KULT
A Rovatból

„Jó lenne ma is ilyen ruhákban járni!” – Bejártuk a Múzeumok Éjszakája több helyszínét is

Jubileumához érkezett a Múzeumok éjszakája. Idén a huszadik alkalommal rendezték meg az eseményt, amely hatalmas tömeget vonzott szerte az országban.
Tomka Tivadar - szmo.hu
2022. június 26.


Link másolása

„Segítesz nekem a fotófalnál?” – kérdezte tőlem a 11 éves Nimród, aki Pomázról érkezett édesanyjával a Múzeumok Éjszakájára a Néprajzi Múzeum új, városligeti épületébe, amely már egy hónapja várja látogatóit. Boldogan tettem eleget kérésének, és láthattam egy anya-fiú párost, akik eldöntötték, hogy aznap este megdöntik saját rekordjukat. Hiába, habzsolni kell az élvezetet. Mármint, hogy a lehető legtöbb múzeumot látogatják meg az éjszaka során. „Biztosan ez a legjobb taktika?” – kérdeztem, amire az volt a válasz, hogy szelfi biztosan készül!

Izgalmas az interaktivitás, és így ők is részesei lehetnek ennek a kavalkádnak.

És tényleg: rokonszenves volt, hogy Dr. Kemecsi Lajos főigazgató keresztül-kasul futotta az épületet, ami önmagában is komoly sportteljesítmény, és mindezek mellett mindenkihez volt egy kedves szava. Mondjuk, olyan tárlatvezetőkkel, mint Für Anikó színművésznő, lássuk be, nem volt nehéz dolga. Tény és való, hogy idén kitettek magukért a szervezők, hiszen 431 intézmény 2500 programja közül válogathattak az érdeklődök, és be kell vallanunk, egyik sem okozott csalódást. A kiemelt helyszín idén Szolnok volt, ahol a szervezők az óriási zivatarra is felkészültek, így amikor megjött az égi áldás, zökkenőmentesen oldották meg a látogatók összeterelését.

A múzeumok rengeteg újdonsággal készültek és tettenérhető volt, hogy próbálták feledtetni az elmúlt két esztendő Coviddal megtűzdelt hónapjait. Az „erőgyűjtés” nem volt hiábavaló.

Ennek az éjszakának mégiscsak megvan a maga varázsa. És valóban: több százezren döntöttek úgy, hogy a pandémiát követően felkerekednek, és meglátogatják az ország múzeumait. Meleg ide vagy oda, az épületek hűsítő falai nagy vonzerőnek bizonyultak. Jómagam egy emblematikus helyszínt választottam kiindulási pontként: a Hősök terét.

Meglepetésemre hatalmas tömeg fogadott, és mikor a külföldi turistáktól érdeklődtem, hogy miért is vannak ennyien, rám csodálkoztak. A Múzeumok Éjszakája miatt, hangzott a válasz, mert ez valami más, valami különleges. És tényleg. Meglepetés volt számomra (kellemes), hogy több színész is szívügyének érezte az estét. Az Unikum Házban Csernák János Zwack Józsefet személyesítette meg tárlatvezetései alkalmával.

„Nagy kihívást jelentett számomra, de abszolút tudtam azonosulni a szereppel. Igaz, egy 90 éves úr bőrébe kellett bújnom, de a helyszín magával ragadó, és a sok csillogó szempár is, ami reám szegeződött.”

Csernák János, Zwack József szerepében

Az előadása mindenkit lenyűgözött, no meg az Unicum-kóstolás, ami azért kellő csáberő volt a húszas évei elejét taposó korosztálynak. És ha már fiatalok, Medveczky Balázs szerepeltetése is telitalálatnak bizonyult, aki egy limuzinnal kísérte végig egy játék nyerteseit az éjszaka folyamán.

„Az elmúlt időszakban ritkán jártam múzeumba, pedig annak idején rendszeres látogató voltam. Korholtam is magam, hogy ezekre több időt kellene szakítanom, mert emlékszem, gyermekkoromból mekkora örömöt jelentett például a Közlekedési Múzeumban a járművekre felülni és hajtányozni többedmagammal. Képes vagyok órákig elidőzni a tárgyak mellett, és csodálni a múltat. A jövőben, ha lesz időm, biztos, még több helyszínre ellátogatok majd” – mondta a Pepe és az Apatigris egyik főszereplője, aki azt is megjegyezte, hogy örömmel látja a családokat és a lelkes tekinteteket, annak ellenére, hogy a Kőbányai úton háromkilométeres sor gyűrűzött a tikkasztó melegben.

Később egy hölgycsapathoz csapódom, akik a Nemzeti Galériába tartanak. Az Art Deco kiállítás a vonzerő, mert kíváncsiak, hogy a huszadik század elején hogyan öltözködtek a hölgyek. Modellek mutatják be a ruhakölteményeket.

Utazótársaim közül Fanni a legbeszédesebb, aki az ELTE-n szerdán államvizsgázott anglisztika szakon, sikeresen. A gratulációkat követően kérnem sem kell, és ömlik belőle a szó.

Van a ruhákban valami megfoghatatlan elegancia, mondja, és jó lenne ma is ilyen ruhákban járni!

– emel ki egy szempontot.

A többiek csak mosolyognak rajta, de látszik, hogy egyetértenek vele. Aztán elmerülünk a mostani udvarlási szokásokban, de a korabeli plakátoknál mindannyian csendben maradunk. Végül Zita töri meg a csendet (társaságunk egyik tagja), aki elmeséli, hogy négy gyermek édesanyja és az első alkalom, amikor senki sem csüng a nyakán és férjével, illetve barátnőivel közösen barangolhatnak a Múzeumok éjszakáján. Lett volna egy házibuli Zuglóban, de ők inkább a kultúrára szavaztak, a tartalmas együttlétre, mert ez tölti fel őket.

Aztán érdeklődőm, hogy merre tovább, mire mindannyian mosolyognak: „amerre visz az utunk”. Nyüzsög a város, pezseg az élet. Mindenki jól érzi magát. Egy picit másképp, mint a hétköznapokban. Az éjszaka valóban életre kelt a Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton, ahol az újragombolt hagyományok égisze alatt sikerült a fiatalokat is megszólítani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: