KULT
A Rovatból

Juhász Anna: Belül ugyanaz a lány vagyok, aki szeretne irodalmi közösséget teremteni – a 13 év adott biztonságot ehhez

Túl van a 150. esten a Juhász Anna vezette Irodalmi Szalon. A kortárs irodalom alkotóinak nagy része járt már a Szalonban. Arról beszéltünk Annával, mi változott az elmúlt 13 évben.


Juhász Anna 2010-ben fogott bele az Irodalmi Szalonba, amely azóta elköltözött a Hadik Kávéházból, és felvette az alapítója nevét. Juhász Ferenc költő lánya az édesapja révén költők és művészek közt nőtt fel, és őt is végigkísérték életében a könyvek, a munkái is mindig az olvasáshoz kötődtek. A Szalon mellett most már más projekteket is menedzsel, mind kapcsolódik az irodalomhoz, sokat utazik, előad, beszélget, szervez.

– 150 est, 13 év, 45 000-es közösség – ez számokban az Irodalmi Szalon. Szinte az elejétől követem, amit csinálsz, még a Hadik Kávéház-beli, kezdeti estektől. Azóta még fél tucat más dologban is benne vagy hasonló intenzitással. Mi motivál még? 

– A folyamatos újnak a felfedezése. Új könyvek, új aspektusok, új nézők, új közösség. Az irodalom az otthonom, és ebben a világban sosincs két ugyanolyan olvasat, este, beszélgetés. És persze olyan nagy ünnep ez – majdnem másfél évtized, több kávéház, immár Budapesten kívüli országjárással és határon túli Szalon-estekkel. Azt hiszem, egyre motiváltabb vagyok az idővel. A kezdetben, 2010-ben, amikor ez a történet indult kíváncsi voltam és eltökélt. Az évek során egyre több célom lett az olvasásnépszerűsítéssel, a közönség szeretete és az eredmények vittek mindig előre.

– Melyek voltak a legemlékezetesebb estek neked, és miért? Kettőt-hármat említenél? 

– A legemlékezetesebb estek a nagy találkozások estéi. A 100 éves Bálint Gyuri bácsival a beszélgetés 2019. szeptemberében – többszázan voltunk, mégis csendben hallgattuk élettapasztalatait.

Felejthetetlenek nekem a Fodor Ákos-, Márai- és Szerb Antal-estek, vagy amikor olyan barátok a vendégeim, mint Kemény István, Csányi Vilmos, Vecsei H. Miklós, Háy János, Grecsó Krisztián, Berecz István vagy legutóbb Gubik Petra. Igen, a Szalon zene is: Szabó Balázs, Hrutka Róbert, Kollár-Klemencz László vagy a Budapest Bár is fellépett nálunk, és otthonra talált sok beszélgetés.

Ez a legnagyobb kihívás is egyben: tizenhárom éve hónapról hónapra olyan vendégeket hívni, akik kíváncsiak egymásra, és a közönségnek a kezdetektől fontos témákat, könyveket, aktualitásokat mutatni. Volt, amikor elbizonytalanodtam, hogy kell-e a Szalon – na ilyenkor is visszanézem az estek fotóit, és folytatom tovább.

– Elbizonytalanodsz?

– Igen, ennyi idő alatt több este volt, ahol úgy éreztem nem voltam jó. Sokszor vagyok bizonytalan magamban és félek, ha csalódást okozok. Leginkább magammal vagyok szigorú, ez talán a maximalizmusom. Ha nem voltam elégedett, előfordult, hogy órákig ültem az autóban, régebben Papám’lökött túl’ ezen az állapoton, és a tanácsai vittek előre.

– Az édesapád sokszor ült ott az estjeiden. Mennyire inspirált annak idején, hogy elkezdd a szalont? Megbeszélted vele? 

– Az ő jelenléte nagyon sokat számított – ez egy tanítói viszony volt. Figyelt, értékelt, biztatott. Arra a tiszteletre nevelt engem és a nővéremet, hogy a művészet küldetés, az irodalommal foglalkozni pedig alázatot kíván. Ma már édesanyám vagy a férjem ül az első sorban, az ő jelenlétük sokat számít.

– Mennyit változtál a kezdetek óta? Izgulsz meg néha? 

– Változtam, nem is kicsit, szerencsére a változás az életünk része, és jól van ez így. Belül, a célokban ugyanaz a lány vagyok, aki belép egy kávéház ajtaján, és szeretne irodalmi közösséget teremteni. Ott áll szemüvegben, izgul, fél, és közben tudja, hogy jó lesz.

A tizenhárom év adott biztonságot, a sok száz est, beszélgetés, műsorvezetés pedig gyakorlatot, de itt nincs rutin: mindig mindent újra kell kezdeni. Talán úgy fogalmaznék, hogy a mai Anna határozott, kíváncsi, és még mindig kifogyhatatlan energiái vannak, de ezeket már megtanultam jobban kezelni és csoportosítani. Izgulni azért izgulok leginkább, hogy a vendégeim és a közönség jól érezze magát, úgy távozzon egy programról, hogy többnek érzi magát tőle.

A Szalon-élményhez persze támogatók is kellenek, akik a hátteret biztosítják – a csodás munkatársaim mellett nekünk évek óta a Szerencsejáték Zrt. ad bizalmat, így a működésnél a művészi munkára tudok koncentrálni.

– Kit sajnálsz nagyon, hogy (még) nem jött el, vagy már nem is jöhet el hozzád? 

– Vannak elmaradt beszélgetések, amiket tologattam, aztán nem valósulhattak meg. Térey János sokszor volt nálam, de nem elégszer – az ő távozása hatalmas űr, sokat gondolok rá, olvasom a könyveit.

A kortárs irodalom alkotóinak nagy része járt a Szalonban, és ez nagy boldogság: Kányádi Sándor, Spiró György., Háy János, Bartis Attila, Tóth Krisztina, Dragomán György és Szabó T. Anna, Csányi Vilmos, Kepes András, Zalán Tibor, Szöllősi Mátyás és Ughy Szabina – hosszú még a sor.

Van persze cél is – viszont nem árulom el, kiket hívnék el, remélem, hamarosan köszönthetem őket a közönséggel együtt.

– Ha a világirodalom nagyjai közül hármat választhatnál, hogy leüljön veled beszélgetni, kik lennének azok? 

– Hemingway, Tolsztoj és Cortázar – apropó, ő most november 15-én lesz a Szalon fókuszában, Henri Gonzo és David Yengibarian zenei, felolvasós vendégeskedésével. Ha kortárs, akkor Ferrante, Knausgård és Ulickaja – vele többször összefutottam, de még beszélgetni nem sikerült. Szívesen bepótolnám.

– Szereted vegyíteni a művészeti ágakat egy-egy esten. Az irodalom szerinted melyik másik művészettel van a legerősebb kölcsönhatásban? 

– Az irodalom képekben gondolkodik, de a zene nélkül talán nem értenénk ezeket a képeket. Szóval a zene és a képzőművészet szorosan összefonódik a szavak erejével, a költészettel és a prózával. Valahogy így is élem meg gyermekkorom óta az irodalmat: Papám legjobb barátai festők voltak – az ő műtermeikben ültünk Eszter nővéremmel és a festményeket nézve hallgattuk a felnőttek beszélgetését. Erős, élő élmény.

Ezt követően egyre többször jött szembe, milyen fontos a zene és kép az alkotóknak: Fodor Ákos, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky, Kántor Péter, Zalán Tibor és Háy János életében ezek a társ-területek otthonosak, nemcsak ihletet, de levegőt is adnak saját munkáiknak.

– Sokszor tartasz rendhagyó irodalomórát középiskolásoknak. Provokatív kérdés: olvasnak még ők egyáltalán? Kicsit olyan retro dolognak tartják, ahogy én látom. 

– Kezdjük egy példával: Tiszaföldvár, alig pár hete. Késve érkezem, a Művelődési Házba, mégis ennek ellenére többszáz diák vár. Szinte üdvrivalgás fogad, amikor belépek, és azonnal közös versmondásba kezdünk. Majd éneklünk, ekkor már több tucat diák mellém ül a színpadon. Van olyan diák, aki amúgy felelni sem mer az osztálya előtt – ekkor önszántából áll ki, és boldogan olvas. Ez a közösség ereje.

Együtt gondolkodunk a versekről és arról, hogy a mai világban, a gyorsulás, a képek tömege és a videók tartalmai mellett egy ebből a világból kitekintő könyvélménynek, a csöndnek és figyelemnek hol van helye. Az olvasás idő ugyanis.

Az elmúlt három évben sok ezer diákkal találkoztam, és folyamatosan járok rendhagyó, tematikus irodalomórákra – bejártam az országot, és jó látni azt, hogy ma is változatlan a könyv értéke – az utat kell megtalálni hozzá közösen a tanárokkal, könyvtárosokkal. Hiszem, hogy jó úton haladunk.

– Arra nem gondoltál, hogy neked is írnod kellene? Mondjuk a Szalon történetet, személyes sztorikkal, vicces történetekkel, amik az esteken előjöttek - meg persze rólad es a szalon történetéről. 

– Egyre többet foglalkozom az írással és a történetek lejegyzésével. Az írás első lépésben búvópatak, legalábbis számomra. Formálódik bennem valami, van, amit már leírtam belőle, és van, ami még formálódik. Bízom abban, hogy hamarosan előbújnak a sorok, és amit a papíron látok, nem lesz idegen tőlem.

IRODALMI SZALON #152.

Julio Cortázar / Henri Gonzo / David Yengibarian estje

2023. november 15. 19.00

Háziasszony, szerkesztő: Juhász Anna irodalmár

Részletek: Facebook-event

Helyszín: MITZI (Bartók Béla út 1.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Brutális látvány, orgia a színpadon és egy táncoló erdei banya – Ilyen volt a Sziget negyedik napja
A Sziget fesztivál negyedik napján Anyma szórakoztatta a Nagyszínpad előtt összegyűlt több tízezres tömeget, a hangsúly nem a zenén volt, azonban olyan élményben volt részünk, amilyenben korábban még soha.


A rettenetes hőség ellenére nem állt meg a buli a Szigeten, sőt! 2025. augusztus 9-én két teljesen futurisztikus produkciót láthattunk és bátran állíthatjuk, hogy sosem fogjuk elfelejteni ezt a szombat estét. Érezhető, hogy a napszemüvegek egyre inkább odaszegeződnek a fesztiválozók arcára, de az energia nem lankad. Este negyed nyolckor lépett a Nagyszínpad deszkáira FKA Twigs, és egy olyan erotikus műsort nyomott le, hogy még a közönség is megdöbbent.

FKA Twigs egy brit énekesnő, dalszerző és táncos. Karrierjét táncosként kezdte, és olyan előadók klipjeiben szerepelt, mint Jessie J, vagy Ed Sheeran. 2012-ben kezdett el saját dalokat kiadni, első albuma pedig 2014-ben jelent meg, a kritikusok pedig nem győzték dicsérni az elektronikus pop-R&B lemezt. Bár a 36 fokban csak a nézőtér negyede telt meg, a brit énekesnő nem zavartatta magát, teljes erőbedobással adta elő egyórás műsorát, amely nem szűkölködött a vizuális elemekben.

Akárcsak a Ponyvaregényben, itt is fejezetekre volt bontva az előadás. Az első, az Act I: Practice volt, ahol az énekesnő pillanatok alatt megszabadult ruháitól, és egy alternatív pinceszínház erotikus koreográfiájába kezdett bele szintén fehérneműre vetkőzött táncosai kíséretében.

Ölelgették, simogatták egymást, négykézláb végigmásztak a színpadon, és egy vonaglós, lovaglós jelenetnek is szemtanúi lehettünk.

Tulajdonképpen egy soft-pornó előadást kaptunk, amit az emberek egy része nagyon élvezett, a többiek pedig nem igazán tudták hova rakni az élményt.

A második felvonás az Act II: State of Being volt, amely az Eusexua című dallal kezdődött, és a Girl Feels Good-dal végződött. A műsorban helyet kapott egy táncszünet is, ami alatt Twigs felkészülhetett lélekben a harmadik epizódra, amely az Act III: The Pinnacle of Human Experience névre hallgatott. A lassabb, érzelmesebb dalokat a koncert végére tartogatta, mi pedig ennél a pontnál konstatáltuk, hogy valóban egy jó énekesnőt látunk és hallunk. Gyönyörűen adta elő a Home With You-t, a Two Weeks-et és a záróakkordként funkcionáló, kötelező slágert, a Cellophane-t. A siker nem maradt el, hatalmas ováció követte a produkciót, amit amíg élünk, nem felejtünk el.

Ez egy másik univerzum

A főműsoridőhöz közeledve egyre jobban megtelt a Nagyszínpad előtti tér, egészen pontosan egy tűt sem lehetett volna leejteni negyed 10-kor, amikor megjelent a színpadon Anyma. Az olasz-amerikai dj óriási névnek számít az elektronikus zene világában. Őszintén bevallom, nem a dalait vártam, hanem a látványt, és ezzel nem voltam egyedül. A house és techno műfajokban tevékenykedő előadó teljesen lenyűgözte a fesztiválozókat. Tökéletes műsort nyomott, ráadásul úgy válogatta meg a számokat, hogy a sintér-technot kedvelők és a lötyögős EDM szerelmesei is élvezzék a bulit. A zenéről sokkal többet nem lehet mondani, a látványról viszont annál inkább.

Amit láttunk, az a szórakoztatóipar magasiskolája. Irgalmatlan lóvé van a produkcióban, amit nem fukarkodtak beleölni a technikába. A folyamatos animáció, ami a háttérben ment, teljesen lenyűgözte a nagyérdeműt.

Láthattuk a szokásos techno-robotot, ami betörte a kivetítőt, egy futurisztikus női arcot, amit temérdek kéz fogdosott, valamint egy erdei boszorkány szerű rémet, ami pont úgy verette a zenére, mint a közönség.

Anyma tökéletes példája annak, hogy hova tudott fejlődni az elektronikus zene és a színpadtechnika. A tökéletes ütemben felcsapó lángok, a kivilágított asztal a dj pult alatt, a lézershow és az egészen káprázatos animáció egy teljesen más univerzumba repítette a közönséget. A zenei érték vitatható, de az összélmény nem. Soha rosszabb bulit!

A Sziget fesztivál a végéhez közeledik, de még rengeteg érdekes, izgalmas és egyedi előadó van hátra, többek közt az egyik legnagyobb név, Post Malone és a zárónap utolsó headlinere, Chappell Roan. Mi pedig ott leszünk, megnézzük, és beszámolunk róla, hogy mit alkotnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Váratlan műsorváltozás az RTL-en: ma este több sikerműsor is elmarad
Az ugrás és A mi kis falunk ismétlése ma elmarad, helyettük a Tottenham–PSG UEFA Szuperkupa-meccset láthatják a nézők. A mérkőzés 20:15-től élőben megy, a késő esti híradó pedig 23:20-kor kezdődik.


Szerda estére változtatott a műsorrendjén az RTL, így a nézők most nem láthatják Az ugrás és A mi kis falunk ismétlését, vette észre a Média klub.

Az ugrás tavaly tél végén indult Gundel Takács Gábor vezetésével. A játékban a versenyzők egy öt méter magas, mesterséges híd egyik végéből indulnak, és a másikig kell eljutniuk. Tíz szinten, a híd adott pontján mindig a helyes állítást kell kiválasztaniuk, hogy megtalálják az egyetlen igaz átjárót. Aki téved, a mélybe esik, aki végig helyesen dönt, elviheti az ötmillió forintos főnyereményt. A vetélkedő idén új évaddal tért vissza, de a mai adás kimarad, ahogy A mi kis falunk ismétlése is.

A helyüket az UEFA Szuperkupa döntőjének élő közvetítése veszi át, amelyen a Tottenham és a PSG csap össze.

Ez egyben a 2025/2026-os Bajnokok Ligája-szezon kezdete is, amelynek fináléját Budapesten rendezik. A mérkőzés 20:15-kor kezdődik a Fókusz után. Az RTL Híradó ezen az estén 22:50 helyett 23:20-kor kerül adásba. Az ugrás és A mi kis falunk csütörtökön a megszokott időpontban folytatódik.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Post Malone többet ivott a koncertje közben, mint a közönség, de így is eszelős bulit csapott a Szigeten
A Sziget fesztivál idei programjának egyik kiemelkedő eleme volt Post Malone vasárnapi koncertje. Az amerikai énekes hatalmas bulit varázsolt, amiben ő is olyan jól érezte magát, hogy egyik pohár követte a másikat.


Hónapokkal ezelőtt, amikor a Sziget Fesztivál bejelentette az idei év előadóit, Post Malone-ra mindenki felkapta a fejét. Egyesek szeretik, mások kevésbé, azonban szinte mindenki ismeri. Malone jelenleg 30 éves, korábbi önmagához képest lefogyott, és úgy néz ki, mint egy telefirkált iskolapad. Ja, és iszik. Nem is keveset.

Az énekes Austin Richard Post néven látta meg a napvilágot New Yorkban, 1995-ben. 20 éves volt, amikor berobbant a zeneiparba, White Iverson című dala teljesen letarolta a SoundCloud-ot, majd később a Youtube-ot is. Malone igazi rádiós divatzenét gyártott, ám nemrégiben teljesen más irányba indult el. 2024-ben adta ki F-1 Trillion: Long Bed című albumát, ami egy 27 dalos country-lemez. Láttunk már olyat a világtörténelemben, hogy valakinek nem igazán sült el jól a megújulás, és a közönség negatív visszajelzést adott, ám itt ilyenről szó sincs! Malone jobb formában van, mint valaha és még a dalai is jobbak lettek.

Vasárnap este negyed 10-kor cigarettával és egy pohár sörrel a kezében megjelent a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán az énekes, aki látványosan nem tudta eldönteni, hogyan öltözzön fel a bulira. A ruházata pont olyan volt, mint a zenéje: félig country, félig divatpop. Malone csizmát viselt, farmernadrágot és egy nagy csatos övet. Ez eddig abszolút country, azonban ehhez felcsapta CeeDee Lamb kék Dallas Cowboys mezét, ami inkább a mostani divat irányába vitte az összképet. A mez aztán a koncert közben lekerült, de annyi tetoválása van az énekesnek, hogy olyan volt, mintha lenne alatta még egy mez. Hogy a vizuális élményt még jobban megdobja, az egész fogsora ezüst volt, ő pedig erre büszkén, végig vigyorogta a bulit.

Slágerek és sörök

A zenei élmény is vegyes volt, játszottak régi slágereket és új dalokat is. Nyilvánvalóan az olyan szerzemények kapták a legnagyobb ovációt, mint a rockstar, a Sunflower, vagy a Circles, de a friss zenéket is jól fogadta a többtízezres tömeg. Post Malone koncertje alatt egy tűt sem lehetett volna leejteni a színpad előtt, rengetegen voltak kíváncsiak az előadóra, aki folyamatosan hálálkodott. Shawn Mendes mellett Malone a második főműsoridős fellépő, aki zenekarral érkezett és mivel nagyon jól szól az idei Sziget, végre hallhattuk, hogy mennyi energia van egy élőzenés produkcióban. A gitárok, a hegedű, a dob, mind sokkal élvezetesebbé tették a bulit.

Ha megkérdeznék tőlem, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, akkor azt válaszolnám, hogy Post Malone sörhordó embere. A fickónak biztosan nem kell konditerembe járnia, mivel szinte

számonként rohangált be a színpadra, kezében az ikonikus amerikai házibulik alapvető kellékével, a piros pohárral.

Hogy hatszor vagy nyolcszor kapott-e egy új sört, azt nem tudom, de így is elég szépen fogyasztott nettó másfél óra alatt. Természetesen nem itta meg az egészet, általában csak belekortyolt, majd letette a színpad valamelyik pontjára, hogy ott melegedjen és fénysebességgel szénsavmentessé váljon.

A nagyjából 90 perces koncert elejétől a végéig élvezetes volt, olyan előadót láthattunk, aki látványosan nagyon szereti, amit csinál, és kifejezetten jó is benne. Hibátlanul énekelte a dalokat, remekül kommunikált a közönséggel, és bár általában elöl állt a kifutón, a hátul zenélő bandával is megvolt az összhang. A színpadkép nagyon jól nézett ki, a kellékek és a középső ledfal animációi egy amerikai benzinkútra repítettek minket, ahonnan aztán bármerre mehetünk a teletankolt pickuppal. A színpadon volt útjelzés, lámpaoszlopok, emelvény a zenészeknek és az elmaradhatatlan Posty Co. logó. Természetesen egy ekkora produkció pirotechnikát is bőven használ, néha felcsaptak a lángok, máskor kisebb tűzijátékot láthattunk, de akadt egy kis füst is itt-ott. És persze nem csak azért, mert Malone rá-rágyújtott koncert közben.

Összességében egy kifejezetten jó, hangulatos, profi koncertet láthattunk, egy nem mindennapi főhőssel a középpontban. Reméljük nem kell újabb hat évet várni, hogy ismét láthassuk.

A Sziget a végéhez közeledik, már csak egy nap van hátra, de rendkívül izgalmas előadók lépnek még színpadra, mi pedig ott leszünk, hogy megnézzük őket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Focista akart lenni, nem tudott angolul az első hollywoodi filmje forgatásán, és „latin szeretőként” csupán néhány kapcsolata volt – Antonio Banderas 65 éves
Csodás külső, sárm, energia, kreativitás, és semmi gőg, arrogancia vagy távolságtartás: Antonio Banderas nem egy tipikus hollywoodi híresség.


1960. augusztus 10-én született a spanyolországi Málagában, és José Antonio Domínguez Banderas névre keresztelték. A spanyol hagyományoknak megfelelően első vezetéknév, vagyis nála a Domínguez az, amelyen általában ismerik az emberek (az apjától kapta), Antonio azonban úgy döntött, hogy a kevésbé elterjedt második, anyai vezetéknevét, a Banderast választja művésznevének.

Az édesanya, Ana Banderas tanítónőként dolgozott, apja, José Domínguez pedig a Guardia Civil nevű csendőrség tisztje volt. A házaspár a két fiát (Antonio mellett Francisco nevű öccsét) katolikus hitben nevelte, a színész pedig a mai napig minden Semana Santa (Szent Hét) alkalmával hazazarándokol, hogy részt vegyen Málagában a Lagrimas y Favores nevű testvériség felvonulásán. Sőt, köztudott, hogy ezt a kötelezettségvállalást be is írja a filmes szerződéseibe, hogy semmi ne zavarhassa meg a vallási ünnepség iránti rendíthetetlen hűségét.

Ana és José a jövőbeli hollywoodi sztárt a dél-spanyolországi Fuengirola városában, Marbella közelében nevelték fel.

A legenda szerint Antonio a tipikus spanyol fiúk álmát dédelgette, hogy nagy karriert fut be a futballban. Tehetsége is volt hozzá, az iskolai csapat sztárjátékosa volt, amíg 14 éves korában egy bokasérülés össze nem törte az álmait.

Ezután a zene és a színészet felé fordult, az érettségi után, 19 évesen pedig Madridba költözött, és színházi pályára lépett.

Angol nélkül Hollywoodban

Banderas számára a madridi színházi élet volt a kiindulópont a spanyol filmiparban való pályájához. Filmes debütálására az ország egyik legnevesebb filmrendezője, Pedro Almodóvar második filmjében, az 1982-es A szenvedélyek labirintusában került sor, majd hamarosan Almodóvar projektjeinek állandó szereplőjévé vált: szerepelt a Matadorban (1986), A vágy törvényében (1987) és az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélénben (1988) is, amit Oscar-díjra jelöltek a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

1989-ben Banderas újra Almodóvarral dolgozott együtt a Kötözz meg és ölelj!-ben, ami nagy sikert aratott az Egyesült Államokban, s az ambiciózus színészt Spanyolország határain túlra repítette. Szerepelt Madonna botrányos dokumentumfilmjében, a Madonnával az ágyban (1991), amikor az énekesnő 1990-ben Madridban tartózkodott.

1991 januárjában aztán Antonio Los Angelesbe költözött, ahol megkezdte hollywoodi karrierjét. Volt azonban egy hatalmas hátránya: ekkor még nem tudott angolul, ezért a meghallgatásokon nem értette a rendezők kérését. Első angol nyelvű szerepét az Arne Glimcher (Egy igaz ügy) rendezésében készült, Oscar Hijuelos Pulitzer-díjas regényéből adaptált A mambó királyai (1992) című filmben kapta Armand Assante mellett. A meghallgatáson Banderas próbálta elrejteni angol nyelvtudásának hiányát, és rendesen bemagolta a szövegét, így végül elnyerte Nestor Castillo főszerepét. Állítólag a forgatáson sem értette sokszor, hogy éppen miket mondott angolul.

A latin szerető

A mambó királyai után ő lett „a latin szerető”, ez a név ráragadt Hollywoodban, és elárasztották szerepekkel. 1993-ban a Philadelphia – Az érinthetetlenben Tom Hanks meleg partnerét játszotta, ugyanabban az évben Jeremy Irons és Winona Ryder mellett fontos szerepben volt látható az Isabel Allende regényéből készült Kísértetház című filmben, s feltűnt továbbá Allende egy másik regényéből készült, Argentínában forgatott Szerelem és árnyakban (1994) is. Ezt követték olyan sikeres filmek, mint az Interjú a vámpírral (1994), a Desperado (1995), a Bérgyilkosok Sylvester Stallone-nal (1995), vagy a Magyaországon forgatott Evita (1996), amiben Madonnával játszott.

1995-ben azonban volt még egy fontos filmes állomás a karrierjében, bár inkább a magánélete szempontjából. A Hárman párban című, amúgy elég felejthető vígjáték tartós hatással volt a későbbi életére, mivel az egyik női partnere Melanie Griffith volt, akivel viszonyt kezdett, annak ellenére, hogy mindketten házasok voltak.

Griffith Don Johnsonnal, Banderas pedig a spanyol színésznővel, Ana Lezával, aki segített neki angolul tanulni A mambó királyaihoz.

Banderas csillaga azonban továbbra is ragyogott olyan filmekben, mint a Zorro álarca (1998), a Kémkölykök-filmek (2001), a Volt egyszer egy Mexikó (2003) vagy a Shrek-filmek, amelyekben Csizmás, a Kandúr hangját kölcsönözte. S bár jó néhány hollywoodi blockbusterben dolgozott azóta (pl. Zorro legendája, A bűn hálójában, A feláldozhatók 3, Dolittle, Sokkal több mint testőr 2, Uncharted, Indiana Jones és a sors tárcsája), Almodóvarhoz is visszatért rendre, 2011-ben például együtt forgatták A bőr, amelyben éleket, 2019-ben pedig a Fájdalom és dicsőséget, amiért megkapta első és eddigi egyetlen színészi Oscar-jelölését is.

A világot jelentő saját deszkák

Banderas mindig is arról álmodozott, hogy színházat nyit Málagában, a Plaza de la Merced keleti oldalán álló, elhagyatott Cines Astoria y Victoria mozi pedig megfelelő helyszínnek tűnt. 2016-ban José Segui építésszel együtt tervet nyújtott be a városházára, s a több mint 70 beérkezett pályázat közül az övékét választották ki. Az ellenzéki pártok heves tiltakozása miatt azonban Antonio a következő évben visszavonta javaslatát, és megfogadta, hogy többé nem lép kapcsolatba a közigazgatással.

Ígéretéhez híven 2017-ben bejelentette, hogy 2 millió eurós kezdeti befektetéssel megvásárolja a régi Alameda Színházat, hogy megvalósítsa saját színházi projektjét, szigorúan magánszférában. A Teatro del Soho végül 2019. november 15-én nyílt meg, méghozzá a Banderas rendezésében és társproduceri munkájával készült Tánckar című musicallel. Ő maga Zach főszerepét játszotta, a darab pedig 2020 március közepéig teltházas előadásokat tartott, amikor a színházat a Covid-járvány miatt be kellett zárni. A produkció és a Soho végül 2021 telén tért vissza a madridi színházi életbe.

Divat, parfüm, jótékonykodás

Banderas 2015-ben újabb tevékenységbe kezdett, divattervezést tanult a londoni Central St Martins College of Art nevű elismert művészeti főiskolán. Első férfi kollekcióját 2016-ban hozta létre a skandináv ruházati cég, a Selected Homme együttműködésével, Antonio Banderas Design néven.

Divatkarrierje mellett az évek során ugyanakkor több mint 50 különböző parfümöt hozott forgalomba férfiak és nők számára egyaránt. Első férfi parfümje, a Diavolo 1997-ben jelent meg, fűszeres és narancsos illatjegyekkel. Legnépszerűbb parfümjei között szerepel a Power of Seduction és a King of Seduction.

Antonio emellett minden év augusztusában Marbellában rendezi meg a Starlite Gala nevű, sztárokkal teli jótékonysági rendezvényt. 2010-ben hozta létre a Fundación Lagrimas y Favores alapítványt, amely nagylelkűen támogatja többek között a málagai hátrányos helyzetű családokat, a málagai szegény sorsú fiatalok egyetemi tanulmányait és a rákos betegek hospice-át. A gála 2010-es alapítása óta több mint 2,5 millió eurót gyűjtött, több mint 120 000 családnak segített, és több mint 25 000 gyermeket íratott be az oktatásba. Banderas 2013-ban a filantróp tevékenységéért megkapta a Queen Sofia Spanish Institute aranyérmét.

Nem éppen fűvel-fával

Bár a vásznon ő volt „a latin szerető”, a való életben amúgy mindig is a hosszú távú kapcsolatok híve volt. Kétszer nősült: először 1987 és 1996 között a spanyol színésznő, Ana Leza volt a felesége, majd 1996 és 2014 között az amerikai színésznő Melanie Griffith. Utóbbi Don Johnsontól született lánya, az azóta világhírűvé vált színésznő, Dakota Johnson felnevelésében kulcsszerepet játszott. Griffth-szel 1996 májusában Londonban kötött házasságot, miután mindkettejük válását véglegesítették.

Melanie 1996 szeptemberében a marbellai Costa del Sol állami kórházban hozta világra a közös lányukat lányukat, Stellát. A kórház vezetése akkor büszkén hangsúlyozta, hogy a színésznő nem részesült semmilyen különleges bánásmódban, és a lesifotósok sem kapták el a kórházból való távozásukat, mivel a pár állítólag egy létrán mászott át a falon, és a szomszéd hátsó kapuján keresztül távozott. Banderas és Griffith 18 éven át voltak házasok. 2014-ben szakítottak (2015-ben mondták ki a válásukat), de jó viszonyban maradtak. A színész jelenlegi partnere (2014 óta, tehát ismét több mint 10 éve) a nála 21 évvel fiatalabb holland pénzügyi tanácsadó, Nicole Kimpel (44), akivel 2016 óta az Egyesült Királyságban, Surrey-ben él.

Banderas számára az apja 2008-ban bekövetkezett halála súlyos csapás volt. Közeli családtagok szerint Antonio az utolsó hetekben a marbellai otthonába költöztette Josét, hogy gondoskodhasson róla, és aktívan részt is vett az ápolásában.

Állítólag számos projektet elhalasztott, hogy az utolsó értékes pillanatokat a családjával tölthesse. Az édesanyja, Ana kilenc évvel később, 2017-ben hunyt el.

Ugyanabban az évben Banderas szívrohamot kapott, amelyet életének „pszichológiai fordulópontjaként” írt le, ez ébresztette rá a prioritásaira, például a családjával töltött időre. A színész elmondta, Pedro Almodóvar arra ösztönözte őt ezután, hogy a halálközeli élményből merítsen ihletet a Fájdalom és dicsőség című filmjéhez, amit sokan élete legjobb alakításának tartanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk