Jakupcsek Gabi: Nagyon komoly következményei vannak annak, ahogyan élünk
Jakupcsek Gabival egyszer régen, még a Danubius Capuccinóban volt szerencsém együtt dolgozni. Már akkor megragadott természetessége, közvetlensége és nyitottsága. Egy Frei Tamási fordulattal élve, akkor még nem sejtettem, hogy egyszer interjút fogok készíteni vele. De legnagyobb örömömre most ez is megtörtént.
- Volt számomra egy meghatározó Jakupcsek Gabi pillanat. Délutáni műsor volt, karácsony előtt jártunk, és a vendégeiddel éppen a Mikulásról beszélgettetek. Akkor Te a kamerába fordultál, megszólítottad a gyerekeket, és olyasmit mondtál, hogy tudjátok, van az igazi Mikulás, és van, amikor emberek beöltöznek Mikulásnak, mi most róluk beszélünk. Nagyon megragadott, hogy gondoltál erre. De nem tudtam eldönteni, mert annyira nem ismerlek, hogy ennyire empatikus vagy, vagy ennyire alaposan körbejársz mindent, hogy az ilyen apróságokra is gondolsz.
- Három dimenzióban gondolkozom. Az én dolgom közvetíteni. Nem önmagamért ülök ott, hanem azért, hogy a témát, amihez hozzányúlok, azt a nézők és az ott ülő vendégek között közvetítsem. Amikor beszélek a műsoraimban, a nézőt képviselem, és sokszor teszek fel olyan kérdést, amire lehet, hogy én magam tudom a választ, de a néző nem feltétlenül. A műsorvezetők, vagy a talk show-k házigazdái ott követik el a legnagyobb hibát, hogy a saját tudásukból indulnak ki.
Pedig abból kell kiindulni, hogy hol vagyok, milyen szinten kell azt a témát ott feldolgozni és kiknek.
Én most is kibeszélek a műsoraimból a láthatatlan harmadik félnek. Ez inkább egy szemszög.
- Két vallomással tartozom. Az egyik, hogy ez az első könyved, amit olvastam, a másik az, hogy nem tagadom, előítélettel vettem kézbe. Gondoltam, ez is egy celebkönyv, lehúzol még egy bőrt a riportjaidról, láttunk ilyet. De aztán igen hamar rájöttem, hogy nagyon is húsba vágó, kemény dolgokról írsz, és a beszélgetéseidet épp csak említed, gondolatébresztőnek, ha úgy tetszik, vitaindítónak használod. Már-már azt lehet mondani, tulajdonképpen filozofálsz.
- Nem szeretem az újrafeldolgozásokat. Tovább akartam gondolni azokat a jelenségeket, amelyekkel az elmúlt két évben rendszeresen találkoztam, amik mellett nem tudtam elmenni. Az előző két könyv is hasonló logikán alapul.
Emlékszem például, amikor a foci-vb és az olimpia éve volt, mekkora lehetőség volt számomra tanulni arról, mi az, hogy fair play, mi az, hogy igazságtalanság, mi az, hogy emberi küzdelem, mi az, hogy egy európai csapatban majdnem mindenki fekete...
Rengeteg olyan apropó van, ami kapcsán egy gyerekkel el lehet beszélgetni a világról. Szerintem nem érdemes kihagyni, ami épp akkor történik. Már amikor becsuktam a könyvet, sajnáltam, mert idő közben is olyasmik történtek velem, amelyek más megvilágításba helyeztek egy adott témát, legszívesebben átírtam volna némelyik fejezetet.
- Ebben a műfajban is igaz, hogy egy könyvet csak abba hagyni lehet, befejezni nem.
- Így van, és amikor kérdezik, hogy mikor jön a következő könyv, nem tudom megmondani. Annyit tudok, hogy amikor becsuktam a könyvet, akkor jelent meg ez a balhé a közéletünkben, ami most van, és tudom, hogy ezzel nekem dolgom lesz. Mindenképpen írni fogok róla a következő könyvemben, de még várjuk meg, hová fejlődik ez. Nem a balhéval lesz dolgom, hanem a balhé következményeivel.
Engem az érdekel, ami a hétköznapi emberre vissza fog hullani ebből.
- Hogy érzed, mi fog visszahullani?
- Szerintem komoly következményei vannak azoknak, amik történnek egy közösségben vagy egy országban. Sorra beszélgetek a műsoraimban olyan problémákról, amelyek az elmúlt generációk nevelési hiányosságaiból adódnak. Jön egy gyerek siserehad, akik rettenetes, hogy mit kaptak. Agresszió, szenvedélybetegség, figyelemzavar. Nagyon komoly következményei vannak annak, ahogyan élünk. Mit adsz tovább? Mindent!
A társadalom tükröt tart, és aki nem hajlandó ezzel szembesülni, azt is szembesíteni fogják.
- A könyved címe Nagy levegő – aki megáll, elsüllyed. Mikor, mihez kell nagy levegőt vennünk?
- Nagyon sokszor kell nagy levegőt venni. Minden elképesztő sebességgel gyorsul. Nem csak a történések, hanem az erkölcsi változások is. Nagyon sokszor el kell határolódni a dolgoktól, vagy bele kell állni. Döntened kell. Ha nem döntesz, az is egy döntés. Azok az emberek, akik nem döntenek, azok menekülnek a sorsuk elől különböző szenvedélybetegségekbe, vagy betegségekbe. Mert a megbetegedés lehet egy tünete annak, hogy valaki nem akar venni egy nagy levegőt.
- Távol maradni is politika, hogy egy aktuális mondatot idézzek.
- Így van. Ez most egy aktuális mondat, bizony.
- Kicsit másfelé kanyarodok. Gyerekkoromban volt egy Csukás István mesekönyv, Sajdik Ferenc rajzokkal. Űrhajó az orrbolygóról volt a címe, ami illatos könyv volt. Az volt benne a pláne, hogy voltak benne ilyen kis képek, amiket ha megdörzsöltél, érezhetted a képen látható tárgy illatát, a banántól a büdös cipőig. Gondolom, nem lep meg, hogy a könyvedről eszembe jutott, hisz sokat írsz erről a témáról is. Miért ilyen fontosak számodra az illatok?
- A napom 10 óráját szoros emberfogásban töltöm. Tömegek között. Vagy azért, mert tréningezek, és ott kétszázan ülnek egy teremben, vagy azért, mert a stúdióban 26-an jönnek be egy nap, plusz a stáb és a nézők. Nagyon sok ember között élem az életemet. Ennek a nagyon sok embernek sokféle érzései vannak, és ezek az érzések megnyilvánulnak a testek illatában. Illetve otthonról is hoznak illatokat. Az lehet hagymaszag, bagó, lacipecsenye vagy parfüm. Ezt mind megkapom a történetével együtt. Mind plusz információ az illetőről, és olyan szinten telítődöm velük egy nap alatt, hogy óhatatlanul van bennem egy utóéletük.
Én egyébként is teljesen illatfüggő vagyok. Reggel mindig gondolkodásra késztet, hogy aznap milyen típusú programra megyek, és mennyi energiával, mit akarok magamból sugározni, és ehhez milyen illat legyen rajtam. Az illatok meghatározó élményei az életemnek. Másnak az ízek, nekem az illatok.
- Csak utólag, az interjúra készülve fedeztem fel, hogy a könyvedben is van egy dörzsölhető „illat pont”...
- Kettő, van az elején és van a végén is. Hogy vegyél egy nagy levegőt.
- A másikat nem vettem észre, de most majd akkor azt is fellapozom. Az olvasottak után feltételezem, nem véletlen, hogy pont az a bizonyos illat került oda.
- Az volt a konszenzus, hogy egy nem megosztó, tiszta illat legyen.
