiú hazatérrel (nálunk 2019 márciusában került a mozikba), az utóbbi években ugyanis inkább sorozatokban (Homecoming, Gaslit) bontakozott ki.

Épp ezért van okunk örülni a Beugró a Paradicsom létrejöttének és mozikba kerülésének, mivel egyrészt évek után visszahoz és egymásnak ereszt két nagyszerű színészt, másrészt megidézi a kilencvenes éveket is.

(Ez utóbbival próbálkozott idén a Vegyél el is Jennifer Lopezzel és Owen Wilsonnal, csak ott kevésbé működött az összhatás.) Legalábbis a szinte teljes játékidő alatt egymással acsarkodó egykori házaspár újbóli összemelegedése kapcsán nem nem sok kételyünk lehet előzetesen, Ol Parker filmje pedig szépen fel is mondja a leckét a Romkomok Nagykönyvéből, ha létezne ilyesmi. Parkerről egyébként annyit, hogy ő írta és rendezte az Egy szoknya, egy szoknya (2005), a Most jó (2012), valamint a Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018) című filmeket, illetve forgatókönyvírója volt a két Keleti nyugalom – Marigold Hotel-filmnek (2011, 2015), vagyis láthatóan nem szűkölködik a zsánerhez szükséges ismeretekben és készségekben.

A film Giorgiáról (Roberts) és Davidről (Clooney) szól, akik csupán öt évig voltak házasok, de ez idő alatt született egy Lily nevű lányuk (Kaitlyn Dever). S noha a szülők egymás agyára mentek a frigyünk alatt és után is, a szemük fénye miatt mégis kénytelenek voltak tartani a kapcsolatot. A válásuk óta eltelt majdnem másfél évtized legalábbis nem hozta őket össze újra, bármennyire is szeretik a lányukat. Sőt, konkrétan egymás mellé sem lehet őket ültetni sehol, mert azonnal veszekedni kezdenek. Ezért kerülnek számukra is furcsa helyzetbe, amikor kénytelenek összefogni. Egyetértenek ugyanis abban, hogy az érettségije után Balira utazó, és ott egy helyi srácba szinte rögtön belezúgó, egy hónappal később pedig már a házasságát tervező Lily elhamarkodottan döntött, így saját példájukat szem előtt tartva mindketten szeretnék megakadályozni lányuk feltételezett ballépését.

Az egzotikus indonéz szigetre utazva aztán szembesülnek azzal, hogy Lily választottja, Gede (Maxime Bouttier) egy igazán kedves és jóravaló srác egy nagyszerű családdal és a világ talán legszebb lakóhelyével.

Így kezdenek elbizonytalanodni, miközben az áskálódás közepette egyre közelebb kerülnek egymáshoz… egészen addig, amíg fel nem tűnik Giorgia fiatalabb pilóta pasija, Paul (az Emily Párizsban szépfiúja, Lucas Bravo ezúttal egy nem túl macsós szerepben parádézik)…

A Beugró a Paradicsomba a romkomok rendje és módja szerint gördíti előre a cselekményt, vázolja fel a figurákat, valamint a karakterdinamikát, és persze széjjelidealizál mindent, főként Balit és az ott élő embereket. De amolyan jóleső rózsaszín köd ez, egy régen látott, naiv, de szerethető műfajé, ami kirángat minket a stresszes hétköznapokból, és 108 percre valami szebb, jobb és szigorúan nem komolyan veendő fátylat borít ránk, amely alatt jobban érezhetjük magunkat.

Amennyiben Ol Parker filmje viccesebb lett volna, a zsáner nagy klasszikusai között is emlegethetnénk néhány év múlva, de a Beugró a Paradicsomba inkább bájos, mint humoros, inkább mosolygós, mint térdcsapkodós, s így főként Julia Roberts és George Clooney tisztán érezhető lelkesedése, valamint a ma már régimódinak számító filmkészítés nosztalgiafaktora miatt érdemes jegyet váltani rá.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Elmarad Justin Bieber jövő évi budapesti koncertje
Az új időponttal kapcsolatban később várható pontos tájékoztatás.

Link másolása

hirdetés

Justin Bieber csütörtökön bejelentette, hogy elhalasztják a Justice World Tour összes hátralévő időpontját, amelynek keretein belül 2023. március 11-én a Papp László Budapest Sportarénában is fellépett volna. Az új időponttal kapcsolatban később várható pontos tájékoztatás.

Az eredetileg 2020-ra tervezett Justice World Tour a koronavírus miatt csak idén februárban tudott elindulni. Justin Bieber a kaliforniai San Diego-ban adta az első koncertjét, majd három kontinens tíz országában állomásozott.

Justin először szeptember 6-án tett bejelentést arról, hogy szünetet tart a turnéban amiatt, hogy az egészségével kiemeltebben tudjon foglalkozni. Ezt a hírt szeptember 15-én követte, hogy tizenkét időpontot töröltek a programból.

A csütörtöki bejelentéssel a fennmaradó időpontokat is hivatalosan elhalasztották, ebben érintett a budapesti koncert is, amelyet 2023. március 11-én a Papp László Budapest Sportarénában tartottak volna.

Az új időponttal kapcsolatban később várható pontos tájékoztatás, megértésüket és türelmüket kérik azoknak a rajongóknak akik már megvásárolták a jegyeket a koncertre.

Bieber legutóbb idén augusztus 12-én koncertezett hazánkban: akkor a Sziget Fesztiválon telt ház előtt lépett fel.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: