News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Ilyen, amikor az internet népe ráharap valamire, majd kiköpi – Belle-kritika

A Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő című japán anime okos és szép mese a valódi élet, a virtuális valóság és a közösségi média trollokkal teli világa között bóklászó, magányos kamaszokról.

Link másolása

hirdetés

Japán animét elvétve tűznek műsorra a hazai mozik, a műfaj rajongói az évente megrendezett Anilogue-on kívül nemigen láthatnak ilyen darabokat nagyvásznon. Ebből a szempontból is fontos Mamoru Hosoda legújabb filmje, aminek sikerült eljutnia a magyarországi moziforgalmazásig, az viszont rejtély, miért kapott 16-os besorolást nálunk. Hosoda neve sokaknak ismerősen csenghet, Hayao Miyazaki (Chihiro Szellemországban, Szél támad) visszavonulása óta ő a leghíresebb aktív japán anime-rendező a mögötte álló Studio Chizuval. A Miyazakival való állandó összehasonlítgatást nem is ússza meg, és rendre ő marad alul.

Ennek oka, hogy a filmjeiből gyakran hiányolják a szerzőiséget, amit Az idő fölött járó lány, a Farkasgyermek, A fiú és a szörnyeteg és a Mirai – Lány a jövőből alkotója a kritikusai szerint hajlamos feláldozni a közérthetőség és a szélesebb körben való ismertség kedvéért. Nem véletlen, hogy eddigi legnagyobb szakmai sikerét előző filmjével, a Miraijal aratta, amiben képes volt a korábbiaknál egyedibb, személyesebb hangot megütnie.

A Mirai Oscar-jelölést hozott neki, a 2019-es Annie Awardson pedig elnyerte a legjobb független animációs film díját, legújabb darabja viszont kicsit visszalépés a mágikus realizmussal kacérkodó Miraihoz képest. Egy erős alapötletre felhúzott okos és szép iparosmunka egy olyan alkotótól, akinek a kisujjában van a szakma, de ennél egy picivel sem akar többet mutatni magából nekünk. Félreértés ne essék, a végeredmény még így is messze több, mint amit egy átlagos animációs filmtől kapunk, és ezzel bőven elégedettek lehetünk, de a vége főcím után marad azért bennünk egy kis hiányérzet.

A történet szerint Suzut egyedül neveli az apukája. Még kislány volt, amikor elveszítette az édesanyját, a traumát pedig máig nem sikerült feldolgoznia. A kamaszlány otthon és az iskolában is bezárkózik, sem az édesapjával, sem az osztálytársaival nem találja a hangot. A kisvárosban, ahol él, egyetlen közeli barátja van csak, a nagyszájú Hiro, aki ráveszi Suzut, hogy regisztráljon a népszerű közösségi oldalra, a „U”-ra.

A U valami olyasmi, mintha a Facebookot vagy az Instagramot mondjuk a Mátrix virtuális valóságával kereszteznénk. Kiberterében mindenki a biometrikus adatai alapján létrehozott avatárjával van jelen, a webes reprezentációkban fellelhetőek tehát a valós személyek valódi külső jegyei és tulajdonságai. Így például Suzu, aki Belle néven lép be az ötmillió felhasználót számláló U-ba, bár sokkal szebb, mint a valóságban, de ugyanúgy szeplős az arca. És ugyanúgy az éneklés a szenvedélye, mint egyébként, csak itt sokkal szebben cseng a hangja és sokkal menőbbek a dalai.

Belle felbukkanása a U-ban hatalmas szenzáció, a felhasználók lehidalnak az énekétől, és villámgyorsan ő lesz az új sztár.

Naná, hogy Suzut, aki az igazi életében csúnyának, unalmasnak és tehetségtelennek tartja magát, egyből beszippantja a U, ahol megtalálja mindazt, amit a szürke hétköznapokból és saját magából hiányol. Itt, ebben a folyton mozgásban lévő, vibráló világban minden színes és izgalmas, a felhasználók rajonganak érte, és többé nem érzi magát egyedül.
Csakhogy történik valami, ami véget vet az idillnek.
hirdetés

Belle virtuális koncertjén felbukkan egy titokzatos, sárkányszerű lény, akiről az a hír járja, hogy egy dühös különc, aki régi sebeket hordoz magában. Egy elvetemült harcművész, aki nem tartja be a szabályokat, az egyre kegyetlenebb összecsapások pedig lassan veszélybe sodorják a U működését. Belle az egyetlen, aki nem ijed meg a sárkánylénytől, mert rokonlelket és az övéhez hasonló tragédiát szimatol a virtuális levegőben, és naná, hogy meg akarja tudni, kicsoda valójában a megszelídítésre váró teremtmény.

Nem nehéz kitalálni, hogy Hosoda A szépség és a szörnyeteg klasszikus történetét gondolta újra, hogy egy csomó fontos és aktuális dologról beszéljen nekünk. Olyanokról például, hogy van-e átjárás a valódi és a virtuális énünk között, és ha igen, milyen mértékű, és mennyire képes befolyásolni az egyik a másikat. Hogy mennyire lehetünk szabadok az online térben és kinek tartozunk felelősséggel az ottani tetteink miatt, vagy hogy milyen előnyökkel jár a valódi életünkben, ha kiismerjük magunkat a virtuális világban. Mert Hosoda azon az állásponton van, hogy nagyon is jár, filmjét belengi a digitális optimizmus.

A Belle legnagyobb erőssége, ahogy a virtuális világot láttatja. Nem csak képileg, hanem tartalmilag is. Ahogy megmutatja, hogyan hullámoznak a random információk a U élénk színű, harsány és állandóan zizegő kiberterében, és ahogyan azt a kaotikus örvénylést érzékelteti, ahogy a közösségi média felkap valakit, aztán elejt.

Ahogyan azt láttatja, milyen, amikor az internet népe ráharap valamire, végiggörgeti magán, majd kiköpi, és hogy milyen pusztításra képesek a trollok vak dühükben vagy éppen unalmukban. Itt, a virtuális világban minden folyamatos mozgásban van. Ami pedig mozgásban tartja, az az újdonság, ennélfogva teljesen kiszámíthatatlan a siker, ahogy a siker elvesztése is. Erre kell rájönnie Belle-nek.

Ennek a kezdetben sok izgalommal és önbizalommal kecsegtető káoszbirodalomnak a tökéletes ellentéte a valódi világ a maga kiszámítható nyugalmával és harmóniájával, amit Suzu sokáig szürkének és fájdalmasan unalmasnak lát. A U virtuális világában szerzett tapasztalatainak köszönhetően viszont lehetőséget kap, hogy végre megtalálja a harmóniát a saját, valóságos életében, még ha ennek érdekében nagy kockázatot is kell vállalnia valakiért, aki fontos neki.

Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő, 121 perc, 2021

Japán animációs film

Rendezte: Mamoru Hosoda

Hazai bemutató: 2022. február 17.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Poszttraumatikus stressz szindrómát kapott a Jeffrey Dahmer-sorozat egyik stábtagja
Nemcsak a sorozat témája nehezen emészthető, a forgatás is egy horrorral érhetett fel számára.
Fotó: Netflix - szmo.hu
2022. október 01.


Link másolása

hirdetés

A Netflix új sorozata, a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori egyik stábtagja azt állítja, hogy PTSD-t, vagyis poszttraumatikus stressz szindrómát kapott, miután megtekintette a széria trailerét, mivel az felidézte benne, hogy milyen borzalmasan bántak vele a stábtagok.

A stáb két fekete női munkatársa közül egyikük, Kim Alsup szerint folyamatosan összetévesztették egy másik fekete nővel, aki szintén a műsorban dolgozott. A nő odáig ment a Los Angeles Times beszélgetése során, hogy a Jeffrey Dahmer-sztori volt

„az egyik legrosszabb műsor, amelyen valaha dolgoztam... igazán kimerítő volt.”

A megkönnyebbülést csak a hatodik rész hozta el számára, amit a szintén fekete Janet Mock írt, és Paris Barclay rendezett. Alsup szerint a stáb több szabályt sem tartott be, mint például a mentális egészségügyi koordinátorok biztosítása, amiről korábban a Netflix azt nyilatkozta, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tették.

Alsup mindenesetre nem nézi a szériát, mivel túl sok rossz emléket idézne fel benne, amitől csak felerősödik a poszttraumatikus stressz szindrómája. Nem ő az egyetlen, aki a streaming óriás sorozata ellen felszólalt az utóbbi időben.

hirdetés

Rita Isbell, Jeffrey Dahmer áldozata, Errol Lindsey húga, aki 1992-ben Dahmer perében érzelmes nyilatkozatot adott, neheztelte, hogy a sorozat alkotói nem keresték meg a műsorral kapcsolatban.

Szerinte illet volna megkérdezni tőle, hogy nem bánja-e, ha feldolgozzák a történteket. Így ugyanis felszakították a régi sebeit, és a sorozat felidézte számára a tragikus történéseket.

Mindenesetre a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztorit elképesztő sikerként könyvelheti el a Netflix, ami az egyik legjobb évadpremiert produkálta. A kategóriájában mindössze négy sorozat előzi meg, vagyis ezek produkálták a legjobb nyitányokat eddig, illetve azóta, hogy a szolgáltató órákban és nem megkezdett percekben méri a nézettséget: a Nyerd meg az életed, a Mindannyian halottak vagyunk, a Stranger Things negyedik évada és A Bridgerton család második évada.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
10 ezer fős telt ház előtt tért vissza a Quimby, olyan volt a koncert, mintha abba se hagyták volna
Ugyanazzal a lendülettel és átéléssel játszották a dalaikat, mint korábban, a majdnem három éves kényszerszünet még a konferálásokban is alig került szóba.

Link másolása

hirdetés

Katartikus pillanat volt, amikor a Budapest Park idei szezonzáró buliján először a Quimby többi tagja, majd utolsóként Kiss Tibi is felsétált a színpadra: rajongók ezrei kezdtek el egyszerre teli torokból sikítani, éljenezni, vagy hasonló módon kifejezni örömüket. Minden okuk megvolt erre, hiszen hosszas kálvária végére került pont október 1-jén, teljes felállásban utoljára 2019 karácsonya előtt néhány nappal adtak koncertet.

2020-ban először a Covid tett keresztbe a terveiknek, ezt súlyosbította aztán még tovább a nyár eleji bejelentés, miszerint frontemberük bentlakásos terápiába kezdett, minden erejével a gyógyulásra koncentrál, ezért határozatlan idejű pihenőre vonulnak.

Miután azt az évet teljesen kihagyták, tavaly először egy Plusz-Mínusz névre hallgató koncertfilmmel hallattak magukról, amelyben vendégénekesek ugrottak be Tibi helyére. Az átkötő blokkokból pedig a kissé szemérmes fogalmazás ellenére világosan kiderült, hogy a csapat az egymásra rakódott történtek miatt fennállása legmélyebb válságán megy épp keresztül.

A film némileg módosított programját kétszer élőben is bemutatták, a 2021-es Művészetek Völgyében, majd a Budapest Parkban. Közben Tibivel kapcsolatban is biztatónak tűntek a jelek, elsőként a Budapest Bárral kezdte újra a koncertezést, majd másik formációjával, az Aranyakkorddal is. A Quimby nagy visszatérése viszont egyre csak váratott magára: először idén tavaszra, majd őszre halasztották.

A kétségeket növelte, hogy állapotáról semmilyen részlet nem derült ki, interjút egyáltalán nem adott, mindössze néhány szűkszavú közlemény jelent meg arról, hogy még időre van szüksége. Erre a koncertre készülve sem vállaltak szinte semmi médiaszereplést, közzétettek viszont egy 45 perces interjúfilmet, amelyben régi ismerősük, Pritz Péter kérdezte mind a hat tagot múltról, jelenről és jövőről.

hirdetés

Azzal kapcsolatban viszont ezt megnézve sem lettünk okosabbak, mégis mi történt Tibivel az elmúlt két és fél évben – az egészen direkt módon feltett kérdésre a frontember csak szűkszavú, kitérő választ adott.

Ebből már sejteni lehetett, hogy minden bizonnyal a koncerten sem fog több szó esni a témáról, és így is történt: néhány elejtett félmondatot (pl. „De hiányoztatok, mindjárt sírok...”) leszámítva semmiből nem érződött, hogy épp az a bizonyos nagy visszatérés zajlik, amire tömegek vártak évek óta.

Persze Tibin azért látszottak a jelei, hogy még hozzá kell szoknia ahhoz, hogy újra ekkora tömeg előtt lép fel. Livius emiatt talán a megszokottnál jobban a hátán vitte a show-t, de ez neki amúgy is testhezálló szerep, aligha kellett megerőltetnie magát hozzá, hogy még feljebb csavarja a saját intenzitását.

A többieken leginkább óriási felszabadultságot lehetett látni: nehezebb pillanataikban talán ők maguk is kételkedtek benne, hogy valaha eljön ez a pillanat, most pedig, hogy végül mégiscsak eljött, őszinte örömmel adták át magukat a zenélésnek. Balanyi Szilárdra különösen igaz volt ez, végig úgy ült a billentyűk mögött, hogy le se lehetett törölni a vigyort az arcáról. De a vendéggitáros, Vastag Gábor „Vasti” is hasonló fejjel szólózta végig az estét.

Képkivágások a Budapest Park élő közvetítéséből

A dalokat ugyanazzal a lendülettel és átéléssel játszották, mint korábban, a közönség lelkesedése pedig valószínűleg még nagyobb lett: több számot is az első sortól az utolsóig énekelt a tömeg. A kétórás játékidő alatt szinte az összes kötelező sláger elhangzott, persze egy ekkora életműből lehetetlen mindent egy koncertbe sűríteni, de olyasmi biztosan nem maradt ki, ami nagy hiányérzetet okozott.

A Kispál és a Borz orfűi visszatérésével szemben itt nem voltak se megrendezett közjátékok, se más sallang, de emiatt aligha panaszkodott bárki, hiszen a dalokért érkeztünk, és meg is kaptuk őket.

„Most megyünk, de úgy néz ki, hogy még maradunk is. Még mindig nincs jobb ötletünk...” – mondta be Tibi az este végén, kicsit megvillantva jól ismert ironikus humorát. Ezért valószínűleg egy emberként volt hálás a 10 ezer fős közönség, valamint azok a rajongók is, akik ide nem jutottak el.

A jövővel kapcsolatban egyelőre annyi biztos, hogy a korábbinál jóval kevesebb koncertet fognak vállalni, jövőre jelen állás szerint 8-10 alkalommal állnak színpadra.

Az, hogy a sok újhullámos, művészileg nagyságrendekkel alacsonyabb polcon lévő előadó mellett ők is telt házat csináltak a Parkban, mindenképp jelzi, hogy generációváltás ide vagy oda, továbbra is óriási igény van a Quimby zenéjére. Bízzunk benne, hogy többé Tibi egészségi állapota se tesz ennek keresztbe.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
A friss levegő arcszépítő színe – megnéztük a Fűző című Sissi-filmet
A rendezőnő Erzsébet vágyait és frusztrációit kutatta.

Link másolása

hirdetés

Mindenekelőtt felejtsük el a meseszép, hamvas Romy Schneidert és a jóvágású Karl-Heinz Böhmöt is, akik a több mint 60 éve készült, mostanság minden karácsonykor megismételt, látványos, romantikus Sissi-filmekben a császári-királyi párt alakították. Marie Kreutzer osztrák filmrendezőnő Fűző (Corsage) című alkotásában, amelyet az október 20-i országos bemutató előtt a Szemrevaló Filmfesztiválon láthatnak a nézők, az „álompár” már túl van ifjúságán. 1877-et írunk Ferenc József „elfoglalt” uralkodó, Erzsébet pedig egyre inkább magára marad, nemcsak a szó fizikai értelmében (ágytól már régen elváltak urával és parancsolójával, időnként az asztaltól is), hanem vágyaival és egyre erősödő frusztrációival.

„Negyvenévesen az ember már elhalványodik” – mondja az öregedéstől és az elhízástól betegesen rettegő Sissi, akit kevés szóval, illúziómentesen alakít az érdekes arcú, kicsit Meryl Streepre emlékeztető luxemburgi színésznő, Vicky Krieps. A fűző tökéletes szimbóluma a boldogtalan császárné életének: ez a rémséges ruhadarab, amelynek egyetlen célja volt, hogy alattvalói előtt hihetetlenül karcsúnak tűnjön, nem az egyetlen, ami fojtogatja.

Folyamatosan őrlődik a „kötelesség” és saját valódi énje, az udvar elviselhetetlenül merev légköre és a vele született szabadságvágya között. Időnként az ember önkéntelenül Lady Dianára gondol kétségbeesett vergődése láttán – amelyeket csak súlyosbítanak félelmei, és nem utolsósorban jó ideje meg nem élt nőisége.

Bár történik egy apró utalás az Andrássy Gyula grófhoz fűződő viszonyára, ezúttal még ennél is lehetetlenebb kapcsolatai körvonalazódnak Angliában és Bajorországban. A magyarság amúgy különleges hangsúlyt kap a filmben. Bár Ferenc Józsefnek fontos a Monarchia szempontjából Magyarország, ugyanakkor érezhetően púp a hátán, miközben a császárnénak a magyar nyelv is egyfajta mentsvár. Lányával, Mária Valériával egymás közt magyarul is beszélnek.

„Nincs semmi, amibe belekapaszkodhatnék, csak saját magam” – mondja és ennek legintimebb formájának is tanúi leszünk. Amikor pedig szeretne valami jót tenni, például az elmegyógyintézet vagy a hadi kórház nyomasztó jeleneteiben, természetes, emberi viselkedését kifogásolják. És mindeközben környezetében egyfolytában az egészségéért aggódnak, holott lehet, hogy éppen ezekbe a testet-lelket „míderekbe” betegedett bele.

hirdetés

Mai szemmel különösen riasztó, orvosa rászoktatja a heroinra, mint „ártalmatlan fájdalomcsillapítóra.” (Közismert, hogy a Habsburg-ház legmagasabb rangú tagjai mind éltek valamilyen droggal).

Érthető tehát, hogy Erzsébet számára az utazás, a lovaglás és a tenger jelenti a szabadságot. Amikor egy alkalommal megdicsérik arcszínét, azt feleli: „Sokat vagyok friss levegőn”. A film befejezése e vágyainak őrült (történelmileg nem hiteles) beteljesedése, tudjuk, hogy a valóság más volt és Sissi számára szomorú véget tartogatott a sors alig 20 évvel később a Genfi-tó partján.

Vicky Krieps Erzsébetje uralja a filmet – nem véletlenül kapta meg Cannes-ban a legjobb színészi alakítás díját. Mindenki más jelenléte csak annyit ér, amennyire az illető kapcsolatban van vele.

Beleértve a szobája ajtaján kopogtató, majd hosszasan várakozó Ferenc Józsefet, akinek még híres pofaszakálla sem igazi. Vagy az anyját illendő viselkedésre intő Rudolf trónörököst, aki Mayerling előtt alig 10 évvel már hangot ad apja politikája iránti nemtetszésének. Erősítve ezzel azt az elméletet, hogy a főherceg és kedvese, Vetsera Mária nem öngyilkosságot követtek el... És nem járnak jobban komornái és udvarhölgyei sem, akik előbb-utóbb a császárné hatása alá kerülnek, egy idő után hasonlítani is kezdenek rá. A közel két óra alatt egyébként egyszer sem hangzik el a „Sissi” becenév, talán a rendezőnő ezzel is a hamis mítosszal való leszámolást akarja hangsúlyozni.

Hogy miként került bele a filmbe egy esti kerti jelenetbe a Rolling Stones egyik legszebb dala, az As Tears Go By, számomra rejtély. De itt szívesen hallgattam még ezt a hárfás feldolgozást is.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
5 felvétel, amely bizonyítja, hogy milyen csodálatos zenész volt Szakcsi Lakatos Béla
Szerencsére nagyon sok felvétel van a YouTube-on is, mindenki válogathat kedvére az ikonikus magyar jazz-zongorista koncertjeiből és lemezeiből.

Link másolása

hirdetés

Mi is megírtuk, hogy ma meghalt Szakcsi Lakatos Béla, a magyar jazz de inkább az egyetemes magyar zene egyik legnagyobb egyénisége.

Példaképéhez, Leonard Bernsteinhez hasonlóan rendkívül sokoldalú zenész, játszott együttesben és szólóban, saját kompozíciót és dzsesszstandardot, klasszikus versenyművet nagyzenekarral, ifjú dzsessztehetségek oldalán és a 100 Tagú Cigányzenekarral, rögzített lemezre négykezeseket Vukán Györggyel, és adott ki népdalfeldolgozásokat tartalmazó világzenei albumot. A legrangosabb fesztiválokon lépett fel, gyakran társult külföldi muzsikusokhoz alkalmi együttesekben. A George Jinda és Chieli Minucci által alkotott Special EFX tagjaként tucatnyi korongon szerepelt szerzőként és előadóként.

Itt egy több, mint 30 éves, rengeteg improvizációval dúsított örömzene, amelyen olyan zenészekkel játszik együtt, mint Lakatos "Ablakos" Dezső, Köszegi Imre, Egri János vagy épp Babos Gyula.

Ő maga is sokszor kereste a jazz és a komolyzene közta kapcsolódási pontokat, ezen a felvételen a hasonlóan sokszínű és nyitott zenésszel, Vukán Györggyel játszik együtt. Egészen páratlan.

A Rákfogónak egy különös felállása volt ez öt éve, amikor épp Weather Reportot játszottak.

hirdetés

Itt Antal Imre konferálja, és Bartókot is úgy tudott játszani, mint nagyon kevesen.

Jack DeJohnette-el - nem is kell kommentár.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: