KULT
A Rovatból

Kelemen Kabátban: A politika ostoba műbalhé

Horváth Boldit kérdeztük a siker titkáról, az együttes küldetéséről, és hogy lesz-e valaha is politikai témájú számuk.

Link másolása

A Kelemen Kabátban 2011-ben debütált, a mára szinte pophimnusszá vált Nyári Dallam című számmal. Mostanra az együttes a magyar fesztiválok állandó fellépője, számos nagy slágert írtak, több lemezük, klipjük jelent meg. Legutóbbi a Köszönöm Szépen, az új lemez pedig várhatóan még idén megjelenik.

Hovárth Boldival, alias Szerecsenkirállyal, a Kelemen Kabátban frontemberével a siker titkáról, a sokszínűség előnyeiről, és a politikamentes, de még vállalható, minőségi zene fontosságáról, valamint a magyar zenei piac viszontagságairól beszélgettünk, illetve arról, miért is kell színes kabátban járni. Boldi azt is elmondta, miért tragikus a mai magyar politika, és miért elképzelhetetlen, hogy a Kelemen... politikus számokat játsszon.

22618_823978644322574_8237769541082121257_n

10370958_853996494654122_1184931478447815275_n

- A 2011-es Nyári dallam” című, trashpop-eurodance számotok megjelenése óta folyamatosan felszálló ágban vagytok. Szerinted mi ennek az oka, ennyire eltaláltátok a közönség igényeit, vagy fordítva: valami merőben újjal álltatok elő?

- Ösztönösen alkotunk fülbemászó dalokat karakteres szövegekkel, melyek változatos és technikailag magas színvonalú zenével párosulnak. Az értelmesebb - érzékenyebb emberek még mondanivalót is felfedeznek a szövegekben. Szerintem ez a Kelemen sikerének titka. Hogy mennyire úttörő zenekar vagyunk, azt szerintem 10-20 év távlatából lehet majd megmondani.

- Leginkább eklektikus lemezeitek vannak, különösen igaz ez az első, Dallamok télen-nyáron című albumotokra. Ez útkeresés, vagy tudatos döntés eredménye?

- A Dallamok télen-nyáron egy válogatáslemez a 2011-2013 közt megjelent Kelemen single dalokból, a Maradjatok Gyerekek viszont tudatosan ennyire eklektikus. Ez a sokszínűség az egyik védjegyünk, ilyen a zenei gondolkodásunk.

- Számaitok egyfajta időtlenséget sugallnak, melyben a zene inkább érzelmeket, hangulatokat fejez ki. Szeretnétek-e durvább számokat is írni?

- Érdekes megfigyelni, hogy egyre gyakrabban bukkannak fel közérthetőbb formában mélyebb szövegek, hangulatok a dalaink között (például a Legelő-ben), de ezek nem tudatos döntéseken múlnak, hanem a fejlődésünket-változásunkat tükrözik. Mondanivaló-, illetve ihletalapú a zenealkotási folyamat nálunk, ezért nem tudom előre megmondani, milyen témáink lesznek a jövőben.

- Elképzelhető, hogy előálltok valamilyen aktuális témára reflektáló dallal?

"
Amennyiben, az aktuális téma alatt azt az ostoba műbalhét értjük, amit politikának vagy közéletnek hívnak, ilyenbe soha nem fogunk belemenni.

Azt gondolom, hogy az alkotó embereknek, a művészeknek sokkal intelligensebb, esztétikusabb módon kell beszélniük a világról, mint például egy politikusnak...

- Mennyire tartjátok fontosnak a folyamatos koncertezést, a fesztiválokon való megjelenést?

- A koncert egy zenekar egyik, ha nem a legfontosabb felülete. Amikor a koncerteket illetően bármilyen szempontból visszaesés van - például koncertszám, hangulat, közönség szeretete, technikai színvonal stb. -, az annak a jele, hogy valami baj van. Ilyenkor érdemes átgondolni, mi lehet a probléma oka. Szerencsére lassan, de biztosan minden ilyen „mutatónk” négy éve folyamatosan növekszik.

- Mi az az alaphangulat, üzenet vagy világkép, amit szeretnétek a dalaitokban átadni?

- Alapvetően a boldogság, mint legfőbb cél, amit az ember elérhet élete során, illetve az európai zsidó-keresztény gyökerű értékrend: esztétika, tolerancia, nyitottság, szeretet. Fontos célunk még az alapvető és ellenszolgáltatás nélküli maximalizmus meghonosítása.

"
Elkeserítő az az igénytelen, hozzá nem értő, ugyanakkor anyagias és nagypofájú hozzáállás, amit gyakran tapasztal az ember itthon.

- Ha így gondoljátok, akkor ennek köze lehet a politikához is. Miért zárkóztok el mégis kategorikusan az ilyen témáktól? Illetve miért írtátok meg mégis a Fainul a buli című számot, amit el akartatok juttatni Obama elnökhöz?

- A Fainul a buli esetében először a refrén volt meg, illetve a zenei alap, ezután adta magát a téma - szinte felépítette magát a dal. Természetesen vannak benne politikai vonatkozások, de sokkal inkább leíró jellegű, humoros dalnak szánjuk, mint valami hősi ellenzéki hülyeségnek. Ha politikáról beszélünk, nem hiszek az aktuális, hangos és értelmetlen kiabálásba való beszállásba. Ahhoz, hogy érdemben változzon egy rendszer, előbb az emberek gondolkodásmódját kell megváltoztatni - kiszakítani őket az elnyomás alapú gyökerekből. Ez egy nehéz és hosszú folyamat, ötven év minimum kell hozzá.

"
A hozzá nem értő ostoba kormánykritika csak ezt a politikai rendszert - iskolát - tartja fenn: két pólus, akiknek nagyon hasonló az érdeke.

kelemenkabatban_efott_150716_nmp_058_776x1200

Azért szeretnénk eljuttatni Obama elnökhöz a dalt, hogy a kortárs popkultúra nézőpontjából is kapjon egy képet Magyarországról.

- Ha már itt tartunk, terveztek külföldi koncerteket? Készülnek-e angol, vagy más idegen nyelveken számaitok?

- Nem, a zenekar indulásakor úgy döntöttünk, hogy elsősorban magyar nyelvű dalokat írunk, és ezt a döntést nem is bántuk meg. Rendszeresen és nagy örömmel zenélünk határon túli magyaroknak is természetesen, jó hangulatú, izgalmas koncertek szoktak lenni.

- A zenekar tagjai több bandában is játszanak, mint például Irie Maffia. Hogyan tudjátok összeegyeztetni a közös munkát, hiszen különböző stílusokat képviseltek?

- Művészi kérdésekben nagyon könnyen, ez a legkevesebb kompromisszumot követelő projektünk mind közül. Technikailag, nyilván nehezebb, de az elmúlt két év azt mutatja, hogy komoly problémát nem okoz. A nehézség, a sikerhez vezető út egyik velejárója „hamis az, mit szerzel rögtön”. :)

- Neked sem a Kelemen Kabátban az egyetlen vas, amit a tűzben tartasz.

- Jelenleg, a Kelemen Kabátban-on kívül, egy, a New Level Empire zenekarral közös dalom pörög, a Sun of the sun. A dal hetek óta remekül szerepel a rádiós toplistákon. Ezen felül, ha minden jól alakul, ősztől egy kortárs közösségi színdarabhoz írok zenét, illetve kilátásban van egy társadalmi célú reklámzene felkérésem, melyet már nagyon várok.

10358139_812897095417134_8080485318220595951_n

- Milyen a visszhangja a legutóbbi klipeteknek, a Köszönöm szépen-nek? Mikorra várható idén új lemezetek, és milyen meglepetések lesznek rajta?

- Még nagyon friss, kb. 3 hete jött ki a szám. Eddig nagyon jól fogadja a közönség és a zenei csatornákon is szépen szerepel. Novemberben tervezzük megjelentetni az új lemezt. A meglepetés pont attól meglepetés, hogy nem áruljuk el, hogy mi lesz rajta. :)

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: