KULT
A Rovatból

Kandahárba eljutni 30 óra alatt, miközben vadásznak rád? Gerard Butler megoldja!

Gerard Butler gagyi akciófilmje közel sem annyira akciófilm, mint ahogy azt hirdetik, és közel sem annyira gagyi, mint gondolnánk. A Kandahárra azonban egy hét múlva már senki nem fog emlékezni.


Kezdjük rögtön a feketelevessel. Többet gondol magáról a Kandahár, mint ami. Izzadságszagúan próbál a politikai és vallási kérdésekben állást foglalni. Nem szigorúan bőrszínből kiindulva, de azért akkor sem minden fekete és fehér.

Vannak a filmben az effektíve rossz oldalon is jó, vagy ártatlan karakterek, sőt nagy hangsúlyt fektet az antagonistákra.

Ilyen az iráni nyomozó, akit a főnöke küldött Butlerék után, vagy a pakisztáni kémfőnök, aki próbál szabadulni ettől a morálisan megkérdőjelezhető munkától.

Ezzel nem is lenne baj, de ahogy a filmkritikát is elkezdtem, úgy indul a Kandahár is. In medias res, mindennemű expozíciót mellőz, csak bedobja a nézőt az eseményekbe.

Amíg Gerry Butlert látjuk, addig nincs gond, mert őt jól bemutatja a sztori a cselekedetein keresztül.

Tudjuk, hogy ő egy kém, aki szerelőnek álcázza magát egy akció keretein belül, és nagyon jó a munkájában. A probléma akkor kezdődik, amikor az alkotók a többi eseményt próbálják magyarázat nélkül elénk tárni. A hatodik-hetedik új arab szereplő telefonáló jeleneténél már ember legyen a talpán, aki nem kavarodik bele, mi is történik.

Történetünk szerint Tom Harris (Gerard Butler) épp egy sikeres iráni szabotázs után készülne haza, amikor is megtalálja őt barátja és egyben egyik munkaadója, Roman Chalmers (Travis Fimmel), hogy még egy bevetést vállaljon el, mielőtt hazatér. Harris hosszas kérlelés után belemegy az üzletbe, azonban mielőtt elkezdődhetne az afganisztáni hadművelet, lebuknak. Egy külső személytől kikerülnek az iráni akció részletei, köztük Harris személyazonossága.

A küldetés hamar átvált fejvesztett menekülésbe,

mert innentől nem csak az irániak, de a pakisztániak és az afgánok is hajtóvadászatot indítanak főhősünk és tolmácsa, Mo ellen (Navid Negahban). A két üldözött feladata eljutni Kandahárba, ahol egy brit MI-6 különleges alakulat éppen hazatér egy repülőgépen, ami 30 óra múlva indul. Tehát még egy időkorlátunk is van a menekülés mellé.

A forgatókönyvet egy hírszerző tiszt írta, akit akció közben ért a Snowden-botrány, így első kézből tudta meg milyen, amikor ennyire ellehetetlenítik a munkáját külső tényezők. Gyakorlatilag egy aggódó állampolgár miatt az élete veszélybe került. A filmben ezt próbálják finomítani, itt a kiszivárgás nem direkt történt, hanem egy oknyomozó riporter kapott információkat, melyekkel aztán elfogták az iráni erők. Így nem lehet teljes párhuzamot vonni a két esemény között, de azért

erősen érződik a katonák perspektívája a Snowdenhez hasonló ügyekben.

Persze ez érthető és alapvetően működik, ami viszont nem, az a film struktúrája és vágása. Új karakter, új esemény, rengeteg magyarázat nélküli beszélgetés, ami a film első negyven percét unalmassá teszi.

Az akció csak az első óra körül indul be, egy egész pofás menekülős jelenettel. Nem azt mondom, hogy a Kimenekítés második része és a John Wick 4 után bármit képes hozzátenni az akció műfajához, de szórakoztatóbbá válik a mozi. Mivel pontosan tudjuk, kinek mi a célja főhősünkkel, köszönhetően annak, hogy minden felet megfelelően bemutattak, így a feszültséget is lehet érezni. Van tétje a cselekedeteknek és sokszor tudjuk, hogy ártatlanok is az akció áldozatává fognak válni. Persze csak azután, miután megtanultuk, hogy ki kicsoda a szereplők között.

A Kandahár jobban működik kémfilmként, mint akciófilmként,

de sokkal jobban áll neki az akciózás, olyankor sokkal szórakoztatóbb, máskülönben a történések kissé lassúak és unalmasak. Ric Roman Waugh már szinte Gerard Butler személyes rendezője lett. Ez már a harmadik filmje a skót színész főszereplésével és talán a legjobb is a trióból.

Nem kiemelkedő a Kandahár rendezése, de Waugh mellett szól, hogy nem tipikus stúdiófilmet készített, a szó szoros és átvitt értelmében sem. A Kandahárt Szaúd-Arábiában forgatták, így a látványvilága nagyon hiteles. Egyetlen problémám van a fényképezéssel: itt is nappal felvett jelenetek vannak, amiket megpróbálnak digitális trükkökkel éjszakának eladni. Mostanában ez a trend Hollywoodban, ami személy szerint engem nagyon zavar. Értem, miért szeretik az operatőrök, és jogos, mert van értelme, de néha kilóg a lóláb, például, mikor sötétben valaminek éles árnyéka van.

A film szeretne politikai, vallási, közéleti töltetet belevinni a történetbe, ami növeli a realitását,

de csökkenti az izgalmakat. Nem mutatja be az összes arabot terroristának. A háborúból meggazdagodott terrorista is kimondja, ő a pénzért csinálja ezt a háborúsdit, nem az ideológiáért. Az iráni tisztet megfenyegetik a családja megölésével, ha nem hozza el nekik a kémet élve. A pakisztáni hírszerző pedig csak menekülni akar ebből a vallási csatározásból a fejlett nyugatra. Mindannyiuknak útjában van Harris, így várható, hogy nem sokan fogják közülük elérni a céljukat, ugyanis Butler kimondottan jól céloz.

Gerard Butler hozza a kötelezőt, mint legutóbbi filmjeiben, visszafogott hős, inkább John McClanehez tudnám hasonlítani, mint John Rambóhoz. Nem a 300-ból megismert gyilkológép, inkább a Greenland csendes, céltudatos szakembere. Társa, Navid Negahban Moja tökéletes partnere. Igazi buddy-movie lenne, ha csak az ő szálukat követnénk, persze inkább drámával átitatva, mint humorral. De a többi színész is ügyes, szerethető. Travis Fimmelnek nincs nagy szerepe, de ami van, az maradandó, bár így sem ő a legkiemelkedőbb mellékszereplő.

Ali Fazal a már említett pakisztáni hírszerzőként nagyon jó, remek ellenfél,

illetve Ray Haratian mint a háborús bűnös Ismail Rabbani szintén említésre méltó.

Érdemes megnézni a Kandahárt? Moziban nem tudom ajánlani. Látványvilágban nincs szüksége a nagyvászonra, inkább erős streamingfilmnek mondanám. Egy randiestére elmegy a TV előtt, de a mozijegy árát nem feltétlenül éri meg. Csak egy közepes film, amivel csupán annyi a probléma, hogy senki se fog rá emlékezni a jövő héten. A jelenlegi zsúfolt moziprogramban nem látok benne nagy nézői potenciált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Ilyen még nem volt: Majka versenyzője esett ki az X-Faktorból, megvan a három döntős
A rapper csapatából eddig mindig továbbjutott mindenki, most azonban Farkas Ancsi búcsúzott a versenytől. A jövő heti döntőben három versenyző küzd meg a győzelemért.
DKA – Fotó: RTL - szmo.hu
2025. november 30.



Szombat este kik küzdhetnek meg az X-Faktor fődíjáért a jövő heti fináléban.

Az elődöntőben Farkas Ancsi számára ért véget a megmérettetés, így a döntőbe Belano, Varga Imi és a Tonix Honix jutott be.

A továbbjutásról ezúttal is a székes rendszer és a nézői szavazatok döntöttek. Az este során a mentorok székeket oszthattak a továbbjutóknak.

Belano és Varga Imi viszonylag hamar biztosították a helyüket, a harmadik továbbjutó sorsáról azonban a közönség döntött: a nézők a Tonix Honixot szavazták be a döntőbe, ezzel Farkas Ancsinak kellett búcsúznia.
Ezzel megtörtént az, amire az idei évadban még nem volt példa: Majka elveszítette az egyik versenyzőjét. A rapper csapata az elődöntőig menetelt teljes létszámban.

Az este különlegességét a sztárduettek adták: Varga Imi a műsorba 15 év után a visszatérő Takács Nikolasszal, Farkas Ancsi Nikával, Belano VZS-zel, a Tonix Honix pedig az Éberkómával lépett színpadra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt Kenedi János
78 éves korában érte a halál az írót, Budapest díszpolgárát. A hírt Karácsony Gergely főpolgármester közölte, aki egy személyes emléket is megosztott róla.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2025. november 28.



78 éves korában elhunyt Kenedi János író, műkritikus, Budapest díszpolgára - közölte Karácsony Gergely a Facebook-oldalán.

„Ő őrizte azt a töltőtollat, amivel a főpolgármesteri eskümet aláírtam. Bibó István tulajdona volt, halála előtt Jánosnak ajándékozta, tőle jutott hozzám.

Miként maga Bibó is Kenedi János által jutott el a magyar szellemtörténet rendíthetetlenjei közé. Kenedi János pedig egész életében tartotta magát ahhoz, amit Bibó úgy fogalmazott: »a hatalom demoralizál, a hatalom igazolásra szorul, a hatalomgyakorlás csak valamilyen morális célja révén kaphat igazolást, nyerhet felmentést«” – fogalmazott a főpolgármester.

Karácsony szerint Kenedi a rendszerváltás előtt a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként küzdött a diktatúra ellen, a rendszerváltás után pedig azért, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. „Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült. Akinek fontos a szabadság, akinek fontos a demokrácia, annak Kenedi János erkölcsi mérce és kiindulópont, és az marad mindörökre már” – írta Karácsony.

Kenedi János szervezője volt a magyar társadalom problémáiról rendezett 1985-ös monori tanácskozásnak, valamint az 1956-os forradalomról 1986-ban tartott illegális konferenciának. 1979-ben, Bibó István temetésén Illyés Gyula mellett ő mondott beszédet. Előkészítette Bibó összes munkáinak kiadását is. A rendszerváltás éveiben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozatának egyik megfogalmazója, valamint a Nyilvánosság Klub ügyvivője volt. 1990-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársaként dolgozott.

2007 és 2010 között ő vezette azt a bizottságot, amely az állambiztonsági iratok levéltári átadását vizsgálta, és amelyet a köznyelv Kenedi-bizottságként ismert. A testület 2008-ban egy több mint 400 oldalas jelentést adott át a kormánynak, amelyben számos jogszabályi változtatást sürgettek a múltfeltárás érdekében. A bizottság megbízatása 2010 decemberében szűnt meg. Karácsony Gergely szerint Kenedi a rendszerváltás után azért küzdött, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. „Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült. Akinek fontos a szabadság, akinek fontos a demokrácia, annak Kenedi János erkölcsi mérce és kiindulópont, és az marad mindörökre már” – írta a főpolgármester.

(via Telex)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Lengyel Johanna nyerte meg az idei Megasztárt
Mestere, Marics Peti szerint az énekesnővel hatalmasat nyer a hazai zeneipar. A sokat kritizált Ádám Attila a második helyig jutott.
DKA – Fotó: TV2 - szmo.hu
2025. november 30.



Szombat este tartották a Megasztár idei évadának döntőjét, amely végén Lengyel Johannát hirdették ki győztesként.

A fináléban a négyes mezőnyből először Kedl Olívia, majd PYFU esett ki. A végső párbajt Lengyel Johanna nyerte Ádám Attila ellen, akit az első élő adás óta kritizáltak a zsűritagok és a nézők egyaránt.

A döntőben a versenyzők produkciói mellett a mesterek is színpadra léptek, Tóth Gabi és Curtis például közösen adtak elő egy Edda-dalt.

Lengyel Johanna 40 millió forintot nyert, emellett első saját dalát és videoklipjét Los Angelesben, a Paramount Recording Studios-ban rögzítheti. A győztes fellép a jövő évi STRAND Fesztiválon, és egy hároméves ösztöndíjat is kapott a Kodolányi János Egyetem Modern Zenei Tanszékére.

A TV2 extra jutalmat is felajánlott: a legjobb öt helyezett Rúzsa Magdi Aréna-koncertjének előprogramjában léphet fel.

Lengyel Johanna nem most kezdte a zenei pályát, Jaylenn művésznéven már évek óta aktív, saját dalai is megjelentek. A műsor alatt egy interjúban fogalmazott a céljairól:

„Nem azért jöttem, hogy nyerjek, hanem hogy megismerjem magam.”

A verseny ideje alatt nehézségekkel is meg kellett küzdenie, betegség és gyász is nehezítette a felkészülését.

Johanna mestere Marics Peti volt a tehetségkutatóban, aki a döntő végén azt mondta, az énekesnővel „hatalmasat nyer a magyar zeneipar”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megvan, mit nézünk a karácsonyi vacsora után! A Stranger Things továbbra is annyira jó, hogy nem csoda, hogy a Netflixet is lefagyasztotta
A Stranger Things 5. évada minden eddiginél grandiózusabb, de vajon képes lesz megtartani ezt az elképesztő szintet? 980 millió dollár, órás epizódok és mit keres Sarah Connor Hawkingsban? A Netflix tényleg mindent feltett egy lapra!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. november 28.



Az ötödik évad érkezése előtt hetek óta izzott a levegő, a premier napján pedig szó szerint „elszállt” a Netflix: hajnali kettőkor 5-10 percre még elérhetetlenné is vált az oldal. Nem véletlenül. A streamingóriás minden eddiginél nagyobb összeget pumpált a Stranger Things fináléjába.

A nyolc epizódra állítólag közel 1 milliárd dollárt költöttek marketingköltséggel együtt.

Ekkora összeg már önmagában is magasra teszi a lécet, és szerencsére az évadnyitó részek alapján úgy tűnik, nem hiába kockáztattak.

A széria mindig is mestere volt a lassú, atmoszférateremtő építkezésnek, és ez most sincs másként. A kezdés megfontolt, szinte komótos tempóban bontakozik ki, mintha az alkotópáros, Duffer testvérek direkt időt adnának a nézőnek, hogy visszazökkenjen Hawkins különös világába. A történet szerint nagyjából másfél esztendő telt el a legutóbbi események óta.

Ez idő alatt a katonaság gondosan lezárta a Hellyel lefelé repedéseit, és csupán egyetlen kaput hagyott nyitva, amely köré bázist építettek, mind Hawkinsban, mind az Upside Down (nem kívánom többet leírni a Hellyel lefele szókapcsolatot) mélyén.

Hawkinst pedig elkülönítették és vesztegzár alá vonták. A központot Dr. Kay, vagyis Linda Hamilton karaktere vezeti, aki kitartóan és rejtélyes indokkal kutat Eleven (Millie Bobby Brown) után. Hogy miért, arról egyelőre csak találgatni lehet, de a sejtelmesség jól működik: új feszültséggócot ad a cselekménynek.

Eközben a jól ismert csapat is teljes létszámban visszatér és szerencsére egyikük sem válik olyan idegesítő mellékalakká, mint korábban egy-kettő újonnan érkező… rád gondolok kedves Argyle a negyedik évadból.

A szereplők dinamikája mostanra kiforrott és gördülékeny, mindenkinek megmarad a maga apró mellékszála, amelyen tevékenykedik, de ezek szépen belesimulnak a közös küldetésbe.

Most először érezni igazán, mennyire egységesen működnek együtt, mintha végre összeért volna az a hosszú karakterépítés, amelyet a sorozat éveken át gondosan építgetett.

A kritikusabb hangok szerint a cselekmény lassú, de ez a vád alighanem a negyedik évad grandiózus fináléjának árnyékából fakad. Nem szabad elfelejteni: a Stranger Things kezdő epizódjai mindig óvatosabban haladtak előre.

A tempó itt is fokozatosan emelkedik, míg az alapozás után valóban beindulnak az események, és a rendezés ismét bizonyítja, milyen erősen tud játszani a feszültséggel.

A forgatókönyv tökéletesen adagolja az információkat, eközben pedig ügyesen tereli a néző figyelmét a felszín és az árnyék között. Hőseink ugyan elszántan kutatják Vecnát az alvilág sötét bugyraiban, de lehet, hogy jobban kellett volna a fenti világukra figyelniük? Bárhogyan is lesz, ez a kettősség jó eséllyel a szezon egyik fő konfliktusává nő majd.

Ami a látványvilágot illeti, minden porcikáján látszik a gigászi költségvetés. A produkciós design olyan részletességű, mintha minden epizód önálló mozifilm lenne. A díszletek, az effektek és az Upside Down baljós atmoszférája most még mocskosabb, még sötétebb árnyalatokat kapott. A technikai megvalósítás nemcsak hibátlan, hanem lélegzetelállító sok esetben. A zenék gondosan válogatott ’80-as évekbeli nosztalgiabombák.

A mostani etap záró epizódja egy epikus mészárlással elég jó kis „finálé” volt úgy, hogy van még négy jó hosszú részünk.

Nehéz nem elismerően bólintani, amikor a sorozat újra és újra bizonyítja, miért vált az elmúlt évtized egyik kultikus produkciójává. Nem véletlenül szereti ezt ennyi ember. Itt mindenkinek valami, amihez tud kapcsolódni: humor, nosztalgia, horror, kis Stephen King még egy kis H.P. Lovecraft is.

Összefoglalva, a szezon első fele hatásos és látványos, amit egy érzelmileg is megrázó fináléval koronáz meg, mely tökéletesen előkészíti a karácsonyra ígért három részt (december 25). Bár egyelőre nem teljesen világos, merre tart majd a történet, mégis erős a bizalmam, a Duffer testvérek eddig sosem tértek le a helyes útról.

Még a sokat bírált második évad is újra nézés után meglepően lekötött, és jobb színben tűnt fel számomra.

Ott akadt egy gyengébb történetszál, ami sajnos megmaradt az emberek emlékezetében. Egy érdekesség az új szezonról, hogy a harmadik részt nem más, mint Frank Darabont rendezte. Neki köszönhetjük A remény rabjait, A zöld mérföldet és a 2007-es A ködöt is. Itt is megmutatja a veterán Stephen King-rendező, hogy mit tud!

Ha a folytatás tartja ezt a szintet, akkor valóban méltó lezárást kaphat a Stranger Things. Én, bevallom, aggódtam egy kicsit, a Trónok harcából tanulva próbáltam kerülni a hype vonatot, de itt úgy érzem, pozitívan fogok csalódni. Csak a szinkront ne használjátok, ha egy negatívumot ki lehet emelnem, az a szinkron minősége, az eredeti hangokhoz viszonyítva gyalázatos.

Egy biztos: aki eddig kitartott a sorozat mellett, annak nem lesz oka csalódni.

Én pontosan tudom, hogy mit fogok nézni karácsony másnapján, míg mások töltött káposztát falatoznak. A válasz aligha kérdéses. Ti mit fogtok?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk