News here

KULT

Ismét a mozikban az Avatar – rekordot dönthet idén a 13 év után érkező folytatás?

13 évvel ezelőtt az Avatar az egész világot elvarázsolta. Vajon a második rész megismétli a sikert, vagy már nem hoznak lázba minket a kék na’vik?

Link másolása

Szeptember 22-én a na’vik visszatértek a magyar mozikba, azóta ugyanis ismét megtekinthető a nagyvásznon a filmtörténelem legtöbb pénzt kereső filmje, James Cameron 2009-es Avatarja, pontosabban annak 4K-s remasterelt változata.

De mi az oka, hogy újra nagyra gúvadt szemekkel ámulhatunk a 13 évvel ezelőtti filmes fenomén szuperlátványos jelenetein, a Pandora bolygó részletgazdag fantasyvilágán?

Nos, egyrészt azok, akik az eredeti premier idején még nem éltek, vagy nagyon kicsik voltak, most a mozikban pótolhatják az élményt, másrészt pedig memóriafrissítésnek is jó, hiszen 2022. december 15-én kerül a magyar vásznakra a 13 éve várt folytatás, ami A víz útja (The Way of Water) alcímet kapta a keresztségben. Bizony, James Cameronnak, úgy tűnik, végre-valahára sikerül befejeznie a második részt, hogy ismét elvarázsoljon minket addig nem látott vizualitással és trükkarzenállal.

Mi az Avatar titka?

Mielőtt azonban elmorfondíroznánk azon, hogy az Avatar: A víz útja ennyi évvel az első epizód után ugyanúgy érdekli-e az embereket, hogy megvan-e még az a bizonyos hype, előbb érdemes megfejteni az eredeti jelenséget. Merthogy az Avatar jelenség volt. A valaha létezett legnagyobb filmes esemény.

Cameron híres arról, hogy nagyon sokat dolgozik egy projektjén, hosszú éveken át fejlesztgeti, csinosítgatja, mindenből a maximumot próbálja kihozni, ez pedig általában oda vezet, hogy a tervezett premierjei (Covid nélkül is) folyamatosan csúsznak. Akár éveket.

A Titanic is borzasztó nehezen állt össze, és amikor már mindenki a filmtörténelem legnagyobb bukásáról beszélt (maga a stúdió is nagyjából lemondott róla), jött a bemutató, és bamm, a gigantikus hajó süllyedése az addig legnagyobb bevételt (kb. 1,8 milliárd dollárt) produkálta a világ mozijaiban.

A Titanic után rendezőnk jó 12 éven keresztül szöszmötölt az Avatarral, amit szintén már jóval korábban bemutattak volna, a 2000-es évek végén azonban a forradalminak számító trükkök és a 3D-s látványvilág részletes kidolgozása sokkal több időt követelt, mint amire számítottak. A késlekedés mégsem szegte kedvét a nézőknek. Bár Jake Sully, Neytiri és a többiek kalandja 2009 decemberében nem startolt kiemelkedő bevétellel a nyitóhétvégéjén (77 millió dollárral), a roppant pozitív szájhagyomány és a második, harmadik és sokadik nézésre visszatérő nézők végül két hónapon át az amerikai box office lista első helyén tudták tartani a filmet, ami további egy hónapig ott volt a top 5-ben.

Az Egyesült Államokban így természetesen rekordbevételt ért el, kb. 750 millió dollárt, amivel James Cameron saját előző filmjét, a Titanicot taszította le 12 év után az anyagi trónról.

Az adatok pedig nem mutattak mást a nemzetközi fronton sem, a világ többi országából 1,9 milliárd dollárt folyt be, így a 2,74 milliárdos összbevétellel majdnem egymilliárddal kontrázott rá a Titanic addigi csúcsára. Akkor sokan úgy gondolták, ezt nem lehet megismételni, és valóban sokat kellett rá várni, az infláció azonban nagy úr, a mozijegyek is rendesen drágulnak, s így végül 2019-ben a 2,79 milliárdot bezsebelő Bosszúállók: Végjátéknak sikerült (nem sokkal) túlszárnyalnia az Avatart. A Marvel öröme azonban nem tartott túl sokáig, hiszen 2021-ben az Avatar kapott egy új mozis bemutatót, amellyel összeszedett nemzetközi szinten további 57,7 millió dollárt, amivel sikerült visszaelőznie a Végjátékot, és kb. két év letaszítottság után ismét elnyernie a legtöbb pénzt hozó film címét. Nem mellesleg pedig 2010-ben kilenc kategóriában kapott Oscar-jelölést (köztük a legjobb filmében is), amelyekből hármat szobrocskára is tudott váltani.

A kérdés: miért kattantak rá ennyire a nézők az Avatarra szerte a világon? Nos, a legkézenfekvőbb válasz a csodálatos látványvilág. A Pandora bolygó ökoszisztémája, benne a na’vikkal, valamint a csodálatosan kreatív flórával és faunával 2009-10-ben valóban lehengerlő volt, s ne feledjük, akkoriban élte virágkorát a 3D-s formátum, pontosabban Cameron hozta ki belőle a maximumot az Avatarral, a 3D-s jegyek pedig ugyebár jóval többet kóstáltak.

A vizuális varázs mellett persze nem mehetünk el a Pocahontas és a Farkasokkal táncoló sztorijainak bizonyos elemeit parádésan keverő izgalmas történet mellett sem, ráadásként pedig ott voltak a karakterek is, akikkel könnyű volt azonosulni.

A kerekesszékbe kényszerült, erősen mozgáskorlátozott Jake Sullyval (Sam Worthingtonnak akkor még nagyobb karriert jósoltak, mint amit végül azóta befutott) együttérző közönség egy pillanat alatt beleképzelte magát a gyors, erős és az emberhez képest jóval nagyobb avatárba, hogy milyen érzés lehet egy idegen lény testében harcolni, állatok hátán repülni lebegő szigetek között, és beleszeretni egy csábos pillantású, tűzrőlpattant na’vi lányba. Nem mellesleg pedig a saját fajtársak, vagyis az emberek ellen küzdeni, akik ki akarják szipolyozni az őslakosok élőhelyét, e célért pedig akár adott esetben fel is áldoznák őket.

Szóval sok minden állt itt össze, és minden bizonnyal szerencsés volt a csillagzat is, ami alatt az Avatar született, ám az valószínűbb, hogy James Cameron egyszerűen tudja, mi kell a nézőnek (a korábbi filmjei is ezt támaszták alá). Lehet, ennyire egyszerű az egész.

Kell-e nekünk még négy Avatar-film?

Senki nem olvasta rosszul, valóban minimum további négy folytatás érkezik a következő évtizedben, az első ezek közül, vagyis A víz útja idén decemberben.

Nos, az első film sikere miatt Cameront lényegében sarokba szorították, hogy folytatásokat készítsen a filmhez (alapvetően nem készült ilyesmire).

A második résznek eredetileg 2014-es premiert terveztek, és végre az idei, 2022-es ünnepi szezonban kerülhet a mozikba (drukkoljunk, hogy ez így is maradjon). Vagyis Cameron ezúttal sem hazudtolta meg önmagát (állítólag csak a második rész forgatókönyvét egy egész évig írta). De ha ilyen hosszú idő telt el két film között, vajon a közönség továbbra is annyira várja a közelgő folytatást, amennyire kellene? 13 év nagyon hosszú idő, különösen egy technológiailag olyan fejlett és progresszív korban, mint amilyenben jelenleg élünk. Persze a 2009-es Avatar trükkjei még ma is simán megállják a helyüket, a filmek látványvilága és CGI-effektjei azonban azóta rengeteget fejlődtek. Rendezőnket persze nem kell félteni, ő sosem riadt vissza attól, hogy naprakész maradjon a filmkészítési taktikák terén. Vagyis nyugodtan készülhetünk arra, hogy A víz útja vizuálisan még lenyűgözőbb lesz, mint az eredeti.

A félelem persze nem alaptalan, hiszen maga Cameron is némileg aggodalmát fejezte ki a két film közti nagy szünet miatt egy idei nyilatkozatában: „Kicsit aggódtam, hogy túlságosan sokáig húztam az időt a mi rohanó, modern világunkban, hiszen 13 évvel később jön az Avatar 2. Egészen addig, amíg ki nem adtuk az első kedvcsináló előzetest A víz útjából, amit 24 óra alatt kb. 148 millióan néztek meg. Szóval az emberek, lehet, úgy voltak vele, hogy: »Hű, ezt már régen nem láttam, de emlékszem, milyen király volt akkoriban!« És hogy ez a mi javunkra válik végül? Nem tudom. Azt hiszem, nemsokára kiderül."

A filmtörténelemben persze több példa volt arra, hogy hosszú idő után is óriási sikert tudott hozni egy folytatás (pl. A Jedi visszatér után 16 évvel jött a Baljós árnyak, a Top Gun után 36 évvel jött a Top Gun: Maverick).

Cameron ráadásul híres arról, hogy akár az eredetinél is jobb folytatásokat készít, gondoljunk csak A bolygó neve: Halálra vagy a Terminátor 2 – Az ítélet napjára! Ráadásul mindkettő hét-hét évvel az első rész után kapott bemutatót. Arról nem is beszélve, hogy Cameron a jelenlegi késlekedések nagy részét arra fogta: idő kellett neki ahhoz, hogy A víz útja és és a további három Avatar-folytatás forgatókönyveit tökéletesen kidolgozza. Mint mondta, az elmúlt másfél évtized jelentős részét annak szentelte, hogy az új Avatar-epizódok ne csak a nagy stúdiók újabb kasszasiker-várományosai legyenek, hanem mind megálljanak a saját (kék) lábukon. Vagyis a közönségnek nem is kell látnia az eredeti Avatart ahhoz, hogy élvezhesse őket.

Mit tudunk eddig az Avatar 2-ről?

A víz útjának cselekményéről szóló eddigi hírek szerint az emberek visszatérnek a Pandorára, hogy folytassák az unobtanium bányászatát, ami arra kényszeríti a na'vikat, hogy egy víz alatti civilizációba meneküljenek, ahol a film nagy része játszódik majd. A folytatásokban az eredeti film nagyjából összes szereplője feltűnik most is, többek között Sam Worthington (Jake Sully), Zoe Saldana (Neytiri), Giovanni Ribisi (Parker Selfridge) és Joel David Moore (Norm), sőt, még olyanok is, akik meghaltak, és persze rengeteg új színész is csatlakott a gárdához, többek között Kate Winslet, Michelle Yeoh, Jemaine Clement, Edie Falco, Oona Chaplin, valamint több gyerekszereplő, akik A víz útja 2017-es forgatása óta nagyjából fel is nőttek.

A helyszín persze továbbra is a Pandora lesz, a történet pedig 14 évvel az eredeti után játszódik majd, és Jake Sully, Neytiri és a közös gyermekeik lesznek majd a sztori középpontjában.

A forgatókönyv megírásában a Világok harca (2005) és a Fekete Dália (2006), valamint az Alapítvány és a Snowpiercer – Túlélők viadala című sorozatok szerzője, Josh Friedman segített be James Cameronnak. A zeneszerzői poszton csere történt, hiszen az Avatar fantasztikus aláfestéséért felelős, többszörös Oscar-díjas James Horner 2015 júniusában életét vesztette egy repülőgép-szerencsétlenségben, nem lesz könnyű dolga tehát Simon Franglennek (a 2006-os A hét mesterlövész, Peppermint: A bosszú angyala), hogy betöltse a helyét. A készítőket mindenesetre eléggé meggyőzte Franglen, ugyanis nem csak A víz útjának, hanem a további három Avatar-filmnek is ő lesz a komponistája.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelednünk, hogy 2022 maradék három hónapjában nem lesz nagyon riválisa az Avatar folytatásának. Már ami a hollywoodi blockbuster-várományos filmeket illeti.

Októberben érkezik a Dwayne Johnson főszereplésével készült DC-képregényfilm, a Black Adam, de az egy első rész lesz, emellett túl messze van a premierje ahhoz, hogy bármiben is veszélyeztesse Cameronékat. Decemberről pedig nemrég csúsztatta el a Warner a Shazam! és az Aquaman második részeit 2023-ra, így tényleg minden akadály elgördült a na’vik elől, s így könnyen lehet, hogy egy új trónfosztó közeleg, s A víz útja a saját első részével versenghet majd a legtöbb pénzt kereső film címéért.

Addig pedig frissítsük fel egykori remek mozis emlékeinket az Avatar 4K-s remasterelt verziójával a mozikban!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
A Király kicsit meztelen, de mi így szeretjük – A harmadik rész után derül csak ki igazán, milyen sokat vállal a Zámbó Jimmy-sorozat
A Királyt nem csak azoknak ajánljuk, akik rajongtak a legendás énekesért. Sőt talán nekik kevésbé. Kritika.

Link másolása

Mindenki gondoljon vissza, mi volt a leggyakoribb mondat, amit életében Zámbó Jimmyről hallott. (Ha éppen nem ő maga mondta róla.)

„Bevallom, a zenéi nekem nem tartoznak a kimondott kedvenceim közé, de azt el kell ismerni, hogy volt hangja!”

Ismerős? Persze, hogy az, nem csoda, hogy az RTL saját készítésű életrajzi sorozatában is kimondatják ezt az alkotók a Király rejtélyes halálesetével foglalkozó nyomozóval. Ráadásul rögtön az első részben.

Mert A Király már az első epizódban 2001 januárjára, a végzetes napra ugrik, miután bemutatta a legelső próbálkozásokat a füstös kocsmákban és az eggyel feljebb lépést a testvére által üzemeltetett Casanova bárban. Az időugrások nem zavaróak, sőt a további részekben kifejezetten mélyebb értelmet nyernek, mintegy kirakósdarabokként szolgálva egy amúgy nem túl bonyolult, de mindenképpen érdekes puzzle-höz.

Azt hiszem, viszonylag átlagosnak mondható utat jártam be, miután megtudtam, hogy a kertévés óriás sorozatot tervez készíteni Zámbó Jimmy életéről. Nem tagadom, először felröhögtem, aztán megláttam, hogy Nagy Ervin lesz a címszereplő, és felszaladt a szemöldököm. Bizonytalanság lett úrrá rajtam, nem tudtam, hogy az amúgy remek produkciókban és darabokban játszó színész eljutott az anyacsatornán „már minden szart eljátszik”-kategóriába, vagy épp „tud valamit” a forgatókönyvet és a terveket ismerve, és nagy durranásra készülnek. Aztán jöttek a hírek a Zámbó-család reakcióiról, innentől pedig érdekessé vált a dolog. Majd megérkeztek az első vélemények a szűk szakmai körből, amik meglepő szuperlatívuszokban nyilatkoztak a produkcióról. Az is árulkodó volt, hogy az RTL saját, fizetős streamingplatfromján jelentkezik a sorozattal. (Még ha az első részt tévében is vetítették, az RTL Most-ból RTL Plusz-szá avanzsált felület pedig egy hónapig ingyenes, így lehet ráfűződni többek között a Király történetére is.)

Kell nekünk Jimmy-sorozat? – merült fel sokakban a kérdés Magyarország talán valaha volt legmegosztóbb énekese kapcsán. És most, hogy már több rész is elérhető a produkcióból, a válasz részemről egy elég határozott igen. Egyfelől szerintem nagyon is kellenek a valós eseményeket fikcióval keverő, egyben a korszakot remekül bemutató produkciók (RIP Besúgó...), másrészt pedig az a bátorság és kreatív energia, amit nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg csak a streaming platformok biztosítanak az alkotóknak. Ez esetben:

hozzányúlnak a Jimmy-legendához, utánajárnak, kattognak a fogaskerekeik, a kapott anyagot csavarják, dobálják, formálják – mindezt olyan merészen, hogy simán hozzák az eddig etalonnak számító HBO-s Társas játék, Terápia, Aranyélet vagy a jobb sorsra érdemes Besúgó színvonalát.

És hát nem király már az alapsztori is? Budapest Csikágó negyedéből kiskocsmákba, kiskocsmákból nagy bárokba, bárokból Sportcsarnokokba – a vadkapitalizmus kitörésének kétes ügyeivel, kis- és nagyobbstílű maffiózóival és persze a máig rejtélyes (vagy annak beállított) halállal terhelve. Mindezt soha nem ellenőrizhető nagy sztorikkal, egy legendásan sajátos arcberendezéssel és egy híresen (legyünk finomak) „egyedi” családdal színezve. A Zomborácz Virág által vezetett írói stáb munkáját elnézve ma már inkább vagyok úgy vele, hogy miért csak most jutott eszükbe ezt a történetet képernyőre vinni.

De megtették, és nem is lehetnénk hálásabbak. A Jimmy-sorozat első három része nagyjából minden szinten hozza az egyenletesen magas színvonalat. A forgatókönyvnek köszönhetően

úgy íródik át a mindenki által ismertnek hitt Zámbó Jimmy-kép, hogy a hardcore rajongók számára alapvetően nem sérül a legenda státusza sem.

Csak épp erről a Királyról is kiderül, hogy néha meztelen: egy esendő kisember, aki úgy él a családjáért, hogy ha úgy tartja kedve, azért alapít egy újabbat. Ennek megmutatására pedig nem is találhattak volna jobb színészt az Aranyélet aranyifjújaként berobbanó Olasz Renátónál, aki 30 éves korára meg is kapta élete nagy felnőtt szerepét. Külön trükkös volt a készítőktől, hogy a végsőkig Nagy Ervinnel reklámozták a sorozatot, majd az első részekben Olasszal vitették el a showt. Irtó izgalmas kérdés, hogy hogyan és mikor váltanak majd az idősebb színészre, akit eddig csak néhány másodpercig láthattunk félig kitakarva, egy kórházi ágyon feküdve a 2001-es jelentben.

A főszereplő mellett telitalálatnak tűnik a nyáron A játszmában már nagyot alakító Staub Viktória, aki legalább annyira érett, dinamikus női karaktert alakít Olasz Renátó oldalán, mint tette azt Kulka János mellett. A színészi gárdából személyes kedvencem a három másik Zámbó-testvér. Valószínűleg kicsit szalad a ló a fantáziámmal, de Tihamér (Ötvös András), Árpy (Schruff Milán) és Marietta (Rainer-Micsinyei Nóra) „Imicivel” kiegészülve az én fejemben már simán kaphatnának egy sitcom-szerű spin-off sorozatot is, akár a hetedik kerületi ifjú évekkel. És ott van persze az egyik legfőbb főszereplő, aki meg sem jelenik a képernyőn: Peter Sramek, a konkurens TV2-től átcsábított sztár, aki lélegzetelállítóan (sokaknak bizonyára: szívet melengetően) adja vissza a királyi hangot.

Külön dicséret illeti a képeket: a háttér itt nem olyan hangsúlyos, mint a fentebb már említett Besúgóban volt, ahol a 80-as évek nem csak a környezet volt, de egyfajta főszerepet is játszott. Itt „csak” meg kellett oldani, hogy a néző minden pillanatban a 80-as évek egyszerre szabadabbá váló és mégis fojtóan szocialista környezetében érezze magát, ami az alkotógárdának maradéktalanul sikerült is. Ha őszinték akarunk lenni, talán még kicsit természetesebben is, mint a Besúgóban.

A sorozat egyszerre szól a sztárrá válás lehetőségeiről (és határairól) a későszocializmus Magyarországán, egy legendás énekes viselt dolgairól és magának az országnak a finoman szólva is sajátságos légköréről a nyiladozó, majd berobbanó korakapitalizmus világában. Kultúrcézárokkal (Gyabronka József príma Erdős Péter), maffiózókkal (magyar sorozat, tehát megkerülhetetlenül Anger Zsolttal), és az éjszakai élet sajátos és bohém figuráival. Egyáltalán nem lepne meg, ha valamilyen szinten a politikai élet figurái is feltűnnének a Király mellett.

Mivel a sorozat merészen nyúl Zámbó Jimmy életéhez, és sok erős állítást is tesz, talán azt sem túlzás kimondani, hogy mi, magyarok megkaptuk a saját Koronánkat a Király által. A brit opuszhoz hasonlóan itt is keveredik a valóság az írói fantáziával, itt is emberivé válik a Király, és ha Royal Familynk nincs is, a címlapokról több évtizede ismert Zámbó-család így is kellően szórakoztató tud lenni – messze nem csak Jimmy-rajongóknak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
„Amint vége a búcsúkoncertnek, megyek pszichiáterhez” – Interjú a Rícsárdgírrel a feloszlás okairól
Jövő májusban lép fel utoljára az egyik legviccesebb magyar zenekar, pedig az ideinél sikeresebb szezonjuk még soha nem volt. A tagok arról is meséltek, miért musical stílusban született az utolsó lemezük, és hol lehet majd találkozni velük ezután.

Link másolása

„Goodbye Koala” mottóval a Budapest Parkban tartja utolsó koncertjét a Ricsárdgír május 18-án. Ezzel egy több mint 12 éves történet végére kerül pont, aminek az utolsó pár évében már mindenhol nagyszínpadon, tömegek előtt léptek fel.

Azonban ez nem volt elég motiváció a folytatáshoz: elmondásuk szerint mindent elértek, amit csak lehetett ebben a műfajban, így inkább befejezik.

A zenekar frontemberével, Márton Danival, basszusgitárosával, Zsirai Andrissal, illetve Paál Lászlóval, azaz Szintis Lacival beszélgettünk.

Hányan kérdezték meg tőletek, amióta bejelentettétek a feloszlást, hogy ez tényleg komoly-e?

Andris: Inkább úgy kéne feltenni a kérdést, hogy ki volt az, aki tényleg elhitte, mert szerintem ebből volt kevesebb.

Dani: Valóban kevesen hitték el, sőt szerintem még most is akadnak, akik fenntartásokkal kezelik, mondván, úgyis összeállunk majd és ez csak egy marketingfogás. Pedig nem az. Oké, tényleg volt már korábban két alkalom, amit búcsúkoncertként hirdettünk meg, akkor viszont csak az volt a célunk, hogy több jegyet adjunk el. Sikerült is telt házat csinálni ezzel a kamu információval a szentendrei Barlangban és az A38-on is. Most viszont ez a feloszlás tényleg halálosan komoly.

Mekkora vita volt a zenekaron belül erről a kérdésről?

Laci: Először Daninak mondtam el még tavasszal, hogy már nem nagyon látom a Ricsárdgír jövőjét. Az merült fel bennem, mit tudnánk még elérni, amit eddig nem sikerült. Már mindenféle zenét és egyéb hülyeséget csináltunk, mindenféle helyen játszottunk, szóval nem igazán tudtam, merre lehetne továbblépni.

Dani: Az volt az érdekes, hogy nagyjából ezzel párhuzamosan én is összeírtam magamnak egy tervet arról, hogy ha feloszlatnánk a Ricsárdgírt, annak pontosan mi lenne a menetrendje, mennyi kifutási időt hagynék neki és milyen terveket valósítanék még meg addig.

Azt éreztem, hogy ez a projekt eljutott egy olyan szintre, amit álmunkban sem jósoltunk volna neki, de ha tovább folytatnánk, bekerülnénk egy olyan spirálba, ami valószínűleg jóval kevésbé lenne őszinte és hiteles. Egyre több elvárásnak kellene megfelelnünk, amire egyszerűen nem vagyunk alkalmasak.

Miután kiderült, hogy Laci is hasonlóan gondolja, Andrissal is leültünk megbeszélni.

Andris: Én szívesen folytattam volna a zenekart, illetve a többiek is elég szomorúak voltak, de aztán szép lassan elfogadtuk a helyzetet, hogy ha Daniék így gondolják, akkor nem lehet erőltetni. Onnantól az lett a célunk, hogy írjunk még egy lemezt és élvezzük ki a lehető legjobban a hátralévő időszakot.

Miért érzitek azt, hogy folytatás esetén meg kellene felelnetek bármiféle elvárásnak, amikor eddig se érdekelt benneteket az ilyesmi egyáltalán?

Dani: Mi akkor éreztük magunkat a legkomfortosabban ebben a zenekarban, amikor még kis helyeken léptünk fel és azt csinálhattuk a színpadon, amit akartunk. Persze az utóbbi most is így van, de azért ha egy koncertre eljön 2-3000 ember, ők nem biztos, hogy ilyen jegyárak mellett azt szeretnék látni, ahogy mi végig azt se tudjuk, mi történik, és röhögcsélve félbe hagyunk dalokat koncert közben.

A Ricsárdgír tulajdonképpen egy kísérlet volt arról, tud-e egy teljesen alulról, önerőből építkező, túlnyomórészt nem profi zenészekből álló csapat sikereket elérni. Az első kérdés az volt, tudunk-e mondjuk 100 embert behozni az A38-ra, aztán az, meg tudunk-e kapni jó idősávokat fesztiválokon. Ez mind megtörtént, sőt még jóval több is, szóval bőven sikerült kimaxolni az előzetes terveket.

Innentől két lehetőségünk van: írhatnánk olyan számokat, mint eddig, vagy ha növelni szeretnénk a táborunkat, akkor populárisabbakat. De az utóbbival is csak annyit érnénk el, hogy mondjuk dupla teltházat csinálunk az Akváriumban, ez viszont egyáltalán nem motivál bennünket.

Olyan forgatókönyv nem merült fel, hogy évi 1-2 koncertet továbbra is adtok?

Andris: Én felvetettem pont egy ilyen ötletet, de a többiek megvétózták, főleg Dani szerette volna, hogy konkrét lezárást kapjon a projekt.

Dani: Annyira bele vagyok szerelmesedve ebbe az egészbe, hogy ha nem mondjuk ki egyértelműen, hogy vége van, biztos nem értem volna be évi 1-2 alkalommal. Nyilván jött volna egy csomó felkérés, és nehéz lenne szelektálni, mire mondunk igent ezek közül. Egyébként tetszett volna Andris ötlete, de emiatt nem volt járható.

Anyagilag mekkora kiesést jelent nektek, hogy nem lesz többé zenekar?

Dani: Az idei volt a legsikeresebb évünk anyagi szempontból, 12 hónapra leosztva nagyjából egy erős mellékállásnak felelt meg, csak a nyári hónapokat nézve viszont akár egy főállásnak is. Szóval nagy kiesés, de nézhetjük úgy is, hogy a felszabaduló időben dolgozhatunk mást, a rohadt életbe.

Azzal egyébként összefüggésben volt a feloszlás, hogy Dani például eleve rengeteget dolgozik vágóként?

Dani: Nem, mert én már hat éve úgy csinálom a Ricsárdgírt, hogy nagyon sok munkám van mellette, ráadásul gyerekem is született közben. Ez nem gátolt meg abban, hogy működjön és előre haladjon a zenekar, sőt valójában pont így tudtam kiszakadni a hétköznapokból. Emiatt biztosan sokáig kell majd emésztenem magamban a dolgot május után.

Mondtam is a többieknek, hogy amint vége a búcsúkoncertnek, megyek pszichiáterhez, mert be fogok kattanni… Részemről amúgy még láttam volna benne legalább egy évet, Laci viszont már hamarabb is abbahagyta volna, így végül az érdekeket összehangolva döntöttünk a májusi dátum mellett.

Andris: Egyre nehezebb volt összeegyeztetni, hogy a zenekar alapvetően hobbi, ugyanakkor mellékállás is, nyáron pedig előlép főállássá. De ugye az év többi része miatt szükséged van egy másik főállásra, és akkor oldd meg valahogy, hogy nyaranta hétköznap is le tudjál lépni, ha koncert van. Nekem nagyon sok szabadságom ment el erre, idén nyaralni se voltunk Flórával, mert az már nem fért bele.

Mit kell tudni a búcsúlemezről?

Dani: Eddig két szám jelent meg róla, a Zanox című film betétdalaként bemutatott Hülye vagy, illetve a Szóljon a szar, amit nemrég tettünk közzé. Ezeken kívül még kilenc másik dal került rá, amelyeket nem játszottunk eddig. Mivel már azután kezdtek el formálódni a dalok, hogy eldöntöttük a feloszlást, kicsit talán borúsabbak az eddigieknél, sok szól az elmúlásról. Minden albumunknál arra törekedtünk, hogy másmilyen legyen, mint az előző. Ha a Rise of the Koala a buli lemez volt, ez abszolút megfelel most egy búcsúlemeznek a hangulat és a szövegek miatt. A műfajuk pedig a musicalhez áll a legközelebb, legalábbis ezt fejtegettük Weil Andrással, akinél a lemezt készítjük, de lehet, hogy mégsem az. A dalok teljesen beleillenek abba a forgatókönyvbe, amit öt éve írtunk még a Ricsárdgír nagyjátékfilmnek. Olyan, mintha ezek a számok eleve ahhoz születtek volna, emiatt most azon gondolkodunk, hogy a borítón egy QR kód segítségével elérhetővé tesszük a forgatókönyvet, de még ez sem biztos.

A film akkor már biztosan nem fog elkészülni?

Dani: Ahhoz kellene 350 millió forint.

Laci: Én megcsinálom neked 1 millióból!

Dani: Köszi, haver! Nem, szerintem a búcsú után már nincs szükség filmre. De gondolkodunk a hangoskönyvön, a soundtrack pedig lehet maga a lemez lesz.

Hol lehet majd találkozni a tagokkal ezután? Vannak vagy lesznek-e más zenekaraitok?

Laci: Mondjam, hol szoktam leggyakrabban kajálni? Amúgy Surányban leszek egész nyáron, nézem a paradicsomokat.

Andris: Velem a szentendrei 1-es számú postán hétfőtől péntekig minden délután.

Dani: Szerintem mindenkit érdekelni fog továbbra is a zene, de nem tudom, ki mit tervez pontosan. Biztos én is fogok zenélgetni, Dóri és Ákos pedig eleve zenészek, ott van nekik a Nunki Bay Starship. Andrisnak és Flórának meg a Blue Tips. Éva pedig színpadra született, szóval biztos vele is találkozni lehet majd.

Andris: Az most nem annyira aktív, néha próbálunk és írunk számokat, koncertek viszont nincsenek. Lehet, hogy ha több időnk lesz, újra életre keltjük, de egy új projekt sincs kizárva. Májusig viszont még szeretném a Ricsárdgírt kiélvezni, utána pedig azt, hogy végre lesz egy szabad nyaram.

Dani: Végre fizethetsz a jegyért, ha el akarsz menni egy fesztiválra!

Mekkora esélyt adtok arra, hogy mondjuk öt éven belül mégiscsak összeálltok?

Dani: Semmit. Biztos rettentően hiányozni fog, ahogy telik az idő, én szerintem minimum havonta egyszer meg fogok őrülni emiatt.

Nagyon szerettem ezzel foglalkozni, biztosan óriási ürességet érzek majd utána, de nem szabad megerőszakolni ezt a projektet. A zenekartagoknak mondtam, hogy aki szenved amiatt, hogy nincs a Gír, valahogy kösse le magát máshogy, mert ebbe biztos, hogy kicsit bele lehet őrülni.

A kapcsolat persze ezután is meg fog maradni köztünk, talán zenélni is összejárunk majd, de Ricsárdgír dalokat már nem játszunk. Arra ott volt az elmúlt 12 év, amit maximálisan ki is használtunk.

Andris: Az mondjuk felmerült, hogy Dani helyére keresünk valaki mást. Szabó Benedek, Henri Gonzo és Czeglédi Szasza jött eddig szóba, mert ők tudnak gitározni és énekelni is.

Laci: Illetve a Bon Bon énekese, de neki sajnos nem tudjuk a nevét. Hozzászólásokban jöhetnek még ötletek!

Dani, elmennél egy Ricsárdgír koncertre, ahol nem te énekelsz?

Dani: Mivel azt gyanítom, abban a Gírben csak Andris lenne benne, és egyedül játszana, akkor mindenképpen megnézném. Arra még jegyet is vennék, sőt, mivel szeretem Andrist, megvenném az összes jegyet, hogy senki más ne lássa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Láncokon rángatják Tóth Gabit legújabb klipjében, miközben acélkönnyeket sír
Az énekes egy ismert népdal egy sorát gondolta újra.

Link másolása

Mozgalmas éveken van túl Tóth Gabi, amelyekben voltak magasságok (családalapítás, sikeres koncertek és műsorok) és mélységek (közösségi médiás támadások, kifakadások) egyaránt. Állítása szerint ezekből minden ihletet merített legújabb, SzívbeEmelő című dalához készült videóklipjében.

Az énekesnő legújabb produkcióját a közönség először a Sztárban Sztár leszek! vasárnapi adásában hallhatta, akkor egy speciális, látványos táncos produkcióval egybekötve. Majd nem sokkal később, még aznap éjjel felkerült a YouTube-ra is a szám, immár egy izgalmas látványvilágú, fekete-fehér klippel.

„Drága emberek, végre megoszthatom veletek az új dalomat! Rengeteg munka van benne, de imádtam minden percét! Kiadtam magamból mindazt, ami az elmúlt két évben történt velem, rosszat, jót egyaránt”

– írta instagramos ajánlójában Gabi.

A klip maga nem kevés erős képpel operál: Tóth Gabi furcsa, leginkább acélra emlékeztető könnyekkel sír, miközben komoly erők rángatják láncon. De a klip egy pontján olyan jelmezt is kapott, ami némileg emlékeztet Szulák Andrea kancellárnő-ruhájára a 90-es évek emblematikus ifjúsági sorozatából, az Űrgammákból.

Gabi azonban a Xénia-láz helyett a hidegen fújó szelekről énekel, amivel megidézi, egyszersmind át is gondolja az ismert népdal híres sorát.

A teljes képért azonban érdemes végignézni az egész klipet.

Tóth Gabi – SzívbeEmelő


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Pénztelenül, zacskós levesen élt, mára történelmet írt a popzenében, és a Spotify listáját vezeti
Kim Petras élete olyan, mint egy Grimm-mese: tele nehézségekkel, fordulatokkal, de egyelőre teljes happy enddel.

Link másolása

Történelmet írt két előadó a popzenében idén: Sam Smith és Kim Petras lett az első nem bináris és transznemű szólóelőadó, akik a Billboard Hot 100-as slágerlistájának élére kerültek. Bár Petras szinte minden lehetséges alkalommal hangsúlyozza: szeretné, ha nem neme, hanem tehetsége és zenéje miatt figyelnének rá.

Kim Petras 1992. augusztus 27-én született Kölnben, és egész kicsi gyerekkora óta rosszul érezte magát abban a testben, amibe született. Szüleinek már gyerekként beszélt erről, ők pedig biztosították arról, hogy ha később is így érez, támogatni fogják a nemváltásban. Érzései nem változtak, azonban egyre rosszabbul érezte magát, sőt öngyilkos gondolatai is voltak, ezért szülei pszichológusokhoz jártak vele. Sok különféle visszajelzést kapott, volt olyan "szakember" is, aki szerint a gyerek egyszerűen őrült, megoldásként pedig azt javasolta, vágják kopaszra a haját, és úgy járassák iskolába. „Megcsináltuk, kopaszon mentem iskolába, és ugyanúgy azt mondtam, hogy remek, lány vagyok” – emlékezett vissza később.

Miután három különböző pszichológus is arról beszélt, hogy Kim (akkor még Tim) esetében jó volna minél hamarabb megkezdeni a nemátalakító folyamatot, 13 évesen megkezdték hormonterápiáját, amivel akkoriban egy német dokumentumfilmben is szerepelt.

Így amikor 16 évesen, 2009-ben átesett a beavatkozáson, a világ legfiatalabb transzszexuális személyeként lett ismert.

Ugyanakkor a mai napig úgy véli, hormonkezelését elrontották, és ezzel nevetségessé tették szülőhazájában.

Élete azonban innentől kezdve meseszerű fordulatot vett, tele nehézségekkel, akadályokkal, de végső soron az áhított hírnév felé haladva. Kim ugyanis eldöntötte, hogy dobva korábbi mérnöki álmait, énekes-dalszerző akar lenni. Erre a következtetésre akkor jutott, amikor megnézett egy dokumentumfilmet a svéd dalszerzőről, Max Martinról – külön szép a történetben, hogy a későbbiekben ők ketten együtt dolgozhattak.

Németországgal azonban többször is meggyűlt a baja. Ott egyfelől túl poposnak és túl "amerikainak" tartották dalait, másrészt a német nyelvet nem tartotta elég megfelelőnek érzései kifejezésére. Nem segített az sem, hogy hazájában szinte kizárólag a "transzi" fiatalként ismerték, nem pedig tehetsége miatt ismerték el. 19 éves korában így Los Angelesbe repült, de akkor még kapcsolatok nélkül, meglehetősen kevés pénzzel. Kezdetben háromhavonta haza kellett repülnie, mert nem volt megfelelő vízuma.

A fordulat három évvel később következett be, amikor – hitvallása szerint folyamatos, kitartó munka után – egyik számát felénekelte a népszerű énekesnő, Fergie. 2014-ben kiadói szerződést köthetett a Big Machine zenei kiadócsoporttal, ami lehetővé tette, hogy megkapja a vízumát, és végre legálisan tartózkodhatott Amerikában.

Pénzét azonban hamar elköltötte, házat bérelt magának, ahol azonban legtöbbször csak zacskós levesen élt.

Ennek ellenére dalait 2021-ben függetlenként adta ki, amit a következőkkel magyarázott: „Azért vagyok független, mert a nagy kiadók, akikhez elmentem, csak a nememről tudtak beszélni. Voltak, akik azt mondták, titkoljam, és olyanok is, akik azt, hogy használjam. Én pedig igazából egyiket sem akartam. Csak azt akartam, hogy a zeném önmagáért beszélhessen.”

Később dalai elkészítésében sokáig együtt dolgozott Dr. Luke producerrel, amiért számos kritikát is kapott, a zenei szakembert ugyanis a szakmában többen zaklatással vádolták. Bár Kim sokáig nyíltan védte kollégáját, az utóbbi időben Dr. Luke már nem működik közre dalaiban.

Így legújabb, Sam Smith-szel közös Unholy című slágerében sem, ami üstökösként robbant be a zenei piacra idén. A dal a Spotifyon már a megjelenését követő első 24 órában 10 milliós streamelést ért el, manapság pedig már közel 500 milliónál jár. A magát nem binárisnak definiáló Sam Smith hetedik Grammy-jelölését söpörte be vele, míg Petras az elsőnek örülhetett.

2021-ben ő volt az első transznemű előadó, aki fellépett az MTV EMA díjátadó estjén, ráadásul épp Budapesten, ahol nem sokkal azelőtt fogadták el a gyerekvédelmi álca mögé rejtett homofób törvénycsomagot. Kim Petras akkor azt mondta az Indexnek:

„Én egész gyerekkoromban arra vártam, hogy legyen egy transznemű popsztár, akire felnézhetek, és azt látni, hogy megpróbálnak minket kitiltani a tévékből, eléggé kiábrándító. Remélem, hogy ez a jövőben változni fog. Mindenesetre nagyon izgatott vagyok, már várom, hogy ott lehessek, és kiálljak értük, mindenképpen megpróbálom ezt belevinni az előadásomba. Hangja szeretnék lenni azoknak, akik úgy érzik, hogy nem fogadják el őket, hiszen én is sokáig ezt éreztem. Úgy gondolom, felelősséggel tartozom a közösségért.”

Sam Smith feat. Kim Petras – Unholy

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: