KULT
A Rovatból

Johnny Depp túl sokszor veri szét a lakást, és késsel fenyegetőzik a Johnny vs Amberben

Mégsem értjük, ezt miért kéne látnunk. Tudunk nem elfogultak lenni? El tudjuk engedni, amit egy éve gondoltunk? Erre tesz kísérletet ez a dokumentumfilm.

Link másolása

Az HBO Max kínálatában szerepel a Discovery+-sorozat, mely valójában kettő, két részes miniszéria: az egyik a Johnny vs Amber, a másik a Johnny vs Amber - The US Trial, azaz Az amerikai per alcímet viseli. Az első két részt még a tavalyi tárgyalás előtt forgatták, a második doksi konkrétan a virginiai perről készült. A közös formai döntés: mindkét sorozat első része először Johnny Depp oldaláról mutatja meg a sztorit, a második pedig exneje aspektusából. Legalábbis ez a koncepció.

Aki picit is követte a híreket a két sztárról, az tudja, miről van szó velük kapcsolatban 2015 óta: Amber Heard és Johnny Depp házassága egy távoltartási végzéssel ért véget, a legkomolyabb dráma azonban csak ezután következett a nyilvánosság irányába. A mai napig adják be egymás ellen a kereseteket. Idézzük fel: Deppnél az adta meg a végső lökést, hogy beperelje volt nejét, miután Amber Heard 2018-ban a Washington Postnak írt véleménycikkében leírta: családon belüli bántalmazás áldozata volt, és még őt alázzák miatta. És mivel Depp, akit ezért "feleségverőnek" stigmatizáltak, elveszítette két fontos franchise-ban a szerepét, illetve a jó hírnevét, beperelte Heardöt. Cancel culture, túltolt (?) metoo, toxikus kapcsolat, minden volt itt, ami aktuális.

Az ügy mocskos részleteit már tavaly megismerhettük, a dokumentumfilm egyes epizódoknak szándékosan nem is szentel nagy figyelmet. A bizonyítékok elhiteltelenedésének folyamata például nagy hiány, akárcsak Heard pszichológiai elemzésének megmutatása - pár másodpercig halljuk a szakértőt, aki a bipoláris és a hisztrionikus személyiségzavarra hivatkozik, és kész -, így sajnos nem is kaphatunk a doksi alapján teljes képet az ügyről.

Valamiféle képet valamiről azonban mégis. Miről is? A megmutatott video- és hangfelvételek alapján egy sérült férfi és egy sérült nő mindkét kapcsolatáról, amibe mintha az elejétől bele lett volna kódolva, hogy csak rosszul sülhet el.

Vannak azért megdöbbentő pillanatok, amiket már egy év távlatából más szemmel láthatunk, csak kérdés, el tudjuk-e dobni az előítéleteinket: ilyen Heard összeomlása, amikor felidézi azt, Depp hogyan követett el ellene szexuális abúzust egy üveggel, ezt nehéz végignézni. Ha hazudik, azért, ha igazat mond, azért, noha nekem az volt a benyomásom, hogy bárcsak láttam volna ilyen hiteles alakítást inkább tőle a vásznon. A film egyik erénye, hogy a végső állásfoglalást a nézőre bízza.

A másik drámai pillanat az, amikor Depp elmeséli, miként csonkolta le az ujját "Ms. Heard". Ezt sem éreztem megkonstruáltnak. Ki mond igazat? Teszi fel végig a kérdést a dokumentumfilm? Miért ne mondhatnának mindketten? Akinek megkérdőjelezték valaha az állítását bármiben, tudja, milyen nehéz ügy ez. Meg egyáltalán, mi a fittyfene az igazság? Tények vannak, megélések vannak, bizonyítékok sajnos ebben a doksiban viszont elvétve. Csak bizonyítékként kezelt állítások.

Persze, mondhatja a konyhapszichológus Mari néni, mindenki cipeli a maga csomagját, ettől még nem feltétlenül kell, hogy két ember komoly fizikai és verbális csatározásba kezdjen nonstop. Amber Heard és Johnny Depp azonban bizonytalan érzelmi hátterű családból, feltehetően indulatkezelési problémákkal, dühvel, feldolgozatlan múlttal, függőségekkel érkezett a viharossá vált kapcsolatba, instabilak voltak, és láthatóan egyik sem tudott támasza lenni a másiknak, ezt megtudjuk a soriból is. Szerintem ennyi biztosan történt. A többi sárdobálás és nagy kérdőjelek.

Ami a két dokumentumfilmből mindenképp kiderül, azt talán eddig is tudtuk: senki sem tudhatja, pontosan mi az igazság, a papírra került bírósági ítéletek ellenére, csak az a két ember, akik négy fal között töltötte azt a pár évet, ami leszállópályára tette őket lelkileg és mindkettejük karrierjét. A többi csak voyeurködés, amiben részünk lehet, ha szeretjük az ilyesmit:

például minimum nyolcszor láthatjuk, amint a Heard által rögzített felvételen Depp részegen, őrjöngve rugdossa a konyhabútort, valamint belenézhetünk pár gyűlölködő üzenetbe, amit a színész küldött Heardről a barátainak arról, mit tenne volt neje szétégetett hullájával.

Meg végighallgathatunk egy hátborzongató, illuminált rantet arról, hogy Depp késsel a kezében meg akarja vágatni magát Hearddel, aztán saját magát, a nő meg kérleli, hogy ne csinálja.

A pár által "terápiás" célból készített video-és hangfelvételek arról árulkodnak, hogy a végletekig elfajultak a dolgok, és a legrosszabbat hozták ki egymásból. Az utolsó rész végére csak annyit lehet világosabb a korábbi, nyilvánosságra hozott információkhoz képest, hogy mekkora ereje van a nyilvánosságnak, a social mediának és a pénznek, illetve hogy a saját farkába harapó kígyó - legyen az az elsődleges narratíva szerint Amber Heard, vagy akár Depp is, akire épp ez a dokumentumfilm nem veti a legjobb fényt - csak és kizárólag egyetlen dolgot tud: a saját farkába harapni, ami neki nem feltétlenül jó.

Ha magamtól kell választ adnom a kérdésre, hogy ki mond igazat, azt mondanám, tökre nem ez a lényeg, és idáig már ők ketten is eljuthattak volna. Az a sárdobálóverseny, ami arra megy ki, legközelebb ki lesz sárosabb, és attól a másik hátha tisztább lesz, csak úgy végződhet, hogy mindenki full sárosan kulloghat vissza a balettbe ugrálni.

Azért elhangzik pár érdekes infó, például hogy a tárgyalásra azért került sor Virginiában, mert ott Depp megkerülhetett egy komoly jogi csapdát, ami Hollywoodban a végeredményt az ő hátrányára befolyásolhatta volna (Depp nyerte a rágalmazási pert).

Vagy az, hogy az esküdtek, akik a tavalyi per végén döntöttek, minden egyes nap végén hazamentek a tárgyalásról. "Amber hazudik és színészkedik, Johnny jó fej, milyen vicces és laza a tárgyaláson, milyen jó fej az ügyvédje", ez ömlött a social mediából a tavalyi tárgyalás alatt.

Elképzelhető, teszi fel a költői kérdést az egyik szakértő az utolsó rész végén, hogy miután xy esküdt hazament, nem beszélgetett a családjával az ügyről és nem ment fel a social mediára hetekig? Ergo nem befolyásolta a mindenhonnan ránkzúduló közhangulat, ami Deppet hősként, Heardet mocskolódó hazugként bélyegezte meg a közmegegyezéses narratívában?

De tegyük félre a feltételezéseket, én egyvalamit tudtam ebből a nettó négy órából leszűrni: nem lehet egy szerteágazó történetről dokumentumfilmet készíteni ennyi repetitív részlettel, ugyanakkor kihagyott, szűrt információkkal, ilyen rövid filmidőben. Ebből csak annyi tudható meg, hogy egyszer volt két ember, akik régen jóban voltak, aztán már nem, aztán elindult a hadjáratuk egymás ellen. És hát legyünk őszinték: két színészről van szó. Ki hazudik? Vagy: ki játszik jobban?

Először az egyikük indult előnnyel a #metoo hátán lovagolva áldozatként, másodszor a másikuk (Depp), aki a legdrágább és legjobb jogi teammel, a tömeg szimpátiájával és a sármjával adta Amber alá a lovat a tavalyi tárgyaláson. Heard tárgyalásbeli viselkedését így is, úgy is lehet elemezni-értelmezni: kamu, vagy a kamuval való megbélyegzés alatti nyomás súlya. Deppét ugyanígy: erős önbizalom, mert tudja, hogy igaza van, vagy kompenzált önbizalom. Sokkal több nem derül ki a doksiból, csak az, hogy nincs rendes bizonyíték, sem erre arra az oldalra.

Ki mond igazat? Teszi fel az elején a kérdést a dokumentumfilm? Mit tudom én! Talán ez az oldala tud működni a doksiknak: megkérdőjelezzük, amit tavaly gondoltunk, még ha csak egy pillanatra is. Mert tutira gondoltunk, sőt, sokan meg voltunk győződve róla, hogy az egyik hazudik, a másik áldozat. De miért is?

Kik nekünk ezek az emberek, akik akkor sem fogják elmondani a lényeget, azaz a valós történetet, ha harapófogóval próbálják kihúzni belőlük, egyébként meg csak cikkek, videók és mémek juttatják őket közelebb hozzánk?

Ebből a doksiból fogjuk utoljára megtudni, ki az az Amber Heard vagy Johnny Depp (nekem néha az is kérdés, ők tudják-e).

A Johnny vs Amberből nem sok minden derül ki, bár értelmezhető részlehajlóként is a doksi Amber irányába, főleg, mert mindkét sorozat az ő oldalával zárul. Még a provokatív kérdést is felteszi az egyik szereplő záróakkordként: nem tényleg az történt-e a tárgyalás végegerdményével is, amit Amber leírt anno a cikkében: azaz megírta, hogy bántalmazták, aztán emiatt szív. Én annak drukkolnék, hogy hosszú távon mindketten a saját a tehetségükhöz méltóan tudjanak még adni a közönségnek, ha már ez a hivatásuk. Vagy a köznek. Mert sem ez a dokumentumfilm, sem a tavalyi nyilvános per, amit élőben nézhettünk (Depp ügyvédei nem engedtek Heard kérésének, hogy ne engedjék be a kamerákat) nem sokat adott a népnek, csak cirkuszi látványosságot. Kár, hogy ezt a doksit ennél nem lehet komolyabban venni.

Egyébként meg valószínű az van, mint az életben: van, amiben A mond igazat, van, amiben B, és van, amire mindketten rosszul emlékeznek. Vagy azért, mert rosszul akarnak, vagy mert annyira be voltak állva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk