News here

KULT

„Volt cimborám, akit lelőttek a szekusok” – interjú Kenderessy Attilával, a Rádiókabaré vezető írójával

Az aradi srác egy nap közölte szüleivel, hogy Magyarországra költözik, másnap már utazott. Volt mosogató, kreatív író és rádióigazgató. Foglalkozott hajléktalanokkal, ma pedig a Rádiókabaré és Fábry Sándor kulcsembere.

Link másolása

A média világa mindig azokról szól, akik a színpadon állnak vagy a képernyőn láthatóak. Pedig sokszor a mögöttük álló alkotók és szakemberek legalább olyan értékes és érdekes emberek - olykor még érdekesebbek is, mint a celebek, akiket eladnak. Célom időről időre bemutatni őket is, nagy idők és nagy emberek tanúit. Régi vágyam teljesül azzal, hogy bemutathatom Kenderessy Attila barátomat. Eltökéltségét és munkabírását csak irigyelni tudom.

- Aradon láttam meg a napvilágot. A Kenderessyek a Kendefiakból származtatják magukat a családtörténet szerint, úgyhogy elég nyakas fajta vagyunk. A család erdélyi ágára nagyon büszkék nem lehetünk, mert a felmenők között leginkább áruló papok, összeesküvők, tömlöcben ücsörgő emberek voltak, amennyire tudom.

- Milyen hely volt Arad?

- Azt szokták mondani, hogy Arad marad. Merthogy egy meglehetősen konzervatív, nyugodt kisváros. Legalábbis az én időmben az volt.

A szüleim remélték, hogy egyszer vége lesz a rendszernek, úgyhogy jó lenne, hogyha én elkezdenék németül tanulni. Ezért körülbelül 4 éves koromban beírattak egy Aradon élő szász néni német tannyelvű magánóvodájába, ami természetesen csak fű alatt működhetett, hiszen senkinek nem lehetett óvodája abban az időben.

Aztán folytatódott a tortúra, mert az általános iskola első négy osztályát is német tannyelvű osztályban végeztem, ahol volt egy,... fogalmazzunk finoman úgy, hogy a porosz módszereket a kommunizmusba is átmenteni próbáló tanító bácsim.

Általában olyan gyerekeket írattak be német osztályba, akik vagy német nemzetiségűek voltak – ebből volt kettő –, vagy valamelyik szülejüknek sikerült átlógnia a határon, már Németországban volt, és reménykedtek, hogy valamikor a család is utána mehet.

– Egy iskola, ami tényleg az életre készített fel.

– Szó szerint. Minden esetre ezt négy osztályon át elviseltem, utána kivertem a hisztit, ezért ötödiktől átírattak magyar osztályba, ami nagyon jó volt, mert gyakorlatilag azoknak a szülőknek a gyerekei jártak abba az osztályba, akik ők maguk is egy osztályban érettségiztek annak idején. Nagyon családias közegbe kerültem, ahol már mindenki ismert mindenkit.

Közben persze szenvedtük azt a kegyetlen rendszert, ami volt.

Naponta olyan 2-3 órát volt áram, távfűtés az egyáltalán nem.

Mi egy négyemeletes panel negyedik emeletén laktunk, ahova apám előbb-utóbb kényszerűségből cserépkályhát építtetett.

Viszont ami jó volt, hogy a határ közelsége miatt bejött a Kossuth, Petőfi, Bartók, valamint a Magyar Televízió műsora is. Így gyakorlatilag ugyanazokon a műsorokon nőttem fel, mint Ti, csak a határ túloldalán.

Már ekkor megérintett az írás, az iskolában voltam irodalomköri elnök, és írogattam a helyi újságba is. Így amikor '89-ben az emberek kimentek az utcára, és érezni lehetett, hogy változások lesznek, akkor azonnal a nyomdába siettem, ahol akkor alakult meg az azóta is működő Jelen című lap. Ott voltam az első példányainak a nyomtatásánál.

Ez nagyon eufórikus időszak volt, akkor még mindenki derűlátó volt.

Bár apáméknak nem volt könnyű, mert járkáltam a nyomdába, amit azért rendesen lőttek.

– Lőtték?

– Sajnos Aradon is voltak lövöldözések és halálos áldozatok, nem is kevesen. A mai napig nem tudjuk egyébként pontosan, hogy ki lőtt és miért. Nagy valószínűséggel a szekusok és vaktában, háztetőkről. Ami elég mocskos dolog. Próbálták visszamenteni a hatalmat.

– Te kerültél meleg helyzetbe?

– Nem igazán. Mázlim volt. Viszont volt néhány cimborám, akik sajnos odavesztek ilyen eltévedt golyók miatt.

Volt egy turisztikai kör, akikkel minden hétvégén összejöttünk, az volt a neve, hogy Jöjjön Velünk Egyesület, és túráztunk az Arad környéki hegyekben.

Onnan például az egyik srácot egyszerűen lelőtték, miközben sétált az utcán.

Én akkor voltam 15-16 éves.

– Tulajdonképpen az utcán járni egy orosz rulett volt.

– Igen. Szerencsére, miután a Ceausescu házaspárt kivégezték, ez abbamaradt.

A szép új világból engem igazából annyi érdekelt, hogy lehessen magyarul írni, magyarul beszélni. Ezért elmentem az RMDSZ megalakuló ülésére, és ha már az létrejött, néhány fiatallal közösen megalapítottuk annak az ifjúsági tagozatát. Ez később önálló szervezetté vált Madisz néven – Magyar Demokratikus Ifjúsági Szervezet. Ugyanez megtörtént Nagyváradon, Temesváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, tehát a fontosabb csomópontokban és létrejött az úgynevezett MISZSZ, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, ami már egy országos ernyőszervezet volt, és indult is az első szabad választásokon önállóan az RMDSZ mellett, nyolc képviselőt be is juttatott a román parlamentbe.

Ezzel a fiatalokat is rá lehetett vezetni arra, hogy szavazni kell, mert ennek tétje lett. Ezt akkor már mindenki tudta, aki a jövőt fürkészte valamilyen szinten, bár azért az emberek többsége a jelennel volt elfoglalva.

Egy olyan országról beszélünk, ahol addig hetente egyszer lehetett tejet kapni, hogyha reggel 6-kor beálltál a sorba, húst egyáltalán nem, fél liter olajat kaptál jegyre egy hónapban, tíz deka vajat, egy kiló cukrot és egy kiló lisztet.

Így a váltás után az emberek nagy része a fogyasztással volt elfoglalva. Végre volt kenyér, hús, sör, a Maslow-piramis alsó szintjének valamennyi igényét kielégítő kaja. Nagyon kevesen foglalkoztak azzal, hogy mi fog történni később. Arad, Temesvár és Nagyvárad hirtelen nagy csencselő központtá vált a határ közelsége miatt.

Tehát elindultam politikai vonalon, ami a tanulmányaimra meglehetősen csúnya árnyékot vetett, mert suliba nem nagyon jártam, inkább a Madiszt csináltam. Volt saját székházunk, sőt alapítottam egy lapot Kanyar címmel, ami megélt 6-7 kiadást. A névválasztásnak persze elsősorban politikai üzenete volt akkoriban, hiszen mindenki tudta, hogy le kell kanyarodni a korábbi útról, de senki sem tudta, hogy mi is várja a kanyar után. Nekem pedig – ma már elmondhatom – ómenné vált az életemben a „kanyar”, hiszen nagyon sok volt belőle, de mindegyik oda vezetett vissza, előbb-utóbb, ami mindig is igazán érdekelt: a szavak erejéhez, az íráshoz. Szóval szépen elpolitizáltam 1990-nek az elejét, nagyjából augusztusig. Szeptemberre már egy kicsit letisztultak a dolgok, és lehetett látni, hogy azért ez a szép új világ sem lesz olyan szép.

Közben benne voltam az első bálványosi találkozó szervezőbizottságában is, ahova eljött Orbán Viktor, és az egész Fidesz-csapat.

Nagyon sokat dolgoztunk azért az RMDSZ-szel közösen, hogy legyen magyar iskola Aradon. De az akkori tanfelügyelőség nem nagyon akart kiállni ezért a kérdésért.

Ez, és még pár apróbb mozzanat elvezetett a felismerésre, hogy nem lesz ebből így csoda.

