Itt a Blake Lively-film, amit minden pasinak is látnia kell: ez az It Ends With Us – Velünk véget ér

Férfiasan be kell vallanom, hogy az idei Sztárbox mezőnyének kb. feléről fogalmam sem volt kicsoda. Eljutottunk oda, hogy ha ki akarod ismerni magadat a celebvilágban, úgy kell tapadnod a tévére, bulvárra és Instára, mint kagylónak a sziklára.

Az RTL Klub valamiért úgy érezte, hogy Pakk-pakk tavaly bevált. Lehet, nem volt kedvük új kabalára költeni. Minden esetre Pakk-pakk maradt (nem összetévesztendő Pikk Pakk Gyuszi boksz edzővel), és a műsorvezetői gárda sem változott (Csobot Adél, Héder Barna és Szujó Zoltán), sőt, újra Kokó szakérti a meccseket. A ringszpíker szerepében pedig visszatért Both András „Boci”.

Idén öt súlycsoportban küzdenek a hírességek: férfi nehézsúly, középsúly, könnyűsúly, illetve női pehelysúly és könnyűsúly.

A Sztárboksz valójában nem is sportműsor, hanem bűvészshow: hogy lehet három 20 perces mérkőzésből több órás kontentet varázsolni?

Végy egy nagy rakás celebet, akiket meg lehet szólaltatni, az indokoltnál háromszor több műsorvezetőt, szőj az adásba rejtett promókat, és valahogy csak kihúzod az esti filmig a műsoridőt.

Az első összecsapásban Ullmann Mónika két fia csapott össze. Varga Ádám – aki a Pokoli rokonok című sorozatban játssza Mónika gyermekét – tavaly még a Sztárbox stábjában tevékenykedett, amikor is az egyik adás során kihívta Miller Dávidot, a színésznő vér szerinti fiát, hogy küzdjenek meg a ringben.

Az X-Faktor műsorvezetője szó szerint felvette a kesztyűt, így ők nyitották a műsort a férfi könnyűsúly első mérkőzésével. Bár Ádám nagy elánnal indította a mérkőzést, Dávid pontosabbakat ütött, és a második menetben padlóra is küldte ellenfelét. Ennyire szép, tiszta KO-t talán még nem is láttunk a Sztárboxban.

A második mérkőzésen Hódi Pamela csapott össze Nemazalánnyal azaz Halastyák Fannyval. Ezzel a mérkőzéssel kapcsolatban az volt számomra a legérdekesebb, hogy a bevezető videóból megtudtam, Fannynak van más száma is a Petőfi Sándoron kívül.

Nem nagyon volt kérdés, ki fog győzni.

Nagyon meglepett volna, ha a végén nem Pamela karját emelik magasba. Igazam is lett, Fanny a 4. menetre nem állt ki, teljesen elfogyott az ereje.

Közben megtudtuk, hogy lesz X-Faktor, Majka és Pápai Joci vezetésével ismét lesz Kalandra Fal, aminél kevés idétlenebb műsor létezik. Majka amúgy 2004-ben nyert egy övet a Sztárboxban azon a csatornán, amit most elhagyott, hogy visszatérjen az RTL-re. Mint megtudtuk, Kabát Petinek is van saját valóságshow-ja Kabát SC címen, amiben full amatőrökből kell focicsapatot kovácsolnia. Hurrá.

Volt zenei fellépő is. Persze a „zene” szót itt most nagyon tág értelemben használom, hogy a WELLHELO, Hősök & Lil Frakk konstelláció is beleférjen.

Az első adás legnagyobb izgalmát az okozta, hogy Noszály Sándor ellenfele, Henry Kettner (ő meg ki a franc?) sérülés miatt kénytelen volt visszalépni. Nem ő volt az első, korábban Pápai Joci is bedobta a törölközőt egy vállsérülés miatt. Joci helyét Szecsei Valter vette át. Azt viszont az RTL az utolsó pillanatig, egészen a mérkőzés kezdetéig titkolta, hogy ki lesz Noszály ellenfele.

Aztán jött a nagy leleplezés: a rejtélyes bokszoló nem más volt, mint Pribelszki Norbert, akit leginkább a Barátok köztből ismerhettek meg a nézők, de amúgy rappel is. Kicsit aggódtam Noszály Sanyiért, nagyon enerváltnak tűnt a bevonuláskor, és hát a meccset sem kapkodta el. Kétszer el is esett, de egyszer sem Norbi ütésétől. Komótosan, bár kitartóan csépelte ellenfelét, és végül pontozással nyerni tudott.

A szezonkezdés számomra kicsit visszafogott volt. Persze Kokóék szuperlatívuszokban beszéltek minden mérkőzésről, az első Miller-Varga összecsapást leszámítva nem éltem át különösebb izgalmakat. Reméljük, lesz még jobb is. Olyan nevek várják még, hogy ringbe lépjenek, mint Varga Viktor, Schorbert Lara, Danny Blue, Torghelle Sándor, Földes Eszter vagy Pulai Imre.

Rögtön az elején leszögezem, én tudom, hogy nehéz olyan műsort csinálni, ami nézők széles rétegeit tudja megszólítatni. Ráadásul már Kellér Dezső, a kitűnő konferanszié megmondta, hogy az embereket a rossz hírek sokkal jobban érdeklik.

Ennek tudom be, hogy ma a tévékben látható tartalmak 90 százaléka tulajdonképpen szappanopera, a hírműsoroktól a tehetségkutatókig bezárólag. Mindent úgy tálalnak, hogy legyen kellő mennyiségű dráma, könny és fogaknak csikorgatása. Ezzel együtt azért vannak egyszer megnézhető, szórakoztató műsorok, de olyanok is, amik a prosztóságon kívül nem sok mindent tudnak felmutatni.

Alapkoncepciója az, hogy adott négy pár, akik szétválnak egy időre. A lányok mennek a lány villába, ahol egy csomó szingli pasi várja őket, a fiúk a fiú villába, ahol – igen, kitaláltátok – szingli csajok mellett senyvednek. A szinglik a „kísértők”, akinek az a feladata, hogy megpróbálják elcsábítani a versenyzőket. (A szingli csajok egyike amúgy Nati, aki már Jákob Zoli kegyeiért is versengett a Nagy Ő-ben.)

Vannak még további turpisságok is. Például a villákban van egy-egy lámpa, ami pirosan felvillan, ha a másik villában történt valami „huncutság”. Ez azért jó, mert innentől mindenki azon idegeskedhet, vajon az ő párja volt-e az, aki tilosba tévedt.

Időnként megtartják az úgynevezett Tábortűz ceremóniát, ahol a műsorvezető, Kasza Tibi levetít egy kis videót arról, hogy a versenyzők párja hogyan viseli az átmeneti cölibátust. Mindenki eldöntheti, hogy a látottak beleférnek-e még a kapcsolatba, és ha nem, akkor ez mit jelent a továbbiakra nézve.

Tényleg nem tudom, mi vesz rá valakit, hogy jelentkezzen ebbe a műsorba. A párkapcsolat nem játék, és hát már Jókai Mór is megmondta:

Legyen bármilyen sziklaszilárd egy kapcsolat, a Kísértésben nem csak arról van szó, hogy pár hétig jól kell viselkedni egy csomó szép lány és sármos pasi társaságában – erre azért a normális emberek többsége képes –, hanem hogy a műsorkészítők mindent elkövetnek azért, hogy ezt megnehezítsék.

Mesterségesen olyan szituációkat hoznak létre, amik során legalábbis félreérthető helyzetek alakulnak ki. Ha egy lány spontán átölel, vagy egy pasi kicsit jobban magához szorít tánc közben, nem biztos, hogy mindenki képes reflexből jól lereagálni a dolgot. A szerkesztőknek pedig nincs is más dolga, mint ezt az apró szerencsétlenkedést kivágni, és kontextusából kiemelve megmutatni a pár másik tagjának, kész is a félreértés.

Pedig amúgy az alapkérdés érdekes is lehetne: kinek hol a megcsalás határa? Mi az, amire még azt lehet mondani, hogy apró botlás, és mi az, ami azt mutatja, hogy az illető egy utolsó tróger vagy trógerina?

A műsor célja persze egyáltalán nem az, hogy az élet nagy igazságait keresse, hanem hogy a fotelbe szegezze azt a réteget, aki akkor is megveszi a drága mobilt és a síkképernyős tévét, ha amúgy segélyből él.

Érdekes volt számomra Lóri és Inge párosa. Inge (az alapján, amit láttam) abszolút korrekten hárított minden olyan közeledést, ami akár csak félreérthető helyzetekhez vezetne. Ehhez képest, amikor Lórinak az egyik lány reggelit vitt, ő simán hagyta, hogy a csaj befeküdjön az ágyába. Nem történt köztük semmi, de Inge már attól is kiakadt, hogy egyáltalán a fiú beengedte a szobájába a kísértőjét.

Ez például számomra még az a kategória, amire azt mondom, nekik kell egymással tisztázni, mi fér bele, és mi nem. Gimis és főiskolás koromban bulikon rengetegszer aludtunk együtt fiúk és lányok vegyesen anélkül, hogy bármi történt volna alváson kívül. Úgyhogy én önmagában nem látok skandallumot abban, hogy a csaj leheveredett Lóri ágyára és úgy beszélgettek.

Mielőtt bárki belekötne: a fordítottját sem tartanám gáznak, ha Inge beszélgetne valamelyik pasival hasonló körülmények között. Nyilván valakinek belefér, valakinek nem. Minden esetre ez tisztázható, erre nem kell, hogy rámenjen egy kapcsolat.

Aztán persze vannak egyértelmű szituációk is. Gergő csókolózott Cynthiával, erről senki nem gondolja, hogy belefér, maga Gergő sem. Ha valakit szeretsz és tisztelsz (!), nem ugrasz rá az első szembe jövő csajra.

Nem megcsalás, hanem talán még súlyosabb, és sokat elárul Noel jelleméről, amikor egy beszélgetésben lazán „nyomoréknak” nevezi a barátnőjét mások előtt.

A Kísértés az a műsor, ami nélkül szerintem jobb hely lenne a világ. Egyetlen pozitívum – már ha ez az – hogy itt az egyenjogúság nevében a pasikat is tárgyiasítják. Emberek, műsorkészítők, valami minimális igényesség legyen már bennünk önmagunkkal szemben!

Annak ellenére, hogy több mint három évtizede tagja Hollywood A-ligájának, és a filmjei több mint 3 milliárd dolláros bevételt hoztak az évek során, Keanu Reeves valahogy mégis a mestere annak, hogy ne fedje fel teljesen a kártyáit.

Pedig nem igazán rejtőzködik. Interjúkat ad a legújabb filmjeit népszerűsítendő, nem hiányzik teljesen a talkshow-kból, és a vörös szőnyeges kötelezettségeit sem hagyja figyelmen kívül.

Sokan indítottak petíciót, hogy ő legyen az aktuális év embere, az udvariassága pedig világhírű. (Például nagyot mennek azok a fotók is, amelyeken egy-egy női rajongójával pózol, és bár úgy tűnik, átkarolja őket, valójában mindig eltartja egy kicsit a kezét tőlük, sosem ér hozzájuk.)

Keanunak azonban mindezek ellenére valahogy mégis sikerül elérnie, hogy ne tudjunk róla túl sokat, hogy a nyilvánosságot tényleg csak módjával engedje be az életébe. Ki is vehető a megnyilvánulásaiból, hogy kényelmetlenül érzi magát a figyelem miatt, de ettől függetlenül abszolút alázatos. A nagyobb horderejű filmes megjelenései időnként rávilágítanak a problémákkal teli háttértörténetére, sokan pedig kétkedve figyelik, hogyan tudott Hollywood egyik legszerényebb fickója maradni.

Földhözragadtságának több bizonyítéka is elhíresült, az egyik ilyen egy 2010-ben készült, vírusszerűen terjedő fotó, amelyen Reeves egyedül ül egy New York-i padon, és szendvicset majszol. A fotó világhódító útját egy „Szomorú Keanu” nevű internetes mém indította el. Íme egy 360 millió dollárt érő fickó! S bár persze ez csupán poén volt a kibertér világában, valójában tragikus okok vezethetők vissza arra, hogy Reeves visszavonultan él, s hogy még soha nem nősült meg, illetve gyermeke sem született.

Tragédiacunami

1999-ben az akkori barátnője, Jennifer Syme ugyan világra hozta a lányukat, Avát, ám a csecsemő sajnos halva született. Ez a tragédia pedig annyira megviselte a kapcsolatukat, hogy néhány héttel később a szakítás mellett döntöttek. Ez nagyjából akkoriban történt, amikor megjelent Keanu egyik legnagyobb sikere, a Mátrix.

A jelentések szerint Jennifert akkoriban depresszióval kezelték, a rendőrség két, receptre kapható gyógyszert talált az autójában.

Reeves a tervek szerint akkor kezdte volna a Mátrix második és harmadik részének (Újratöltés, Forradalmak) egymás utáni forgatását, de kénytelen volt szabadságot kivenni, miután meghallotta a szörnyű hírt. S ha ez még nem lenne elég, nagyjából ugyanebben az időben diagnosztizáltak rákot a testvérénél, Kimnél. Syme halála óta egyébként Keanu jó ideig nyilvánosan nem került kapcsolatba egyetlen nővel sem, és nem is beszélt közvetlenül a tragédiáról.

A gyász nem múlik el

A John Wick-filmek rajongói közül sokan épp ezért párhuzamot látnak Keanu bérgyilkos karaktere és a való életben átélt élményei között, hiszen Wick is az elvesztett szerelmét gyászolja. „Bármelyik karakter esetében úgy gondolkodom, hogy bár ott van a szerep a papíron, de amellé még jön a rendező víziója és persze a saját élettapasztalatod is” – nyilatkozta Reeves korábban, hozzátéve, hogy ő maga is belevitte a szerepbe a saját nehéz tapasztalatait: „Úgy gondoltam, hogy ez volt az egyik alapja John Wick szerepének. Imádom a bánatát. A karakter számára és az életben is arról szól ez, hogy szereted azt a személyt, akit gyászolsz, és bármikor, amikor rágondolsz, az megmelengeti a lelked. De nem hiszem, hogy valaha is feldolgozod. A gyász és a veszteség olyan dolgok, amelyek soha nem múlnak el. Veled maradnak.”

Ők ketten az 1990-es Szeretlek holtodiglan forgatásán ismerkedtek meg, és különleges barátság szövődött köztük, mivel egyidősek voltak, és egy jövedelmező, nagy presztízsű világban próbáltak navigálni igen fiatalon. Phoenix akkor halt meg, amikor Reeves éppen a Féktelenül című akciófilmet forgatta Sandra Bullockkal, aki egy évvel később beszélt az esetről. „Úgy gondolom, hogy sok mindenen ment keresztül, még ha ez nem is feltétlenül látszik rajta. Szerintem nagy fájdalmat rejteget.”

Válás, hoki, színészet

Reeves pedig valóban nagy lelki traumákat élt át már gyermekkorában is. Libanon fővárosában, Bejrútban született 1964. szeptember 2-án a jelmeztervező és előadó Patricia Taylor, valamint Samuel Reeves gyermekeként. Anyjának angol, apjának pedig hawaii, kínai, angol és portugál gyökerei voltak. Samuel elhagyta a családját, amikor Reeves még csupán hároméves volt, így egyedülálló édesanyja kénytelen volt a családot különböző helyeken, pl. Hawaiin, New Yorkban vagy Kanadában nevelni, sőt, egy rövid ideig még Ausztráliában is éltek.

Reeves utoljára 13 éves korában látta az apját. 2002-ben egy interjúban a következőket nyilatkozta róla: „Az utolsó napunkon a verandán ültünk, és bámultuk a sötét eget. Aznap este alig szólt valamit. Másnap kivitt minket a repülőtérre. Aztán tíz évig nem hallottunk felőle semmit. Se hívás, se levél, semmi.”

Egyébként, miután a szülei 1966-ban elváltak, Sydney-be, majd New Yorkba költözött a család, ahol az édesanyja 1970-ben hozzáment a színházi és filmrendező Paul Aaronhoz (Egyszemélyes hadsereg, Maxie). Még abban az évben Torontóba költöztek, ’71-ben azonban ők is elváltak. Reeves viszont továbbra is közeli kapcsolatban maradt Aaronnal, aki tanácsokat és munkát adott neki a pennsylvaniai Hedgerow Színházban. Miközben Patricia harmadszor is férjhez ment és elvált, Keanu és a testvérei elsősorban Toronto Yorkville nevű negyedében nőttek fel, ahol gyakran mások vigyáztak rájuk.

Keanu később hokikarrierről álmodozott, a De La Salle College-ban például sikeres jégkorong-kapus volt. Játszani akart az olimpiai válogatottban is, sőt, erre még esélyesnek is tartották, a hokikarrierje azonban végül egy sérülés miatt megszakadt. Majd 15 éves korában döntött úgy, hogy színész akar lenni. Az Avondale Secondary Alternative Schoolba járt, ami lehetővé tette számára, hogy egyszerre dolgozzon és színészetet tanuljon. 17 évesen hagyta ott végül a középiskolát, miután zöldkártyát kapott, s így Los Angelesbe költözött, ahol aztán beindult a színészi karrierje. Az első melóját egy Coca-Cola-reklámban kapta 1984-ben, az első mozifilmje, a Friss vér pedig 1986-ban jött ki. A Féktelen folyóval (1986), a Veszedelmes viszonyokkal (1988), a Bill és Ted zseniális kalandjával (1989), a Vásott szülőkkel (1989), a Holtponttal (1991), az Otthonom, Idahóval (1991), a Drakulával (1992), a Sok hűhó semmiérttel (1993), A kis Buddhával (1993) és mindezek betetőzésével, a Féktelenüllel (1994) aztán Hollyood legnagyobbjai közé került.

Amiért csak imádni lehet

A vele történt rengeteg magánéleti tragédia ellenére Reeves nem lépett arra a sötét útra, amelyre sokan ráléptek a hozzá hasonló hírességek és sorstársak közül. Az életét ért nehézségek inkább kedvesebbé tették őt. Nagylelkűségéről többek között a filmforgatásokon dolgozó stábtagoktól értesülünk időről időre.

A Mátrix teljes kaszkadőrcsapatának például Harley Davidsonokat ajándékozott, hogy mindannyian ugyanúgy élvezhessék az általa „démoni lovaglásnak” nevezett száguldást, mint ő maga. A Láncreakció (1996) forgatásán pedig minden nap reggelit és ebédet vett a technikai stáb tagjainak. Erről egyikük számolt be a Redditen: „A forgatás utolsó néhány hetében Keanu minden nap azzal kedveskedett a színpadi munkásoknak, hogy ingyen reggelizni és ebédelni vitt minket. Nagyon kedves fickó, akivel öröm volt együtt dolgozni. Azóta körülbelül 30 különböző forgatáson melóztam, és még soha nem találkoztam olyan nagylelkű és barátságos színésszel, mint ő. A legtöbb sztár, akivel eddig dolgom volt, totál idióta, akik mindig azt hiszik, hogy többet érnek nálunk. Keanu viszont legalább szociálisan megközelíthető és határozottan jószívű volt. Ez volt az egyik példa, ami közvetlenül engem érintett, de például ugyanezen a forgatáson történt az is, hogy az egyik barátomat ő vitte el a szervizbe az autójáért...”

Ugyanakkor az is köztudott, hogy több filmjénél is dollármilliókat áldozott a saját fizetéséből veszélyeztetett munkahelyek megmentésére, egyes hírek szerint eddig már 125 millió dollárról mondott le összesen azért, hogy más emberek megtarthassák a munkájukat.

2011-ben is sokat beszéltek róla, amikor valaki lefilmezte őt, ahogy felajánlja a helyét egy utastársának a New York-i metrón.

Minden jó

Szerencsére, úgy tűnik, a sok régebbi tragédia után Keanu élete minden szempontból rendbejött. Folyamatosan forgat, a John Wick-filmeknek hála, olyan sikeres, mint a Mátrix idejében volt, ráadásul úgy tűnik, rátalált az igazira is. Az élete során, úgy tudni, viszonya volt többek közt Sofia Coppolával, Diane Keatonnal és Charlize Theronnal is, ám eddigi leghosszabb hivatalos kapcsolata kétségkívül a most 51 éves képzőművészhez, Alexandra Granthez köti, akivel 2018 óta vannak együtt, és állítólag nagyon boldogok. Így legyen!

2024-ben újra kiadták 2018 egyik legolvasmányosabb szakácskönyvét. Samin Nosrat 2018-ban jelentette meg a Só, zsír, sav, hő című könyvét, amiről mindenhol csak jót lehet olvasni. Ezen fellendülve nekiültünk, hogy a 2018-ban készített netflixes minisorozatot megnézzük.

Pedig az internet szerint a mai napig megtalálható a széria a Netflixen. Meglett a megoldás: a sorozat csak eredeti nyelven, magyar felirat nélkül van fent, ezért akinél magyar a Netflix app, az meg sem találja ezt a gyöngyszemet. Nem jelenik meg még a keresőben sem, ahhoz, hogy elérjük, át kell állítani angolra az applikációt. De megéri!

De ki is Samin Nosrat? Egy iráni származású amerikai szakács, aki leegyszerűsítve tárja elénk a főzés folyamatát négy alapfogalomra bontva. A négyrészes minisorozat, a cím négy elemét állítja középpontba, és példákon keresztül mutatja be a tézist: ha jól kezeljük a zsírt, a savakat, a sót és a hőt, akkor bármilyen étellel megbirkózunk. Az első fejezetben megismerhetjük a sütés alapját, az elengedetlen zsiradékokat.

Mintha a szakácssorozatból egy dokumentumfilmbe csöppennénk. Bemutatják a folyamatát az olívaolaj készítésének. Samin eközben mindent megmagyaráz, mi miért történik. Ugyanis a világ összes nemzetnél megtalálhatóak a főzőolajok/zsírok, gondoljunk csak az amerikai baconre, a francia vajakra, vagy esetünkben az olasz olívaolajra. Samin szinte helyettünk kérdezi a szakembereket, érdekes kérdéseket tesz fel, majd meg is magyarázza nekünk a válaszokat. Kipróbálja, megkóstolja az ételeket… jaj, szinte ott akarok lenni Samminnal. Járja a világot, érdekes emberekkel találkozik, jókat főz, és finomakat eszik. A sorozat egész struktúrája, szerkezete tökéletes.

Elindulunk az olajtól, majd áttérünk a focaccia készítésén át a pesztóig. Ezt követően egy híres vágóhíd vezetőjétől megismerkedünk a különféle olasz sonka és húskülönlegességek közti különbségekkel. A parmezán sajt érlelésének a folyamataiba is betekinthetünk.

Végül az epizód fontosabb szereplőit Samin megvendégeli a látott finomságokkal. Szép, letisztult a sorozat forgatókönyve, és mégse tűnik nagyon műnek. A folytatásban az ízesítés alapja, a só kap főszerepet. Akkor irány Japán! A szigetország gasztronómiájának szerves részét képezi a só és annak mindenféle formája. Ugyanis nemcsak a só ezerféle változatával lehet a sós ízt elérni, hanem sok alternatív módszer is van rá, amiket a készítők szépen bemutatnak nekünk. Megtudjuk, a szigetország hogyan tesz szert a sóra hínár segítségével. 15 tonna tengervízből 1 kiló sót állítanak elő. Ez a fűszer a lelke mindennek, ha ki akarod hozni az ételek igazi ízét, akkor egy csipetnyi sót kell csak hozzáadni, minden más csak utána jön.

Mikroorganizmusok segítségével két évig erjesztik a szójababpépet. Ez, a tömeggyártásban lecsökken alig 3 hónapra. Itt végre értelmet nyer, mi is az umami: ez az úgynevezett ötödik íz a sós, édes, keserű, savanyú mellett.

A harmadik rész a savakat vesézi ki, itt Mexikóba kalauzol minket a szakácsnő. A lime, gránátalma, joghurt, citrom és tejföl világába. Az erős, édes és savanyú egyensúlyát követve eljutunk az úgynevezett Yucatán-félszigetre, a citrusövbe. Itt látjuk az itt élők kreativitását, hogyan dolgozzák össze ezeket az amúgy össze nem illő ízeket. Megismerjük a savak kezelésének legelterjedtebb formáit, olyanokat, amikre nem is gondolna az ember!

Illetve egy helyi meliponas méhészetbe is ellátogatunk Saminnal. Ezek olyan méhek, amelyek nem csípnek, nincs is fullánkjuk, ezért nagyon vigyázni kell rájuk, védeni kell őket a parazitáktól és más ízeltlábúaktól. Egy hónap alatt egy liter mézet tudnak szállítani kaptáranként. Samin megmutatja gyakorlati példákon keresztül, mi is a salsa. Mert nem csak a mozikban kapható paradicsom-alapú szósz létezik, bármilyen alapú mártás lehet salsa.

Végül az utolsó fejezetben visszatérünk Samin otthonába, Kaliforniába. Pontosabban a Chez Panises étterembe, ahol kitanulta a szakmát. Mire jó a megfelelő hőkezelés? Nem csak azért van rá szükség, hogy a nyersből főtt, vagy a puhából kemény legyen. Nem mindegy, mennyi hővel dolgozunk, és hogy adagoljuk az ételünkhöz. Például számomra is teljesen új információ volt, hogy a sütő nem egy pontosan beállított hőforrás. Ha felvesszük 150 fokra, nem biztos, hogy annyi marad, mert amikor kinyitjuk a sütőt, csökken a hőmérséklet, és amikor újra felmelegszik, nem biztos, hogy megáll 150 foknál.

Hogyan ad az intenzív, erős hő ropogós külsőt és puha belsőt, míg a gyenge, de hosszan kitartott meleg puha és szaftos állagot. Az utolsó fejezetben is barátainak főz Samin, és az eddigi ismereteket összegyúrja a vacsora főzése közben. Találkozunk a 2018-as eredeti szakácskönyv illusztrátorával is, aki az egész epizódot rajzaival színesíti nekünk pont, mint a könyvben.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a Só, zsír, sav és hőt (Salt, Fat, Acid and Heat). Mind könyvformában, mind sorozatformában.

Ám a szakácskönyv magyar nyelven is megvásárolható, és hasonlóan olvasmányos, kedves, pozitív és jó hangulatú, mint a sorozat. A Só, zsír, sav és hő megtekinthető eredeti nyelven, eredeti nyelvű felirattal a Netflix kínálatában, ha angolra állítjuk a streaming szolgáltató nyelvét. De higgyétek el, megéri!