KULT
A Rovatból

Jónás Vera: sokan még ma is úgy jönnek oda hozzám, mintha valami ufó lennék

Az Artisjus Junior-díjas énekesnő idén jóformán az egész országot bejárja zenekarával. Elárulta, hogy bírja a pörgést, és lesznek-e magyar nyelvű saját dalai is.


A Jónás Vera Experiment tavaly megjelent Tiger, Now! című lemezével robbant be igazán a köztudatba. Az album szinte csak pozitív kritikákat kapott, rengeteg új rajongót és meghívást hozott a zenekarnak, sőt még a Fonogram-díjat is elnyerték vele. Az idei évet végigkoncertezik: már túl vannak egy klubturnén, ott lesznek az összes nagyobb fesztiválon, és a Nagy-Szín-Pad tehetségkutató mezőnyébe is beválogatták őket.

Verával a Művészetek Völgye és a Kerekdomb Fesztivál apropóján ültünk le beszélgetni, ahol szintén játszanak majd, de szóba került még sok más téma: mesélt arról, milyen mélységeket élt meg fiatalabb korában, hogyan tudott kikeveredni ebből, és mit szeret leginkább a turnézós életformában.

– Milyen emlékeid vannak Kapolcsról és a Művészetek Völgyéről?

– Gimnazistaként jártam ott először, anyukámmal mentünk le egy családi barátunk hívására. Akkor még nagyon sok falu vett részt, engem pedig elsőre megfogott a teljesen nomád hangulat. Egy emlék különösen megmaradt: David Yengibarian már akkor is nagy kedvencem volt, az ő koncertjén voltam egy művházban, ahova alig lehetett beférni, mert kint eset az eső, ezért mindenki odazsúfolódott. Szuper élmény volt.

Fellépőként pedig először 2011-ben vagy ’12-ben hívtak meg. Akkor már megvolt a Jónás Vera Experiment, bár még csak trió formátumban, a Palya Udvarban játszottunk. Szerintem ez volt az első igazi fesztivál, ahol lehetőséget kaptunk. Azóta minden évben voltam, a saját zenekarom mellett a Random Trippel és a Subtones együttessel is koncerteztem már. Egyedül azt sajnálom, hogy 1-2 napnál többet sosem tudok lent tölteni, pedig nagyon szívesen maradnék tovább is. Remélem, idén legalább egyet ott tudok majd aludni, és lesz időm elvegyülni kicsit.

– Évekig Londonban éltél és jártál egy zenei képzésre. Mit adott neked ez az időszak?

– Azt hiszem, eddigi életem legnehezebb évei voltak. És ezt nem csak az iskolai követelmények okozták, hanem hogy teljesen egyedül voltam. De utólag visszanézve ez egy szükséges magányos időszak volt.

"
Szerintem mindenkinek hasznos, ha egyszer átél egy ilyet: amikor csak magára számíthat és önmagát kell felépítenie, szembenézve a korlátaival.

Én eléggé megszenvedtem, de abszolút megérte. Maga az iskola egyébként nagyon jó volt, rengeteg dolgot tanultunk: mivel az iskola filozófiája szerint egy zenésznek sok lábon kell állnia, a vonósnégyes-hangszereléstől kórusművek írásán át a filmzeneszerzésig minden szóba került.

DSC_9550

– Mindig is zenész akartál lenni, más pálya nem vonzott?

– Egyáltalán nem akartam az lenni, vagyis inkább mondjuk úgy, hogy nem mertem akarni. Mindig emberekkel foglalkoztam, sokáig táboroztattam gyerekeket, illetve tolerancia és anti-diszkrimináció témájában is több projektben részt vettem. Abszolút benne volt a pakliban, hogy ezt fogom folytatni, illetve a szüleim erősen próbáltak tolni a jogi pálya felé, de szerencsére abból nem lett semmi. Végül antropológia szakon diplomáztam, nem bánom azt a három évet, de leginkább arra volt jó, hogy rájöjjek, mit nem szeretnék csinálni.

– Elfogadták ezt a döntést a szüleid?

– Természetesen először úgy álltak hozzá, ahogy a szülők nagy része tenné, tehát hogy a zenei pálya egy lehetetlen út. Az volt a véleményük, hogy nagyon-nagyon kimagaslónak kell lennem ahhoz, hogy bármit is elérjek. Nem tudom, ez mennyire sikerült, mindenesetre végül belenyugodtak, hisz a zenémből élek. Még az Experiment előtt rögzítettem néhány demót Amszterdamban, egy nemzetközi társasággal. Miután ezt meghallgatták, akkor mondták először, hogy talán valóban jól döntöttem.

– A mostani stílusodhoz hogyan jutottál el?

– Én abszolút a hálószoba-gitározás irányából jövök, miután megvettem az első MacBookomat, azonnal felfedeztem rajta a Garageband nevű programot. Ezzel kezdtem el gitársávokat, zajokat és beatboxot felvenni, amit a mai napig szívesen csinálok. Miután Fenyvesi Marcival, a zenekarom korábbi gitárosával találkoztunk, ő is sokat segített a zeneírásban és hangszerelésben. Ahogy ez a folyamat zajlott, majd az Experiment is megalakult, egyre inkább éreztem, hogy még energikusabb, még odatevősebb zenét szeretnék csinálni. Így jutottunk el a mostani hangzáshoz, amiben egyaránt megtalálható az intim, bensőséges hangulat – például a Find Your Keys című dalban –, valamint a fejrázós rock n’ roll is.

– A tavaly megjelent lemezetek hozta meg az igazi áttörést a zenekarnak, a közönség és a kritikusok szerint is. Van rajtad emiatt nagyobb nyomás, hogy felül tudod-e múlni a következővel?

– Érdekes módon nem érzek nyomást, bár valóban teljesen normális volna.

"
Inkább azt érzem, hogy na, akkor most kell még intenzívebben tovább dolgozni, hogy fenntartsuk a ránk irányuló figyelmet.

Egyelőre úgy tűnik, sikerrel: idén gyakorlatilag megduplázódtak a koncertjeink, nyárra teljesen tele van a naptárunk. Engem ez nagyon inspirál.

– Az említett albumon a Szél hozott, szél visz el az egyetlen magyar nyelvű dal. Miért pont ezt dolgoztátok fel, illetve tervezel-e saját magyar szövegeket is?

– Ez a dal gyerekkori nagy kedvencem, hatalmas léggitározásokat nyomtam rá otthon, ahogy azt kell (nevet). Aztán pár évvel ezelőtt eszembe jutott az a dallam, ami a mi verziónk gerince lett, elkezdtem ráénekelni, és rájöttem, hogy tök jól működik együtt. El is határoztam rögtön, hogy megcsináljuk zenekarral. Jelenleg készülnek saját magyar nyelvű számok is, a szövegüket nem én írom. Nagyon izgalmas számomra az a zenei nyitás, amit egy dalszövegíróval együtt dolgozva átélek. Grecsó Krisztiánnal és most főleg Hegyi Gyurival gyúrjuk a képeket, talán egyszer belőlem is megindul a magyar dalszöveg.

– A nemzetközi karrier mennyire perspektíva számodra?

– Idén januárban játszottunk a hollandiai Eurosonic fesztiválon (itt a zeneipar szinte minden fontos szereplője képviselteti magát, felfedezésre váró zenekarokra vadászva – a szerk.), ebből töltekezve próbálunk most tovább építkezni. Ez egy nagyon sokat kilincselős, keményen utánajárós időszak, de szerintem vannak lehetőségek a színtéren számunkra. Megyünk nyáron is többször külföldre, majd meglátjuk, mi lesz belőle.

– És itthon a Nagy-Szín-Pados szerepléstől mit vársz?

– Leginkább azt szeretném elérni, hogy közelebb kerüljünk a potenciális közönségünkhöz.

"
Nagyon sokszor érzem azt még mostanában is, amikor vidéken játszunk, hogy úgy jönnek oda hozzám, mintha valami ufó lennék. Felhúzott szemöldökkel kérdezik, hogy én így mióta létezem, miért nem hallottak soha rólam, és hasonló dolgok.

Tény, hogy nem nagyon játszik bennünket rádió, ami ezek szerint még mindig fontos tényező az ismertségben. Ezen a téren mindenképp segíthet a Nagy-Szín-Pad, reméljük ki tudjuk hozni belőle a maximumot.

jonasvera2

– A közeljövőben leszel 30 éves, jelent ez bármiféle fordulópontot az életedben?

– Úristen, még soha senki nem szembesített ezzel... (nevet) Egyébként különösebben nem foglalkoztat... Az mondjuk tök jó, hogy a müpás koncertünk pont a születésnapom előestéjén lesz, szóval másnap úgy kelhetek majd fel, hogy már magam mögött tudom a húszas éveimet. Abban mondjuk biztos vagyok, hogy nem szeretnék újra 20 éves lenni. A 18 és 25 év közti időszak nekem elég kemény volt mindenféle szempontból, elég nagy kilátástalanság és elveszettség jellemzett akkoriban. Csak a 25-öt betöltve kezdtem megtalálni önmagam, ezt inkább tartom vízválasztónak az életemben. De úgy érzem, hogy azokra az új kihívásokra is készen állok, amik 30-on túl várnak majd rám.

– A dalaidat személyes élmények alapján írod?

– Persze, a többségük azokból jön. De legtöbbször szerintem olyan dolgokat élek meg, amivel mások is könnyen azonosulni tudnak. Nyilván elég sokan voltak hozzám hasonló helyzetben a húszas éveikben: csak éltek egyik napról a másikra és fogalmuk sem volt arról, mihez kezdjenek magukkal. Mindazonáltal nem szeretnék olyan előadó lenni, aki fájdalomból alkot, szerintem a művészet lényege, hogy túllendítsen dolgokon.

"
Nekem legalábbis egy dal befejezése mindig azzal az érzéssel jár együtt, hogy „hú de jó, letettem végre ezt a fájdalmat, problémát vagy bármi mást, tovább tudok lépni”.

Szeretném, ha a közönségnek is minél inkább ez jönne át. A legjobban az olyan visszajelzéseknek örülök, amikor valaki azt mondja, hogy ez vagy az a dalom segítette őt át egy nehéz élethelyzeten. Számomra ez jelenti az igazi elismerést.

jonasvera5

Fotó: Ács Zoltán

– Mit emelnél ki az idei nyárból, melyik koncerteket várod leginkább?

– Leginkább azt a lendületet várom, hogy folyamatosan úton legyünk. Érdekes, hogy sok zenész ismerősöm számára inkább fárasztó rutin a fesztiválozás, én egyáltalán nem így vagyok vele, nagyon élvezem. Nekem a rutin nem unalommal jár együtt, sokkal inkább biztonságot ad. Ha sokat játszom, egyre jobb leszek. Az egyik első fesztiválunk a Kerekdomb lesz Tállyán, ami azért is izgalmas, mert így már a legelején beszállhatunk és tanúi lehetünk tulajdonképpen a születésének. Kapolcson a Harcsa Veronika udvarban játszunk majd, ahol két éve is. Azon a koncerten elég erős volt a kettősség: a zúzós részeken túl még a nyugis, kertben ülős fíling is erősen jellemezte.

"
Emlékszem, a végén odajött egy idősebb hölgy, és csak annyit mondott, hogy a ’67-es párizsi diákforradalom jutott eszébe rólunk.

A zenekarommal még sosem léptünk fel a Szigeten, úgyhogy ez biztosan különleges élmény lesz. És megyünk még nagyon sok helyre, a Nagy-Szín-Pad is hozza magával a lehetőségeket, illetve attól függetlenül is egyre több meghívást kapunk. Sokról egyáltalán nem tudok semmit a dátumon kívül, de nem bánom. Rettentően élvezem a mostani állapotot, mindig erre vágytam. Sőt, jöhetne még több buli: a menedzsmentnek is azt szoktam mondani, hogy koncerteztessenek szét nyugodtan, én ezt bírom... (nevet)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk