Igazi sztárparádét ígér, csak a humort felejtette ki Adam Sandler – Happy a flúgos golfos 2. kritika
Happy Gilmore idehaza sosem számított kultuszfilmnek, de Amerikában 1996-ban ez volt az a darab, ami Adam Sandlert végérvényesen a hollywoodi vígjátéksztárok közé repítette. A Billy Madison után ez lett a Saturday Night Live szerepeiből kitörő színész következő nagy dobása. Akkora sikert aratott ezekkel a vígjátékokkal Sandler, hogy később a saját produkciós cégét is erről a filmről nevezte el – így született meg 1999-ben a Happy Madison Productions, amely azóta is kitartóan termeli a Sandler-féle filmremekeket, vegyes, de inkább gyengébb minőségben.
Főleg úgy, hogy időnként bebizonyítja: tud ő igazán emlékezeteset is alkotni. Elég, ha csak a Csiszolatlan gyémántra, a Mindent egy lapra, vagy Az űrhajósra gondolunk, amelyekben újra és újra rácsodálkozhattunk, milyen tehetséges is valójában. Nos, a Happy, a flúgos golfos folytatásában ettől igencsak távol járunk.

Ez a film ugyanis nem más, mint a jól ismert Sandler-csomag újramelegítve. Bukdácsolás, kiabálás, altesti poénok, verekedések, néhány felesleges káromkodás – csak azért, hogy minden rajongó otthon érezze magát, de a 12-es karikát szigorúan betartja. Különösen szórakoztatónak nem nevezném, nálam például a 44. percig tartott, mire sikerült egy halk kacajt kipréselnie. Egy vígjátéknál ez elég gyér eredmény.
A forgatókönyvet Sandler régi tettestársával, Tim Herlihy-vel jegyzi, de maradjunk annyiban, hogy nem erőltették meg magukat a srácok.
– a film minden egyes jelenetéből sugárzik, hogy az alkotók önmagukat próbálják majmolni, ráadásul már nem is szívvel-lélekkel, inkább csak rutinból. Igazán ironikus milyen kellemetlen nézni néha ezt a Sandler-filmet, úgy hogy a kellemetlen humor pápája Eric André is szerepel a filmben, ő aztán megmutathatta volna az alkotóknak, hogy kell ezt jól csinálni.
A rendezői székbe ezúttal Kyle Newacheck került Dennis Dugan helyett. Newachecket A munka hősei (Workaholics) sorozat rajongói jól ismerhetik, ott már bizonyította vígjátéki érzékét, most viszont ő sem tudott csodát tenni. Érdekes, hogy Dugan nem rendezi örök barátja filmjét, de a régi karakterét újra elvállalta. Az egyetlen igazán izgalmas pont a mellékszereplők és cameók tömkelege, amivel tele van pakolva ez a nagyjából 120 perces "csoda".
Mintha a Netflix csak azért szórt volna el egy kisebb ország GDP-jének megfelelő összeget, hogy mindenkinek jusson fél perc. Ben Stiller, Benny Safdie, Eric André, Christopher McDonald, Margaret Qualley, Julie Bowen, Haley Joel Osment, Lavell Crawford, Steve Buscemi, Rob Schneider – és még sorolhatnánk napestig a színészeket. Ráadásul nem maradt ki a Sandler-család női ága sem, feleségestül, lányaival és anyukájával együtt, ahogy Ben Stiller és Christopher McDonald lányai is feltűnnek.

Persze vannak itt énekesek is, Bad Bunny, Eminem, Kid Cudi, Post Malone, természetesen ismert sportolók és golfozók sem maradtak ki, mint John Daily, Reggie Bush vagy Nikki Garcia, és még véletlenül sem feledkeztek meg a YouTube- és TikTok-személyiségekről sem, itt vannak a Bad Friends podcast műsorvezetői, vagy Sean Evans a Hot Onesból.

A történet maga meglepően sötéten indul: Happy (Adam Sandler) boldog családapa, öt gyermekkel és szeretett feleséggel (Julie Bowen), akit azonban egy tragikus balesetben elveszít. Az életét teljesen szétzilálja ez az esemény, az alkoholba fojtja bánatát. Önmagát hibáztatja, hiszen a saját ütése okozta Virginia halálát.
Ez kihúzná Happyt a gödörből, de meglepetésünkre visszautasítja az ajánlatot, hiszen a golf tette őt azzá, aki, még úgy is, hogy ő volt az első igazi lázadó a sport fiktív filmbeli történelmében. Végül persze mégis visszatér a pályára, mert pénz kell, hogy a lányát Párizsba, egy balettiskolába küldhesse, ám a klasszikus golfosok csapatát választja végül.

A film bőven túlírt. Három konfliktusszál próbál egyszerre érvényesülni: Happy belső harca a gyásszal és alkoholizmussal, a lánya tandíjának előteremtése, valamint a golf globális jövőjéért folytatott küzdelem.
Ez a három konfliktus egyszerre sok, ráadásul a cselekmény folyton megakad a cameók és a mellékszereplők miatt. Az alkotók láthatóan mindenkinek szerettek volna egy kis emlékezetes momentumot adni, de ez végül a film rovására ment. A narratíva teljesen szétesik és a végén minden történetszálat ledominál a golf túlélése, pedig szerintem nem ennek kellett volna adni a főszerepet. Ha egy kisebb történetben folytatódott volna Happy életének folytatása, talán jobban jártunk volna. Túl hosszú a majdnem 2 órás játékidő, nagyjából 20-30 perccel tovább maradt a flúgos golfos a képernyőn, mint kellene.
Ez már nem az a fiatal, őrülten pörgő Sandler (szerencsére), hanem a hatvan felé közelítő, csendesebb, és sajnos kevésbé vicces változat. Moziban pénzkidobás lenne, de mivel csak a Netflix-előfizetésedbe kerül, ha van felesleges két órád, hát hajrá. Bajod nem lesz tőle, legfeljebb az az érzés marad benned a stáblista után, hogy ez a film semmit nem tett hozzá az életedhez. De aki már látott igazán totál kretén Adam Sandler-filmet, az tudja, lehetne sokkal rosszabb.