Végül, miután itt Magyarországon is volt számos unokatestvérem, különböző városokban, anyai ágról, úgy döntöttem, hogy átjövök Budapestre, és nem megyek vissza.

– Ekkor hány éves voltál?

– 16.

Egy szerdai napon közöltem anyámékkal, és csütörtökön meg is léptem.

Ők ekkor megint őszültek egy árnyalatnyit a hülye gyerekük miatt, de aztán végül is sikerült Aradról korábban ideköltözött, egykori ismerősöknél tanyát vernem. Beiratkoztam Kőbányára a Szent László Gimnáziumba, ahol le is érettségiztem. Közben nagyrészt matek korrepetálásból és angol nyelvórákból próbáltam magam fenntartani.

Időközben a szüleim is átjöttek. Eladták az aradi panellakást, és Somogyban sikerült megtelepedniük, szintén ismerősök révén. Úgy volt, hogy van szolgálati lakás, munkahely mindkettejüknek. Mire átjöttek, természetesen kiderült, hogy mindez nincs, úgyhogy akkor egy nyarat végigmosogattunk a Balatonon. De az jó volt, mert abból legalább egy csomó pénz összejött. Mondjuk kemény volt, mert reggel 6-ra kellett járni, és hajnal 2-ig tartott a műszak. De utána sikerült elhelyezkedniük. Szerencsére mindenki nagyon segítőkész volt.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
Meghalt Kirstie Alley, a Nicsak, ki beszél sztárja
A színésznő hosszabb ideje küzdött titokban a rákkal, gyerekei osztották meg a hírt a közösségi médiában.

Link másolása

Kirstie Alley a 80-as és 90-es évek egyik legnagyobb sztárja volt, nálunk főként a Nicsak, ki beszél filmekkel vált népszerűvé, de szerepelt olyan filmekben, mint a Kettőn áll a vásár, a Kitúr-lak, az Agyament Harry, és ő alakította Rebecca, a pultos szerepét az ikonikus Cheers sorozatban.

A színésznő, aki rákkal küzdött, hosszú távollét után áprilisban a Maszkos énekes amerikai változatában lépett fel, szeptemberben pedig friss videót is posztolt magáról, így sokakat ért váratlanul a halálhíre.

True és Lillie, a két gyereke osztották meg a közösségi médiában a hírt:

"A barátainknak, a világ minden pontján... Szomorúan tudatjuk veletek, hogy a csodálatos, erős és szerető édesanyánk meghalt a rákkal való küzdelme során, amelyet nemrég fedeztek fel nála.

Közeli családja mellette volt, ő pedig nagy erővel küzdött. Ikonikus volt a képernyőn, de ennél még lenyűgözőbb anya és nagymama volt. Hálásak vagyunk az orvosoknak és nővéreknek a Moffitt Cancer Centerben a gondoskodásukért." - írták a búcsúposztban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Láncokon rángatják Tóth Gabit legújabb klipjében, miközben acélkönnyeket sír
Az énekes egy ismert népdal egy sorát gondolta újra.

Link másolása

Mozgalmas éveken van túl Tóth Gabi, amelyekben voltak magasságok (családalapítás, sikeres koncertek és műsorok) és mélységek (közösségi médiás támadások, kifakadások) egyaránt. Állítása szerint ezekből minden ihletet merített legújabb, SzívbeEmelő című dalához készült videóklipjében.

Az énekesnő legújabb produkcióját a közönség először a Sztárban Sztár leszek! vasárnapi adásában hallhatta, akkor egy speciális, látványos táncos produkcióval egybekötve. Majd nem sokkal később, még aznap éjjel felkerült a YouTube-ra is a szám, immár egy izgalmas látványvilágú, fekete-fehér klippel.

„Drága emberek, végre megoszthatom veletek az új dalomat! Rengeteg munka van benne, de imádtam minden percét! Kiadtam magamból mindazt, ami az elmúlt két évben történt velem, rosszat, jót egyaránt”

– írta instagramos ajánlójában Gabi.

A klip maga nem kevés erős képpel operál: Tóth Gabi furcsa, leginkább acélra emlékeztető könnyekkel sír, miközben komoly erők rángatják láncon. De a klip egy pontján olyan jelmezt is kapott, ami némileg emlékeztet Szulák Andrea kancellárnő-ruhájára a 90-es évek emblematikus ifjúsági sorozatából, az Űrgammákból.

Gabi azonban a Xénia-láz helyett a hidegen fújó szelekről énekel, amivel megidézi, egyszersmind át is gondolja az ismert népdal híres sorát.

A teljes képért azonban érdemes végignézni az egész klipet.

Tóth Gabi – SzívbeEmelő


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Pénztelenül, zacskós levesen élt, mára történelmet írt a popzenében, és a Spotify listáját vezeti
Kim Petras élete olyan, mint egy Grimm-mese: tele nehézségekkel, fordulatokkal, de egyelőre teljes happy enddel.

Link másolása

Történelmet írt két előadó a popzenében idén: Sam Smith és Kim Petras lett az első nem bináris és transznemű szólóelőadó, akik a Billboard Hot 100-as slágerlistájának élére kerültek. Bár Petras szinte minden lehetséges alkalommal hangsúlyozza: szeretné, ha nem neme, hanem tehetsége és zenéje miatt figyelnének rá.

Kim Petras 1992. augusztus 27-én született Kölnben, és egész kicsi gyerekkora óta rosszul érezte magát abban a testben, amibe született. Szüleinek már gyerekként beszélt erről, ők pedig biztosították arról, hogy ha később is így érez, támogatni fogják a nemváltásban. Érzései nem változtak, azonban egyre rosszabbul érezte magát, sőt öngyilkos gondolatai is voltak, ezért szülei pszichológusokhoz jártak vele. Sok különféle visszajelzést kapott, volt olyan "szakember" is, aki szerint a gyerek egyszerűen őrült, megoldásként pedig azt javasolta, vágják kopaszra a haját, és úgy járassák iskolába. „Megcsináltuk, kopaszon mentem iskolába, és ugyanúgy azt mondtam, hogy remek, lány vagyok” – emlékezett vissza később.

Miután három különböző pszichológus is arról beszélt, hogy Kim (akkor még Tim) esetében jó volna minél hamarabb megkezdeni a nemátalakító folyamatot, 13 évesen megkezdték hormonterápiáját, amivel akkoriban egy német dokumentumfilmben is szerepelt.

Így amikor 16 évesen, 2009-ben átesett a beavatkozáson, a világ legfiatalabb transzszexuális személyeként lett ismert.

Ugyanakkor a mai napig úgy véli, hormonkezelését elrontották, és ezzel nevetségessé tették szülőhazájában.

Élete azonban innentől kezdve meseszerű fordulatot vett, tele nehézségekkel, akadályokkal, de végső soron az áhított hírnév felé haladva. Kim ugyanis eldöntötte, hogy dobva korábbi mérnöki álmait, énekes-dalszerző akar lenni. Erre a következtetésre akkor jutott, amikor megnézett egy dokumentumfilmet a svéd dalszerzőről, Max Martinról – külön szép a történetben, hogy a későbbiekben ők ketten együtt dolgozhattak.

Németországgal azonban többször is meggyűlt a baja. Ott egyfelől túl poposnak és túl "amerikainak" tartották dalait, másrészt a német nyelvet nem tartotta elég megfelelőnek érzései kifejezésére. Nem segített az sem, hogy hazájában szinte kizárólag a "transzi" fiatalként ismerték, nem pedig tehetsége miatt ismerték el. 19 éves korában így Los Angelesbe repült, de akkor még kapcsolatok nélkül, meglehetősen kevés pénzzel. Kezdetben háromhavonta haza kellett repülnie, mert nem volt megfelelő vízuma.

A fordulat három évvel később következett be, amikor – hitvallása szerint folyamatos, kitartó munka után – egyik számát felénekelte a népszerű énekesnő, Fergie. 2014-ben kiadói szerződést köthetett a Big Machine zenei kiadócsoporttal, ami lehetővé tette, hogy megkapja a vízumát, és végre legálisan tartózkodhatott Amerikában.

Pénzét azonban hamar elköltötte, házat bérelt magának, ahol azonban legtöbbször csak zacskós levesen élt.

Ennek ellenére dalait 2021-ben függetlenként adta ki, amit a következőkkel magyarázott: „Azért vagyok független, mert a nagy kiadók, akikhez elmentem, csak a nememről tudtak beszélni. Voltak, akik azt mondták, titkoljam, és olyanok is, akik azt, hogy használjam. Én pedig igazából egyiket sem akartam. Csak azt akartam, hogy a zeném önmagáért beszélhessen.”

Később dalai elkészítésében sokáig együtt dolgozott Dr. Luke producerrel, amiért számos kritikát is kapott, a zenei szakembert ugyanis a szakmában többen zaklatással vádolták. Bár Kim sokáig nyíltan védte kollégáját, az utóbbi időben Dr. Luke már nem működik közre dalaiban.

Így legújabb, Sam Smith-szel közös Unholy című slágerében sem, ami üstökösként robbant be a zenei piacra idén. A dal a Spotifyon már a megjelenését követő első 24 órában 10 milliós streamelést ért el, manapság pedig már közel 500 milliónál jár. A magát nem binárisnak definiáló Sam Smith hetedik Grammy-jelölését söpörte be vele, míg Petras az elsőnek örülhetett.

2021-ben ő volt az első transznemű előadó, aki fellépett az MTV EMA díjátadó estjén, ráadásul épp Budapesten, ahol nem sokkal azelőtt fogadták el a gyerekvédelmi álca mögé rejtett homofób törvénycsomagot. Kim Petras akkor azt mondta az Indexnek:

„Én egész gyerekkoromban arra vártam, hogy legyen egy transznemű popsztár, akire felnézhetek, és azt látni, hogy megpróbálnak minket kitiltani a tévékből, eléggé kiábrándító. Remélem, hogy ez a jövőben változni fog. Mindenesetre nagyon izgatott vagyok, már várom, hogy ott lehessek, és kiálljak értük, mindenképpen megpróbálom ezt belevinni az előadásomba. Hangja szeretnék lenni azoknak, akik úgy érzik, hogy nem fogadják el őket, hiszen én is sokáig ezt éreztem. Úgy gondolom, felelősséggel tartozom a közösségért.”

Sam Smith feat. Kim Petras – Unholy

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Szombathy Gyula: „Akinek újra kellett tanulni beszélni és járni, az már soha nem lesz olyan, mint azelőtt”
A színész először legyőzte a rákot, volt egy súlyos szívműtétje, majd sztrókot kapott.

Link másolása

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas Szombathy Gyula a Blikknek számolt be jelenlegi állapotáról. A 77 éves színésznek először a rákkal kellett megküzdenie, majd megműtötték a szívét, és sztrókot is kapott.

„Most már óvatosan hiszek benne, hogy megint tudok élni. Persze lassan, megfontoltan. Mert akinek újra kellett tanulni beszélni és járni, az már soha nem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor 2017-ben legyőztem a rákot és tünetmentessé nyilvánítottak, úgy gondoltam, túl vagyok a nehezén. Hogy onnantól kezdve jöhet majd a derűs öregkor. Jól éreztem magam, ám mégis meggyőztek, vizsgáltassam meg a szívemet is. Nem volt semmi tünetem, ám az eredmény sokkolt: két ér teljesen elzáródott. Azt mondta az orvos, ha most nem jövök ide, bármikor meghalhattam volna. Elkerülhetetlenné vált a műtét, s amikor már újra fellélegezhettem volna a sikeres beavatkozást követően – sztrókot kaptam”

– mondta a lapnak a színművész.

A sztrók után egy hónapot töltött kórházban, azóta rehabilitációra szorul. Sokáig járt logopédushoz, most pedig azon dolgozik, hogy újra megtanuljon járni.

„A bal oldalam és a lelkem sérült bele az életben maradásért folytatott harcba. De várom a karácsonyt az én csodálatos feleségem mellett, aki folyamatosan vigyáz rám. Már csak miatta sem adhatom fel” – mondta a Blikknek.

A színész több mint öt évtizedes karrierje során játszott többek között a Vígszínházban, a Radnóti Miklós Színházban és a Thália Színházban is.


Link másolása
KÖVESS MINKET: