KULT
A Rovatból

Japán Trónok harca? Nincsenek sárkányok, de vannak szamurájok A sógunban

Ennyire hangulatos sorozatot régen láttunk! Mintha az alkotók keresztezték volna a Trónok harcát Kurosawa munkáival. Miért érdemes megnézni A sógunt? Cikkünkből kiderül.
B.M.; Fotók: / imdb.com - szmo.hu
2024. március 04.


Link másolása

1600-ban járunk, Japánban. A császári utód még nem nagykorú. Négy nagyhatalmú hadvezér próbálja megszerezni a császári címet és eltenni láb alól a jogos örököst. Egy lojális hadvezér, Yoshii Toranaga (Hiroyuki Sanada) pedig védelmezi az ifjút. Közben a portugál armada élősködik a japán népen.

Ebbe a megoldhatatlan helyzetbe érkezik az angol John Blackthorn (Cosmo Jarvis), egy hajókormányos (Anjin Japánul), aki a portugálok ellensége.

Miközben a portugál befolyás egyre nagyobb, Blackthorn és Toranaga nem éppen hétköznapi szövetségre lép, hogy elérjék céljukat. Megszabadulni a portugáloktól és elérni, hogy a jogos trónörökös kapja meg a hatalmat.

Ha ismerős a történet, az nem véletlen, ugyanis a 2024-es A sógun az 1980-as ugyan ezen a címen, csak „A” szócska nélkül megjelent, hazánkban hatalmas sikernek örvendő Richard Chamberlain-féle minisorozat feldolgozása. Emlékszem, pont gyermekkoromban volt hatalmas szám a Sógun. Amikor ment a tévében, csöndben kellett maradni, mint a Dallas esetében. Bár csak ötrészes volt az eredeti, számtalanszor leadták, aztán a 90’-es évek közepére eltűnt. Amikor bejöttek a modern sorozatok és a kereskedelmi tévécsatornák, az M1 nem igazán adta le többé, vagy csak nem nézte senki már a családból.

2024-ben pedig a Hulu és az FX gondolt egyet – ők a Disney „felnőttesebb” tartalmakat készítő cégei, úgy lehet elképzelni, mint ami az HBO a Warnernek – és feldolgozták az eredetit.

Vagyis inkább James Clavell 1975-ös regényét dolgozták fel, amin alapul a ’80-as változat is. Mivel a Disney gazdag, így Rachel Kondo és Justin Marks készítők rögtön 10 több mint egy órás részt is kaptak, hogy elmeséljék Clavell történetét.

Azt tudni, kell, hogy a Sógun nem valós eseményeken alapul, fikciós irodalom kategóriába tartozik, nem történelmi tényeket akar közölni, hanem inkább egy érdekfeszítő intrikákkal teli, véres drámasorozat. Tudom, nagyon sokszor mondom, de úgy lehet elképzelni, mint a Trónok harca első évadját. Van több hatalmas ház, akik a tisztelet alapú japán kultúra miatt elképzelhetetlen hatalommal bírnak. Viszont akinek ekkora hatalma van, az csak egy dologra vágyik még: még többre. Miközben a portugálok és a keresztény vallás beivódik a kultúrájukba, jön a zavaró tényező: az Anjin, aki megzavarja mindenki hatalmi törekvését. Egyszerre nehéz és hihetetlen jó nézni a Sógunt. Nagyon nehéz, mert mint a Trónok harcában, itt is elképesztő mennyiségű karakter van.

Mindenki jól megírt, egyedi, önös célokkal rendelkező individuum, de európai fejjel sokáig tart, mire rájövünk, hogy ki-kicsoda, kivel-kinek milyen kapcsolata van.

Nem egyszerűen Stark-ház van itt, hanem Yoshii Toranaga-klánja, ami alá hihetetlen mennyiségű és bonyolult nevű karakter tartozik, például az eddigi legemlékezetesebb, a kegyetlen Kashigi Yabushige (Tadanobu Asano) is. A színészek mindent megtesznek, hogy maradandót alkossanak, Hiroyuki Sanada tényleg egy nemes harcos, Cosmo Jarvis ügyes az idegen szerepében, Anna Sawai gyönyörű Mariko-samaként, az említett Tadanobu Asano pedig igazán pszichotikus, mint Kashigi Yabushige. Minden a helyén van.

A hangulat és atmoszféra hihetetlenül jó. Szinte beszippantja a nézőt. A fél sorozat japán nyelven, a másik fele pedig portugálul van, annyit könnyítenek a nézőknek, hogy a portugál résznél angolul beszélnek. A keleti és nyugati kultúra közti különbségek is nagyon viccesek, tipikus „fish out-of water” típusú történet az Anjin szempontjából. Bemutatnak nekünk egy idegen kultúrát egy olyan ember szemén keresztül, akinek szintén új minden, tehát együtt ismerjük meg Japán kegyetlen, de lélegzetelállító világát.

Merthogy, A sógun bizony 18+-os sorozat: itt van szex, gyilkosság, vérengzés, sőt az egyik angol hajóst élve megfőzik a japánok, mert fegyvert fogott egy japán katonára.

Az említett „angol krémlevest” pedig többször látjuk és halljuk. Annyira borzasztóan életszerű ez a jelenet, hogy a FX szerintem cenzúrázott is belőle egy pillanatot, amikor a katona már nem bírja tovább, és inkább szétveri a félig megfőtt fejét a bogrács oldalán, amiben éppen főzik. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy nem egy könnyedebb délutáni limonádé, mint amilyen az eredeti volt. Sokkolóan hirtelen történik benne az erőszak, és a kegyetlenség valóban mindennapos A sógun világában.

Ha negatívumot szeretnék keresni az első két részben, akkor igazán kutatnom kellene, mert nem igazán tudok ilyet mondani. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor amit kissé zavarónak találok, az a lassabb tempó. Sokaknak ez nem fog tetszeni, ugyanakkor a témához ez illik. A hangzás elsőrangú, Nick Chuba, Leopold Ross és az Oscar-díjas Atticus Ross szolgáltatta A sógun zenéjét. A rendezés ügyes, jók a kitakarások, nem zavaróak a digitális vérfröccsenések, és a CGI is teljesen működik.

Ha tényleg bele akarok kötni valamibe, én nem szeretem ezt az új trendet, hogy a misztikus hangnem miatt a sorozatok rászoktak a kép szélének elhomályosítására.

Tehát a kép közepe tűéles, és a szélén minden elmosódott. Ezt a technikát Zack Snyder imádja, legutóbbi két netflixes „műve” is előszeretettel alkalmazza ezt. Illetve, akik látták a Sabrina hátborzongató kalandjait, szintén a Netflixen, azok tudják miről írok. Sajnos A sógun is gyakran használja, ami miatt néha nem látjuk az amúgy lélegzetelállítóan hiteles képeket.

Megéri megnézni A sógunt? Igen. Egyértelműen tudom ajánlani mindenkinek? Nem feltétlenül.

Eléggé odafigyelős sorozat, megkövetel a nézőtől is koncentrációt, különben el fogjuk veszíteni a fonalat, ami egy ilyen típusú beszélgetős-elárulós-szúrogatós sorozat esetében sokat levon az élvezeti faktorból.

A sógun első két része megtekinthető a Disney+ streamingszolgáltató kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: