KULT
A Rovatból

Imádják külföldön a magyar zenekart, akik szállás nélkül vágtak neki Nyugat-Európának

Az odalépős rockzenét játszó DLRM-nek Franciaországban van a legtöbb rajongója, de most induló turnéjukon fellépnek cseh, német, holland és spanyol klubokban is.


Viszonylag kevés magyar zenekar mer belevágni egy több héten át tartó külföldi koncertkörútba, arra pedig még kevesebb példa van, hogy valaki rövid időn belül többször is visszatér Nyugat-Európába.

A DLRM viszont bevállalta, eddig több mind ígéretes eredménnyel. Eleinte még nem egyszer előfordult, hogy szállásuk se volt az adott városban, ahol játszottak, teljesen spontán módon kéredzkedtek be valakihez a közönségből.

Most viszont helyenként már négycsillagos szállodákban alszanak majd. A tagok közül a két alapító, vagyis Szabó Márton (ének, gitár) és Petróczi-Farkas Ádám (gitár), valamint Eklics Krisztián, menedzser és koncertszervező válaszolt a kérdésekre.

– Mi inspirált benneteket, hogy magyarként ebben a nálunk nem kimondottan elterjedt stílusban utazzatok?

– Egyszerűen csak az, hogy ilyesmi zenéken nőttünk fel. Nyilván később is értek ilyen-olyan hatások, de az, hogy ilyen zenét kezdtünk el csinálni, egész egész egyszerűen azzal magyarázható, hogy ezt szeretjük. Szerintem sohasem volt egyikünk sem a „divatzenék” vagy az éppen aktuális zenei trendeknek a híve/követője. Nekünk a stílus az nagyon lassan alakult ki, sőt igazából még jelenleg is formálódik.

Ha összehasonlítjuk azokat a dalokat, amiken most dolgozunk és mondjuk az első kislemezünk, a 'Dear Danube' dalait, elég nagy progresszió figyelhető meg. Elmondható végül is, hogy mindig olyan számokat írtunk, amit mi is hallgatnánk, az ízlésünk pedig szüntelen formálódik. Igazából nincs nagy tudatosság a dalszerzésünkben, tehát

az, hogy Magyarországon nem terjedt el ez a stílus, nem nagyon befolyásolt minket.

– Magyar nyelvű dalokban egyáltalán nem gondolkodtok?

– A dalokkal mindig is úgy voltunk és leszünk is mind zeneileg, mind szövegileg, hogy mindenképpen csak olyat adunk ki a kezünkből, ami őszinte. Sosem döntöttük el előre, hogy milyen nyelven szeretnénk dalokat írni. Marci írja a szövegeket, és nagyon személyes dolognak tartja az írást. Jelenleg angolul jönnek a dalok, de ha ezt el kéne dönteni előre, valószínűleg nem is tudna ilyen jó és őszinte szövegeket írni. Az elején például teljesen más stílusú zenéket csináltunk, és voltak is magyar nyelvű dalok, akkor épp azt a világot éltük, ami azóta természetesen formálódott és a legutóbbi anyag hangulatában és szövegében is angol volt. Nem zárkózunk el semmilyen stílustól, nyelvtől vagy világtól, úgyhogy biztosan csak azt tudom mondani, hogy bármi lehet a jövőben.

– Kezdettől fogva preferencia volt számotokra a külföldi mozgolódás?

– Valahol igen. Bár alapvetően nem volt ilyen preferencia, de mindannyian rettentően szeretünk úton lenni, szeretünk különböző nemzetiségű emberekkel, idegen helyeken barátkozni és egy elég sok nyelven beszélő, alapvetően is nagyhangú, szószátyár zenekar vagyunk. (nevet)

Kezdettől fogva hajtott minket a kalandvágy, hogy külföldön is játszunk, és mivel a zenében nincsenek határok, meg is ragadjuk a lehetőséget, hogy minél többet turnézzunk külföldön.

Ennek ellenére ugyanúgy imádjuk a hazai pályát is, csak ugye a két dolog teljesen más terep és az emberek többségének nyilvánvalóan az tűnik fel, ha külföldre merészkedünk.

dlrm1

– Mondhatjuk, hogy Nyugat-Európában többen ismernek benneteket és több rajongótok van, mint Magyarországon? Ha igen, hogyan élitek meg ezt?

– Azt állítani, hogy többen járnak a koncertekre mint mondjuk Budapesten, túlzás lenne. Ugyanakkor a fővároson kívül eső hazai koncertjeinkhez viszonyítva már elmondható, hogy nagyobb az érdeklődés kint. Ha egész Nyugat-Európát vesszük akkor természetesen mások az arányok, mivel egyre több várost érintünk a turnék során, ezek összességében nagyobb lefedést jelentenek.

Ha egyenként vizsgáljuk, akkor úgy néz ki, hogy éppen átlépjük azt a pontot, amikor a kinti koncertjeinken is hasonló mértékű érdeklődőre számíthatunk, mint Budapesten. Persze főleg ott, ahová már harmadszor megyünk vissza, de akadnak olyan állomások, ahol már eleve egy jól működő klubban, ottani zenekarokkal játszunk, így több emberre számíthatunk, mint ahol majd egymagunk lépünk fel, és először látogatunk az adott városba. Ilyen például Dél-Franciaország és Barcelona.

Ha a tavaszi turnénk állomásait megnézzük, akkor látható, hogy a 30 állomásból mindössze 3-4 hazai koncertünk lesz, ezzel szemben viszont Franciaországban 6 állomásunk van, tehát mondhatjuk, hogy ebben a tekintetben már aktívabban működünk arrafelé, mint itthon.

dlrmtour

– Mit gondoltok, miért pont Franciaországban ennyire vevők a zenétekre?

– Ötletünk sincs, egyszerűen csak eszméletlen jó fogadtatásban volt része a koncertjeinknek és nekünk magunknak is. Annyi rossz sztereotípiát hallottunk mindannyian ezelőtt a Franciákról, és hál'istennek tökéletesen rácáfolt erre a valóság. Buliznak, tudják a szövegeket, megvendégelnek, és mondhatni úgy várnak minket vissza, mintha valami rég nem látott rokonaik lennénk. Ezt nagyon jó megélni.

Az első turnénkon nagyon sok "random" dolgot vállaltunk be, például nem foglaltunk előre szállást, vagy volt, hogy koncertet sem szerveztünk adott napra és városba, hanem ott a helyszínen jártuk körbe a klubokat, így találtunk helyeket, ahol aznap felléphettünk.

Végül még szállást is kaptunk. Ez azért más országokban nem volt annyira jellemző. Egyszerűen bejött nekik, hogy itt ez a magyar zenekar a világ végéről, megálltak a hely előtt a busszal, teljes felszereléssel, hogy játszanának. Imádták ezt a szituációt, és az csak fokozta a "rajongásukat", hogy mikor megkérdezték, hol alszunk, azt válaszoltuk, hogy még nem tudjuk. Azonnal felajánlották, hogy aludjunk náluk. Volt, hogy többen is, mi pedig több felé osztódtunk, ami szintén segítségünkre lett a következő turnénk során, mivel több barátság köttetett, akik most külön-külön is segítenek az utunk során. Ugyanakkor még csak az északi országrészben jártunk, délre még csak most tavasszal térünk ki, amiről az a hír járja, hogy egészen más a kultúra, mint északon. Meglátjuk, az előzetes kommunikációk alapján pozitívak a tapasztalataink.

Egy koncertfelvétel az A38-ról:

Videós beszámoló a tavaly nyári nyugat-európai turnéról:

– Milyen volt a fogadtatás, amikor először kilincseltetek a nyugati klubok szervezőinél? Egyből mondta mindenki, hogy jöhettek, vagy ennél azért nehezebben ment a szervezés?

– Mindenhol különbözőképpen fogadtak, vagy éppen nem fogadtak. (nevet) Ami biztos, hogy már korábbi visszacsatolások nélkül elég nehéz bármit is elérni. Ebben az esetben volt korábbi hivatkozási alap ami már egy kiindulópont, emellett ha ismersz hazai zenekarokat, akik turnéztak kint, érdemes velük is beszélni. Elmondják a tapasztalataikat, kapsz egy képet az adott klubról – amiben egyébként az internet is nagy segítség lehet, ha megnézzük a hely eseményeit, fotóit, videóit, már nagyjából tudjuk, hogy itt szívesen látnának-e minket.

A teljesen ismeretlen területekkel sokkal több a munka: kimegy sok száz email, amiből aztán 5-10 válasz érkezik, amiből leginkább a "sorry" kezdetű a jellemző. Azonban ha már 1-2 érdeklődés beesik, onnan már el lehet indulni.

Kitartóan kell csinálni, az biztos. De megtaláljuk azokat az arcokat, akik bizalmat szavaznak nekünk, aztán oda kell tenni a bulit, és sínen lesznek a dolgok. (nevet)

– Anyagilag ki tudtok jönni pozitívan egy ekkora volumenű külföldi turnéból? Mi kell ahhoz, hogy ez sikerüljön?

– Az elején ez szinte lehetetlen volt, de a befektetett energia meghozza a gyümölcsét. A jelenlegi turnénk már egészen máshogy épült fel, mint a tavaly nyári, vagy őszi. Itt már a korábbi helyek és tapasztalatok, amire lehetett építeni, és kalkulálható, míg korábban sok volt a kockázatvállalás.

Ennek a turnénak a jelentősebb részét már biztosabb alapokra helyeztük, és egy töredéke a "kísérletezés", a teljesen új helyszíneken – bár ezek közül is szerencsére a legtöbb olyan feltételeket tudott ajánlani, hogy a szállásunk és ellátásunk, valamint némi útiköltség hozzájárulásunk biztosítva van. Emellett lettek szponzoraink, támogatóink, akik ilyen-olyan formában hozzájárultak az egész turné megvalósításához.

dlrm2

– Mennyire van képben vele a külföldi közönség, honnan jöttetek? Ha tudják, hogy viszonyulnak hozzá?

– Ez is egy érdekes tapasztalat. Mint ahogy azt talán előre elképzeli az ember, ha megfordul egy nyugat-európai országban, hogy miként viszonyulnak majd, ha bemutatkozol és elmondod, honnan jöttél. Az, hogy egyáltalán ismerik-e vagy tudják, hol helyezkedik el a térképen Magyarország, az attól is függ, milyen messze vagy innen, vagy mennyire nyitott és kulturált emberekkel találkozol.

Sokaknak csak annyi van meg Magyarországból, hogy Budapest, Gulyás, meg hogy kicsit ilyen "Kelet-Európa" és emiatt gyakran meglepődnek, és tetszik nekik, hogy mi ezt csak így bevállaljuk, és ilyen mentalitással csináljuk.

Azt szűrtük le mindebből, hogy ha az országról egy képet szeretnénk mutatni azok számára, akik nem ismerik, vagy nem igazán tudják, mi van itt, akkor ilyen módon abszolút pozitív benyomást lehet kelteni az emberekben. Leginkább azt váltja ki belőlük, hogy szeretnének ellátogatni hozzánk, megnézni honnan jöttünk.

– A hozzátok némileg hasonló zenét játszó Run Over Dogs már Amerikába is eljutott. Ti gondolkoztok tengerentúli turnén?

– Éppen nemrég beszélgettünk erről. Természetesen nagyon jó lenne, ugyanakkor próbálunk odafigyelni arra, hogy ha most ennyi időt és energiát fektetünk abba, hogy Európa szerte megismerjenek minket, fontos, hogy rendszeresen vissza-vissza térjünk az adott városokba, különben kihűl a dolog, és nagyon könnyen el lehet veszíteni a bázist mindenfelé.

Már most is meglehetősen kompromisszummal teli döntések sokasága jellemzi azt, amikor meghatározunk egy irányt, például egyszerűen nincs annyi naptári nap egy szezonban, hogy kellőképpen összehangolhassuk az európai állomásokat a magyarországiakkal.. Ebbe most még csak úgy tudnánk beilleszteni egy tengerentúli turnét, hogy az kárára válna az európai építkezésünknek. A tervek szerint viszont 1-2 éven belül már szeretnénk megvalósítani, mert Amerika egy nagyon izgalmas hely.

dlrm4

Koncertfotók: Bátori 'Jim' Gábor

dlrm7

– Miben lesz más a most induló nyugat-európai kör az eddigiekhez képest? Melyik állomást várjátok legjobban?

– Az összeset. De tényleg. Lesz pár hely, ahova harmadjára térünk vissza és rengeteg barátunk van, illetve lesznek helyek amik az újdonság varázsával kecsegtetnek. Mindkettőnek megvan a maga szépsége úgyhogy konkrét állomást nem tudok mondani csak azt hogy az egész túrát várjuk a legjobban úgy ahogy van.

Annyiban mindenképpen más lesz, mint az előzőek, hogy most még egy héttel megtoldottuk. Ezáltal lesz lehetőségünk eljutni Dél-Franciaországba és Barcelonába. Mindig nagyon izgalmas új helyekre érkezni, azt hiszem van is egy ilyen fétisünk. (nevet) Ezen kívül van egy olyan szegmense is már ennek a turnénak, hogy kezd kiforrni az egész, ezáltal komolyabb, színvonalasabb klubokba is eljutunk, egy fokkal profibb hozzáállással tudunk dolgozni.

Így például helyenként már 4 csillagos szállodában leszünk elszállásolva, ami elég erős kontraszt ahhoz képest, hogy korábban még mindenféle konkrét szállás nélkül vágtunk bele.

– Mennyire szenvedély és mekkora mértékben hivatás számotokra a zenélés jelenleg? Célotok, hogy ebből éljetek meg?

– Teljes mértékben szenvedély és egyre inkább hivatás. És természetesen mindannyiunknak az a célja, hogy abból keresse a kenyerét, ami a szenvedélye, és amit a legjobban szeret csinálni. Nem igazán lehetne anélkül ilyen eredményeket elérni, ha nem lenne szenvedélye az embernek ez az egész.

dlrm5

– Külföldre is költöznétek akár, ha kapnátok egy nyerő ajánlatot egy jó nevű nyugati producertől vagy stúdiótól?

– Jó kérdés... Egyelőre nem gondoljuk indokoltnak, tekintve hogy már nincsenek hagyományos értelemben vett határok. Mondhatni bármikor ki tudunk menni koncertezni, vagy ha arról van szó, innen is le lehet szerződni bármilyen nemzetközi kiadóhoz. Egyébként a jelenlegi producerünk Nóniusz Gábor, akiről túlzás nélkül lehet mondani, hogy bőven nemzetközi színvonalú anyagokat készít, ennek is van szerepe abban, hogy jól tudunk működni a nemzetközi színtéren.

Másik szempont még, hogy jelenleg iskola, munkahely, barátnő, miegymás köti ide a tagokat, ezt mind összehangolni egy esetleges költözéssel egy egész zenekarnak meglehetősen nagy falat.

Ami azt illeti, az általunk ismert példák inkább azt mutatják, hogy az esetek többségében egy ilyen döntésre inkább rámegy a zenekar, mint nem.

Egyelőre tehát semmi nem indokolja, hogy külföldre költözzünk. Nagyon szeretünk itthon lakni, és igazából itthonról is tudunk mindent ugyanúgy csinálni.

Legközelebb Budapesten február 23-án lehet élőben elcsípni a zenekart a Robot klubban, innen indul aztán a 30 állomásos európai turné, érintve Ausztriát, Csehországot, Németországot, Hollandiát, Belgiumot, Franciaországot, és Spanyolországot is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„A toi toi vécék tetejéről játszottunk az utcán rekedt közönségnek” – Besh o droM-interjú
A több mint 25 éve aktívan koncertező zenekar két tagja, Barcza Gergő és Pettik Ádám elsősorban a Művészetek Völgyéhez kapcsolódó emlékeiről mesélt nekünk.


A Besh o droM története szorosan összefonódik a Művészetek Völgyével: 1999-es megalakulásuk óta visszatérő fellépők a kapolcsi központú fesztiválon. Az utóbbi időben több alkalommal is szabályos tömegjelenetek alakultak ki a koncertjeiken, mivel sokkal többen voltak kíváncsiak rájuk, mint a helyszín befogadóképessége, ahol játszottak. Idén azonban biztosan nem fenyeget ez a veszély, ugyanis most először a Panoráma Színpadon kaptak helyet. Ebből az alkalomból kérdeztük a zenekar két alapítóját.

– Mi az első emléketek a Művészetek Völgyéről, akár látogatóként, akár fellépőként?

Pettik Ádám: Ando Drom koncert a romok között 30 éve, iszonyat katartikus volt, ott dőlt el véglegesen, hogy világzenével fogok leginkább foglalkozni.

Barcza Gergő: Nekem is ugyanebből az évből van a legelső emlékem, nagyon élveztem a kellemesen kaotikus, teljesen újszerű falusi fesztiválhangulatot. Emlékszem, reggelente lehetetlen volt péksüteményhez jutni, a kisboltokból már hajnalban elfogyott a kifli, zsömle. A piaci résbe azonnal meg is érkezett a házi palacsinta...

– Itthon és világszerte is rengeteg fesztiválon játszottatok az elmúlt 26 évben. Van-e bármi, ami miatt a Völgy kiemelkedik ebből a mezőnyből?

Ádám: A legtöbb helyszínen ezen a fesztiválon játszottunk, és magasan kiemelkedik a tavalyelőtti, toi-toi vécék tetejéről az utcán ragadt közönségnek adott koncertünk.

Kicsit többen ragadtak kint, mint ahányan befértek a Kocsor udvarba, de a technikusok kegyetlen, buligyilkos főnöke nem engedte elhúzni a hátsó függönyt, pedig akkor legalább hátulról láthatta volna a koncertet szegény hoppon maradt közönségünk. Ezért akinek a zenekarban zsinór nélküli mikrofonja volt, az időnként a színpad háta mögé ment és a támfal tetejéről játszott a kint rekedt tömegnek.

A fal alatt az utcán, kissé jobb oldalt volt három mobil wc, aminek a tetejére viszonylag könnyen át lehetett lépni az alacsony kerítésen keresztül, és Légrádi úr óriási sikert aratott, amikor úgy döntött, hogy az egyik szólóját onnan fogja celebrálni. Nem szakadt be.

Gergő: Nagy lendülettel én is fel akartam ugrani az egyikre, de rögtön elképzeltem, ahogy szomorúan kászálódok ki a szörpből, így inkább kihagytam. Légrádi Gábor, fiatalabb és könnyebb kollégánk viszont valóban nem tétovázott, felpattant az egyik tetejére, onnan fújta. Remekül szórakozott mindenki.

– Az olvasztótégely elég jó kifejezés a zenétekre. Mennyi mindent szívtatok magatokba a kezdetekhez képest ebben a bő két és fél évtizedben?

Ádám: Az operetten és k-popon kívül mindent.

Gergő: Az én fejemben folyton megy a zene, csak akkor áll meg egy-egy pillanatra, ha meghallok valami más zenét egy külső hangforrásból. Akkor betárazom azt az agyam megfelelő polcára. Zeneírás közben aztán onnan dől ki a megfelelő zenei anyag, gondolkozni nem is nagyon kell.

– Mindketten nagyobbrészt külföldön éltek. Egy átlagos évben hányszor ingáztok Budapest, Bristol és Jeruzsálem között, és hány koncertfelkérésre kell nemet mondanotok logisztikai okokból?

Ádám: Nem túl sok buli marad el ilyen okból, 15-20 alkalommal biztos megfordulok, és jóformán az egész nyarat itt töltöm.

Gergő: én is igyekszem minél gyakrabban jönni, de a Közel-Keleten nem mindíg úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi.

– Mi a fő tevékenységetek, amikor nem vagytok Magyarországon és nem a zenekarral foglalkoztok?

Ádám: Szervezem a további bulikat, intézem a zenekar és a saját ügyeimet, tagja vagyok a Bujdosó oktettnek és kvartettnek, valamint van egy új kvartettünk Babindák-Juhász-Papesch-Pettik néven. Zajlik az élet.

Gergő: Írom, gyártom a többiek segítségével a Besh o droM zenéjét, nálam állnak össze a három országban felvett zenei anyagok, intézem a zenekar külföldi útjait.

Amikor épp nincs háború, és általában nincs, akkor a legkülönbözőbb helyeken, stadionoktól az utcazene-fesztiválokig minden lehetséges helyszínen fellépek, gyakran szinte éjjel-nappal. Most épp leggyakrabban az óvóhelyen ülök, de a zene ott is megy a fejemben.

– Ádám többször is fellépett már a Duckshell vendégeként, és elmondta, hogy ők a kedvenc fiatal zenekara. Kiket követtek/kedveltek még a jelenlegi hazai színtérről?

Ádám: Sickratmen, cserihanna, Zsiványjazz és még sokan mások.

– Egyike vagytok annak a nem túl sok zenekarnak, akik saját Patreon-oldalt üzemeltetnek, a legutóbbi lemezetek költségeit is közösségi finanszírozással igyekeztetek előteremteni. Mennyire jelentős ez a láb a bevételeitekben?

Ádám: Reméljük, lesz még sokkal jobb is.

Gergő: Első körben összegyűlt egy kicsi, de annál kitartóbb támogatói kör. Hálásak vagyunk nekik, mindenkit bíztatunk, hogy nézzen el hozzánk, legyen a támogatónk egy kávé árával, vagy akár többel.

– Idén első alkalommal játszotok a Völgyben a Panoráma Színpadon. Mekkora szintlépés ez számotokra?

Ádám: Játszottunk már a Völgyben nagyszínpadon többször is, bár akkor nem ott volt még és nem így hívták, csak aztán a Bárka színpadhoz és később a Kocsor Házhoz való hűségünk ezt a dolgot felülírta.

Ez a helyzet tavalyelőtt tarthatatlanná vált és azóta akkora színpadon játszunk, hogy végre odafér az egész közönségünk. Nem hiszem, hogy zavarba jönnénk, ha már a montreali jazz fesztiválon nem jöttünk 25 ezer ember előtt 4 alkalommal.

– Lesz-e a alkalmatok több időt is a fesztiválon tölteni a koncerten túl? Ha igen, mit szeretnétek még mindenképp megnézni?

Ádám: Tervezem, tervezzük, de ameddig nem sikerül megfejteni, hogy melyik napokon tudok maradni, addig nem fájdítom a szívem. Mókus udvarába biztos elnézek, mert ott valahogy mindig valami izgalmas történik.

Gergő: Minden évben körbejárjuk a helyszíneket, idén sem lesz másképp.

Jegyvásárlás a fesztiválra EZEN A LINKEN lehetséges, a részletes programot ITT találod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Lemondta a fellépését a Sziget egyik fő előadója, kiderült, ki jön helyette
A Sziget szervezői gyorsan reagáltak a váratlan fejleményre, így a pénteki napon szintén világsztár zárja a Nagyszínpad programját.


Váratlan bejelentést tett a Sziget Fesztivál: A$AP Rocky lemondta több augusztusi európai koncertjét, köztük a budapestit is. A szervezők azonban gyorsan pótolták a kieső előadót, így

augusztus 8-án, pénteken a Nagyszínpad fő fellépője Kid Cudi lesz.

A Grammy-díjas rapper, énekes és producer a 2000-es évek végén robbant be a köztudatba. Debütáló albuma, a Man on the Moon: The End of Day rögtön hatalmas siker lett, és dupla platinalemezzé vált. Azóta több mint 22 millió lemezt adott el világszerte, és két Grammy-díjat is bezsebelt.

Kid Cudi, polgári nevén Scott Ramon Seguro Mescudi jelenleg új albumán dolgozik, amelynek első dala Neverland címmel idén májusban jelent meg. Érdekesség, hogy Travis Scott is tőle kapta a művésznevében szereplő „Scott” nevet, mert Cudit gyerekkora óta példaképének tekinti.

A Sziget Fesztivál idén augusztus 6. és 11. között várja a látogatókat. A fellépők között ott lesz Shawn Mendes, Armin Van Buuren, Nelly Furtado, Papa Roach és Anima is. A zenei programok mellett színházi előadások, cirkusz és más különleges élmények is várják a fesztiválozókat.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET: