News here

KULT

„Volt cimborám, akit lelőttek a szekusok” – interjú Kenderessy Attilával, a Rádiókabaré vezető írójával


Link másolása

- Akkoriban volt is itt egy olyan közhangulat, hogy segítettük az erdélyi magyarokat.

- Abszolút. Igen, igen, abszolút.

Mondjuk egy forint segélyt nem kaptunk senkitől, de nem is volt rá szükségünk, nem ezt vártuk.

Lehetőséget akartunk. Én a tanulásra, ők a munkára, és ezt megkaptuk, ami nagy segítség volt ez annak idején.

- Aztán szülői nyomásra jelentkeztél a Külkerre.

- Azt mondták, nagyon szép, hogy írogatok, és verspályázatokon nyerek, de azért mégiscsak kéne választom egy olyan munkát, ami nem feltétlenül az éhenhaláshoz vezető egyenes utat jelenti.

Volt három nyelvvizsgám, mert románból is letettem, ha már kényszerűségből fiatalkoromban meg kellett tanulnom. Matekból mindig is jó voltam, úgyhogy gyakorlatilag besétáltam a Külkereskedelmi Főiskolára.

- Ahol mindösszesen két évet sikerült eltöltened....

- Abból is az első évet leginkább azzal, hogy a főiskolai napokat szerveztük, illetve megszerveztük az első hallgatói önkormányzatot, aminek én lettem az elnöke.

De két év után úgy éreztem, hogy ez nem az én világom. Ráadásul jött egy lehetőség, indult egy nonprofit trénerképző program Budapesten. Itt ugyanis akkor már lehetett alapítványt, egyesületet létrehozni, volt is belőlük néhány tízezer az országban, viszont nem volt szakember, aki ilyen végzettséggel rendelkezett volna. Mert az alapítvány menedzselése, meg az egyesületek menedzselése egészen más technikákat követel, mint mondjuk egy cég irányítása, hiszen ott valamivel kereskedsz, itt pedig jótékony célokra gyűjtesz. A baltimore-i egyetemnek volt egy erre összeállított nagyon jó képzési programja, amit Magyarországon meghonosítottak. Ennek a programnak a lebonyolításához kerestek embert, én pedig jelentkeztem, és fel is vettek. Innentől kezdve körülbelül 15 évet töltöttem a harmadik szektorban.

Így kerültem kapcsolatba a Kurázsival, a civil társadalom lapjával, ami annak idején a Magyar Hírlap mellékleteként jelent meg. Ők készítették az első civil szervezeti almanachot is. Plusz volt Bayer Ilonának a Civil Kurázsi című műsora még a Szabadság téren lakó MTV-ben, amibe szintén bedolgoztak. Miután az újságírás érdekelt, szép lassan átszivárogtam a Kurázsi című laphoz, illetve a tévéműsorhoz.

Miután a Kurázsi havonta csak egyszer jelent meg, kezdtük azon törni a fejünket, hogy hogyan lehetne az itt meglévő újságírói kapacitást úgy kihasználni, hogy valamilyen további karitatív jellegű dologra használjuk fel ezt a tudást.

Angliában ekkor már nagyon sikeresen működött a hajléktalanok által árusított, de profi újságírók által készített The Big Issue. Némi puhatolózás után a skót változattal, a The Big Issue In Scottlanddel lettünk jóban, akinek a segítségével megcsináltuk az utcalap magyar verzióját.

Ez volt a Flaszter, ami körülbelül 12 évig élt.

Ez egy teljesen új helyzet volt, mert az újságíráshoz értettünk, a hajléktalanokhoz viszont nem. Úgyhogy fel kellett vennünk 4-5 szociális munkást, akik korábban hajléktalan ellátórendszerben, szállókon dolgoztak.

A Flaszter először havilapnak indult, aztán két hetilap lett, de olyan szép sikert ért el, hogy utána már hetente adtuk ki a lapot. A csúcson Budapesten és 12 nagyvárosban árusították a hajléktalanok.

- Ha jól tudom, próbáltátok létrehozni egy kelet-európai szintű hajléktalan lapot, de ez végül nem jött össze.

– Nyugaton két dologból éltek ezek a magazinok. Az árbevételből, ami fedezte a nyomdaköltséget, de magának a szerkesztőségnek meg a szociális munkának az árát, azt elsősorban az újságban elhelyezett hirdetésekből szedték be. Kelet-Közép-Európában viszont sehol nem sikerült hirdetőket szerezni ezekbe a lapokba. A magyar vállalkozások nem akarták, hogy a termékük, szolgáltatásuk vagy a nevük bármilyen kapcsolatba kerüljön a hajléktalansággal. És ez igaz volt az egész régióra is.

Ez valamitől olyan stigma errefelé, amitől nem sikerült áttörni ezt a falat semmilyen módszerrel.

- Hogy vezetett az út a hajléktalanoktól a Rádiókabaréig?

- Amikor jártam be az irodába, mindig a Roxyt hallgattam. 1999-2000-ről beszélünk. Volt egy rovat, amelynek poénjait be lehetett küldeni hallgatóknak is. Én meg gondoltam, beküldök néhányat. Elküldtem egyszer-kétszer-háromszor, aztán egyszer csak felhívtak a rádióból, hogy nem volna-e kedvem találkozni a műsorvezetőkkel és a producerrel.

Így kezdtem el írni a Roxy Rádió reggeli műsorát kreatív íróként, ami egy jó iskola volt.

- Kikkel dolgoztál együtt?

- Kezdetben Hepi Endrével, aki most a Retro Reggelt vezeti, de a hosszú évek alatt több etapban, több felállásban dolgoztam a Rádió 1-nél. Harsányi Leventével azóta is nagyon jó cimborák vagyunk. Közben egy rövid időre elmentem a Juventusba reggeli műsorvezetőnek is.

2008-ban megkerestek azzal, hogy indulna egy újabb rádió, ami csak elektronikus zenét játszana. Érdekes kihívásnak tűnt,

így lettem a Rise FM programigazgatója, amit gyakorlatilag nulláról raktunk össze, a stúdiót is beleértve.

A rádió nagyon dinamikusan fejlődött, de különböző okokból, két év után elveszítette a frekvenciáit, úgyhogy végül megszűnt.

2000-ben elkezdtem a Kész átverést csinálni. Ott ismerkedtem össze Nacsa Olivérrel és Bagi Ivánnal, és akkor nekik is valamilyen szinten házi szerzőjük lettem. Olyannyira, hogy a mai napig is Ürmös Zsolttal ketten írjuk tulajdonképpen a Bagi-Nacsa műsorokat. Aztán Olivér ajánlott be annak idején Fábry Sanyinak, de innentől te is ismered a történetet.

– Igen, akkoriban volt, hogy Litkai Gergőnek és Kőhalmi Zolinak a stand upos sikerek mellett már nem volt annyi idejük Sanyinak írni, tulajdonképpen a helyükre jöttetek a csapatba Ürmös Zsoltival.

- Közben a régi Rádió 1 megszűnt, Fábry Sanyi pedig megkérdezte, hogy nem lennék-e én a Fábry show főszerkesztője is. Boldogan elvállaltam, és ezt azóta is csinálom. Amivel még kiegészült ez a történet, az a Rádiókabaré. Nagyon örültem, amikor felkérték Fábryt, hogy készítse külső gyártásban a kabaré adásait. Sanyi a kreatív producer, én a vezető író vagyok, és Sinkó Pétert is sikerült visszahívnunk, hogy segítse a munkánkat.

Az ő szaktudása páratlan ebben a műfajban.

Rendezőként Csizmadia Tibort sikerült megnyernünk, aki szintén nagyon sokat tett, és tesz hozzá mind a mai napig a műsor színvonalához.

Itt tartok most. Kiváló csapat állt össze, zömében a régi szerzőkből, stand-uposokból, szereplőkből, és természetesen sok új tehetség is csatlakozott a nagy létszámú stábhoz. Azt gondolom, hogy az elmúlt években a Rádiókabaré egy nagyon fontos vérátömlesztést kapott ennek köszönhetően, és sikerült megújulnia, korszerűbbé válnia.

Mindez egy csapatmunka eredménye, amely gyakorlatilag minden egyéb műsorra, vagy projektre is igaz, amelyben dolgoztam, vagy dolgozom. Én ezekben, a szakmai munkán túl, legfeljebb egyfajta katalizátorként tudtam működni, de a siker mindig a közös munka eredménye volt. Ha tehát valamit megtanultam az életben – az az, hogy jó emberek összefogásából jó dolgok születhetnek, amelyek nagyon sok ember számára tehetik kellemesebbé, élhetőbbé a világunkat. Legyen szó a legelemibb, megélhetési kérdésekről, vagy akár a szórakoztatásról. Lehet, naiv és idealista vagyok,

de hiszek abban, hogy végül is mindannyiunk célja „könnyebbé tenni azt a nehéz hűséget”, amelyet az élet elvár tőlünk – vagy legalábbis jó lenne, ha ezt minél többen gondolnák így.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
Meghalt Kirstie Alley, a Nicsak, ki beszél sztárja
A színésznő hosszabb ideje küzdött titokban a rákkal, gyerekei osztották meg a hírt a közösségi médiában.

Link másolása

Kirstie Alley a 80-as és 90-es évek egyik legnagyobb sztárja volt, nálunk főként a Nicsak, ki beszél filmekkel vált népszerűvé, de szerepelt olyan filmekben, mint a Kettőn áll a vásár, a Kitúr-lak, az Agyament Harry, és ő alakította Rebecca, a pultos szerepét az ikonikus Cheers sorozatban.

A színésznő, aki rákkal küzdött, hosszú távollét után áprilisban a Maszkos énekes amerikai változatában lépett fel, szeptemberben pedig friss videót is posztolt magáról, így sokakat ért váratlanul a halálhíre.

True és Lillie, a két gyereke osztották meg a közösségi médiában a hírt:

"A barátainknak, a világ minden pontján... Szomorúan tudatjuk veletek, hogy a csodálatos, erős és szerető édesanyánk meghalt a rákkal való küzdelme során, amelyet nemrég fedeztek fel nála.

Közeli családja mellette volt, ő pedig nagy erővel küzdött. Ikonikus volt a képernyőn, de ennél még lenyűgözőbb anya és nagymama volt. Hálásak vagyunk az orvosoknak és nővéreknek a Moffitt Cancer Centerben a gondoskodásukért." - írták a búcsúposztban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Láncokon rángatják Tóth Gabit legújabb klipjében, miközben acélkönnyeket sír
Az énekes egy ismert népdal egy sorát gondolta újra.

Link másolása

Mozgalmas éveken van túl Tóth Gabi, amelyekben voltak magasságok (családalapítás, sikeres koncertek és műsorok) és mélységek (közösségi médiás támadások, kifakadások) egyaránt. Állítása szerint ezekből minden ihletet merített legújabb, SzívbeEmelő című dalához készült videóklipjében.

Az énekesnő legújabb produkcióját a közönség először a Sztárban Sztár leszek! vasárnapi adásában hallhatta, akkor egy speciális, látványos táncos produkcióval egybekötve. Majd nem sokkal később, még aznap éjjel felkerült a YouTube-ra is a szám, immár egy izgalmas látványvilágú, fekete-fehér klippel.

„Drága emberek, végre megoszthatom veletek az új dalomat! Rengeteg munka van benne, de imádtam minden percét! Kiadtam magamból mindazt, ami az elmúlt két évben történt velem, rosszat, jót egyaránt”

– írta instagramos ajánlójában Gabi.

A klip maga nem kevés erős képpel operál: Tóth Gabi furcsa, leginkább acélra emlékeztető könnyekkel sír, miközben komoly erők rángatják láncon. De a klip egy pontján olyan jelmezt is kapott, ami némileg emlékeztet Szulák Andrea kancellárnő-ruhájára a 90-es évek emblematikus ifjúsági sorozatából, az Űrgammákból.

Gabi azonban a Xénia-láz helyett a hidegen fújó szelekről énekel, amivel megidézi, egyszersmind át is gondolja az ismert népdal híres sorát.

A teljes képért azonban érdemes végignézni az egész klipet.

Tóth Gabi – SzívbeEmelő


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Pénztelenül, zacskós levesen élt, mára történelmet írt a popzenében, és a Spotify listáját vezeti
Kim Petras élete olyan, mint egy Grimm-mese: tele nehézségekkel, fordulatokkal, de egyelőre teljes happy enddel.

Link másolása

Történelmet írt két előadó a popzenében idén: Sam Smith és Kim Petras lett az első nem bináris és transznemű szólóelőadó, akik a Billboard Hot 100-as slágerlistájának élére kerültek. Bár Petras szinte minden lehetséges alkalommal hangsúlyozza: szeretné, ha nem neme, hanem tehetsége és zenéje miatt figyelnének rá.

Kim Petras 1992. augusztus 27-én született Kölnben, és egész kicsi gyerekkora óta rosszul érezte magát abban a testben, amibe született. Szüleinek már gyerekként beszélt erről, ők pedig biztosították arról, hogy ha később is így érez, támogatni fogják a nemváltásban. Érzései nem változtak, azonban egyre rosszabbul érezte magát, sőt öngyilkos gondolatai is voltak, ezért szülei pszichológusokhoz jártak vele. Sok különféle visszajelzést kapott, volt olyan "szakember" is, aki szerint a gyerek egyszerűen őrült, megoldásként pedig azt javasolta, vágják kopaszra a haját, és úgy járassák iskolába. „Megcsináltuk, kopaszon mentem iskolába, és ugyanúgy azt mondtam, hogy remek, lány vagyok” – emlékezett vissza később.

Miután három különböző pszichológus is arról beszélt, hogy Kim (akkor még Tim) esetében jó volna minél hamarabb megkezdeni a nemátalakító folyamatot, 13 évesen megkezdték hormonterápiáját, amivel akkoriban egy német dokumentumfilmben is szerepelt.

Így amikor 16 évesen, 2009-ben átesett a beavatkozáson, a világ legfiatalabb transzszexuális személyeként lett ismert.

Ugyanakkor a mai napig úgy véli, hormonkezelését elrontották, és ezzel nevetségessé tették szülőhazájában.

Élete azonban innentől kezdve meseszerű fordulatot vett, tele nehézségekkel, akadályokkal, de végső soron az áhított hírnév felé haladva. Kim ugyanis eldöntötte, hogy dobva korábbi mérnöki álmait, énekes-dalszerző akar lenni. Erre a következtetésre akkor jutott, amikor megnézett egy dokumentumfilmet a svéd dalszerzőről, Max Martinról – külön szép a történetben, hogy a későbbiekben ők ketten együtt dolgozhattak.

Németországgal azonban többször is meggyűlt a baja. Ott egyfelől túl poposnak és túl "amerikainak" tartották dalait, másrészt a német nyelvet nem tartotta elég megfelelőnek érzései kifejezésére. Nem segített az sem, hogy hazájában szinte kizárólag a "transzi" fiatalként ismerték, nem pedig tehetsége miatt ismerték el. 19 éves korában így Los Angelesbe repült, de akkor még kapcsolatok nélkül, meglehetősen kevés pénzzel. Kezdetben háromhavonta haza kellett repülnie, mert nem volt megfelelő vízuma.

A fordulat három évvel később következett be, amikor – hitvallása szerint folyamatos, kitartó munka után – egyik számát felénekelte a népszerű énekesnő, Fergie. 2014-ben kiadói szerződést köthetett a Big Machine zenei kiadócsoporttal, ami lehetővé tette, hogy megkapja a vízumát, és végre legálisan tartózkodhatott Amerikában.

Pénzét azonban hamar elköltötte, házat bérelt magának, ahol azonban legtöbbször csak zacskós levesen élt.

Ennek ellenére dalait 2021-ben függetlenként adta ki, amit a következőkkel magyarázott: „Azért vagyok független, mert a nagy kiadók, akikhez elmentem, csak a nememről tudtak beszélni. Voltak, akik azt mondták, titkoljam, és olyanok is, akik azt, hogy használjam. Én pedig igazából egyiket sem akartam. Csak azt akartam, hogy a zeném önmagáért beszélhessen.”

Később dalai elkészítésében sokáig együtt dolgozott Dr. Luke producerrel, amiért számos kritikát is kapott, a zenei szakembert ugyanis a szakmában többen zaklatással vádolták. Bár Kim sokáig nyíltan védte kollégáját, az utóbbi időben Dr. Luke már nem működik közre dalaiban.

Így legújabb, Sam Smith-szel közös Unholy című slágerében sem, ami üstökösként robbant be a zenei piacra idén. A dal a Spotifyon már a megjelenését követő első 24 órában 10 milliós streamelést ért el, manapság pedig már közel 500 milliónál jár. A magát nem binárisnak definiáló Sam Smith hetedik Grammy-jelölését söpörte be vele, míg Petras az elsőnek örülhetett.

2021-ben ő volt az első transznemű előadó, aki fellépett az MTV EMA díjátadó estjén, ráadásul épp Budapesten, ahol nem sokkal azelőtt fogadták el a gyerekvédelmi álca mögé rejtett homofób törvénycsomagot. Kim Petras akkor azt mondta az Indexnek:

„Én egész gyerekkoromban arra vártam, hogy legyen egy transznemű popsztár, akire felnézhetek, és azt látni, hogy megpróbálnak minket kitiltani a tévékből, eléggé kiábrándító. Remélem, hogy ez a jövőben változni fog. Mindenesetre nagyon izgatott vagyok, már várom, hogy ott lehessek, és kiálljak értük, mindenképpen megpróbálom ezt belevinni az előadásomba. Hangja szeretnék lenni azoknak, akik úgy érzik, hogy nem fogadják el őket, hiszen én is sokáig ezt éreztem. Úgy gondolom, felelősséggel tartozom a közösségért.”

Sam Smith feat. Kim Petras – Unholy

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Szombathy Gyula: „Akinek újra kellett tanulni beszélni és járni, az már soha nem lesz olyan, mint azelőtt”
A színész először legyőzte a rákot, volt egy súlyos szívműtétje, majd sztrókot kapott.

Link másolása

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas Szombathy Gyula a Blikknek számolt be jelenlegi állapotáról. A 77 éves színésznek először a rákkal kellett megküzdenie, majd megműtötték a szívét, és sztrókot is kapott.

„Most már óvatosan hiszek benne, hogy megint tudok élni. Persze lassan, megfontoltan. Mert akinek újra kellett tanulni beszélni és járni, az már soha nem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor 2017-ben legyőztem a rákot és tünetmentessé nyilvánítottak, úgy gondoltam, túl vagyok a nehezén. Hogy onnantól kezdve jöhet majd a derűs öregkor. Jól éreztem magam, ám mégis meggyőztek, vizsgáltassam meg a szívemet is. Nem volt semmi tünetem, ám az eredmény sokkolt: két ér teljesen elzáródott. Azt mondta az orvos, ha most nem jövök ide, bármikor meghalhattam volna. Elkerülhetetlenné vált a műtét, s amikor már újra fellélegezhettem volna a sikeres beavatkozást követően – sztrókot kaptam”

– mondta a lapnak a színművész.

A sztrók után egy hónapot töltött kórházban, azóta rehabilitációra szorul. Sokáig járt logopédushoz, most pedig azon dolgozik, hogy újra megtanuljon járni.

„A bal oldalam és a lelkem sérült bele az életben maradásért folytatott harcba. De várom a karácsonyt az én csodálatos feleségem mellett, aki folyamatosan vigyáz rám. Már csak miatta sem adhatom fel” – mondta a Blikknek.

A színész több mint öt évtizedes karrierje során játszott többek között a Vígszínházban, a Radnóti Miklós Színházban és a Thália Színházban is.


Link másolása
KÖVESS MINKET: