„Jönnek oda arcok, hogy basszus, miattunk vette meg az első gitárját” – 10 éves lett a Middlemist Red
Aanimal, Multicoloured Drive, Single Switcheroo, Blue Moon. Csak néhány dal, ami garantált, hogy szerepel a legtöbb Y és Z generációs, pszichedelikus rockzenére nyitott magyar zenerajongó Spotify-listáján, és amit megannyian kívülről fújunk. Nóvé Soma, Ürögdi Ábel és Deli Soma a zenekarból beszéltek nekünk a jubileumi koncertről.
– Közeleg a 10 éves szülinapi koncertetek napja. Van még bennetek lámpaláz, ha színpadra léptek? Mennyire válhat rutinná a koncertezés?
N.S.: Ez mindig a körülményekhez mérten alakul. Szoktam izgulni koncertkezdés előtt, de ezt már szinte sosem élem meg rossz élményként. Az izgulás kicsit azt is mutatja, mennyire várod már az adott fellépést, hogy érzed, hogy mekkora a tétje.
DS: Én, ha koncertek előtt nem is szoktam már izgulni, színpadon gyakran rám tud törni a lámpaláz. Valahogy még 10 év után is nehezemre esik például felvenni a szemkontaktust a közönséggel, sokkal inkább belefeledkezem a színpadi mozgásomba. Talán emiatt is alakult ki, hogy néha komolyan mondom úgy nézek ki a színpadon, mintha epilepsziás rohamot kapnék.
– Van egy komplett generáció, aki kívülről fújja a zenéteket. Milyen érzés, hogy ennyi év áll mögöttetek?
ÜÁ: Kicsit ijesztő belegondolni, hogy 19-20 évesen kezdtünk ebbe bele, és most már lassan mindenki a harmincas éveiben jár. Nagyon reméljük, hogy tényleg sokan velünk együtt nőttek fel és, hogy sok szép élményt okoztunk ezalatt az idő alatt. És még inkább reméljük, hogy továbbra is velünk tart a csodás közönségünk.
DS: Mindannyian hajlamosak vagyunk elbagatellizálni ennek a jelentőségét. Az utóbbi pár évben egyre gyakrabban futok bele olyan szitukba, amikor valami egészen penge hazai produkció stábjából jönnek oda hozzám arcok, hogy basszus, miattunk vette meg az első gitárját, és ha mi nem lennénk, akkor nem itt tartana, stb, stb. Ez az, amivel a leginkább nehéz mit kezdeni. Sok embernek az életére voltunk ezek szerint úgy hatással, hogy nem is tudtunk róla, sőt mi több el, se hittük/hisszük, hogy képesek vagyunk rá.
– Az elsők között hoztátok be Magyarországra a pszichedelikus rockzenét. Hogy látjátok, milyen volt akkor a közönsége, és mennyiben változott mostanra? Milyen sorsa lett ennek a műfajnak itthon?
NS: A pszichedelikus rockzene már jelen volt évtizedekkel korábban is a magyar zenei kultúrában. Nehéz definiálni, mit takar az elnevezés, de azt hiszem, leginkább törekvést, kísérletezést a rockműfajon belül. Persze vannak ennek a zenei irányzatnak is jellemző vonásai, hangzásban és dalszövegekben egyaránt, mindenképpen egy formabontó eszmét követ.
Később, hasonlóképp, mint a Middlemist Red is, eltávolodtak a pszcihedelikus rock műfaji kiindulási pontjából, és mára már egy fokkal nehezebben körbeírható zenét játszanak.
DS: Azt, hogy a psych rock jelen volt a magyar zenék között, nem vitatom. Elég csak megnézni a 6:20-ast a Bergendytől pl. Az viszont tény, hogy az addig atom niche műfajból a Kevin Parker féle, színes-szagos csomagolás egyik pillanatról a másikra csinált egy rövid ideig az egész világot elsöprő műfajt. Minket is ez a hullám indított el, és itthon tény, hogy addig más nem próbálkozott ilyesmivel. De ahogy Soma is mondja, valójában itt nem a tényleges pszichedelikus elszállások voltak a mérvadóak a zenekaroknál, sokkal inkább a kísérletezés és a nyitottság.
Amilyen gyorsan érkezett és amilyen sok zenekar nőtt ki a földből hirtelen, olyan gyorsan véget is ért ez a zsáner, megmaradni pedig azok a produkciók tudtak, akik ténylegesen meg tudtak újulni valami izgalmas irányba.
– Ha visszagondoltok arra, milyen terveket szőttetek 10 évvel ezelőtt, mennyire azonosak azzal, amit elértetek? Van olyan dolog, ami még várat magára?
ÜÁ: Mindamellett, hogy értékelni kell azt, amit elértünk ezidáig, ahhoz képest, amit a zenekar indulásánál elképzeltünk, elég messze vagyunk! Részben azért kezdtünk angol dalszövegekkel operálni, mert illeszkedik a stílusba és hiteles, de az sem volt kizáró ok, hogy ezzel a nemzetközi piacra is könnyebben lehet betörni.
NS: Az ember hajlamos ragaszkodni egy előre definiált és idealizált végcélhoz. Amikor elkezdtük a zenekart, a legfőbb vágyunk az volt, hogy nemzetközi sikerekre tegyünk szert. Ez bizonyos mértékben sikerült is, de utólag visszatekintve, olyan tapasztalatokkal gyarapodtunk, ami nem feltétlenül az elsődleges prioritás volt a zenekar indulásakor. Azt hiszem, fontos a cél kitűzése, de nem szabad makacsul ragaszkodni hozzá, mert az élet mindig hoz váratlan fordulatokat, és nem biztos, hogy az a legértékesebb “nyeremény”, amire az ember a kiindulási pontnál vágyik. A cél fontos, de csak arra szolgál, hogy elindítsa a folyamatot a kiszámíthatatlan és meglepetésekkel teli út felé.
– Gyakran hallani, hogy a közönség legkedveltebb dalait már unja a zenekar, és csak kötelességből játsszák el őket. Ez rátok is igaz? Unjátok a régi, sokat játszott slágereket?
ÜÁ: Ez nagyon változó. Megesik, hogy eljátszunk egy 7-8 éves számot, és a közönség annyira jól reagál, hogy nem tudod nem újra imádni az adott dalt. Van olyan is, hogy bármennyire is 110%-ot adsz bele egy új számba, egyszerűen nem azt a reakciót kapod, amit reméltél. Ezen kívül szoktunk még a számokba új szekciókat tenni, néha improvizatívan, néha pedig előre kitalálva. Ezekkel azért mindig életben lehet tartani a sokat játszott számokat.
NS: Évről évre egyre jobban érzékelem, mennyire fontos a közönség és a zenekar közti energiacsere. Egy szám, még akkor is, ha ezerszer játszottuk, teljesen új élménnyé válhat, ha a közönség azzá teszi.
– Egészen eddig angol nyelven írtátok a számokat, de az új albumon már egy magyar nyelvű is szerepel. Tervezitek, hogy hosszú távon áttértek az anyanyelvi dalokra?
ÜÁ: Kimondatlanul is érezzük, hogy másképp rezonál a közönséggel 1-1 magyar dal. 5-6 éve még valószínű kevésbé álltunk ehhez a kérdéshez olyan nyitottan, mint most. Izgalmas lenne kipróbálni, hogy a mi zenei irányzatunkhoz miként lehetne anyanyelvi szövegeket, énektémákat írni. Van körülöttünk épp elég példa arra, hogy hogyan lehet ezt jól csinálni.
NS: Nem zárkózunk el az ötlettől, sőt… Az angol nyelv azért működik ebben a beat/groove orientált műfajban, mert erősebb benne a rockzenéhez illő perkusszív jelleg.
– Elsőre meglepő, hogy a Varosmajori Szabadtéri Színpadot választottátok a jubileumi bulihoz. Hogyhogy erre esett a választás?
ÜÁ: Igyekeztünk elrugaszkodni a szokásos kluboktól, és egy olyan helyszínt találni, ami különlegesebb ízt ad a jubileumi koncertnek. Ültetett koncert lesz ezúttal, amihez passzol is a kamarazenekari kíséret. A MÜPA-ban irtó jó volt hallani, milyen jól szólalnak meg a dalok ebben az áthangszerelt változatban, viszont sajnos akkor a Covid miatt üres székeknek játszottunk. Most kifejezetten jó lesz végre élőben látni és hallani a reakcióját a közönségünknek, mikor megszólalunk a The Wild Bunch Orchestrával.
NS: Mindemellett számomra egy nagyon fontos helyszín. Szinte minden nap járok erre, talán az egyik kedvenc helyem a városban. Remélhetőleg ugyanannyira szeretni fogja a közönség is, mind a zenekar.
