„Jókaival szemben merénylet a nagy regényeit hetedikeseknek tanítani” - mondja Knausz Imre oktatáskutató
Az iskola működése egy nagy színjáték. A politika előírja, mit kell „leadni” az iskoláknak, a tanárok úgy csinálnak, mintha megtanítanák, a diákok úgy csinálnak (vagy már nem is csinálnak úgy), mintha megtanulnák.
Knausz Imre oktatáskutató a hvg.hu kérdéseire válaszolva beszélt arról, hogy valójában a közoktatás a műveletlen tömegeket ontja magából. Szerinte a felső tagozatban nem a tananyagra kellene koncentrálni, hanem a diákok érdeklődését kellene felkelteni a világ dolgai iránt.
Az iskolában töltött időről úgy vélekedik:
"Én azt gondolom, hogy rengeteg időt eltöltenek az iskolában az emberek (Vekerdy Tamás szerint ezzel elveszik a gyerekkorukat, miközben az iskola egyenesen megbetegíti őket), nem normális, hogy ennek alig van valamilyen kézzelfogható eredménye.
Rendszeresen fel szoktam tenni tanártovábbképzésen azt a kérdést a résztvevőknek, hogy tudják-e, hány proton van egy hidrogénatomban". Általában a nem szaktanároknak fogalmuk sincs róla, pedig ők is tanulták - mondja. "Azt állítom, hogy ha ez így van, az rendszerszerű probléma. Tehát nem az van, hogy ügyetlenül csináljuk az iskolát, hanem lehet, hogy az az iskola funkciója, hogy a műveletlenséget újratermelje."
A szakember felveti, hogy "a pszichológia és a pedagógia ma már tudja, de nem vesszük komolyan, hogy akkor tanulunk sokat, ha motivál bennünket az érdeklődés". Ugyanakkor a mai oktatási rendszer azt várja el, hogy minden életkorban, minden diák ugyan azt tanulja. "De miért is kell ezt csinálnunk? Főleg, ha látjuk, mindez teljesen eredménytelen" - veti fel a problémát.
Szerinte:
Óriási hatása lehet egy-egy érdekes dologgal foglalkozni alaposan, ez sokkal fontosabb lenne, mint hogy végigmenjünk egy tudományos rendszeren."
A tananyagról az a véleménye: "Ha általános műveltségről beszélünk, akkor nem tudjuk és nem is kell megmondani, hogy a gyereknek mit kell tudni. Nincs olyan műveltségi elem, ami nélkülözhetetlen lenne".
Úgy véli, hogy a tanárra kéne bízni, hogy tág keretek között mit tanít. "És a döntő cél az lenne, hogy olyat tanítson, ami érdekes a gyerekeknek" - mondta a lapnak.
A reformhoz azonban jó pedagógusokra lenne szükség - vélekedett. "De higgyünk abban, hogy ma is vannak nagyon jó pedagógusok, másrészt hosszú távon lehet azért tenni, hogy legyenek. Egy ilyen tartervi reformhoz tartozik az, hogy vonzóvá kell tenni a pedagóguspályát."
Egy példát is elmondott:
"Szembesíteni kell a közvéleményt azzal, hogy a jelenlegi formában az iskola nem biztosít mindenkinek általános műveltséget.
Knausz azt vallja, hogy "tévút a tantervek telezsúfolása". Olyat kell mutatni, oktatni, ami felkelti az érdeklődést.
Problémásnak látja a megvalósítást: "Persze van egy erős politikai ellenállás, hiszen ez pénzigényes elgondolás, drasztikus béremelés nélkül nem lesznek a pályán jó pedagógusok. Másrészt a politikai elitnek végül is nem rossz ez a helyzet, hiszen az elitek kezében van a világ, az ő életesélyeiket nem rontja le az oktatás.
- magyarázta.
Arról is beszélt, hogy vannak azért jó példák: "A fizetős magániskolák némelyikében elképesztően jó dolgok vannak. Az egy borzasztó ellentmondás, hogy ezek bebizonyítják, hogy igenis lehet jó, megfelelő légkörű, csodálatos iskolákat csinálni, de ez csak a fizetőképes rétegek kiváltsága, viszont így a működésükkel egyben fenn is tartják azt a borzasztó iskolarendszert, ami az országban van."
Összegzésként azt mondta:
"Ez az egész egy nagy színjáték. A politika előírja, mit kell „leadni” az iskoláknak. A tanárok úgy csinálnak, mintha megtanítanák, a diákok úgy csinálnak (vagy már nem is csinálnak úgy), mintha megtanulnák. De hiába jár mindenki 16 éves koráig iskolába, nem fogja hasznosítani azt a tudást, ami ott előkerült."
