Itt az eddigi legszebb dal a születés és a halál körforgásáról
Petruska második nagylemeze, a Kapunyitó néhány héttel ezelőtt jelent meg. Fő inspirációja az énekes-gitáros-dalszerző 30. születésnapja volt, ennek köszönhetően az albumon szereplő számok szinte mind személyes ihletésűek. Így van ez Az ajtón túl című szerzeménnyel is, amiről Andris a következőt mesélte:
"Ez a dal akkor született, amikor elvesztettem szeretett nagymamámat. Természetesen szomorú voltam, azonban a távozásával azonos órában történt valami csodálatos is: egy kedves barátomnak megszületett az első gyermeke. Az, ahogyan ők helyet cseréltek ebben a világban, mindenképpen enyhítette a gyászomat és segített elfogadni az élet körforgását."
A dal két versszaka között csak egy árnyalatnyi különbség van, mégis két teljesen ellentétes eseményt mutat be: a halál és a születés felé vezető utat. Az első versszakot a Hobo Blues Bandből és más zenekarokból ismert Tóth János Rudolf énekli, csodálatos átéléssel. Itt hallgathatjátok meg, a lejátszó alatt pedig el is olvashatjátok a szöveget:
(Petruska András - Babarci Bulcsú)
Nincs több időm, ez a végső állomás
Eddig vitt az út, nem tovább
Mi velem volt, s ezidáig elkísért
Nem ölel körül többé már
Múlt érzések, gondolatok még kapaszkodnak belém
Vágyak, álmok, félelmek, úgy tűnik, nincs remény
Vajon könnyebb lesz -e nélkülük
S vajon könnyebb leszek én?
Mi rejlik az ajtón túl?
Hív a fény az út végén
S távoli hangok csendülnek fel
Hív a fény az út végén
S a nagy kerék tovagördül az élet
Végtelen tengerén
Itt az idő, előttem sok-sok állomás
Innen visz az út most tovább
Mi értem volt eddig védelem gyanánt
Nem fogad magába vissza már
Új érzések, gondolatok már markolnak felém
Vágyak, álmok, félelmek, valami sejtelmes remény
Vajon könnyebb lesz-e ővelük
S vajon én leszek-e én?
Mi rejlik az ajtón túl?
Hív a fény az út mentén
S távoli zajok zendülnek fel
Hív a fény az út mentén
S a nagy kerék tovagördül az élet
Végtelen tengerén
Fáj itt hagyni, mi megszokott az ismeretlenért
A jót, a rosszat, a kényelmet
Amit a szívem már megélt
Ki lesz majd, aki magához emel
Aki vigasztal, megért?
Kitől majd a fény kigyúl?
Vár–e valaki az ajtón túl?
Petruskával néhány hete készített interjúnkat ITT olvashatjátok.
Ha tetszik a dal, oszd meg ismerőseiddel!




